A Toyota már decemberben megkezdi a felkészülést általában a következő szezonra, így Oliver Solberg biztosan fogja még idén vezetni a Rally1-es autót, azonban nem biztos, hogy csak teszten.
A WRC-szezon két hét múlva zárul a Szaúd-Arábia Rallyval, ahol Oliver Solberg Rally2-es Toyotával fog versenyezni, majd csatlakozik a Toyota Rally1-es csapatához, ahol már decemberben tesztelhet a Montéra készülődve.
Oliver Solberg, aki jövőre Kalle Rovanpera helyét veszi át a japán gyártónál, azonban elárulta, akár versenykörülmények között is indulhat a Rally1-es autóval év végén.
“Még semmi sincs véglegesítve, de decemberben jönnek az év végi tesztek a Rally1-es autóval – mondta Oliver Solberg a Rallit.fi oldalnak. – E mellett pedig beszélgetünk versenyen való indulásról is, hogy jobban felkészüljünk 2026-ra.”
A Hyundai Motorsport az idei évre szerződtette az M-Sporttól Adrien Fourmaux-t, akinek tavaly év végén ugyancsak volt lehetősége új autójával ismerkedni a Rallye National Hivernal du Dévoluy futamon. Ez a verseny a Montéhoz hasonló utakon és ha az időjárás is úgy szeretné, akkor hasonló körülmények között is zajlik, idén december 6-7. között kerül megrendezésre.
Az utóbbi években kirajzolódó trend szerint egyre kisebbek a különbségek a versenyzők között az F1-es mezőnyben, ami arra a kijelentésre sarkallta Andrea Stellát, miszerint a jelenlegi a valaha volt legerősebb pilótafelhozatal a sportban.
Tegyük hozzá, az autók közötti egyre kisebb különbségek annak is eredményei, hogy a szabályok, a költségkorlátozás is a mezőny szorosabbá tétele felé hatnak. Ettől persze még igaz, hogy nem nagyon beszélhetünk a mezőnyből lefelé kilógó versenyzőkről, s legutóbb Interlagosban például, amely a naptár egyik legrövidebb pályája, mind a 17 célba érkező a győztessel azonos körben végzett, pedig csak a verseny legelején volt biztonsági autós periódus, ami összetömöríti a mezőnyt.
„Nem emlékszem másik olyan szezonra, amelyben annyira versenyképesek lettek volna a Forma–1-es mezőny pilótái, mint amit idén látunk – de talán némi elemzésnek is alá lehetne ezt vetni. Az új generáció tagjai nagyon jók, és hét-nyolc versenyző világbajnoki szinten teljesít. Nem hiszem, hogy korábban lett volna példa ilyenre” – mondta Stella, akit az Autosport idéz. Jelenleg csak három világbajnok van a mezőnyben Fernando Alonso, Lewis Hamilton és Max Verstappen révén, utóbbi két pilóta hosszabb perióduson át tudta uralni a sportot, az idei év végén azonban alighanem valamelyik McLaren-versenyző csatlakozni fog hozzájuk negyedikként.
A 2015-ben bevezetett, az F1-es szuperlicenc megszerzéséhez szükséges pontrendszer pedig immár egy évtizede gondoskodik arról, hogy csak olyan versenyzők kerülhessenek be a mezőnybe, akik az utánpótlás-szériákon kimagasló eredményességgel száguldottak keresztül – szinte minden újonc év végi dobogós helyen zárt valamelyik rangos nevelősorozatban.
Idén ráadásul az F1-be is kifejezetten hamar belerázódtak a debütánsok: Andrea Kimi Antonelli és Isack Hadjar is járt már a dobogón, az utóbbi futamokon erős eredményeket szállított a Haas számára Oliver Bearman, de a Saubernél vezető Gabriel Bortoleto képességeit is rengeteg méltatás éri a paddockban. Idén 2007 óta először történt meg, hogy két újonc is felállhatott a pódiumra az első évében.
Stella szerint elvitathatatlan az erős utánpótlásnevelés érdeme abban, hogy az F1-es mezőny a valaha volt legjobb felhozatallal rendelkezik jelenleg.
„Ennek az is lehet az oka, hogy rendkívül erősek a juniorsorozatok. Már a gokartos években is adatokból dolgozhatnak, és már tinédzserkorukban meghatározott edzésprogram mellett élnek. Ez rendkívül szorossá tette a mezőnyt, emiatt pedig annak a bizonyos utolsó egy százaléknak a fontossága felértékelődik” – mutatott rá a McLaren csapatfőnöke.
Grégoire Munster elárulta, hogy nagyon nehéz helyzetbe került, mivel fő támogatójára már nem számíthat, így pedig veszélybe került Rally1-es karrierjének folytatása.
Grégoire Munster 2023 óta versenyez az M-Sportnál fizetős pilótaként, fő támogatója pedig a gazdag üzletember Jourdan Serderidis, aki az anyagi háttér nagy részét fedezte. Eddig.
“Jourdan nagyon sokat segített az utóbbi években, de egy segítség nyújtás is véget ér egyszer – utalt Munster arra, hogy jövőre már a görög üzletember nem fogja őt támogatni, amikor interjút adott a belga Autotrends oldalnak. – Jelenleg nem tudom,m hogy mit hoz a jövő, az esélyeim arra, hogy folytatni tudom a karrierem saját erőből a 0 és 100 százalék között mozog. Jelenleg mindenkivel tárgyalok. A gyári csapatok közül az M-Sporttal és a Hyundai-jal is, de WRC2-ben érdekelt csapatokkal is, így a Toyotával is.”
A Toyota partnere a Printsport a WRC2-ben, ahol idén Oliver Solberg versenyzett és megnyerte a bajnokságot, de lehetőséget kapva a Rally1-es Yaris vezetésére is, megnyerte az Észt Rallyt, 2026-ban pedig Kalle Rovanpera helyét veheti át.
Munster szerint a WRC jelenlegi helyzetében nehéz előre tervezni.
“Jelenleg kevesen tudják, hogy mi fog következni 2027 után, az új korszakban. A Toyotán kívül jelenleg más csapat nem is tervez az új korszakban. Jó lenne a Fordnál maradni még, mert azt a csapatot és autót már ismerem és tudjuk, hogy milyen fontos a tapasztalat a WRC legfelsőbb kategóriájában.”
A Hyundai miután Ott Tanak bejelentette, hogy szüneteltetni fogja karrierjét 2026-ban, versenyzőt keres Thierry Neuville és vélhetően Adrien Fourmaux mellé. Munster pedig arra célzott, hogy a dél-koreai csapattal komoly tárgyalásban van.
