Az év eddigi legnagyobb autósportos sztoriját hozta az idei Le Mans-i 24 órás a Ferrari győzelmének képében. A Toyotánál viszont nemcsak azért nem örültek ennek, mert a legendás versenyre 50 év után visszatérő olaszok őket győzték le.

Korábbi cikkünkben a hosszú távú versenyzés 1980-as években tapasztalt aranykorához hasonlítottuk az endurance világbajnokság (WEC) idei szezonját és főként az elmúlt hétvégén rendezett Le Mans-i 24 órást, amelynek topkategóriájában öt motorgyártó (Ferrari, Toyota, Peugeout, Cadillac, Porsche) és összesen 16 autó csapott össze, amire már nagyon régen nem volt példa. A 100 éves verseny pedig nem is okozott csalódást, rendkívül fordulatos, eseménydús és kiélezett 24 órát láthattunk, amelynek végén meglepetésre a Ferrari diadalmaskodott az előzetesen sokkal esélyesebbnek tartott Toyotával szemben.

Meglepetésgyőzelem a Ferraritól – 50 év távollét után rögtön nyertek Le Mans-ban

Mindez leginkább annak tükrében volt váratlan, hogy a japánok ellentmondást nem tűrően húzták be az idei világbajnokság első három futamát, ami azt jelenti, hogy Sebringben 2 kört, Portimaóban 1 kört, Spában pedig több mint egy percet adtak a legjobb Ferrarinak. De nem volt teljesen előzmény nélküli, az FIA és a Le Mans-i versenyt szervező ACO ugyanis egyszer csak gondolt egyet, és mielőtt elkezdődött volna a mezőny felkészülése a Sarthe versenypályán, változtatott a teljesítmény-kiegyenlítés rendszerén. Ez egy olyan szisztéma, amely azt hivatott elérni, hogy az egyes gyártók autói között ne legyen nagy teljesítménybeli különbség, mindezt pedig bonyolult számításokkal teszi, de a valóságban mindig is nagy szerepe volt benne a tippelésnek és a különböző érdekeknek.

Ennek értelmében az addig domináló Toyoták mindenki másnál nagyobb, 37 kg-nyi súlyt kaptak (ez Kobajasi Kamui szerint körönként 1,2 másodperccel lassította le őket Le Mans-ban), míg a Ferrarik ennél kevesebb, 24 kg-os többletet kellett cipeljenek (a Porsche-nak és a Cadillac-nek kellett még ballasztot elhelyeznie az autókban, előbbinek 11 kg-t, utóbbinak 3-at). „A Ferrari tíz km/h-val volt gyorsabb nálunk az egyenesben, mi pedig egyértelműen harmadikak voltunk. A Porsche és a Ferrari is gyorsabb” – nyilatkozta Jose Maria Lopez, a 7-es számú Toyota egyik pilótája a Motorsport latin amerikai kiadásának, miután a japánok jobbik autója csak a harmadik helyen zárta a Ferrari és a Porsche mögött a Le Mans-i versenyhetet megelőző tesztet.

58 év után vissza a csúcsra: képekben a Ferrari Le Mans-i tündérmeséje

Lopez már ekkor kijelentette, hogy csak akkor lesz esélyük a versenyen, ha tökéletesen teljesítenek, nem követnek el hibákat, és nem szembesülnek műszaki problémával, mert a teljesítmény-kiegyenlítési rendszer megváltoztatása elvette a tempóelőnyüket. „Nagyon nagy változtatás volt, és nagyon erős ez a BoP (Balance of Performance), figyelembe véve, hogy az elmúlt két versenyen többségében nem mi voltunk a leggyorsabbak, a Ferrari gyorsabb volt. A végeredmény, hogy például egy körrel előttük értünk célba, nem tükrözi a teljesítményt.”

„Mindig is azt mondtam, hogy vannak emberek, akik ezért felelnek. Ha engem kérdeznek, nem értek egyet a változtatással. Nem tetszik, de alkalmazkodnom kell, mert én is a show része vagyok, és ezek a változtatások a show-t is szolgálják.”

Lopez utolsó mondata kulcsfontosságú, és a hirtelen változtatás mögötti egyik mozgatórugó bizonyára ez: az FIA és az ACO nem akarta, hogy a Hypercarok Le Mans-i debütálása a számos visszatérő gyártóval unalmas versenyt eredményezzen, és a Toyoták simán behúzzák a legendás viadalt is (miközben természetesen azt sem bánták, hogy az egyelőre bántóan gyenge hazai márka, a Peugeot szekerét is megtolja egy kicsit az új kvóta, és vélhetően a Ferrari esélyeit is növeli). Ezért a csapatok megkérdezése és egyöntetű belegyezése – elméletileg ez kellett volna ahhoz, hogy végrehajthassanak egy ilyen változtatást – nélkül nyúltak bele a teljesítmény-kiegyenlítés rendszerébe, hivatalosan azért, mert az első néhány verseny nagyobb különbségeket mutatott a különböző Hypercarok között.

