Ma ünnepli 60. születésnapját Eddie Irvine. A Forma-1-ben 1993 és 2002 között versenyző ír botrányhős gyors és tehetséges pilóta volt, de nem erről maradt meg az emberek emlékezetében, hanem arról, hogy ő volt az egyik utolsó igazi botrányhős az F1-ben.
Az F1-ben időről időre feltűnnek olyan pilóták – sajnos egyre kevesebben –, akikre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy ne lennének igazi egyéniségek. A senkivel és semmivel nem törődő, elképesztően tehetséges, ám kirívóan lusta Eddie Irvine is ilyen volt. Egykori csapatfőnöke szerint a tehetsége alapján világbajnoknak kellett volna lennie, ám végül nem lett az, de így is versenyzett négy szezonon át a Ferrarinál, amellyel 1999-ben karnyújtásnyira került a vb-címtől. Megítélését azonban nem ez, hanem a pályán kívüli ténykedése határozta meg.
Viharos bemutatkozás
Viszonylag későn, 28 évesen debütált az F1-ben az 1993-as Japán Nagydíjon, a Jordan színeiben. A japán Forma-3000-ben szerzett helyismeretét kihasználva remekül szerepelt az időmérőn, majd a rajt után körbeautózott négy autót az első kanyarban. Ezt követően viszonylag eseménytelen futama volt, de csak addig, amíg a versenyben vezető Ayrton Senna utol nem érte. Amikor ugyanis a brazil nagy nehezen lekörözte őt, Irvine nem sokkal később visszavette a körét, majd az ismételt lekörözés után még egyszer eljátszotta ugyanezt. Később azzal indokolta a manővereit, hogy Senna egyszerűen túl lassan ment, ő pedig szerette volna elkapni Damon Hillt.
Az ír így is pontot szerzett, de vélhetően számára is emlékezetesebb az, ami a verseny után történt: Senna felkereste őt a Jordan motorhome-jában, majd annyira felhúzta magát Irvine flegmaságán, hogy nekirontott az újoncnak.
Senna: Te nem autóversenyző vagy, hanem egy kiba..ott idióta!
Irvine tehát viszonylag gyorsan a figyelem középpontjába került, miközben azt nem lehetett elvitatni tőle, hogy a teljesítményével rászolgált az elismerésre. Nem meglepő, hogy ezek után Eddie Jordan teljes szezonra szóló szerződést adott neki 1994-re, hogy aztán rögtön a szezonnyitó Brazil Nagydíj után eltiltsák. A verseny során ugyanis leszorította a fűre az őt előző Jos Verstappent (miközben mindketten lekörözni készültek Eric Bernardot), négy autót érintő bukást idézve elő ezzel. Az eset után Irvine egyfutamos eltiltást kapott, és még hálás lehetett, hogy mindenki ép bőrrel megúszta a balesetet, Verstappen Benettonjának hátsó kereke ugyanis telibe találta az előttük poroszkáló Martin Brundle fejét.
A Jordan és Irvine ugyanakkor vitatta az eltiltás jogosságát, és fellebbezett, amiért cserébe három futamra meszelték el az írt, aki így kénytelen volt kihagyni a szezon második, harmadik és negyedik futamát is.
Ez lehetett volna a tragikus 94-es F1-es szezon első halálos balesete (videó)
Lusta és a törvénnyel sincs jóban
„Egész nap a seggén ült a lakásában. Ő minden idők leglustább versenyzője, ami sajnálatos, mert könnyedén világbajnok lehetett volna belőle – nyilatkozta róla Eddie Jordan, a Jordan istálló egykori csapatfőnöke 2020-ban, az Off the Ball podcastban. – Ilyen volt a stílusa. Nightclubba járó fickó volt, aki délig fel sem kelt, de néha annál is tovább aludt.”
Irvine ezt a szokását egyébként megtartotta aktív pályafutása befejezése után is, 2008-ban például sikerült összeverekednie Gabriele Morattival, Milánó volt polgármesterének fiával egy nightclubban. A balhé azért robbant ki, mert Irvine Moratti volt barátnőjének írogatott, majd nekiment a 35 esztendős olasznak, amiért később hat hónapos börtönbüntetést kapott. Rács mögött viszont nem töltött egy percet sem.
Mint ahogy akkor sem, amikor 2003-ban letartóztatták, mert 50 km/h-val robogózott át a londoni Hyde Parkon bármiféle jogosítvány vagy biztosítás nélkül… Az elengedését követő bírósági tárgyaláson bűnösnek találták, de mivel nem jelent meg sem ott, sem az ítélethirdetésen, elfogatóparancsot adtak ki ellene, és csak óvadék ellenében bocsátották szabadon…
Nightclubból kiesve el sem ment az első találkozóra, mégis óriásit kaszált Schumacher volt csapattársa
Na de visszatérve a lustaságra: Jordan az ominózus podcastban azt is elárulta, hogy még személyi edzőt is fogadott Irvine mellé, akivel a versenyzője reggelente kénytelen volt Oxford utcáin futni. Mindez azonban nem sokat segített. „Gyakran morfondíroztam azon, hogy vajon olyan korán kelte-e, vagy éppen akkor ért haza a nightclubból. Hatalmas volt együtt dolgozni vele, de egyben elképesztően frusztráló is.”