“A Hyundai helyzete egyltalán nem könnyű, hogy új versenyzőt találjon. Úgy gondolom, hogy két gyors versenyző elég lenne számukra, míg a harmadikkal tesztelni tudnának akár versenyhétvégén is.”
“Tudom, hogy a Hyundai pilóta listáján szerepel Andreas Mikkelsen, Dani Sordo, Esapekka Lappi és Hayden Paddon neve is. Viszont azt gondolom, hogy ők nem lennének jó választás, mert 2025-ben nem vezettek Rally1-es autót, így nem ismerik, hogy ezeket az autókat miként kell hibrid rendszer nélkül vezetni. Ráadásul nem ismerik a Hankook gumijait, és 2026-ban már az is igaz lesz, hogy nem fogják ismerni a Szaúd-Arábia Rallyt sem. Jelenleg úgy gondolom, hogy a Rally1-es versenyzők közül Josh McErlean, Martins Sesks és én vagyok elérhető számukra, azonban úgy tudom, hogy McErlean és Sesks jövőre folytatják az M-Sporttal, így csak én maradnék a Hyundai számára.”
Munster fenti kijelentésével akár az M-Sport jövő évi felállását is elárulhatta.
A luxemburgi versenyző szerint jövő héten hír érkezhet a jövőjével kapcsolatban. Érdekesség, hogy a Hyundai ugyancsak a Szaúd-Arábia Rally előtt jelentheti be jövő évi csapatfelállását.
Jari-Matti Latvala, a Toyota Gazoo Racing csapatfőnöke szerint a WRC-nek túl kell élnie a 2026-os évet, amikor két világbajnok, két nagy egyéniség sem lesz már a bajnokságban.
A WRC-ben 2027-től új szabályok alapján épített autókkal egy új korszak kezdődik, a jelenlegi autókkal a következő év lesz az utolsó.
Jari-Matti Latvala, a Toyota csapatvezetője szerint a vb-nek túl kell élnie a következő szezont, amikor az egyaránt világbajnok Kalle Rovanpera és Ott Tanak sem lesz már a mezőnyben, így két nagy egyéniség száll ki a sorozatból.
A WRC-helyzetét már régóta rontja, hogy évek óta papíron ugyan három, de valójában csak két gyártó van a bajnokságban, mivel a Toyota és Hyundai mellett az M-Sport feltörekvő, fizetős versenyzőkkel van jelen, akik eddig nem sok jó eredményt értek el. Ugyancsak hatással van a bajnokságra, hogy a WRC Promóter árulja a sorozatot.
„Két bajnok távozása nyomot hagyna minden sorozaton, és ez alól nem kivétel a WRC sem – mondta Jari-Matti Latvala az észt Delfi oldalnak. – A bajnokságnak túl kell élnie 2026-ot. Az új autók 2027-ben érkeznek, ami új esélyt adhat a feltörekvő fiatal versenyzőknek. De 2026 messze nem a legjobb helyzet lesz a bajnokság számára.”
Latvalát meglepte, hogy Ott Tanak szünetet fog tartani karrierjében jövőre.
„Mondjuk úgy, hogy nem számítottam Tanak bejelentésére. Ugyanakkor megértem a döntést. Tanak 2019-ben megnyerte a világbajnokságot, és már régóta a második címért küzd. Voltak már frusztráló pillanatai, közel járt hozzá, de a második címet még nem sikerült megszereznie.”
Jenson Button után egy másik korábbi autóversenyző, az egyszeres IndyCar bajnok és szintén egyszeres Indy 500-győztes Tony Kanaan is negatív véleményt fogalmazott meg a Charles Leclerc-t és Lewis Hamiltont kritizáló John Elkannról. A jelenleg a McLaren IndyCar csapatát irányító brazil szerint a Ferrari elnöke ugyanis nem látja a valódi problémát.
Elkann a kettős Ferrari-kieséssel záruló Brazil Nagydíj után úgy nyilatkozott, hogy a szerelőik és mérnökeik is kiváló munkát végeznek, a többi azonban „nem üti meg a mércét”, a versenyzők pedig jobban tennék, ha kevesebbet beszélnének és inkább a vezetésre koncentrálnának.
Tony Kanaan | Fotó: Penske Entertainment
Az olasz-amerikai üzletember szavai többekből is értetlenkedést váltottak ki, és mint most kiderült, Kanaan sincs jó véleménnyek az elhangzottakról.
„A Ferrari mindig Ferrari lesz; és soha nem leszel nagyobb a Ferrarinál – kezdte okfejtését a Drive to Wynn legutóbbi epizódjában a Ferrarinál 2000 és 2005 között versenyző Rubens Barrichellóval szoros barátságot ápoló csapatfőnök. – Nézd meg [Fernando] Alonsót, [Sebastian] Vettelt és Rubens [Barrichellót]. Átéltem ezt Rubensszel. Ez olyan egy… a kultúra ott a Ferrariról szól. Meg fogják védeni, és sosem leszel nagyobb náluk. Ezért bármi is történjék, az emberek meg fogják mondani, hogy mit csinálj. Jobban kell tisztelned neked a Ferrarit, mint a Ferrarinak téged, hacsak nem Michael Schumachernek hívnak. Ez megy ott. A versenyzők pedig frusztrálttá válnak, mert fel kell emelniük a hangjukat.”
„Ezek az emberek pedig nem akarnak errő beszélni, mert nem ezt teszik. Mindez pedig nyilván hatással van a pilótákra, és akkor hirtelen a fickó (Elkann – a szerk.) előáll és azt mondja, »kevesebbet kellene beszélniük, mert akkor jobban fognak teljesíteni.« Ez elárulja, mennyire nincs tisztában a fickó azzal, hogy mi a valódi probléma.”
Nem hallgatnak Hamiltonra
Egy másik Indy 500-győztes (ő ráadásul kétszeres), 2001 és 2006 között az F1-ben is vesrenyző Juan Pablo Montoya egy sportfogadó oldalnak eközben azt fejtegette, hogy a várakozáson alul teljesítő Lewis Hamilton szerinte nem fogja feladni, és a Ferrarinak el kellene kezdenie hallgatni rá.
