Napra pontosan 25 évvel ezelőtt szenvedett balesetet Michael Schumacher a Brit Nagydíj elején, aminek következtében lába két helyen is eltört, és egy ideig halálfélelme volt. Ráadásul mindez akkor történt, amikor Charlie Whiting versenyigazgató hibája miatt papíron már állt a verseny.
1999. július 11-én, azaz éppen 25 évvel ezelőtt rendezték a Brit Nagydíjat, amely David Coulthard győzelmével ért véget, de a legtöbben Michael Schumacher kettős lábtörése miatt emlékeznek rá. A Ferrari pilótája ráadásul a becsapódás után egy ideig úgy érezte, hogy a balesetnek még ennél is sokkal komolyabb következményei lesznek.
Az 1999-es idényben úgy tűnt, hogy megtörténhet a visszavágója az előző idényben a bajnoki címért az utolsó futamig harcoló Mika Häkkinen és Schumacher csatájának. Hét forduló után a finn versenyző 40 ponttal vezette az összetettet, míg ellenfele 32-vel követte őt. Mögöttük Eddie Irvine 26, míg Coulthard 23 egységgel rendelkezett.
Az időmérőn a címvédő már szezonbeli hatodik pole pozícióját szerezte meg, ráadásul meglehetősen nagy fölénnyel, ugyanis 419 ezreddel verte meg Schumachert, és 79 századdal saját csapattársát. A német pilótának ráadásul nem sikerült jól a rajt, ugyanis mindkét brit versenyző elment mellette, így visszaesett a negyedik helyre.
A Hangar-egyenesben aztán igyekezett visszaelőzni a másik Ferrarit, ám ekkor megtörtént a baj: ahelyett, hogy bevette volna a Stowe-kanyart, egyenesen a gumifalba csapódott, de akkora sebességgel, hogy az nem fogta meg, és az autó a betonfalnak ütközött. Ezután pedig a nézők hiába várták, hogy Schumacher kiszálljon az autóból.
Az akkor még csak kétszeres világbajnok ugyanis hiába próbálta elhagyni a roncsot, egyszerűen visszaroskadt a pilótafülkébe. Innentől kezdve nem tehetett mást, és várta a segítséget, ám közben érezte, hogy valami nincs rendben. Olyannyira nincs, hogy egy ideig arra gondolt, hogy elérkezett számára a vég pillanata.
„Az első kerék szétzúzta a pilótafülkét, és még mindig be volt ragadva valahol ott – hallható a visszaemlékezése a Netflix róla szóló, 2021-ben megjelent dokumentumfilmjében. – Nem tudtam kiszállni, és próbáltam kihúzni a lábamat, amely beszorult. Ott feküdtem, és észrevettem, hogy kicsit nyugodtabbá válok. Hirtelen éreztem, hogy a szívverésem egyre lassabb és lassabb lesz, míg végül teljesen leáll. Arra gondoltam, hogy valószínűleg ilyen érzés lehet, amikor az ember felfelé tart.”
Az érzés szerencsére nem tartott sokáig, és ekkora gond azért nem volt. Ezzel együtt a mentést végző beavatkozók paravánnal takarták le az autót, vagyis távolról sem volt minden rendben. Végül kiderült, hogy Schumachernek a jobb síp- és szárkapocscsontja is eltört, és egy másfél órásbeavatkozásra volt szükség.
Természetesen ezekben a pillanatokban felesége, Corinna Schumacher sem volt nyugodt, de bízott férje szerencséjében. „Ez volt az a pillanat, amikor azt gondoltam, hogy »ó, istenem!« – fogalmazott a dokumentumfilmben. – Összességében viszont mindig épségben átvészeltük a versenyeit, ezért biztos voltam benne, hogy van néhány őrangyala, akik vigyáznak rá.”
A baleset után természetesen megszakadt a verseny. Ezen a ponton a „megszakították a versenyt” megfogalmazás nem lenne helyénvaló, ugyanis az valójában már előtte megtörtént. Charlie Whiting, az FIA versenyigazgatója ugyanis az 1. körben ki akarta nyitni a bokszutcát, de véletlenül a piros zászló gombját nyomta meg. Ez azonban csak pillanatokkal a baleset előtt történt, így Schumachernek nem volt esélye érdemben reagálni.
Hogy mi idézte elő a bukást? Nos, hamar kiderült, hogy az autó volt a ludas. „A balesetet a hátsó fékkör hirtelen nyomásvesztése okozta – szólt a Ferrari akkori közleménye. –Az adatok semmilyen furcsaságot nem mutattak a felvezető körön, ahogyan az első kör első felében sem.” A telemetriaadatokból pedig az is kiderült, hogy a hiba bekövetkezésének pillanatában a Ferrari 307,5 km/h-val száguldott, Schumacher 204 km/h-nál blokkolta a kerekeket, a becsapódás pillanatában pedig 108 km/h volt a sebesség.
A későbbi hétszeres világbajnok egyik jól ismert tulajdonsága, hogy rendkívül hatékonyan maga mögé tudta állítani a csapatát. Ennek egyik feltétele, hogy soha nem kritizálta nyilvánosan az istállót. Még akkor sem, amikor teljes joggal megtehette volna, hiszen a meghibásodott fékkel rendelkező autót a Ferraritól kapta.
„Soha, semmilyen problémájáért nem vádolta a csapatot – nyilatkozta öt éve az akkoriban a Ferrari csapatmenedzserként dolgozó, jelenleg az F1 elnök-vezérigazgatójaként tevékenykedő Stefano Domenicali Nico Rosberg ’Beyond Victory’ című podcastjában. – Pedig lett volna rá lehetősége. Emlékszem 1999-re, amikor Silverstone-ban gondja volt, balesetet szenvedett, és eltörte a lábát. Sajnos egy csavar nem volt elég szoros a fékeken. Azonban soha nem lehetett hallani semmi negatívumot, nem mondta, hogy »a csapat hibázott«. Ezt az összes csapattag hazaviszi, és még erősebben harcol érte ebben a helyzetben.”
Schumachernek ezzel természetesen szertefoszlottak a világbajnoki álmai arra az idényre nézve, még úgy is, hogy a silverstone-i futamot Häkkinen sem fejezte be. Akkor azonban nem ezt tartotta a legfontosabbnak. „Tisztában vagyok vele, hogy most már egyáltalán nincs esélyem a bajnoki címre – jelentette ki. – Azonban örülök, hogy életben vagyok. Hálás vagyok az elmúlt években történt biztonsági fejlesztésekért.”
Schumacher szabotálta volna a Ferrarit, hogy mással ne nyerhessen világbajnoki címet?
Az akkor 30 esztendős versenyzőnek végül hat futamot kellett kihagynia. Ismert anekdota, hogy amikor Luca di Montezemolo, a Ferrari akkor elnöke odatelefonált a svájci otthonába, Schumacher két és fél éves lánya, Gina-Maria vette fel a telefont, és közölte, hogy apja a kertben focizik. Az olasz szakember azonnal a pályára rendelte pilótáját, aki Malajziában azonnal erőt demonstrált, és csak azért nem nyert, mert elengedte a helyébe lépve a bajnoki címért küzdő Irvine-t. Szuzukában viszont végül nem csapattársát, hanem Häkkinent koronázták meg, amit a maranellóiaknál talán nem is bántak annyira…
A vb-döntő, amit a Ferrari sem akart igazán megnyerni