Egy elütött mókusnak köszönheti Le Mans-i győzelmét a Ferrari?

Érthető módon a legjobban a Toyotánál keltek ki a döntés ellen, hiszen őket sújtotta leginkább, és jogosan érezhették úgy, hogy miután az összes többi gyártó kiszállása után maradtak és életben tartották az LMP1-es kategóriát (persze közben nyertek zsinórban öt Le Mans-t), nem ezt a „jutalmat” érdemelték.

Ráadásul a BoP bevezetésekor világossá tették, hogy az a szezon első négy versenyére, azaz Le Mans-ig bezárólag kőbe van vésve, és leghamarabb a 24 órás után jöhet változtatás. A Motorsport.com értesülései szerint ezzel szemben Pierre Fillon, az ACO elnöke, és Richard Mille, az FIA endurance bizottságának elnöke kilobbizta, hogy már Le Mans előtt végrehajtsák a kiegyenlítést.

A Toyota szerint a politika áldozatai lettek

Miután a futballbírók nyilvános kritizálásához hasonlóan a WEC-ben sem szidhatják a csapatok nyíltan a szabályalkotókat, a Toyota sem kezdett őrült sárdobolásba, de azért a nyilatkozataikból érezni lehetett, hogy nagyon dühösek. „Sportemberként problémám van, mert mi a sport miatt vagyunk itt – jelentette ki Rob Leupen csapatigazgató. – Tudjuk, hogy a többiek nincsenek messze, és a szurkolók valószínűleg nagyobb show-t fognak kapni, de akkor ez most show vagy sport? Ez olyan kérdéseket vet fel, amelyeket mindenkinek magának kell megválaszolnia. A sportnak kellene szolgáltatnia a show-t.”

Amikor felvetették neki, hogy az egésznek nagyon olyan szaga van, mintha a Toyotát az első három versenyen elért eredményei miatt büntették volna, inkább tartózkodott a véleménynyilvánítástól, mert azzal adott esetben büntetést kockáztatott volna a csapatának.

A kétszeres Le Mans-i győztes, jelenleg a Toyotánál tanácsadóként dolgozó Alex Wurz viszont egyértelművé tette, hogy a csapatban mindenki nagyon frusztrált. „Remélhetőleg tanulhatunk és módot találhatunk arra, hogy ne a politika vezéreljen, hanem mindig a sport és a tudomány. Mi a sport irányításának végső feladata? Igazságos körülményeket teremteni a sportolóknak és a csapatoknak, hogy egyenlő feltételek mellett versenyezhessenek. Úgy érezzük, hogy a változtatást nem a tudományos logika vezérelte, amit eredetileg a szabályok előirányoztak.”

És nemcsak a Toyota színeiben négy Le Mans-i 24 óráson részt vevő ex-F1-es pilóta, hanem Tojoda Akio, a Toyota igazgatótanácsának elnöke is előhúzta a politikai kártyát. A döntés után a csapatnak motivációs beszédet tartó elnököt a Ferrari időmérős győzelme után Joe Saward F1-es szakújságíró idézte a blogjában: „Miközben néztem az időmérőt, arra gondoltam: »A politika miatt veszítek«. A tőlünk telhető legtöbbet fogjuk tenni, hogy küzdjünk az igazságtalannak tűnő szabályozások ellen, de nem akarok belemenni egy olyan, zárt politikai csatározásba, amit senki sem lát.”

Látszott a Toyotán, hogy nem örülnek

Saward is megjegyezte, de a verseny közvetítésén keresztül is átjött, hogy a Toyota szerelői, mérnökei és vezetői mintha az egész 24 órás alatt kissé sértve érezték volna magukat, látva, hogy a Ferrari az időmérő után a versenyen is gyors, sőt, többnyire gyorsabb, mint az ő autóik. Hogy a BoP változtatása nélkül miként alakult volna a 24 óra, azt persze lehetetlen megmondani, de a japánok mérnökei pontosan tisztában vannak vele, hogy a többletsúly milyen hatással volt az egyenesbeli tempójuk mellett a kanyartempóra, féktávokra, kigyorsításra, gumikopásra (!) és üzemanyag-fogyasztásra (!), és mire lehettek volna képesek nélküle. Kijelenteni természetesen nem lehet, hogy a módosítások nélkül biztosan nyertek volna, de a verseny szorosságát elnézve (az 51-es Ferrari kevesebb mint másfél perccel ért be a 8-as Toyota előtt) nagy lett volna rá az esélyük.