Fotó: Antonin Vincent / DPPI
„Szerintem Lewis Hamiltonnak bizonyítania kell az igazát, ezért nem fog lefeküdni és elismerni a vereséget. Vagy világbajnok lesz, vagy belehal a próbálkozásba, ahogy mondani szokás. Jövőre nagyon ráfekszik majd. A frusztrációja abból fakad, hogy úgy véli, ő többet tesz a Ferrariért, mint a Ferrari érte. Úgy érzi, hogy rengeteg erőfeszítést tesz azért, hogy próbáljon javítani a dolgokon, de a csapat nem hozza ugyanezt az energiát.”
„Adják meg Hamiltonnak a megfelelő eszközöket, és ő ott fog harcolni az élen. Amikor a dolgok klappolnak és visszatér a motiváció a versenyzésre, Istenem, Hamilton akkor megállíthatatlan lesz. Kizárt, hogy egyhamar kiszáll és visszavonul. Nem akarja bemocskolni az örökségét azzal, hogy ő lesz a fickó, akinek nem sikerült. Az autó nem válik jobbá Charles Leclerc-nek sem. A Ferrari mérnökei minél hamarabb kezdenek el Hamiltonra hallgatni abban, hogy miként tegyék jobbá a kocsit, annál jobban fog járni a csapat hosszú távon” – jelentette ki a kolumbiai.
Oliver Solberg az idei évre a Skoda által támogatott Toksport csapattól, a Printsporthoz igazolt, amelynek a Toyota a partnere. A csapatváltás pedig meghozta a várt eredményeket a svéd versenyzőnek.
Oliver Solberg 2022 végén kikerült a Hyundai Motorsport gyári versenyzői közül és azóta a WRC2-ben versenyzett Skodával. Futamgyőzelmek és bajnoki dobogók igen, de a bajnoki cím nem jött össze a cseh márkával a svéd versenyző számára.
Az idei évre azonban úgy döntött Petter Solberg fia, hogy a finn Printsporthoz igazol, és a Skodát Rally2-es Toyotára váltja.
“Az év elején csapatot váltottam, mert nagyobb lehetőséget láttam így – mondta Oliver Solberg a Rallit.fi oldalnak. – Szerettem volna indulni minden WRC-futamon idén és ezt megtudta adni a Toyota és a Printsport. Összességében jónak bizonyult a döntésem.”
Solberg aztán az Észt Rallyn ismét visszatérhetett a WRC legmagasabb szintjére, amit első abszolút futamgyőzelmével hálált meg a Toyotának.
“Aztán lehetőséget kaptam Észtországban, hogy Rally1-es autóval indulhassak, a verseny egyfajta teljesítmény felmérés is volt. A lehetőségnek köszönhetően láthattam, hogy miként működik a Toyota csapata. Régóta álmodoztam erről a lehetőségről és nagyszerű érzés volt megkapni.”
A győzelem után sokan Oliver Solberget már a Toyota csapatába követelték, erre azonban akkor nyílt lehetőség, amikor Kalle Rovanpera bejelentette, hogy 2026-tól pályaversenyzésre vált. A japán gyártó pedig le is szerződtette a svéd versenyzőt.
Az idén a WRC2-öt is megnyerő Solberg sok reményt fűzött a Hyundaihoz is, azonban akkor megváltoztak a dolgok, most úgy érzi a Toyotánál valóban jó helye lesz.
“Amikor a Hyundaihoz aláírtam nagy dolgokban reménykedtem, de évközben több személycsere is történt a csapaton belül és ez hatással volt a teljesítményemre is. Most a Toyota esetében úgy érzem, hogy már bizonyítottam, így nagyobb magabiztossággal tudok versenyezni és kevesebb nyomással. Úgy érzem, hogy a Toyota a legjobb csapat számomra és könnyedén döntöttem a szerződés aláírásáról. Úgy érzem, együtt sokat nyerhetünk és fokozatosan építhetjük fel a jövőt. Mindig is egy nyugodt, biztonságos csapatban szerettem volna versenyezni, ahol nyugodtan tudok fejlődni is.”
Az Aston Martin nagy igazolása, Adrian Newey árult el részleteket arról, mennyire beszippantotta az új autó tervezési folyamata.
A Forma–1 történetének egyik legnagyobb mérnökzsenije közel két évtized után hagyta el a Red Bullt, és az Aston Martin szolgálatába állt, amelynél abban bíznak, az új szabályrendszerben őket teszi naggyá. Ilyen kihívásoknál köztudottan gyakran lubickol Newey, és elmondta, most hogy néz ki a helyzet körülötte.
„A motivációm egy része a kudarctól való félelemből fakad. Próbáltam ezt konstruktívvá alakítani, mert a túl nagy nyomás és a rosszul kezelt nyomás hibákhoz vezet, miközben jól használva nagyon jó összpontosítást eredményez, mintha csőlátásom alakulna ki. A feleségem panaszkodik, hogy amióta csatlakoztam a csapathoz, az elmúlt három-négy hónapban önkívületi tervezési állapotba kerültem, és tudom, ezt hogy érti. Nem tekintek ki se balra, se jobbra, és valószínűleg szörnyen antiszociálissá váltam” – mondta az Aston Martin Youtube-oldalára feltöltött videóban.
Nagyjából 300 fős stábbal dolgozik együtt, és ezzel kapcsolatban is megvan a saját preferenciája – ahogy sokunk, úgy ő sem szereti a sok résztvevővel zajló egyeztetéseket, azokban csak minimális hasznot lát.
„A napi munkaidőm körülbelül felét más mérnökökkel együtt dolgozva töltöm, akár kettesben velük, egy munkaállomásnál, akár megbeszéléseken, Hogy őszinte legyek, én előbbit részesítem előnyben, mert többnyire ilyenkor születik a legtöbb ötlet. Ha nem vigyázunk, a nagy megbeszélések gyakran rutinszerű információcserékre szűkülnek anélkül, hogy új ötleteket találnánk ki, bár természetesen ez is fontos” – mondta.
„Az időm körülbelül felét a tervezőasztalnál, vagy CFD-eredményeket, menetdinamikai eredményeket tanulmányozva töltöm, azzal a szándékkal, hogy olyan koncepciót alkossunk, amivel mindenki elégedett. Nem akarom, hogy ne vegyen részt mindenki a munkában, és hogy ne fogadja el mindenki a végeredményt.”
Newey állítólag nem volt elégedett az Aston Martinnál némelyik kollégája hozzáállásával, őket fel is mentették az F1-es projektben betöltött pozícióikból. Arról, hogy 2026-ban mit várhatunk a csapattól, lövése sincs.
