Aki látta az 1989-es Magyar Nagydíjat, annak alighanem örökre beleégett az emlékezetébe, ahogyan Nigel Mansell a füvön előzi Ayrton Sennát az első helyért, majd ennek a manővernek köszönhetően megnyeri a versenyt. Az alábbi cikkünkben felidézzük ezt is, illetve annak a hátterét, hogy mitől volt ennyire gyors a Ferrari sztárja a Hungaroringen.
Miként az 1988-as idény, úgy az 1989-es is Alain Prost és Ayrton Senna párviadaláról szólt, így a 16 futamos szezon 10. állomásától is mindenki a McLaren pilótáinak összecsapását várta. A Professzor 53 ponttal a neve mellett érkezett meg a negyedik mogyoródi futamra, míg Senna 36 egységgel – azaz több mint másfél futamgyőzelemnyi hátrányban – állt a második helyen. Az összetett harmadik pozícióján Riccardo Patrese és Nigel Mansell osztozott 25-25 ponttal.
A várakozásokkal ellentétben azonban – mint azóta már oly sokszor – a Hungaroringen borult a papírforma, és 13 hónap után először nem valamelyik McLaren (azelőtt az 1988-as Brit Nagydíjon sikerült legyőzni legutóbb őket, akkor Gerhard Berger indult az első helyről a Ferrarival) foglalta el az első helyet a rajtrácson. A pole-t Riccardo Patrese tudhatta magáénak, miután 0,313 másodperccel gyorsabbnak bizonyult Sennánál, a harmadik helyre pedig nem kis szenzációt okozva Alex Caffi ért oda a Scuderia Italia Dallarájában.
Senna győzelmet ajándékozott a Hungaroringen? – az 1990-es Magyar Nagydíj története
Mansell inkább lemondott a jó rajthelyről
Caffi mögött Thierry Boutsen, Alain Prost, Gerhard Berger, Alessandro Nannini, Stefano Modena, Derek Warwick és Pierluigi Martini volt a további sorrend az első tízben, ahonnan hiányzott Nigel Mansell. A Ferrari ugyanis annyira borzasztóan viselkedett az akkoriban még létező, extralágy időmérős gumikon, hogy Mansell lényegében feláldozta az időmérőt és inkább versenyabroncsokkal ment, és az autója versenybeállításait csiszolgatta. Emiatt csak a 12. időt érte el, ami a Hungaroringen – főleg az akkori, a mostaninál is lassabb, az előzést nehezebbé tevő vonalvezetésen, amely ugyanakkor 1989-re a hármas kanyar átvágásával némileg gyorsabbá vált – általában egyet jelentett a biztos vereséggel. Mansell azonban úgy érezte, nincs veszítenivalója. „Frusztráló volt egyre hátrébb és hátrébb csúszni a tabellán, de akkor sem tudtam működésre bírni a kocsit időmérős gumikon. Eléggé biztos vagyok benne, hogy a két edzésnap alatt bárki másnál többet mentem versenygumin, így a B és a C keveréken is elég jó beállítást találtam” – idézte őt az Autosport korabeli tudósítása. A vasárnapi délelőtti bemelegítő edzésen – ahol mindenki versenybeállításokkal ment – Mansell aztán már a leggyorsabbnak bizonyult, de még így is kizártnak tűnt, hogy az első hely közelébe kerülhet.
A rajtnál Patrese megtartotta a vezetést Senna és Caffi előtt, de utóbbi autóján a Pirelli gumik sokkal gyorsabban koptak, mint az őt üldözők Goodyear abroncsai, így az olasz pilóta virtuális dobogója tiszavirág életűnek bizonyult. Hátrébb Mansell nem óvatoskodott, és mire a mezőny a rajt után kilőtt az egyes kanyarból, a britek oroszlánja már négyet előzött.
Embed from Getty Images
A rajt
A 10. körre Patrese és Senna mögé a rajtnál Prostot és Thierry Boutsent is megelőző, majd Caffit szintén lehagyó Berger kapaszkodott fel a 6. pozícióból, mögé pedig a Professzor zárkózott fel a Scuderia Italia versenyzőjének maga mögé utasításával, míg a 6. helyen Boutsen, utána Alessandro Nannini, majd Mansell következett. Miután azonban a Benetton pilótája nem tervezett kiállást volt kénytelen beiktatni, Mansell egyet előbbre jött, majd a 20. kör vége előtt megelőzte Boutsent és könnyed ujjgyakorlattal elment Caffi mellett is. Ezzel már az 5. helyen haladt.
