Lewis Hamilton megdöntötte Michael Schumacher rekordját, és immáron egyedül ő rendelkezik a legtöbb egymást követő szezonban leggyorsabb körrel. A brit pilóta lényegében másodszor javította meg a csúcsot, csak az első alkalom után kizárták.
Lewis Hamilton számára nem alakult jól a Szingapúri Nagydíj, különösen a hajrá. A hétszeres világbajnok a hatodik helyről indult, ám a futam alatt csapattársa, Charles Leclerc mögé került. Az utolsó körökben aztán Andrea Kimi Antonelli mögé került, ám jelentősen leszakadt róla, hiszen a végére meghibásodott a fékje. Bár a pályán hetedikként zárt, a pálya levágása miatt megbüntették, így végül Fernando Alonso mögött rangsorolták.
Ezzel biztossá vált, hogy legjobb esetben is csak a tizenkilencedik versenyén áll először dobogóra a Ferrarival, vagyis ebben az esetben Didier Pironival holtversenyben fogja vezetni a Scuderiával szerzett legkésőbbi első dobogóra vonatkozó rangsort, és amíg nem jön össze az első három, addig továbbra is ő áll az élen a legtöbb dobogó nélküli futam tekintetében, már ami a maranellóiak történetét illeti.
Ennek ellenére Hamilton pozitív értelemben is történelmet írt, ugyanis 1:33.808 másodperccel ő teljesítette a futam leggyorsabb körét. Ezzel pedig elmondhatja magáról, hogy zsinórban a tizenhatodik idényében érte el ezt legalább egyszer, hiszen a sorozat 2010 óta tart. Ezzel megdöntötte Michael Schumacher csúcsát, aki 1992 és 2006 között tizenöt éven át hozott minimum egy leggyorsabb kört.
Sőt, Hamilton lényegében másodszor javította meg ugyanazt a rekordot. Hogy miért? Nos, azért, mert a pályán a Kínai Nagydíjon is övé volt a leggyorsabb kör, csak éppen azt nem tarthatta meg. Utólag ugyanis emlékezetes módon mindkét Ferrarit kizárták, ráadásul különböző okokból: a 40 éves versenyzőnek túl nagy mértékben vékonyodott el a kopólemeze, míg Leclerc az autójával együtt nem érte el a minimumsúlyt.
Az összes olyan szezon tekintetében, amikor az adott pilóta legalább egyszer megfutotta a leggyorsabb kört, Hamilton már tavaly megdöntötte Schumacher rekordját, hiszen a német legenda a már említett tizenöthöz egyet tett hozzá, míg a másik hétszeres világbajnoknak a mostani már a tizennyolcadik alkalmat jelenti.
Az egyazon csapat színeiben megfutott leggyorsabb körök számában már szintén Hamilton a legjobb, hiszen a Mercedesszel 55-tel zárt, míg egykori ellenfele 53-szor érte el ezt a Ferrarival. Összesítésben viszont Schumacher még mindig jelentős előnnyel bír, hiszen 77-tel fejezte be pályafutását, míg a brit versenyző 68-nál tart.
Sébastien Ogier navigátora, Vincent Landais elárulta, komolyan aggódik a WRC jövője miatt. A francia navigátor szerint az is előfordulhat, hogy csak egy gyártó készül WRC27-es autóval.
A WRC-ben 2027-től komoly technikai szabályváltozás lesz, aminek azonban egyelőre nem derültek ki nyilvánosan teljes részletei. A nyilvánosság csak a szabályrendszer irányait tudja: olcsóbb autók, melyek elsősorban a Rally2-es autókhoz fognak hasonlítani, és a WRC27-es autókkal egy kategóriába kerülnek a Rally2-es járművek.
A szabályok teljes megismerésére vélhetően legalább október 16-ig várni kell, amikor a Motorsport Világtanács virtuális ülést tart.
A színfalak mögött azonban már többet tudhatnak a WRC jelenlegi gyártói, így elkezdhettek volna már dolgozni az új korszak autóin, ennek azonban eddig csak a Toyota állt neki.
Sébastien Ogier navigátora, Vincent Landais aggódik is amiatt, hogy lehet, hogy a helyzet nem is fog változni.
“Olcsóbb autókat kell gyártani? – mondta Landais a Rallye-sport.fr oldalnak. – Nem tudom, hogy ez megoldja-e a kevés gyártó kérdését. Azt gondolom, hogy túl későn jelentek meg a szabályok részletei, és azokkal nem túl sok gyártó foglalkozik. Határozottan aggódom. No, nem a Toyota miatt, mert az nincs lemaradva. Sokkal inkább aggaszt a többi gyártó. Mi lesz, ha csak egy gyártó készít WRC27-es autót? Én mondom ki elsőként, hogy a Rally2-es autókhoz való közeledés nem túl jó. Ennek ellenére nem elleneztem az új szabályrendszert. Az azonban nem rossz ötlet, hogy adjunk esélyt annak, hogy 30 autó induljon a legfelsőbb kategóriában, mert mindenki nagyobb csatát szeretne.”
A Hyundai Motorsport egyelőre csak a 2026-os folytatás mellett döntött, így kérdéses, hogy a WEC-program mellett folytatja-e WRC-szereplését is 2027-től. Az M-Sport pedig évek óta a fentmaradásért küzd a rally vb-n.