„Sohasem hittem abban, hogy kijelentsünk, hogy ekkor emezt akarjuk elérni, máskor meg amazt akarjuk elérni. Azt gondolom, akkor leszünk elégedettek, ha közösen dolgozva előre haladunk. Ha ez összejön 2026-ban, az jelenti az első pipát” – közölte.
Sokan azonnali csodát várnak Newey érkezésétől, de például Fernando Alonso is beszélt arról, hogy jövőre még nem feltétlenül lesz győzelemre, vb-címre esélyes autójuk.
Sébastien Ogier 2022 óta csak részmunkaidőben versenyez a WRC-ben, de programját 2024-ben és idén is kibővítette, majd részmunkaidős versenyzőként írt alá a Toyotához 2026-ra is.
Sébastien Ogier 2021-ben szerezte nyolcadik vb-címét, majd azóta részmunkaidőben versenyez, azonban 2024-ben a Toyota kérésére változtatott WRC-programján, míg idén a Finn Rally után döntött úgy, hogy csatába száll a kilencedik címért.
A 41 éves francia toyotás a 2026-os évre is részmunkaidőre írt alá a japán gyártóhoz, ami után elárulta, hogy jó szereplés esetén jövőre is hajlandó bővíteni programját.
Legfrissebb nyilatkozatában Ogier azt is elárulta, gondolt-e már a visszavonulásra.
“Jelenleg minden túl jól alakul, ezért még nem gondoltam a befejezésre – mondta Ogier az észt Delfi oldalnak. – Jelenleg még élvezem a rallyt, a Toyota csapatát és a csapaton belüli légkört. Jövőre ugyanazzal az autóval folytatjuk a versenyzést, amit már jól ismerek. Tehát összességében jól érzem most magam. Több ok szólt a folytatás, mint a visszavonulás mellett. Jelenlegi állás szerint jövőre tehát még versenyezni fogok, de utána még nem tudom, hogy mit hoz a jövő.”
Az idei szezonzáró előtt Elfyn Evans előnye csupán 3 pont Ogier-t megelőzve, így a francia akár honfitársát, Sébastien Loeböt is beérheti Szaúd-Arábiában.
Sikeresen zárta a 2025-ös rally szezont a PSZA Motorsport csapata a Zemplén Rallyn, amely egyben a magyar bajnokság idei utolsó fordulója is volt. A verseny komoly tétet tartogatott több bajnoki pozíció szempontjából, és a csapat számos versenyzője remek teljesítménnyel zárta az idényt.
„Büszkék vagyunk a versenyzőinkre, akik ilyen nehéz körülmények között is megmutatták, mit tudnak – a szervizcsapat pedig ismét bizonyította, hogy igazi családként működik” – fogalmazott Szabó Árpád, a PSZA Motorsport csapatvezetője.
Az ORB-ben Zagyva Dorka – Gubrán Filadelfia kettős a Peugeot Kupában dobogós helyen zárta az évet, miután hibamentes, stabil versenyzéssel végigért a zempléni szakaszokon. Az ORC értékelésben Hinger Dávid és Hoffmann Hanna a bajnoki címre is esélyesek voltak, ám technikai probléma miatt végül az év végi harmadik helyet szerezték meg.
Fotó: Sári Péter
Az ORC mezőnyben a csapat több versenyzőpárosnak is technikai hátteret biztosított.
Karsai Zsolt – Szilágyi Sándor és Tárkányi Sándor – Magyar Péter párosok derekasan végigküzdötték a versenyt, míg Máté Róbert – Máté Viktória sajnos már az első gyorsaságin egy baleset miatt kiesett.
„A fiúk tényleg mindenhol jártak, leginkább nem az úton, de végül mindenki célba ért, és ez a lényeg” – mondta mosolyogva Árpi.
A Rally2-ben Furák Ádi kategóriagyőzelmet szerzett, míg Endrődi László motorhiba miatt kiállni kényszerült.
Fotó: Sári Péter
A Historic bajnokságban Csukovics Istvánék a D korcsoport év végi győzelmét ünnepelhették, Szombathelyi Péterék pedig szintén kiemelkedően szerepeltek – külön elismerést érdemelve a nehéz, esős körülmények között mutatott teljesítményükért.
A csapat ezzel lezárta a 2025-ös bajnoki idényt.
„Egy igazi, összetartó közösség lettünk idén – a szervizben és a pálya mellett is érezni lehet, mennyire jó csapatszellem uralkodik. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki egész évben velünk volt, versenyzőknek, szerelőknek, támogatóknak egyaránt” – zárta gondolatait Szabó Árpád.
A PSZA Motorsport legközelebb várhatóan a 2026-os szezonban tér vissza a gyorsasági szakaszokra – addig is köszönet mindenkinek, aki az idei évben a csapat mellett állt.
15 évvel ezelőtt, 2010. november 14-én bukta el először Fernando Alonso és a Ferrari a világbajnoki címet, illetve lett először világbajnok Sebastian Vettel és a Red Bull. Cikkünkben visszatekintünk az abu-dzabi szezonzárón történtekre, és megvizsgáljuk, mi vezetett a kétszeres világbajnok és a Scuderia vereségéhez.
15 éve ezen a napon olyasminek lehettünk szemtanúi, aminek soha korábban (és azóta sem), hiszen először fordult elő a Forma-1 történetében, hogy az adott szezon utolsó futama előtt négy pilótának is van még esélye a világbajnoki címre. Végül a legnagyobb esélyes Fernando Alonso veszített, a verseny előtt az összetett 3. helyén álló Sebastian Vettel pedig nyert, és míg a Red Bull németje minden idők legfiatalabb világbajnoka lett és ezután még zsinórban három vb-t nyert, addig Alonso és a Ferrari azóta sem ért fel a csúcsra.
Alonso, Webber és Vettel voltak azok, akiknek reális esélye volt a 2010-es vb-címre a szezonzáró előtt / Fotó: Clive Mason/Getty Images/Red Bull Content Pool
Nem a „jó” Red Bull volt előrébb, vagy mégis?
Noha a finálénak otthont adó Abu-dzabi Nagydíj önmagában nézve rendkívül eseménytelenül zajlott – az első három rendes versenykör után mindössze három előzést láthattunk a pályán az egész versenyen –, a szemünk előtt bontakozott ki a Ferrari és Alonso drámája, valamint a Red Bull és Vettel diadala. Utóbbi páros teljesítményét nem elbagatellizálva, cikkünk főként arra koncentrál, hogy bemutassa, miként bukta el a címet Alonso és a Ferrari kettőse, hiszen az energiaitalos csapatnak nem volt más dolga, „csak” a pole pozíciót megőrizve megnyerni a versenyt, majd reménykedni a kedvező végkimenetelben.