Az élen Patrese eközben feltartotta a nála gyorsabb Sennát, akire így Berger és Prost tapadhatott. A Williams olasz versenyzője olyannyira lassú volt, hogy miután megelőzte Caffit, Mansell körönként 2 másodpercet hozott az élen álló négyesen, Prost kezdetben 17 másodperces előnye így vészesen fogyott. Berger a 28. körben kiállt kerékcserére – mint kiderült, feleslegesen, Mansell ugyanis csere nélkül ment végig, miként így tett a 16. helyről rajtolva 5.-ként célba érő Eddie Cheever is –, amivel Prost a 3., Mansell a 4. helyre lépett előre. Utóbbi a 38. körre utolérte a McLarent, majd mai szemmel nézve egészen lehetetlen helyen, a köznyelvben róla elnevezett Mansell-kanyar előtt, a külső íven meg is előzte az akkor még csak kétszeres világbajnok franciát.
Ezután a Ferrari ásza rögtön elkezdett tapadni Sennára, aki az 53. kör elején lecsapott és a célegyenes végén elment Patrese mellett. Mansell követte a példáját és egy kanyarral később szintén megelőzte az olaszt, akinek, mint kiderült, törmelék rongálta meg a hűtőjét, amitől rohamosan veszített a Renault-motor a teljesítményéből. A Williams a kör végén a bokszutcába hajtott, ahol a szerelők észrevették a hűtőn tátongó lyukat, Patrese pedig kénytelen volt feladni a küzdelmet.
Embed from Getty Images
Mansell alatt szárnyalt a Ferrari
Az események a pályán felgyorsultak, öt körrel később ugyanis ismét változott az élen álló pilóta személye: a vezető kettős a váltógondok miatt a bokszba hajtó, egy utolsó próbálkozásra még visszatérő Stefan Johansson Onyx-át érte utol a hármas kanyar utáni egyenesben, a poroszkáló autó pedig annyira váratlanul érte Sennát, hogy a brazil lassított, Mansell pedig ezt kihasználva a füvön elment mellette.
Senna ezután egészen a 66. körig üldözte riválisát, ám amikor Mansell repesztett egy leggyorsabb kört, a McLaren műszerfalán pedig elkezdett villogni az alacsony üzemanyagszintre figyelmeztető jelzés, a brazil klasszis jobbnak látta visszavonulót fújni. Elvégre neki nem Mansellt, hanem elsősorban Prostot kellett legyőznie, a kényszerű bokszkiállása miatt – Patrese kiesésénél a Williamsből kifröcsögő folyadékot elkerülve lement az ideális ívről, a gumijai pedig annyi törmeléket szedtek össze, hogy kénytelen volt lecseréltetni azokat – a dobogóért zajló csatában Boutsennel szemben alulmaradó, a 4. helyen haladó Cheevert is csak az utolsó körben megelőző Prostot pedig le is győzte, ezzel 14 pontra csökkentve a különbséget csapattársához képest. A teljes történethez persze hozzátartozik, hogy a bemelegítő edzés után Prost a versenyen is motorgondokkal küzdött – a Honda nem reagált megfelelően a gázadásra a kigyorsítások során és ki is hagyogatott, ami igencsak megnehezítette a későbbi világbajnok dolgát.
Manapság rengeteg szó esik arról, hogy a Herendi milyen trófeát készít a Magyar Nagydíjra – és Lando Norris miként töri azt össze –, azt viszont biztosan kevesebben tudják, hogy egykor a Hollóházi Porcelánmanufaktúra is csinált F1-es trófeát, és az 1989-es győztes Mansell is ilyet kapott:
„Kissé beragadtam Boutsen és Nannini mögé, de nem akartam nyomni neki. Fontos volt jó állapotban tartani a gumikat. Eléggé jó előérzetem volt a verseny előtti este, a nagy gondot egyedül az jelentette, hogy annyira hátulról indultam” – nyilatkozta a 34 pontjával immár egyedüliként a tabella 3. helyén álló Mansell, hozzátéve, „talán” ez volt élete legjobb versenye, de mindeképpen egy lapon említhető az 1987-es silverstone-i győzelmével.
Mansell szenzációs felzárkózásáról, benne a Senna elleni előzéssel, IDE KATTINTVA nézhet meg egy videót.
Még úgy is, hogy a nagy ünneplés közepette valaki megpróbálta ellopni a fejéről a győztesnek járó baseball-sapkát, Mansell azonban nem hagyta annyiban, és a tolvaj után eredt. Az ereklye végül maradt a tulajdonában, és verekedés sem lett az incidensből, amelyről bővebben az alábbi cikkünkben olvashat.
Az megvan, amikor Mansell tolvaj szurkolót üldözött a Hungaroringen, majd akkorát esett, mint a ház? (videó)