A Hyundai Motorsport egy ideig gondolkozott azon, hogy az idei vagy a tavalyi autóval induljon a következő aszfaltos WRC-futamokon, végül azonban könnyen tudtak dönteni.
Az idei WRC-szezon során eddig csupán két aszfaltos futam volt, a Montén a 2024-es, míg a Kanári-szigeteken az idei autóval állt rajthoz a Hyundai.
Mivel a dél-koreai gyártó teljesítménye egyértelműen túl gyenge volt a Kanári-szigeteken az új autóval, felmerült, hogy a Közép-Európa Rallyra és Japánra ismét a tavalyival állnak rajthoz.
Az aszfaltos teszteken mindkét autóval dolgoztak a Hyundai versenyzői, végül pedig egyértelmű döntést hoztak.
“Tavaly az autónk versenyképes volt az összes aszfaltos versenyen, azért összehasonlítottuk a teszten a tavalyi és az idei autót – mondta Adrien Fourmaux a Rallye-Sport.fr oldalnak. – Végül úgy döntöttünk, hogy nem térünk vissza a tavalyi autóhoz a Közép-Európa Rallyn. Ebben mindannyian egyetértettünk.”
A francia versenyző szerint a Kanári-szigetek Rally egy különleges verseny volt, nem hasonlítható a többi aszfaltos futamhoz.
“A Kanári-szigetek óta egyértelműen fejlődött az autó és azon a versenyen teljesen egyediek voltak a körülmények. Ott inkább egy pályaversenyzésre alkalmas autóra lett volna szükség, de a többi aszfaltos versenyen más a helyzet. Azokon jóval inkább koszosak lesznek a pályák.A Kanári-szigeteken talán az autóbeállítás sem sikerült túl jól.“
Fourmaux a Horvát Rally első napján is tesztelt a múlt heti francia tesztek után, majd a hétvégén már az osztrák Herbst Rallyn folytat a felkészülést a német, osztrák és cseh pályákon utoljára megrendezésre kerülő Közép-Európa Rallyra.
Október 6-án ketten is életüket veszítették Forma–1-es versenyen, ráadásul mindössze egy év különbséggel, ugyanazon a pályán. Francois Cevert 1973-as és Helmuth Koinigg 1974-es haláláról korábban külön-külön cikkben emlékeztünk meg, most alább ezeket tesszük közzé újra.
52 éve, 1973. október 6-án halt meg Francois Cevert, akiből a Forma-1 első francia világbajnoka lehetett volna. De mindenekelőtt egy elbűvölő embert veszített el a sportág és Jackie Stewart, Cevert mentora és barátja, akit a mai napig kísértenek a Watkins Glenben történtek.
Sir Jackie Stewart, a Forma-1 történetének második háromszoros világbajnoka saját elmondása szerint 57 olyan temetésen vett részt életében, amelyen hozzá közel álló versenyzőtársat helyeztek végső nyugalomra. De mind közül az 1973-as USA Nagydíj szombat délelőtti időmérő edzésén meghalt Francois Cevert elvesztése volt rá a legnagyobb hatással, és a mai napig kísérti.
Cevert a legtöbb olyan embernek, aki ismerte, vagy látta versenyezni, úgy maradhatott meg az emlékezetében, mint a Forma-1-es pilóta archetípusa. Sármos, jóképű, jó humorú, kedves fiatalember, aki kifogástalanul zongorázik, és mindemellett gyorsan képes versenyautót vezetni. „Elképesztően jól kinéző férfi volt. Nagyon atletikus, nagyon jó tenisz és asztalitenisz-játékos. Elbűvölő személyiség, kifogástalan modorral” – emlékezett vissza egykori barátjára Stewart 2018-ban.
Born #OnThisDay in 1944: the charismatic, princely protégé François Cevert. Under the wing of Jackie Stewart and Tyrrell, Cevert blossomed into a team-leading talent; his tragic death – aged just 29 – robbed the #F1 world of a likely future champion. 👑https://t.co/f7gFVRxulUpic.twitter.com/WHtsjAyiwP
Cevert akár az F1 történetének első francia világbajnoka is lehetett volna
Noha gyors volt, és az alsóbb kategóriákban az élmezőnyben szerepelt, Cevert azért távolról sem lehetett olyan istenáldotta tehetségnek nevezni, akiről első ránézésre ordít, hogy világbajnok lesz belőle. Szerencséjére azonban Jackie Stewart már 1967-ben, a Renault Elf Winfield versenyzőiskolában felfigyelt rá, majd 1970-ben Ken Tyrrell-lel, a Tyrrell-istálló alapítójával és tulajdonosával közösen úgy döntöttek, hogy leszerződtetik az 1968-ban francia F3-as bajnoki címet nyerő, 1969-ben pedig az F2-es idényt a harmadik helyen záró pilótát.
És bár először Tyrrell kérte az akkor már világbajnok Stewartot, hogy vegye a szárnyai alá fiatal pártfogoltját, a két csapattárs között hamarosan olyan kötelék alakult ki, ami valószínűleg azóta is páratlan. „Mindent átadtam neki, amit valaha tanultam… Soha nem fordult elő olyan, hogy azt mondtam volna: »ezt nem fogom elmondani neked« – emlékezett vissza Stewart. – Az egész család barátjává vált, és elég sok időt töltött velünk. Sokat utaztunk együtt, és szörnyen jó barátokká váltunk. Az ilyesmi pedig szerintem elég ritka.”
