Égető kérdéseket vet fel, hogy a Spanyol Nagydíj utolsó szabadedzésén keménykedő Charles Leclerc és Lance Stroll is megúszta büntetés nélkül azt, amit tett.
Alighanem mindannyian találkoztunk már a közutakon olyanokkal, akik vélt vagy valós sérelmeiket úgy gondolták megtorolni, hogy az autójukkal félemlítették meg a másik felet. A büntetőfékezéstől a leszorításon át a rálegyezésig ebbe sok minden beletartozik, a lényeg, hogy ezek az emberek saját magukat és másokat veszélyeztetnek azzal, hogy nem bírják kordában tartani az idegeiket. Az egyértelmű, hogy ilyesminek nincs helye a közutakon, de az a jelek szerint már kevésbé, hogy nemcsak ott, hanem a versenypályán sem. Hiszen mindkét helyen elő szokott fordulni ilyesmi, és időről időre még az F1-ben is látunk rá példát. Legutóbb a Spanyol Nagydíj harmadik szabadedzésén történt meg, ráadásul kétszer is, viszont büntetést egyik incidens sem vont maga után.
Előbb Charles Leclerc húzta rá a kormányt Lando Norrisra a hetes kanyar előtt, amitől a két autó egy kicsit össze is ért. A monacói pilóta látszólag azt torolta meg, hogy Norris az ötös kanyarban feltartotta, majd az összeérés után rövid káromkodást eresztett el a rádióban, míg a McLaren versenyzője annyit mondott a mérnökének, hogy „egyszerűen csak nekem jött, szerintem sérült az autóm.”
Leclerc és Norris esete:
A másik eset az ötös kanyarban történt, amikor Lance Stroll ment neki Lewis Hamiltonnak, amiért a hétszeres világbajnok korábban feltartotta. A kontakt itt is minimális volt, de a szándék hasonlóan egyértelmű. Mégis, a mindkét esetet vizsgáló felügyelőknek utólag csak Stroll ismerte be, hogy idegességében cselekedett, és „ki akarta fejezni a nemtetszését a másik pilótának azzal, hogy félrehúzódott mellé a kanyarkijáraton.” A felügyelők szerint Leclerc ezzel szemben azt a magyarázatot adta, hogy egyszerűen csak igyekezett lejönni az ideális ívről a hetes kanyar előtt, és rosszul mérte fel az autója pozícióját, emiatt ért össze Norrisszal. Ezt a magyarázatot a monacói pilóta aztán a sajtó képviselőinek is megerősítette.
Hamilton és Stroll kontaktja:
„Nagyon egyszerű, hogy mi történt. Lando kijött a bokszból, én érkeztem mögötte gyorskörön, aztán amikor félbehagyta a körét (itt Leclerc nyilván arra gondolt, hogy amikor Norris félreállt, hiszen nem mért körön volt – a szerk.), én is félbehagytam a sajátomat, majd fékeztem, hogy mellé érjek, és rosszul mértem fel a helyzetet. A jobb oldalon voltam, és nem akartam feltartani a mögöttem érkezőket. Kicsit az út közepén voltam, frusztrálttá váltam, közben néztem a tükröt, és igyekeztem nem feltartani senkit, majd összeértünk. De ez leginkább félreértés volt, mint bármi más.”
Leclerc szavai az alább látható fedélzeti kamerás felvételek alapján ugyanakkor nehezen hihetőek (ráadásul a kontakt után a gázra lépett és otthagyta Norrist anélkül, hogy tovább autózott volna lehúzódva, várva a gyorskörön érkezőket), és az autó mozgása, valamint a fékezés dinamikája is inkább arra utal, hogy a Ferrari versenyzőjén egyszerűen úrrá lett a frusztráció, és Strollhoz hasonlóan csak jelezni akarta ezt Norrisnak. Azt ugyanakkor feltételezhetjük, hogy sem a kanadai, sem a monacói nem akart összeérni a riválisával, és mindketten elmérték egy kicsit a helyzetet, miközben az is tény, hogy felfokozott idegállapotban az embernek nem feltétlenül a következmények jutnak eszébe, így bár utólag nekik is logikus, hogy nem éri meg kárt okozni a saját autójukban, a pillanat hevében ez nem mindig ugrik be, mint ahogyan azt Sebastian Vettel esetében is láttuk a 2017-es Azeri Nagydíjon, amelyen dühében direkt nekiment Lewis Hamiltonnak.