A Brazil Nagydíj után a még a vb-címre esélyesek között a következő volt a sorrend: 1. Alonso 246 pont, 2. Webber 238 pont, 3. Vettel 231 pont, 4. Hamilton 222 pont. Közülük a McLaren pilótájának sansza tényleg csak matematikai volt, hiszen nem elég, hogy mindenképpen nyernie kellett (már akkor is a 25, 18, 15, 12, 10, 8, 6, 4, 2, 1 elosztású pontrendszer volt érvényben), Alonsónak nem szabadott a legjobb 10-ben, Webbernek a legjobb 5-ben, Vettelnek pedig az első két hely valamelyikén végeznie.
Miután az időmérő edzésen a Vettel, Hamilton, Alonso, Button, Webber sorrend alakult ki, Hamilton esélyei tovább csökkentek, de nemcsak ő, hanem Mark Webber is kezdhette vakarni a fejét, mert bár matematikailag akár az 5. hellyel is bajnok lehetett, amennyiben Alonso az első ötben zár, neki csakis a győzelem volt elfogadható, és még az sem jelentett garanciát semmire, mert ha a spanyol második, már ő a bajnok.
A Red Bull tehát nem volt valami kedvező helyzetben, mert a pontversenyben 7 ponttal jobban álló pilótája a bajnokaspiránsok közül utolsóként állhatott fel a rajtrácsra. Ám tekintve, hogy Webbert a szezon során több alkalommal érte hátrányos megkülönböztetés, és a csapaton belül érezhető volt, hogy különösen Helmut Marko, a bikások tanácsadója szeretné, ha Vettel lenne a világbajnok, nem biztos, hogy ez olyan nagy érvágást jelentett, hiszen így legalább egyértelmű volt, hogy melyik autóra kell koncentrálniuk. Persze Vettelnek sem volt elég nyernie, mert Alonsót csak akkor tudta megelőzni a 25 pont megszerzésével, ha a Ferrari ásza a 4. helynél hátrébb végez.
Így vágtak neki az 55. körös versenynek, amelynek rögtön az első körében történt valami, ami alapjaiban írta át az összes addig felvázolt forgatókönyvet.
2010-ben világossá vált, hogy Webber és Vettel nem egyenlőek a Red Bullnál / Fotó: Mark Thompson/Getty Images/Red Bull Content Pool
Menet közben fordult a kocka
A rajtnál Vettel eljött az élen, Hamilton pedig nem kockáztatta meg, hogy bevetődik mellé, és besorolt a második helyre. Alonso viszont pozíciót veszített Buttonnal szemben és visszaesett a 4. helyre, miközben Webber maradt az 5. De csak néhány kanyart tehetett meg a mezőny versenytempóban, a visszafordító előtti sikánban ugyanis Nico Rosberg kiforgatta a csapattársát, majd jött Vitantonio Liuzzi, és ráparkolt Michael Schumacher Mercedesének tetejére.
Az első ijedtség után mindenki gyorsan konstatálta, hogy a hétszeres világbajnoknak nem esett baja, a csapatok stratégái viszont nem ezzel foglalkoztak, hanem igyekeztek eldönteni, hogy a pályára küldött biztonsági autó alatt érdemes-e kereket cserélni. Végül többen is a bokszba hajtottak, az élmezőny azonban kint maradt.
Miután kiállt a biztonsági autó, az volt a legnagyobb kérdés, hogy ki, meddig jut el a lágy keverékű Bridgestone-okon, és fog-e változni a sorrend a verseny várhatóan egyetlen kerékcseréje alatt. Végül a falat lekoccoló, rohamosan fogyó hátsó gumijaira panaszkodó Webber lépett először, és a csapat utasítására a 11. körben kiállt kemény gumikért, majd a már az 1. kör végén, a biztonsági autó alatt keményre váltó Nico Rosberg, Vitalij Petrov, Jaime Alguersuari hármas mögé tért vissza.
A következő fecske a futam elején Webbert a 6. helyen követő Felipe Massa volt, akivel a Ferrari a 13. kör végén megejtett cserével megpróbálta átugrani az ausztrált, ez azonban nem sikerült, és a brazil csak a Red Bull mögé tért vissza. Közvetlenül ezután, a 14. körben a Toro Rosso rászólt a Webbert több mint egy teljes kör óta feltartó Jaime Alguersuarira, hogy engedje el a Red Bull pilótáját, aminek a spanyol eleget is tett. A begyorsuló Webberre így a Ferrari reagált Alonsóval, és a 15. kör elején kihívta a kétszeres világbajnokot a bokszba, ezzel megakadályozva, hogy Webber elévágjon.
Ekkor még sem a nézők, sem a Scuderia, sem senki más nem tudta, hogy ezzel a kerékcserével pecsételődött meg Alonso sorsa, mert bár Webbert maga mögött tartotta, csak az 1. körben kereket cserélő, több kiállást nem tervező Nico Rosberg és Vitalij Petrov mögé ért vissza, innentől pedig a teljes versenyt a Renault hátsó szárnyát bámulva töltötte, és a 7. helyen ért célba.
Veszített egy helyet, de a rajtnál Alonso még sínen volt harmadik világbajnoki címe felé / Fotó: Scuderia Ferrari Press Office
Mindeközben az élen álló Vettel, Hamilton, Button hármas nem követte a sormintát, és még jó néhány kört mentek a lágy gumin. Hamilton végül a 24., Vettel a 25. körben látogatta meg a szerelőit, a gumimágus Button pedig egészen a 39. körig (!) húzta. A sorrend közöttük maradt ugyanaz, azonban Hamilton, majd a kiállása után Button is beragadt a kemény gumin rajtoló, és azokon egészen a 47. körig autókázó Robert Kubica mögé, így Vettel eltűnt a távolban.
Jól mutatta, hogy mennyire nehéz volt előzni (ne feledjük, ez volt a DRS és a gyorsan kopó Pirelli-gumik előtti korszak utolsó futama), hogy Hamilton 24 körrel frissebb gumikon sem tudott mit kezdeni a lengyellel, és egészen Kubica kerékcseréjéig, azaz 23 körön át autózott a sarkában. Andrea Stella, Alonso versenymérnöke is valószínűleg csak kötelességből hajszolta a spanyolt és emlékeztette többször arra, hogy milyen tehetséges, miközben pontosan tudta, hogy Alonso egyrészt enélkül is 110%-ot nyújt, másrészt Petrov hibája kell ahhoz, hogy a spanyol klasszis elmenjen a Renault mellett.