Mindez pedig a kezdetekkor a pályán is megmutatkozott, és nem egyszer előfordult, hogy az edzéseken a páros szorosan egymás után ment, elöl Stewart mutatta az íveket, hátul pedig a tanítvány szívta magába a látottakat.
Cevert pedig nem volt rest tanulni, és az egóját háttérbe szorítva mestereként tekinteni a skótra. „Nagyon egyszerű. Jackie végezte el a teljes tanításomat. Őrülten vezettem, és nem gondolkodtam eleget azon, hogy mit csinálok. Jackie elejét vette ennek, és megtanította, hogy miként kell elemezni egy autót, hogyan kell gondolkodni vezetés közben, milyen víziódnak kell lenni. Ő tanított mindenre, úgyhogy továbbra is ő a maestro a számomra” – nyilatkozta Cevert egy korabeli interjúban.
Cevert (4-es rajtszámmal) rengeteget tanult Stewarttól (3-assal) Fotó: Imgur
Amikor mindennek vége lett
Stewart és felesége, Helen az 1973-as USA Nagydíj előtt is együtt nyaralt Cevert-rel, hogy aztán Watkins Glenbe, a szezonzáró felé vegyék az irányt. A skót pilóta már világbajnokként érkezett az az évi utolsó nagydíjhétvégére, amely pályafutása 100. futama lett volna. De a szombati időmérő edzésen történtek miatt ezt a számot már soha nem érte el.
A francia pilóta mögött érkezők azonnal megálltak, és balesetet szenvedett társuk segítségére siettek, majd elborzadva látták, hogy nincs akin segíteni, Cevert ugyanis olyan súlyos sérüléseket szenvedett (a korlát a nyaka és a csipője között szó szerint kettévágta), hogy már az autóból sem emelték ki a testét.
Stewart éppen akkor hajtott a pályára, hogy ő is megpróbáljon javítani az idején, amikor az eset történt, így a roncs előtt leparkoló versenyzők közül utolsóként ért a helyszínre. „Láttam, hogy kék a roncs, és arra gondoltam, hogy »hupsz«. Azt hittem, Chris Amon az, mert abban az évben három autót indítottunk Watkins Glenben, és az övé volt a harmadik. Aztán láttam, ahogy [Amon] felém sétál, és a hüvelykujjamat mutatva megkérdeztem, hogy »Jól vagy?«, mire ő az ujját rázta, mondván »Nem én voltam az«. És így már csak Francois lehetett” – emlékezett vissza Stewart 2018-ban, a Beyond the Grid podcastban.
Cevert első és egyetlen F1-es győzelmét ünnepli Fotó: Imgur
„Mindenki odament Francois-hoz, és az volt a legszörnyűbb látvány, amit életemben láttam – idézte fel a borzalmakat Stewart. – Minden egyes ember, aki ott volt a helyszínen, ki kellett szálljon az autóból, mert mindenhol törmelék hevert, és egyszerűen nem lehetett áthajtani közöttük. Szóval mindenki megállt, én érkeztem utolsónak, mert éppen akkor hajtottam ki a bokszutcából. Annyi volt a törmelék, hogy mindenki oda akart menni megnézni, hogy tud-e segíteni.”
A helyszínre elsőként a Cevert mögött haladó Jody Scheckter ért oda. Az akkor a McLarennél vezető, de 1974-re már a Tyrrellhez aláírt dél-afrikai pedig sokkot kapott a látványtól. Hogy milyen mértékben traumatizálta őt Cevert holttestének – vagy legalábbis annak, ami maradt belőle – látványa, azt mindennél érzékletesebben mutatja, hogy az agya egyszerűen kitörölte azt a képet, ami a roncshoz érve fogadta.
„Az autójának a fele a pálya közepén hevert, én pedig kiugrottam, mert valamennyire még mindig égett. Elég furcsa, de emlékszem, hogy még mindig szikrázott az akkumulátor, úgyhogy a legfontosabb az volt, hogy szedjük ki őt az autóból. Ezért a biztonsági övéhez nyúltam, aztán megfordultam, és mindenki másnak azt kiabáltam, hogy „Ne! Ne menjetek oda!” Hála istennek nem emlékszem rá. Nem emlékszem, hogy mit láttam, egyszerűen kitörlődött az agyamból, de nagyon nagy hatással volt rám” – emlékezett vissza évekkel később az 1979-es világbajnok.
De nemcsak ő, hanem Stewart sem tudta igazán túltenni magát a történteken. „A mai napig akár Jody Scheckterrel, akár velem beszél erről valaki, meg tud ríkatni mindkettőnket” – ismerte be a skót.
Egy dolgot a mai napig bán
Magán a baleseten és annak brutalitásán túl van még egy dolog, ami ennyi évvel később is kísérti Sir Jackie Stewartot. Mégpedig az, hogy miután látta a borzalmakat, fogta magát, visszasétált az autójához, és visszagurult a bokszba ahelyett, hogy barátja mellett maradt volna.
„Nem igazán – felelte 2018-ban arra a kérdésre, hogy sikerült-e megbékélnie az azon a napon hozott döntésével. – A mai napig azt kívánom, hogy bárcsak tovább mellette maradtam volna. De halott volt. Borzasztó baleset volt, a Forma-1-ben valaha történt legrosszabb. Egyszerűen borzasztó volt, és a mai napig hatással van rám. De nemcsak rám, hanem Jody Scheckterre is. A mai napig. Borzasztó látvány volt, és a legrosszabb, ami csak történhet. És egyértelműen karrierem legrosszabb része.”
