Az FIA utólag megindokolta a Mexikóvárosi Nagydíj több vizsgálatában hozott ítéletét, illetve azt is, miért volt szükség virtuális biztonsági autós fázisra az utolsó körben.
Alighanem egy látványos Leclerc–Verstappen csatától fosztotta meg a Mexikóvárosi Nagydíj nézőit a Carlos Sainz Williamse miatt az utolsó körben életbe léptetett virtuális biztonsági autós fázis, hiszen a monacóit a 2. helyért támadó holland ott loholt a Ferrari sarkában, Leclerc elmondása szerint pedig a VSC mentette őt meg. Verstappen utólag azonban nem okolta Sainzot vagy a versenyirányítást. „A lágy gumik elkezdtek elkopni, de jó csata lehetett volna az utolsó körben, de ez rendben van, megesik az ilyesmi. A virtuális vagy rendes biztonsági autó olykor neked kedvez, máskor pedig nem” – nyilatkozta a négyszeres világbajnok a Sky Sports-nak.
Sainz megforgása:
Ami az esetet illeti, Sainz az utolsó előtti kanyarban megpördült, majd háttal a falnak koccant, utána pedig a sérült autóval rögtön a legközelebbi megnyitás felé vette az irányt, ám teljesen nem tudott kimenni rajta, a Williams hátulja így a bukótérbe lógva maradt. Mivel a pálya egy olyan részén állt, ahová gyakorlatilag lehetetlen beesni, legfeljebb szándékosan beparkolni lehet, meglehetősen indokolatlannak tűnt a virtuális biztonsági autós fázis életbe léptetése, az FIA azonban utólag megindokolta azt.
„A 70. körben Sainz megpördült és megállt a 14-es kanyar külső ívén található bukótérben. Az autója kitett helyen állt meg, majd elkezdett füstölni. A versenyirányítás megkapta a jelzést a tűzről, világossá téve, hogy beavatkozás szükséges a mentéshez. Miként sztenderd eljárás, amikor beavatkozókat küldenek egy autó mentéséhez, a versenyt neutralizáltuk, ebben az esetben virtuális biztonsági autó lépett életbe addig, amíg az autót biztonságos helyre nem vitték a korlátok mögé. A VSC-fázis rögtön véget ért, amint az autó védett helyre kerólt, a verseny pedig zöld zászló mellett folytatódott.”
Magyarán a tűzgyanú volt az oka annak, hogy jönnie kellett a VSC-fázisnak, ami alatt a beavatkozók semmit nem csináltak, csupán néhány méterrel előrébb tolták a Williamst.
Ezért büntették Hamiltont és Verstappent nem
Számos olyan eset történt a futam korábbi részében is, amely utólag vitára adhat okot – George Russell például nem is hagyta szó nélkül, hogy a rajt után a 2-es/3-as kanyart átvágó pilótákat nem büntették. Persze a Mercedes versenyzőjének szavaiba bele lehet kötni, hiszen az őt érintő pályalevágók közül Max Verstappen és Kimi Antonelli is abban a pozícióban folytatta, amelyben elhagyta a pályát, Charles Leclerc viszont nem, hiszen ő Lewis Hamilton mögül ment ki a bukótérbe, majd miután ezzel az élre állt, csak Lando Norrisnak adta vissza a helyet.
Ám hamarosan jött egy újabb, kérdéseket kiváltó incidenssorozat, Max Verstappen ugyanis a 6. kör elején megtámadta Lewis Hamiltont a célegyenes végén, ahol a két autó összeért az 1-es kanyarban, majd Verstappen a 3-as kanyart átvágva Hamilton elé került, aki a 4-esben visszatámadott, de egyenesen kiment a bukótérbe, majd azt átvágva Verstappen elé került.
Verstappen támadása, majd pályalevágása:
Az ütközés és Verstappen pályaelhagyása végül nem ért büntetést, Hamilton pályalevágása azonban jogosulatlan előnyszerzés címszó alatt 10 másodpercébe került a hétszeres világbajnoknak, amit az első kerékcseréjénél töltött le. Na de nézzük, hogyan indokoltak a sportfelügyelők!
Az 1-es kanyarral kapcsolatban érdekes módon nem azt vizsgálták, hogy Verstappen túl agresszív volt-e, hanem azt, hogy Hamilton hagyott-e elég helyet a kijáraton. Ez azért van, mert a versenyzési irányelveket vették alapul, és azt mondták, hogy Verstappen első tengelye egyértelműen Hamilton visszapillantója előtt volt a kanyar csúcspontján, így a holland jogosan követelhette a versenyívet.
„Hamilton a kanyarban mellette maradt, ami enyhe ütközést eredményezett a két autó kerekei között. Az ütközés egyik autó számára sem járt következménnyekkel” – indokolták.
Végül a felügyelők úgy ítélték meg, hogy az adott körülmények között, és mivel az érintkezés nem volt komoly, egyik pilóta sem hibáztatható túlnyomó részben a történtekért. „Figyelembe véve, hogy Hamiltonnak korlátozott lehetősége volt több helyet hagyni, hogy a két autó végig egymás mellett haladt a kanyarban, és nem történt sportszakmai következmény, továbbá hogy hasonló esetekben korábban sem történt intézkedés, a sportfelügyelők úgy döntöttek, az ügy versenybalesetnek minősül.”
Ami a 4-es kanyarban történteket illeti, Hamiltont két különböző dolog miatt vizsgálták. Először azért, hogy a pályaelhagyása után nem a kijelölt aszfaltozott menekülőúton tért vissza. Ezzel kapcsolatban a felügyelők arra jutottak, hogy „az autó túl nagy sebességet vitt a kanyarba ahhoz, hogy a versenyző képes legyen használni az előírt menekülőutat”, így indokoltnak látták, hogy Hamilton nem követte szó szerint az irányelveket, és nem büntették meg.
A második vizsgálat ezután annak megállapítását tűzte ki célul, hogy Hamilton a pályaelhagyással tartós előnyt szerzett-e, amire a válasz az lett, hogy igen, ezért 10 másodperces időbüntetést kapott. „A pálya elhagyásával és a kanyar levágásával a versenyző tartós előnyt szerzett, megelőzve az 1-es autót, és nem adta vissza a pozíciót” – szólt az indoklás.
Hamilton már menet közben sem volt elragadtatva a döntéstől, utólag pedig azt mondta, hogy ő a teljes eseménysorért nem büntette volna egyikőjüket sem. „Ez számomra versenyzés volt, semmi gondom nem volt vele, csak a levágás miatt kaptam büntetést. És hogy én vagyok az egyetlen, aki 10 másodpercet kap ezért, az eléggé őrület” – mondta.