De ez sem lett volna elég, hiszen ha Petrovot meg is előzi, Alonso még mindig két helyre lett volna a vb-címtől, hiszen Rosbergen és a kiállása után elé visszatérő Kubicán is át kellett volna rágnia magát. Ez a tipikus veszett fejsze esete…
Vettel így mintaszerű versenyzéssel minden idők legfiatalabb világbajnokává vált és a mai napig tartja ezt a rekordot, miközben Alonso és a Ferrari közös éveik legnagyobb esélyét szalasztották el a vb-címre, és sem a pilóta, sem a csapat nem tudott azóta sem felérni a csúcsra.
Mielőtt belemennénk abba, hogy a Ferrarinak mit kellett vagy lehetett volna másképp csinálnia, és mennyire az ő saruk a vb-cím elvesztése, illetve mekkora mértékben váltak a körülmények áldozatává, vizsgáljuk meg a 2010-es abu-dzabi futam egyik méltatlanul elfeledett aspektusát, azaz Mark Webber versenyének alakulását. Hiszen a pontverseny állása alapján mégiscsak az ausztrál volt Alonso első számú kihívója, a Red Bull azonban mintha már a verseny előtt eldöntötte volna, hogy Vettel a legjobb esélyük arra, hogy nyerjenek.
Persze ezt Webber részben magának köszönhette, hiszen míg a német megszerezte a pole pozíciót, addig ő csak 5. lett, amivel jelentősen rontott az esélyein. Ugyanakkor az is kijelenhető, hogy a Red Bull nem azt a stratégiát alkalmazta az esetében, amellyel maximalizálhatta volna az esélyeit a végső győzelemre.
Mivel azt előre tudták, hogy Webbernek valószínűleg csak győzelem esetén lesz esélye világbajnokká válni – hiszen nem tűnt valószínűnek, hogy Alonso a 3. helyről visszaesik a legjobb 5-ön kívülre, és ha Webberrel más taktikát alkalmaznak, akkor nem is esett volna, hiszen akkor a Ferrari nem reagált volna az ausztrálra –, egyértelmű volt, hogy nem követheti ugyanazt az utat, mint az előle induló négy versenyző, hanem valami mással kell próbálkoznia.
Amire tökéletes alkalmat adott a futam eleji biztonsági autós fázis, a Red Bull azonban nem élt vele, és több más csapattal ellentétben nem hívta ki Webbert, hogy feltegyék neki a kemény gumit, és elmehessen azokon a verseny végéig. Persze egy ilyen húzás nem volt kockázattól mentes – nem véletlenül nem lépte meg sem a Ferrari, sem a McLaren –, de Webber helyzetében csak a kockáztatásnak volt értelme.
Webbert feláldozta a Red Bull / Fotó: Vladimir Rys/Getty Images/Red Bull Content Pool
A Red Bull a verseny után azt a magyarázatot adta arra, hogy miért nem cserélték le Webber kerekeit az első körben, hogy az újraindításra és arra játszottak, hogy az ausztrál majd akkor megelőzi Alonsót. Lévén a Red Bull RB6-os hamarabb fel tudta melegíteni a gumikat, mint a Ferrari F10-es, benne volt a pakliban, hogy ez összejöhet, de Webberen ez vajmi keveset segített volna, hiszen úgy is csak a 4. helyre lép előre, azaz a világbajnoki címhez még hármat kellett volna előznie. Viszont ezzel az előzéssel kikaparta volna a gesztenyét Vettelnek, aki Alonso 5. helye esetén már világbajnok a győzelemmel…
A Red Bull tehát vagy elszalasztott egy lehetőséget arra, hogy Webbernek minden esélyt megadjon a végső győzelemre, vagy már ekkor lemondtak a szerinte egyértelműen második számúként kezelt versenyzőjükről, és a bikások első saját nevelésű világbajnokjelöltjének szolgálatába állították őt.
Nem volt egyértelmű, hogy mi a jó döntés
Az idő sok mindent megszépít, szokták mondani, a 2010-es Abu-dzabi Nagydíj esetében azonban nem feltétlenül ez a helyzet, és ennyi év távlatából hajlamosak vagyunk a Ferrari hatalmas baklövéseként visszaemlékezni az ott történtekre (persze ebben bizonyára szerepet játszik az is, hogy az olasz istálló azóta számtalan hajmeresztő taktikai hibát vétett). Ám korántsem volt ennyire egyértelmű, hogy mi lesz a helyes döntés, és mint ahogyan az általában lenni szokott, több szempontból is csak utólag lettünk okosabbak. De menjünk sorban.
Az első potenciális hibát ott követték el Alonsóék, hogy nem álltak ki kereket cserélni az első körben, hiszen később láthattuk, hogy akik megtették ezt, egytől egyig nyertek vele. Utólag nézve az összes lágy gumin rajtoló pilótának ezt kellett volna tennie, hiszen az alacsony gumikopás miatt simán végig lehetett menni a kemény gumin egy teljes versenytávot, miközben az előzés szinte lehetetlennek bizonyult, ám mindez előre nem volt egyértelmű, azaz egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy ez a stratégia kifizetődő lesz.
Vettel azt tehette, amihez a legjobban értett: a pole pozícióból indulva kontrollálta a versenyt / Fotó: Mark Thompson/Getty Images/Red Bull Content Pool
Nem véletlen, hogy Petrov és Rosberg is visszakérdezett a csapatánál, hogy biztosak-e abban, hogy az 1. kör végén kereket akarnak cserélni, és a Renault, valamint a Mercedes is azért vállalta ezt be, mert lényegében nem volt veszítenivalójuk. A vb-címre hajtóknak viszont volt, és nem akarták például megkockáztatni, hogy beragadnak a forgalomba, Alonso és a Ferrari részéről pedig pláne nem lett volna logikus kiállni úgy, hogy az összes ellenfelük kint maradt, hiszen ekkor még nyerő helyzetben voltak.
Az viszont már kényesebb kérdés, hogy Alonsót Webberre reagálva ki kellett-e hívnia a Ferrarinak a 15. körben, vagy hagyniuk kellett volna, hogy elbukják a pozíciót, és kint kellett volna tartaniuk a spanyolt. Utólag persze egyértelmű, hogy mi lett volna a jó döntés, ám abban a helyzetben a stratégáknak nem állt rendelkezésére minden információ, ami utólag már igen.