Stewartot nagyon megviselték a történtek Fotó: Imgur
Cevert elvesztése miatt Stewart pedig végül meghozta a döntést, hogy – bár az lett volna a 100. nagydíja – nem lép pályára a másnapi versenyen, sőt, befejezi Forma-1-es pályafutását. „Szép lett volna megnyerni a versenyt, hiszen az lett volna a századik futamom, és szép dolog megnyerni a századikat, hiszen akkoriban nem volt sok verseny, talán 11-12 egy évben. Így a száz szép szám volt, de nem akartam vezetni. És nem a haláleset miatt, hanem a halál tisztelete miatt. Helytelen dolog lett volna a csapattal kiállni, és megnyerni a versenyt, amikor olyasvalaki, mint Francois meghalt.”
„Egyáltalán nem tűnt fontosnak, hogy nyerjek egy újabb futamot” – mondta a Beyond the Gridnek, majd felelevenítette, hogy a pályát a baleset után azonnal elhagyó feleségének csak aznap este mondta el, hogy miként döntött, és közölte vele, hogy „amúgy többé nem vagyok autóversenyző.”
„Mindkettőnket nagyon mélyen érintett Francois elvesztése, ennélfogva nem volt egy örömteli információ, amit megosztottam vele. De megkönnyebbült” – mondta Stewart, majd elárulta, hogy két gyermeke két órán át azt hitte, hogy ő halt meg Cevert helyett, mert a kommentátor az ő nevét mondta…
Ami a visszavonulást illeti, szemernyi kétely sem volt utólag benne, hogy a jó döntést hozta-e. „Egyetlen másodpercre sem bántam meg. A következő reggel felkeltünk, kimentünk a pályára, és úgy döntöttem, hogy maradok, és megnézem a rajtot. Végigsétáltam a rajrácson, majd amint elrajtolt a mezőny, beültünk az autóba és elindultunk New York-ba, hogy felszálljunk egy repülőre.”
Cevert 1973-ban Fotó: Imgur
Még visszaült az autóba
Stewartnak ugyanakkor nem az a bizonyos, mai napig bánt levezető kör jelentette az utolsó, aktív F1-es pilótaként megtett métereit, Cevert halála után ugyanis aznap még visszaült a Tyrrell 006-osba. A miértek megértéséhez azonban előbb idézzük fel, hogy mit gondolt barátja balesetének okáról.
„Biztos vagyok benne, hogy vezetői hiba történt – idézi őt a RACER.com 2013-ból. – Nem kedves dolog ezt mondani, de nem is igazságtalan. Jobb kanyar után jött egy bal, majd azután egy újabb jobbos, a domb tetején pedig volt egy bukkanó. Mindkét oldalon korlát. A 006-os rövid tengelytávú, nagyon ideges autó volt, ezért úgy döntöttem, hogy ötödikben megyek át ott, még ha azon a részen nem is ez volt a megfelelő sebességi fokozat. Viszont ettől kissé lenyugodott az autó, és nem volt annyira ideges. Biztos vagyok benne, hogy Francois negyedikben ment át ott, és amikor ráment a bukkanóra, elvette a gázt, és akkor túlkormányzottá vált az autója. Eltalálta a korlátot az egyik oldalon, majd a kocsi átkatapultált a másik oldalra és megsemmisítette saját magát.”
Stewart pedig saját elmondása szerint azért gurult ismét pályára a tragédiát követően, mert a Tyrrellnél meg voltak győződve róla, hogy műszaki hiba végzett Cevert-rel. A skót viszont kiment, és ugyanaz megtörtént vele is, ami feltételezése szerint barátjával, csak ő ötödik fokozatban haladt…
A képen az a balkanyar látható, amelyben Cevert elvesztette az uralmat a Tyrrellje felett Fotó: Imgur
Világbajnok lehetett volna
Persze már sohasem fogjuk megtudni, hogy a Forma-1-ben egyetlen futamot nyerő Cevert mire vitte volna később, de 1973-ban 14 futam során 6 második és egy darab harmadik helyet szerzett, Stewart pedig amondó, hogy a 1974-re érkező, elődjénél jóval kezesebb Tyrrell 007-esben eljöhetett volna az ő ideje.
„1973-ra Francois nagyon gyors volt, és szerintem 1974-ben világbajnokká válhatott volna, mert az autó jobb lett, mint 1973-ban volt. És én ott lettem volna vele, mert az összes versenyre elkísértem volna. A szülei imádnivaló emberek voltak, és a húga és az öccse is. Minden évben virágot küldök a sírjára, az anyja pedig minden évben írt nekem” – mondta a skót legenda, aki a mai napig több fotót is őriz a lakásában a 29 évesen meghalt csapattársáról.
„Szerintem nélkülem csak egy pilótának tartották volna a sokból, én viszont olyasvalakivé változtattam, akiből szerintem világbajnok lehetett volna. Erre pedig nagyon büszke lettem volna.”
Klasszikusokat idéző bajnoki finálénak indult, de végül meglehetősen unalmas bajnoki döntő lett az 1974-es szezon utolsó versenyéből, amely leginkább a fiatal osztrák versenyző, Helmuth Koinigg brutális balesetéről maradt emlékezetes.