Alighanem az sem véletlen, hogy a befutó utáni nyilatkozatok során a Toyota tagjai nem siettek a Ferrari dicséretére, és inkább a saját versenyük értékelésére koncentráltak. A Toyota Gazoo Racing honlapján megjelent sajtóközlemény szövegében pedig egyáltalán nem szerepel semmilyen gratuláció a maranellóiaknak, helyette Szato Kodzsi, a Toyota ügyvezető elnöke hosszasan dicsérte a csapatot, majd kiemelte: „A körülmények ellenére a csapat minden tagjára büszke vagyok, mert nem adták fel és ez a végtelen erőfeszítés eredménye. Mindannyian hősök.”

A végén pedig hozzátette: „Az idei Le Mans megtanított minket arra, hogy miként közelítsük meg az elkövetkező 100 évet.”

Toyoda pedig már ennél egyértelműbben fogalmazott: „Az idei Le Mans-i 24 óráson a pályán kívüli csatározások mindenkit megakadályoztak abban, hogy sportemberekként küzdjön. Őszintén nagyon-nagyon-nagyon sajnálom ezt. Ugyanakkor a csapatunkban így is mindenki igazságos módon küzdött, a második helyen végezni pedig egyszerűen csodálatos. Köszönöm, srácok! Dicsekedjünk mindannyian ezzel a második hellyel, és büszkén bizonyítsuk, hogy a csapat egésze együtt harcolt!”

A Ferrari ettől még odatette magát

A Toyotánál tehát egyértelműen úgy érzik, hogy igazságtalanul elbántak velük az idei Le Mans előtt, ami rajtuk kívül mindenképpen hagyhat keserű szájízt a semleges drukkerekben és nézőkben is, a Ferrari csapatának teljesítményét ez ugyanakkor nem kisebbíti. Azt ugyanis nem lehet elvitatni az olaszoktól, hogy egy-két megingást eltekintve szinte hiba nélkül hozták le ezt a 24 órát, és súlyelőny ide vagy oda, mindent kifacsartak magukból és az autójukból.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy míg a BoP kapcsán mindig is lesznek viták, az FIA-nak és az ACO-nak a jövőben el kell kerülnie a hasonló közbelépéseket, mert egyszerűen nem lehet minden gyártónak a kedvében járni, jövőre ráadásul még többen lesznek. Most remekül mutat, hogy az 50 év után visszatérő Ferrari első nekifutásra nyert Le Mans-ban, mindezt a verseny 100. évében, és mindenképpen nagyobb a marketingértéke ennek, mint a zsinórban hatodik Toyota-győzelemnek lett volna, de hosszú távon visszaüthet, ha a gyártók többsége azt érzi, milliókat dob ki az ablakon a Hypercar-projektjére, mert a szabályalkotók egy tolvonással annulálják a kiharcolt előnyüket.

„Nem beszélhetek a súlyról magáról, de arról igen, hogy játék közben változtattak a folyamaton és a rendszeren. Úgy véljük, hogy nem lett volna szabad ezt tenniük, illetve, ha meg kellett tenniük, akkor nem így kellett volna. Szeretnénk, ha ilyesmi többé nem történne meg” – nyilatkozta Rob Leupen még a Le Mans-i hét elején, hozzátéve, megérti, hogy nyomás van a szervezőkön, és azt is, hogy „nem szép”, ha egy új programmal az ember nem tud rögtön nyerni, de van emögött logika.

„Úgy véljük, nem annak kellene döntenie, hogy ki sikítozik a leghangosabban, hanem annak, hogy régóta keményen dolgozunk, ezt a munkát pedig most többé-kevésbé lenullázták. Jelenleg úgy tűnik, hogy amennyiben elég hangosan sikítozol, valamit megváltoztatnak az előnyödre. Nagyon nem tetszik nekünk ez a folyamat” – szögezte le Leupen.

A pályán zajló küzdelem mellett tehát a sikítozási versenyt is a Ferrari nyerte, ami – akár tetszik, akár nem –, mindig része lesz a játéknak, és hiú ábránd azt hinni, hogy a Le Mans-i 24 órás elsősorban nem ugyanúgy az üzletről és a show-ról szól, mint mondjuk a Forma-1.

Az érdekek pedig most azt diktálták, hogy lehetőség szerint legyen szorosabb a verseny, és az sem baj, ha az év egyik legnagyobb autósportos sztoriját hozza a Ferrari győzelmének képében. Utóbbi persze korántsem volt elrendeltetve, hiszen elég lett volna egyel több megingás a maranellóiaktól, vagy eggyel kevesebb hiba a japánoktól, és máris fordított eredmény születik. Az viszont tény, hogy a teljesítmény-kiegyenlítés nélkül más lett volna a Ferrari és a Toyota egymáshoz viszonyított teljesítménye.

A japánok most kénytelenek lenyelni a keserű pirulát, és mostantól arra koncentrálni, hogy legalább a világbajnoki címet megpróbálják behúzni, jövőre pedig Le Mans-ban vágjanak vissza mind a pályán, mind azon kívül.