A verseny előtt a lágy gumikat nagyjából 15 körre tartották jónak (Alonsóét pont ennyi után cserélték le), így még a biztonsági autós fázis miatti lassabb körökkel együtt sem tűnt úgy, hogy sokkal tovább bírnák, Alonso ráadásul szemcsésedésre kezdett panaszkodni. Persze a szemcsésedési fázist túl lehet élni, miként Vettel – akinek a köridőromlásból ítélve jobban szemcsésedtek a gumijai, mint Alonsónak – és a két McLaren át is esett rajta, utána pedig elkezdett gyorsulni, de a Ferrari úgy ítélte meg, hogy még ha Alonso ki is húzza ezt, utána már csak néhány kör maradna a gumijaiban.
A mindent megpecsételő kerékcsere / Fotó: Scuderia Ferrari Press Office
Ez azért fontos, mert Alonso az első körben kereket cserélők közül a legjobb helyen haladó Nico Rosberg elé még akkor sem tudott volna visszatérni, ha a 20. körig kint marad, lévén a 15. körig a spanyol előtt haladó Buttonnak is éppen akkora előnye gyűlt össze a 20. körre, hogy csak talán tartotta volna meg a pozíciót a némettel szemben, ha kiáll. Mivel Alonso Button mögött volt a saját kiállása előtt, és nagyobb mértékben szenvedett a szemcsésedéstől, valószínűleg még jó 8-10 kört kellett volna megtennie az eredeti kiállásához képest, hogy elegendő előnyt autózzon ki Rosberggel szemben, és ez is csak abban az esetben érvényes, ha néhány kör alatt átesett volna a gumik szemcsésedési fázisán.
Ezen a ponton tehát úgy tűnt, hogy Alonsónak egyet mindenképpen előznie kell majd a pályán ahhoz, hogy világbajnok legyen, a Ferrari pedig ahelyett, hogy kockáztatott volna a spanyol kint tartásával – és adott esetben nemcsak Rosberggel és Petrovval, de még Webberrel szemben is pozíciót veszít – úgy döntött, hogy a legerősebbnek tartott ellenfél, azaz Webber ellen a biztosra megy, és a pályán előzésre bízza a többit.
Azért van, amiben hibázott a Ferrari
A pályán előzéssel viszont „csupán” annyi volt a probléma, hogy szinte lehetetlennek bizonyult – azért szinte, mert néhány esetben összejött –, ami ha nem is volt nyilvánvaló a futam előtt, Alonso kiállásáig már akadtak erre utaló jelek. Az első, 2009-ben rendezett Abu-dzabi Nagydíjon is csak négy előzést láthattunk, de akkor még lehetett tankolni, illetve a gumik is némileg más szerkezetűek voltak, ezért az egy évvel korábbi adatokból nehezebb volt kiindulni, viszont a 2010-es verseny első 15 köre során történtekből már ki lehetett.
Főként abból, hogy a kerékcseréjéről a 12. körben visszatérő Webber képtelen volt elmenni Alguersuari mellett, és csak akkor sikerült ez neki, amikor a testvércsapat újonca a 14. körben félreállt előle. Ezután pedig Massa volt az, aki rögtön beragadt a Toro Rosso mögé (majd töltötte ott a teljes hátralevő versenyt), ami ugyancsak intő jel lehetett, de az ő nehézségeire legkorábban a 15. körben derülhetett fény, Alonsónak pedig ennek a körnek a végén már érkeznie kellett, hogy Webber elé térhessen vissza.
Fotó: Scuderia Ferrari Press Office
A Ferrari tehát túl optimista volt az előzés nehézségének megbecsülésével, és még azt sem mondhatjuk, hogy Alonsónak csak egy újoncot (Petrov) kellett volna hibába hajszolnia, hiszen Nico Rosberg személyében egy tapasztalt pilótával is meg kellett volna küzdenie, ráadásul a Mercedes egész évben gyors volt az egyenesekben.
A Scuderia ennek ellenére nagyon bízott Alonsóban és a pozitív végkifejletben, amit az is mutat, hogy nem is szóltak a spanyolnak, hogy minél gyorsabban meg kell előznie Petrovot, és csak akkor közölték ezt vele, amikor Alonso 2 körrel a saját kiállása után külön rákérdezett (Rosberget még ekkor sem említették neki.)
Utólag nézve a Ferrari tehát két esetben nyerhette volna meg a versenyt (a reális forgatókönyvekkel számolva, persze). Vagy ki kellett volna hívniuk Alonsót már a biztonsági autós fázis alatt (fentebb levezettük, hogy miért volt logikus lépés nem megtenni ezt), vagy kint kellett volna tartaniuk a lehető legtovább őt, miután Webber kiállt, bízva abban, hogy elegendő előnyt tud kiautózni Rosberggel szemben.
Amennyiben a szemcsésedési fázison túljut, és legalább Hamilton és Vettel kiállásáig (24., illetve 25. kör) kihúzza, erre lett volna esélye, miközben addigra már Webber miatt sem kellett volna aggódnia, lévén az ausztrál ugyanúgy beszorult volna Petrov mögé, ahogyan ő később. A Ferrari azonban egyszerűen nem számolt komolyan azzal a lehetőséggel, hogy ennyire nehéz lesz előzni, így ugyanúgy nem gondolták, hogy Webber beragad a forgalomba, mint ahogy azt sem, hogy Alonsóval megtörténik ez.
A kerékcsere után már Andrea Stella, Alonso versenymérnöke (középen) is tehetetlen volt / Fotó: Scuderia Ferrari Press Office
Jogos kérdés, hogy amennyiben nem volt egyértelmű, hogy meddig bírják a gumik, akkor Vettel, Hamilton és Button miért maradt kint annyi ideig, miközben az ő abroncsaik is szemcsésedtek? Erre nagyon egyszerű a válasz: ők nem kerültek döntési kényszerbe. Mert míg a Ferrari a szabad utat kapó Webber miatt vagy kiáll a 15. körben Alonsóval, vagy elbukja a pozíciót az ausztrállal szemben, addig Vettel és Hamilton egyetlen pillanatig sem került veszélybe Alonso miatt – hiszen mire ez megtörtént volna, a spanyol beragadt a Renault mögé, és nem tudott közeledni hozzájuk –, és Button is legfeljebb a határán mozgott annak, hogy azonnali kerékcsere esetén ne tudjon a Ferrari előtt maradni.