Az 1974-es USA Nagydíjat jókora érdeklődés övezte, hiszen 1968 óta először dőlt el a világbajnoki cím az utolsó versenyen. A szezonzárónak otthont adó Watkins Glenbe a ferraris Clay Regazzoni azonos pontszámmal érkezett a McLarennél versenyző Emerson Fittipaldival, de még a Tyrrellt erősítő Jody Scheckternek is volt matematikai esélye a címre, noha ehhez a győzelme mellett a másik két pilóta gyenge szereplése is kellett. És, ha mindez nem lett volna elég, a konstruktőri cím is nyitott volt még a Ferrari és a McLaren között.
A csapatok a Kanadai Nagydíj után maradtak Észak-Amerikában, és a legtöbben részt vettek a Watkins Glenben rendezett teszten, amelyen Regazzoni nagyot bukott, és a szalagkorlátba csapódva totálkárosra törte a Ferrari 312B3-as modell 016-os sorszámú kasztniját, ő azonban szerencsére lábzúzódással megúszta az ijesztő balesetet. A sérült autót hazareptették Maranellóba, ahol éjt nappallá téve dolgoztak az ahelyett hadrendbe állított 011-es kasztnin, hogy időben felkészítsék és útnak indítsák az Egyesült Államokba.
Regazzoninak 1970 után másodszor, pályafutása során utoljára volt esélye megnyerni a világbajnoki címet
Ez végül összejött, de az edzések alatt Regazzoni és Niki Lauda is szenvedett az alulkormányzott, féktávokon instabil vörös autókkal. Szombaton a már pénteken is remeklő Carlos Reutemann szerezte meg a pole pozíciót a Brabhammel, mellé pedig a Hesketh-nél szárnyait bontogató James Hunt iratkozott fel, karrierje során először kvalifikálva az első sorba. A világbajnoki címre esélyesek közül Scheckter érte el a legjobb időt, de ő is csak 6. lett, míg Fittipaldi a 8. rajtkockából várhatta az 59 körös versenyt, de így sem aggódott, hiszen fő ellenfelét egy hellyel megelőzte.
Másnap a rajtnál Reutemann fordult elsőként az első kanyarba Hunt, Carlos Pace, Lauda, Scheckter és Fittipaldi előtt. A mezőny hamar elkezdett szétszakadni, Regazzoni a 7. helyen nem tudta tartani a McLaren braziljának tempóját és 9 autót tartott fel, míg az élen Reutemann és Hunt lépett el Pace-tól, akivel pedig Lauda, Scheckter és Fittipaldi nem tudott menni.
A 10. körben viszont mindez háttérbe szorult volna, ha nem 1974-ben rendezték volna a versenyt, az élete második F1-es versenyén induló, Kanadában a remek 10. helyen végző Helmuth Koinigg ugyanis egyszer csak eltűnt. Mint kiderült, a Surtees 25 esztendős osztrákja ugyanott szenvedett balesetet, ahol a teszten Regazzoni, az edzéseken pedig Jean-Pierre Beltoise és Mario Andretti is összetörte az autóját. A bécsi születésű versenyző lassú defekt és/vagy felfüggesztéshiba következtében veszítette el az uralmat az autója fölött, majd frontálisan rohant bele viszonylag lassú tempóval a nem megfelelően felállított szalagkorlátba, amelynek alsó eleme elhajlott, a felső viszont merev maradt, szó szerint lefejezve az öt hónappal korábban megházasodó Koinigget.
#OnThisDay… October the 6th was a black date for Watkins Glen. In 1974, Helmuth Koinigg also lost his life, when his Surtees hit a guardrail on the 10th lap of the United States GP. The Austrian was in only second GP start, but had been a factory Porsche sports car racer. pic.twitter.com/7jEan4yEdN
Scott Delong, az egyik közelben álló néző végignézte a balesetet, majd sok-sok évvel később a Facebook-posztban írta le, amit látott, kétségbe vonva a baleset hivatalos indokát. „A verseny elején [az utolsó F1-es futamát teljesítő 1967-es világbajnok] Denny Hulme McLarenjében elfüstölt a motor, nem kevés olajat folyatva a kanyarban. Számos versenyző megpördült rajta, az egyikük Andretti volt. Lenyűgöző volt látni, hogy miként reagáltak, mindegyikük ugyanazt tette, látszólag könnyedén. Mivel a kanyar annyira lassú volt, a versenyzők könnyedén megbirkóztak a helyzettel, kis csúszás a füvön, gyors kormánymozdulat és egy lassú 360 fokos fordulat, majd igyekezni vissza a pályára. Mindössze néhány másodpercet veszítettek, kivéve az egyiküket…”
„Emlékszem, ahogy néztem Koinigg autójának kerekeit, ahogy a kanyar belső oldalán rácsúszott a fűre. Látszólag nem fékezett, mert a kerekek nem blokkoltak. Nem volt kormánymozdulat sem, és szerintem a gázt sem vette el, mert a motor hangja nem változott és az autó látszólag nem veszített a sebességéből, ahogy átment a védőhálókon (akkoriban a bukóterekben előszeretettel alkalmaztak fapóznák közé erősített hálókat – a szerk.). Ezek semmit nem tettek az autó lelassításáért, mivel az alacsony orr és a kis első kerekek alig értek fel addig. Amikor az autó eleje befúródott a szalagkorlát alá, az felhajlott, lehetővé téve, hogy a pilótafülke becsússzon a felső korlát alá. Az autót a nagy hátsó kerekek állították meg. Soha nem fogom elfelejteni a hangját, egy gyors, tompa puffanás, nem olyan hangos, mint azt az ember várná.”
