64 éve ezen a napon aratta Stirling Moss pályafutása legnagyobb győzelmét az 1961-es Monacói Nagydíjon. A brit pilótát még a legendás „cápaorrú” Ferrarit hajtó versenyzők sem tudták megfogni.

Manapság gyakran elhangzik az a kritika a monacói pályával kapcsolatban, hogy nem lehet előzni. Kétségtelen, hogy ebben van igazság, a mélypont pedig talán a tavalyi futam volt, amikor az első tíz helyezett sorrendje nem változott a rajt pillanatához képest. Ugyanakkor arrafelé a hőskorban is előfordult, hogy az aktuális űrautó nem tudta legyőzni az annál sokkal gyengébb gépet, igaz, nem feltétlenül azért, mert utóbbi fogott egy jó időmérőt, és onnantól kezdve minden előzési lehetőséget blokkolt.

Ennek az egyik, ha nem a legeklatánsabb példája a napra pontosan 64 évvel ezelőtt rendezett 1961-es Monacói Nagydíj. Abban az évben a Ferrari remekül használta ki az új motorszabályokat, és a „cápaorrú” becenévvel ellátott autó szinte legyőzhetetlen volt. Mindössze két helyszínen, talán a két legnehezebb pályán kapott ki: a Nürburgringen, valamint az idénynyitó monte-carlói viadalon, és mindkétszer Stirling Moss volt az „elkövető”. (Az utolsó, Watkins Glen-i versenyt nem számoljuk ide, hiszen azt Wolfgang von Trips monzai tragédiája miatt a Scuderia kihagyta.)

62 éve rendezték a Forma-1 hivatalosan leghalálosabb versenyét

Az akkor privát Lotusszal versenyző brit pilóta már az időmérőn is brillírozott, és Richie Ginthert 2 tizedmásodperccel legyőzve megszerezte a pole pozíciót. A másik két Ferrari Phil Hill-lel és Von Tripsszel a volán mögött mindössze az ötödik, illetve a hatodik helyen végzett, miután Jim Clark és Graham Hill személyében két későbbi világbajnok már ekkor bontogatta szárnyait.

Moss azonban nem aratott rajt-cél győzelmet, ugyanis az első métereken Ginther és Clark is megelőzte őt. A márkatársnak azonban hamar ki kellett állnia, ugyanis meghibásodott az üzemanyagpumpája. A Walker Racing versenyzője így feljött a második helyre, majd a 14. körben visszavette a vezetést, ráadásul Jo Bonnier is elment az amerikai pilóta mellett.

Moss ezután folyamatosan növelte előnyét, és a táv negyedénél már 14 másodperccel vezetett. Eközben a Ferrari mindent bevetett, hogy valahogyan megfogják az akkor tizennégyszeres futamgyőztest. A bokszfalon jelezték Ginthernek és Phil Hillnek, hogy cseréljenek helyet, ami meg is történt, majd a 27. körben utóbbi Bonniert is maga mögé utasította.

Hogyan nyerjünk F1-es futamot, miután kinyomta a szemünket az asszony? – mindenkit átverve!

Moss előnye féltávra 8, míg a 60. körre 3 másodpercre csökkent, de utolérni nem sikerült. Sőt, az idény későbbi világbajnokánál alighanem elromlott a kormánymű, így a két amerikai versenyzőt ismét pozíciócserére utasították, ami a 75. körben meg is történt. Azonban hiába jelezték Ginthernek, hogy kapcsoljon rá, majd azt is, hogy adjon bele mindent, egyszerűen képtelen volt utolérni Mosst.

Az akkor 31 éves versenyző ugyanis nem akart hibázni, így a 100. körben elsőként szelte át a célvonalat, hiába a körülbelül 35 lóerős hátránya a Ferrarikkal szemben. Ginthert 3,6, Hillt 41,3 másodperccel győzte le, míg Von Trips már kört kapott tőle, ráadásul baleset miatt végül két körrel kevesebbet teljesítve lett negyedik.

A korabeli beszámoló alapján Moss az utolsó körben már lényegében ünnepelt, a közönség pedig érthető módon megőrült a diadal láttán, amelyet maga az érintett a legnagyobb sikerének titulált. Miután leparkolta autóját, a tömeg megrohamozta, és annyira nehezen lehetett a közelébe férkőzni, hogy édesanyjának a rendőrökkel is meg kellett vívnia a maga harcát ennek érdekében.

Banális félreértés és hihetetlen sportszerűség – emiatt nem lett bajnok korának egyik legnagyobbja