És egy pillanatig se higgyük azt, hogy Irvine csak 2002 végén bekövetkezett F1-es visszavonulása után beszélt nyíltan arról, hogy egy igazi playboy életét éli. Még bőven aktív versenyzőként egyszer például a következőket mondta az ír közszolgáltai tv-ben futó Pat Kenny Show-ban arra, hogy mit szeret csinálni a szabadidejében: „Nos, Michael Schumacher szerint a jó szabadidős elfoglaltság a kutyáidat sétáltatni egy vasárnapon”. „Ön mit szeret csinálni?” – jött a kérdés. „Én szeretem leinni magam és elmenni Lillie bordélyába (egy mára bezárt híres dublini éjszakai klub).”
Mindezt még sikerült fokoznia, amikor Pat Kenny az egyik pályára Irvine „kedvenc vadászterületeként” utalt, mire ő visszakérdezett: „Mire gondolsz, Lillie bordélyára?”
A Le Mans-i legenda lenyúlta Irvine barátnőjét, aki ezután elkezdte tisztelni
Bármikor képes volt belerúgni bárkibe a nyilatkozataiban
Lehet, hogy többen emlékeznek rá, amikor 2017-ben a Motorsport-Total.com-nak nyilatkozva „elkényeztetett kölyöknek” titulálta Sebastian Vettelt, de ez csak egy volt abból a több száz, vagy akár még több megszólalásból, amit nem tett zsebre az, akire éppen vonatkozott. Irvine nevezte már „bohócnak” Fernando Alonsót, aki „minden balszerencsét és szenvedést megérdemel, ami sújtja”, közölte Ralf Schumacherről, hogy „valami hiányzik a fejéből”, illetve kijelentette, hogy Jacques Villeneuve „csak az apja miatt jutott be az F1-be.” De az egyik legjobb alighanem az, amit David Coulthardról mondott 2002-ben: „Nem neveztem őt köcsögnek, hanem azt mondtam, hogy abba kellene hagynia a köcsögösködést és az azon aggódást, amit mondok.”
Persze nemcsak a pilótatársak kaptak, hanem bárki és bármi, amiről Eddie éppen véleményt akart nyilvánítani, így például egyszer azt találta mondani a NASCAR-ról, hogy az egész arról szól, hogy „egy rakás farmer körbe-körbe megy.”
Embed from Getty Images
A Jaguarnál nem termett már sok babér a számára, de azért élvezte
Úgy távozott, ahogy az egész F1-es pályafutását megélte
Irvine összesen 145 F1-es versenyen vett részt, amelyekből négyet nyert meg (mind a négyet 1999-ben), 26-szor állt dobogón, 191 pontot szerzett, és egyszer lett az övé a leggyorsabb kör. Utolsó versenyét 2002-ben, a Japán Nagydíjon a Jaguar színeiben teljesítette, pont ott, ahol három évvel azelőtt karnyújtásnyira került a vb-címtől.
A vb-döntő, amit a Ferrari sem akart igazán megnyerni
„Ez egy szomorú nap. Úgy döntöttem, hogy az idén nem versenyzem az F1-ben. Tavaly júliusban elhatároztam, hogy újra a Jordannél fogok vezetni, és nagyon erős érzéseim voltak azzal kapcsolatban, hogy visszatérjek oda, ahol elkezdtem az F1-es karrierem. Sajnos azonban a gazdasági hanyatlás miatt a Jordan kénytelen volt olyan pilóta után nézni, aki pénzt visz a csapathoz, miközben én csak sebességgel, megbízhatósággal és rengeteg tapasztalattal szolgálhatok. Sajnálatos, mert igazán élveztem volna az új szabályokat, különösen az egykörös időmérőt” – nyilatkozta 2003-ban.
Embed from Getty Images
Günther Steiner és Irvine az idei Holland Nagydíjon
Ezután inkább az üzleti életre koncentrált és ott ért el nagy sikereket, miközben ugyanazt az ars poeticát követte, mint az F1-ben: „Ha az ember megváltozik és komoly lesz, attól csak depresszióssá válik, és nem lesz olyan boldog az életével. Olyan jól szórakozom a versenyeken kívül, hogy amikor elutazom egy futamra, már várom, hogy ott legyek. Előtte jól elvagyok a hajómon, de aztán csütörtökön ennek vége, elmegyek a pályára nyugodtan, felfrissülve, ami egyszerűen jobb mentális állapotba helyez.”
Ez a cikk eredetileg 2022. november 10-én jelent meg a Rallycafe.hu-n.