„A pályamunkások az autóhoz siettek, de amint odaértek, minden lelassult. Nyilvánvaló volt, hogy a korlát lefejezte a pilótát, noha a pályára guruló sisakról szóló beszámoló baromság. Ponyvát helyeztek az autó pilótafülkéjére, és otthagyták a roncsot a verseny hátralevő részére.”
„Nem tisztem spekulálni a tragédia okairól, de olvastam defektről és felfüggesztés-hibáról is, de ezek egyikére sem láttam bizonyítékot. A gumik egyben voltak, amikor a kocsi bement a védőkorlát alá, és amikor előtte ráment a belső fűsávra, mind a négy kereke a megfelelő irányba állt. Valószínűtlen, hogy műszaki hiba teljes irányításvesztést okozzon, mert a kocsi lassan ment, amikor megérkezett a kanyarba.”
Mai szemmel megdöbbentő lehet, de akkoriban semmi kirívó volt abban, hogy – mint azt Delong is említette – még csak le sem állították a versenyt, egyszerűen ott hagyták Koinigg ponyvával leterített fej nélküli testét, és minden ment tovább. A kor információáramlására jellemző, hogy a baleset súlyosságának híre több mint 10 körrel később jutott csak el a Surtees-csapathoz, amely a 26. körben végül kiintette Jose Dolhemet, Koinigg csapattársát, és feladta a versenyt.
Ami az eközben továbbra is zajló bajnoki csatát illeti, az a 15. körre tulajdonképpen eldőlt, Regazzoni ugyanis a bokszba hajtott, ahol a Ferrarija vezethetetlenségére panaszkodott. A csapat azonban nem sok mindent tudott tenni azon kívül, hogy lecserélte az első kerekeit, de a svájci nem sokkal később visszatért, és közölte, hogy továbbra is alig tudja a pályán tartani a kocsit. Ekkor állítottak az első felfüggesztésén, majd a pályára visszatérve sikerült kiütnie a versenyből az őt a 28. körben lekörözni próbáló Jochen Masst. Regazzoni végül 4 körös hátrányban a 11. helyen végzett, miközben Fittipaldi 1 perc 17 másodperces hátrányban bekocogott a 4. helyen a futamot megnyerő Reutemann, valamint Pace és Hunt mögött, amivel 1972 után másodszor is világbajnok lett.
Összesen 227 jármű és motor vág neki az idei W2RC-szezonzáró Marokkó Rallyn, a vasárnap induló rendezvényen szurkolhatunk magyar indulóknak is.
Idén a Marokkó Rally zárja a W2RC-szezont, mely egy nagy erőfelmérő a januári Dakar előtt is, éppen ezért komoly érdeklődés övezi a rendezvényt.
Az október 12-én kezdődő tereprallyn gyakorlatilag mindenki rajthoz áll a négykerekű járművek mezőnyében, aki a szakágban számít.
Ugyan a motoros világbajnoki címet már megszerezte Daniel Sanders Portugáliában, azonban a kétkerekűek mezőnye így rendkívül népes.
A rendezvényen lesznek magyar indulók is Lónyai Pál Alexey Kuzmich navigálásával vállalkozik a nagy táv megtételére a T3.1-es kategóriában. Hodola Richárd egy KTM-mel pedig a motorosok között áll rajthoz.
Az autós mezőnyben Nasser Al-Attiyah vezeti a világbajnokságot Henk Lategan és Lucas Moraes előtt.
A Michelin gumikkal versenyzők ugyan nagyon jól tudtak teljesíteni a Horvát Rally esős szakaszain, végül a francia gumigyártó előtt a Pirelli lett az Európa-bajnok.
A gumigyártók Európa-bajnokságát tavaly írták ki először, akkor a Michelin mindössze 3 pont előnnyel tudott bajnoki címet szerezni a Pirelli előtt, míg a harmadik helyet az MRF, a negyediket pedig a Hankook szerezte meg.
A gumigyártók csatája idén is igen szorosan alakult végül azonban a Pirelli tudott nyerni, miután sikerült megtartania vezető helyét a Horvát Rally utolsó, esős napján is a Michelin előtt.
Az olasz gumigyártó 9 pont előnnyel szerezte meg a bajnoki címet a francia márka előtt, míg az MRF és a Hankook megismételte tavalyi harmadik és negyedik helyét.
Lewis Hamilton fékek nélkül ért célba a 7. helyen a Szingapúri Nagydíjon, még éppen maga mögött tartva Fernando Alonsót, ám az utolsó körökben összesen hat alkalommal vágta le valamelyik kanyart. A spanyol a leintés után kiborult a csapatrádión a végül büntetést kapó brit vezetésére és korábbi sérelmeket is elővett, a Ferrari csapatfőnöke szerint azonban Hamilton a biztonságos vezetésre törekedett.