Vettel és Hamilton 7 évvel ezelőtti incidense:
Büntetni kellett volna
A felügyelők a sportszabályzat 33.4-es pontja alapján vizsgálták a történteket, amely kimondja, hogy egy autót semmikor sem lehet szükségtelenül lassan, kiszámíthatatlanul kapkodva, vagy olyan módon vezetni, amely potenciálisan veszélyes a többi pilótára vagy bárki másra nézve. Ezen pont alapján büntették meg például Fernando Alonsót az idei Ausztrál Nagydíjon, ám most elmaradt a szankció, és Leclerc, illetve Stroll is csak megrovásban részesült, mondván a tettük szabálytalan volt, de nem veszélyes. Mindkettejüknek ez volt az idén az első megrovása (négy után jár automatikus hátrasorolás a rajtrácson), így nem kerülnek hátrébb a mai futamra az időmérőn elért eredményükhöz képest.
A felügyelők ráadásul megjegyezték az indoklásban, hogy a két manőver „a szándéktól függetlenül” nem volt veszélyes, ami arra enged következtetni, hogy nem változtat az esetek megítélésén az, ha valaki versenyzői hibát vét, esetleg figyelmetlen, azzal szemben, amikor szándékosan akarja megleckéztetni az ellenfelet. Miközben teljesen más az, ha valaki hirtelen felindulásból megtorol, és direkt nekimegy, esetleg csak rálegyez a másikra, de rosszul méri fel a távolságot, és azért történik kontakt, azzal szemben, ha csak simán hibázik. Mert lehet a közúton figyelmetlenül sávot váltva balesetet okozni (nyilván oda kell figyelni, de az ilyesmi bárkivel megeshet), de nem megbocsátható, ha szándékosan rántjuk bele valakibe a kormányt, mert valami miatt idegesek lettünk rá.
Norris és Verstappen is hitelenkedett egy sort az időmérő után azon, hogy Leclerc csak megrovást kapott:
Persze nem akarjuk azt mondani, hogy a közúti közlekedést mindenben egy kalap alá lehet venni az autóversenyzéssel, de ezek a pilóták mégiscsak milliók bálványai, és ha számos más esetben kínosan odafigyel mindenki arra, hogy példaképként is viselkedjenek, akkor az ilyen szituációkban is figyelembe kellene venni ezt. Mert teljesen mindegy, hogy valaki közúton teszi ezt vagy a versenypályán, az autót egyik helyen sem lehet fegyverként használni, és ha valaki mégis megteszi, annak komoly büntetés kell, nem pedig megrovás.
Sebastian Vettel nem is úszta meg, amikor szintén lassú sebességnél, a biztonsági autó mögött haladva nekiment Lewis Hamiltonnak, és 10 másodperces stop and go büntetést kapott, az idei Ausztrál Nagydíj alatt a Forma–3-ban versenyző Nikola Colov pedig 3 helyes hátrasorolással bűnhődött – jóllehet, a legtöbben legalább egyversenyes eltiltását követelték – amiért a szabadedzésen (!) megtorlás gyanánt a falba lökte Alex Dunne-t. Leclerc-t és Strollt azonban futni hagyták, ami nagyon rossz üzenet nemcsak a fiatal rajongóknak, hanem az utánpótlás-kategóriákban versenyzőknek is, hiszen azt közvetíti, hogy amíg kis sebességnél csinálják és nem veszélyeztetnek azzal másokat, nyugodtan levezethetik a frusztrációjukat a pályán, és megfélemlíthetik az ellenfelet.
Persze ettől még sem Leclerc, sem Stroll nem említhető egy lapon a közúton másokat veszélyeztető sofőrökkel, és az is lehet enyhítő körülmény, hogy egy Forma–1-es autóban még szabadedzésen is sokkal felfokozottabb idegállapotban van az ember, mint amilyenben a közúton bármikor is lennie szabad. Emellett egyik pilóta sem tartozik a piszkos trükköket alkalmazó versenyzők közé, de az ilyen esetekben ennek sem lenne szabad számítania.
A bosszú napja: Prost meg akarta ütni, de undorodott a védhetetlent húzó Sennától