Eközben pedig teltek a körök, a gumik szemcsésedése megszűnt, Vettelék tempója feljavult, így hamarosan már arra figyelhettek, hogy elegendő előnyt építsenek ki annak érdekében, hogy ne ragadjanak be a már kemény gumira váltók, illetve a még nem cserélők mögé.
Tiltott csapatutasítás és Massa nem megfelelő kihasználása
A verseny nem a legjobb olvasása mellett a Ferrarinak volt még egy, ebből fakadó mulasztása, mégpedig az, hogy nem sikerült Felipe Massát megfelelően Alonso szolgálatába állítaniuk. Az érthető, hogy Massát miért nem hívták ki az első kör végén, vagy miért nem próbáltak elévágni Webbernek: előbbi esetben könnyen forgalomban ragadhatott volna, és mivel közvetlenül Webber mögött autózott a 6. helyen, valószínűsíthető volt, hogy a későbbiekben még hasznát vehetik a taktikai csatában; az elévágás pedig Webber nagyon korai cseréje miatt nem merülhetett fel, illetve itt is jó esély volt arra, hogy Massa forgalomba tér vissza, és így nem tud eleget hozni Webberen ahhoz, hogy az ausztrál kiállása után elé kerüljön. Persze utólag már tudjuk, hogy ha a Ferrari az utóbbi utat választja és sikerrel jár, az Alonso vb-címét eredményezte volna, hiszen akkor Massa által kordában tudták volna tartani a Red Bullt, és nem kellett volna levédeni a pozíciót Alonsóval.
Massával többet is tehettek volna Alonso vb-címéért / Fotó: Scuderia Ferrari Press Office
Ehelyett Massával is reagáltak Webber cseréjére, ami hiba volt, lévén a brazil az Alguersuari mögé ragadt ausztráltól 2 másodperccel lemaradva tért vissza a pályára (a kerékcseréje 1 másodperccel volt lassabb Webberénél, úgyhogy nem ezen múlt), azaz a közelében sem volt annak, hogy megelőzze. Amennyiben elé jön vissza, azzal ugyancsak kikaparta volna a gesztenyét Alonsónak, hiszen onnantól fogva lassíthatta volna Webbert, ám miután egyértelműen elszalasztották ennek a lehetőségét, a Ferrarinak kint kellett volna tartania Massát, hogy kövesse a Vettel, Hamilton, Button hármast. Ez azt eredményezte volna, hogy Massa a kiállása után a 4. helyen találja magát, és ugyanúgy feltarthatta volna a mögötte haladókat, legalább megadva ezzel Alonsónak az esélyt az előzésre.
De még így is volt esély arra, hogy nem alakul ki az a szituáció, amelyben a Ferrari Webber levédése mellett dönt, a pontverseny második helyezettje előtt ekkor ugyanis még ott volt Jaime Alguersuari, akit Webber hiába támadott. A rádióban meg is kérdezte, hogy „Mi folyik itt?”, mire azt a választ kapta, hogy „Meg kell előznöd őt, Mark, amilyen hamar csak lehet.” Eközben Alguersuarinak a mérnöke azt mondta a fülére, hogy „Versenyzel Webber ellen, nyomd neki!” A 19 éves újonc pedig nyomta is, egészen addig, amíg meg nem kapta a „Webber gyorsabb nálad, Jaime, Webber gyorsabb nálad, Jaime” üzenetet.
Ez szóról szóra ugyanaz a mondat volt (nyilván a keresztnév más), amit a Ferrari mondott Felipe Massának néhány hónappal korábban az emlékezetes hockenheimi csapatutasításos botrány során, amikor burkoltan üzentek neki, hogy engedje el Alonsót, aki így megnyerte a Német Nagydíjat. Ezért akkor a Ferrari 100 ezer dolláros büntetést kapott, és az Olasz Nagydíjig a pontlevonás veszélye is fenyegette, a Red Bullt viszont nem vonták kérdőre az abu-dzabi verseny után, pedig itt nem is csapaton belüli összejátszásról volt szó, hanem arról, hogy két különálló, viszont ugyanannak a tulajdonosnak a kezében levő istálló dolgozott össze. Erre egyfelől mondhatjuk, hogy technikailag más csapatokról van szó, másrészt viszont egyértelmű volt, hogy merről fúj a szél.
A legvalószínűbb, hogy azért kezelték másként ezt az ügyet, mert az FIA az Olasz Nagydíj előtti három órás meghallgatás után közölte, hogy felül fogják vizsgálni a sportszabályzat csapatutasítást tiltó pontját, amit decemberben végül el is töröltek. Az Abu-dzabi Nagydíj alatt viszont még illegális volt, ráadásul óriási hatással lehetett a világbajnoki cím kimenetelére, hiszen amennyiben Webber beszorul Alguersuari mögé – ami nagyon is reális forgatókönyv volt, lévén Massa utána a teljes futamot a Toro Rosso hátsó szárnyát bámulva töltötte –, Alonsót nem hívja ki a Ferrari, a Red Bull pedig jó eséllyel elbukja a vb-címet.
Utólag persze kár lenne erre fogni a Ferrari és Alonso vereségét, a Red Bull és Vettel pedig nemcsak az Abu-dzabi Nagydíjat, hanem a teljes szezont nézve sem érdemtelenül lett világbajnok, de ez a meglepően kicsi, vagy leginkább semmilyen figyelmet nem kapó momentum azt mindenképpen megmutatja, hogy milyen nüanszok dönthetnek egy ennyire kiélezett szezon végén.
Ezúttal a Ferrari győzelme múlott rajta, ami után Stefano Domenicali csapatfőnök elgondolkodott a lemondáson, de végül úgy döntött, hogy marad. A Ferrarinál 2001 óta dolgozó, azaz a sikerkorszak nagy részében a csapat értékes tagjának számító, korábban Michael Schumacher és Kimi Räikkönen versenymérnökeként tevékenykedő Chris Dyer azonban nem úszta meg: miután a nyakába varrták a felelősséget, lefokozták a vezető versenymérnöki pozícióból, majd 2011 elején távozott is a maranellóiaktól.
Amennyiben az abu-dzabi finálé egy verseny lett volna a sok közül, az ausztrál szakembernek szinte biztosan nem kellett volna ilyen következményekkel szembenéznie, ám a fiaskó után valakinek felelnie kellett. Kérdés, hogy ez a fajta kultúra előremutató-e.
A választ alighanem a Ferrari azóta szerzett vb-címeinek száma adja meg.
Ez a cikk először 2023. november 14-én jelent meg a Rallycafe.hu-n.