A Ferrari brit versenyzője egy második kerékcserét is közbeiktatott a verseny utolsó harmadában, miután pozícióveszteség nélkül kiállhatott friss lágy gumikért (aminek köszönhetően megdöntött egy Schumacher-rekordot) annak reményében, hogy jobb tempója révén előrébb juthat. Hamar vissza is ért csapattársára, Charles Leclerc-re, majd Kimi Antonelli Mercedesét is üldözőbe vette, ám a hajsza során elszálltak a Ferrari fékjei. Már csak pár kör volt hátra, és Hamilton így is megpróbált eljutni a célig – Leclerc visszaelőzte, de a 8. helyen érkező Alonsót maga mögött tudta tartani a célvonalig. Ezt viszont úgy tette, hogy mivel fékek nélkül vezetett, eléggé szabadon értelmezte a pálya határait, sok kanyart átvágott, hiszen csak így tudta elkerülni a falakat.
Hamilton fékei elszállnak:
The moment Lewis Hamilton loses his brakes while chasing Antonelli. You can see the left front sparking up.
A temérdek pályalevágás miatt a felügyelők beidézték Hamiltont, majd 5 másodperces büntetést kapott, amivel Alonso mögé került. A még a büntetés kihirdetése előtt nyilatkozó spanyolnak nagyon nem tetszett, amit az előtte kacsázó brittől látott és a DAZN riporterének kijelentette: „Hamiltonnak általában egy kicsit többet elnéznek, mint a többieknek. Remélem, ma nem így lesz.”
A kétszeres világbajnok a befutó után a csapatrádióban pedig még ennél is keményebben fogalmazott: „Nem hiszem el! K**** nem hiszem el, k**** nem hiszem el, k**** nem hiszem el, k**** nem hiszem el! Biztonságos fékek nélkül vezetni?” – fakadt ki Alonso, a hétvége során már nem először.
A spanyolnak volt még két további erős megjegyzése:
„Nem vezethet úgy, mintha egyedül lenne a pályán. Tegnap nem tartotta tiszteletben a piros zászlót, ma meg ott vezet, ahol akar. Ez talán már kicsit sok” – ezzel arra utalt, hogy Hamiltont nem büntették a harmadik edzésen a piros zászló alatt vélelmezett gyorshajtásért.
„Engem megpróbáltak kizárni, amikor nem volt tükröm. Most meg neki nincs fékje, és minden rendben? Kétlem” – a tükrös esettel pedig alighanem arra célzott, hogy a 2022-es USA Nagydíjon, még az Alpine versenyzőjeként ha nem is kizárást, de 30 másodperces büntetést kapott, miután leszakadt jobb oldali tükre miatt veszélyesnek minősítették az autóját. Sikeres fellebbezés után azonban visszavonta a büntetést az FIA.
Frédéric Vasseur, a Ferrari csapatfőnöke eközben megvédte Hamiltont. „Nehéz valami pozitívval kezdeni az értékelést. A probléma, ha nem is az első, de a második-harmadik kör körül már jelentkezett. Onnantól az egész versenyen keresztül úgy kellett vezetnie, hogy elemeli a gázt a kanyarok előtt, de így sem volt könnyű, hiszen minden körben más-más féktávhoz kellett alkalmazkodnia. Tudjuk, hogy ha Szingapúrban valaki a mezőny sűrűjében vezet, az nagyon megterheli a fékeket, de nem számítottunk rá, hogy ennyire súlyos lesz” – idézi Vasseurt a Motorsport.
„Amikor néhány körön keresztül Lewis oda tudta tenni magát, a tempója erős volt, de ez nem sokat ér, amikor a verseny 95%-ában nehézségekkel kellett megküzdenie.”
Ami a brit verseny végén bemutatott alkalmazkodási mechanizmusát illeti, a Ferrari csapatfőnöke szerint pilótája nem teremtett veszélyhelyzetet a pályalevágásokkal.
„Biztonságos volt, mert Lewis hozzáigazította a tempóját a körülményekhez. Azért mégsem arról volt szó, hogy őrült módjára nyomta volna, 30 másodperccel lassabban haladt. Persze a cél ilyenkor az, hogy biztonságos legyen, de ne legyen túlságosan biztonságos!” – mutatott rá viccelődve Vasseur.
Nagyon szoros csatában végül az MRF szerezte meg a csapat Európa-bajnoki címet az M-Sport előtt, a harmadik helyen pedig a Tagai Racing zárt.
Az MRF Team idén harmadik csapat Európa-bajnoki címét szerezte, miután a Horvát Rallyn Lauri Joona és Erik Cais vezetésével 36 pontot tudott szerezni az indiai gumigyártó.
Az M-Sport komolyan megnehezítette az MRF csapatának dolgát, azonban Jon Armstrong győzelme és Romnet Jürgenson negyedik helye végül 51 pontot eredményezett.
Így pedig még 2 pont előnye maradt az MRF-nek, mely 2022 és 2023 után lett ismét Európa-bajnok.
A bajnokság harmadik helyén a Tagai Racing zárt köszönhetően Mads Ostberg második helyének a szezonzárón, amivel sikerült megelőznie a Kowax DST Racing csapatát Horvátországban. A magyar csapat ezzel megismételte tavalyi eredményét.
Brands Hatch-ben zárult a brit Forma–4 idei szezonja, egyúttal Molnár Martin F4-es pályafutása. A magyar versenyző az összetett harmadik helyén végzett, amivel magyar autósport-történelmet írt, az idén már nem először.
2 győzelem, 6 második hely, 2 harmadik hely, 3 pole pozíció. Ez Molnár Martin idei mérlege a brit Forma–4-ben, amivel a Virtuosi Racing pilótája az összetett 3. helyén zárta az évet a bajnok Fionn McLaughlin és a második helyezett James Piszcyk mögött. Magyar versenyző FIA által elismert formaautós bajnokságban még soha nem végzett ilyen kiemelkedő eredménnyel, így Martin ismét magyar autósport-történelmet írt, miután korábban ő lett az első magyar, aki futamot nyert és pole-t szerzett FIA-sorozatban. A harmadik helyének köszönhetően egyben ő lett az első olyan magyar versenyző is, akinek a neve felkerült a Forma–1-es superlicence-pontokat összegző táblázatba, hiszen a 3. helyért 7 ilyen pont jár.
Fotó: MGR Images
Ami az utolsó versenyhétvégét illeti, Martin igyekezett kiélvezni annak minden pillanatát, miközben 5., 7. és 6. helyezésekkel fejezte be a szezont.
„Az idény előtt elfogadtam volna az összetett harmadik helyet, míg év közben természetesen voltak olyan időszakok, amikor nem, hiszen vezettem is a pontversenyt. Összességében viszont nem lehetek elégedetlen azzal, hogy a harmadik helyen végeztem egy ilyen erős bajnokságban, ilyen kiváló ellenfelek ellen. Ezúton is gratulálok mindegyiküknek, különösen Fionnak és James-nek. Igyekeztem élvezni az utolsó futamokat, amelyek eléggé eseménytelenül alakultak, lévén ezen a pályán nagyjából lehetetlen előzni” – kezdte értékelését a Hungarian Motorsport Academy (HMA) versenyzője.
„Eközben nemcsak az F4-es kategóriától, hanem a Virtuosi Racing csapatától is búcsúztam, noha remélem, a jövőben még keresztezik egymást az útjaink – folytatta Martin. – Mindent köszönök nekik, hiányozni fognak, és soha nem fogom elfelejteni, hogy velük tettem meg az első lépéseket; náluk váltam autóversenyzővé; majd velük lettem tavaly újoncbajnok; nyertem először futamot és szereztem pole pozíciót. Ezek az emlékek örökre velem maradnak.”
„Úgy érzem, hogy pozitív lezárása volt ez az idei évnek, és ha tavaly ilyenkor valaki elém tette volna a papírt, hogy Martin az összetett harmadik helyén zár, rögtön aláírtam volna – értékelt Kiss Pál Tamás, a Martin pályafutását menedzselő Motorsport Talent Management (MOTAM) sportszakmai vezetője. – Jó évet tudhat maga mögött győzelmekkel és dobogós helyezésekkel, miközben első magyarként ért el ilyen kiemelkedő eredményt, amit már senki nem vehet el tőle. Noha nem mindig sikerült eredményre váltani a tempóját, egész évben bizonyította, hogy a leggyorsabb versenyzők egyike.”
„Két éve ült először versenyautóban, ennyi idő alatt jutott el oda, hogy egy ilyen nívós mezőnyben és sorozatban harcban volt a bajnoki címért. Nagyon büszke vagyok rá és az idén nyújtott teljesítményére, az érettségére és arra, ahogyan helytállt a nehéz helyzetekben. Egyúttal büszke vagyok arra is, hogy a részese lehetek ennek az utazásnak, és itt szeretném megköszönni a Virtuosi Racingnek ezt a két közös évet.”
Fotó: MGR Images
„Nagyon hamar eldöntöttük, hogy náluk szeretnénk versenyezni a brit F4-ben, ami utólag nézve a lehető legjobb döntésnek bizonyult. Az első pillanattól kezdve partnerként és családtagként kezeltek – ugyanazt a szemléletmódot tapasztaltam meg náluk, amit tizenegy évvel ezelőtt versenyzőként, ezért pedig nagyon hálás vagyok – mondta a korábban a Virtuosi Racing színeiben is versenyző ex-pilóta. – Egész szezonban kifogástalan munkát végeztek, hiszen Martinnak egyszer sem kellett feladnia versenyt műszaki probléma miatt, miközben hétvégéről hétvégére gyors autót kapott. Mostantól a következő kihívásra és lépcsőfokra koncentrálunk.”
Az utolsó versenyhétvége részletes eredményei ITT, a bajnokság végeredménye pedig ITT érhető el.
A Rally Legend minden évben fantasztikus látványt tartogat, idén sem volt ez másként, ráadásul a magyar résztvevők még jó eredményekkel is zártak.
Vasárnap még három gyorsasági várt a Rally Legenden a különböző kategóriák versenyzőire, amiken ugyancsak igen látványos autózást láthatott a több ezer néző.
A WRC kategóriában Victor Senra szerezte meg a győzelmet Luca Pedersoli előtt, míg a két Hyundai i20 Coupe WRC-vel induló után Stépán Vojtech lett a harmadik Citroen C3 WRC-vel.
A Classic mezőnyben Simon Jean-Joseph nyert Gianpietro Bendotti előtt, míg a két Subaru Impreza 555-tel versenyzőt Kazár Miklós és Begala Tamás követte Mitsubishivel a harmadik helyen.
Dudás István Márton és Gabulya Pál. Valamint Tóth Attila és Tóth István pedig a C2-es kategória első két helyét szerezték meg Ladákkal.
A Historic mezőnyben Stefano Rosati volt a leggyorsabb Talbot Sunbeam Lotus-szal az Opel Mantával induló Mirko Zanotti és az MkII-es Fordot terelő Nemo Mazza előtt.
Ugyanitt Schneer László és Róma Gábor a H2-es kategória második helyén zárt.
