Toto Wolff elárulta, egyszer megkérdezte Alain Prosttól, hogy anno mi ment félre Ayrton Senna és közte. Ennek a beszélgetésnek a tanulságát pedig a mai napig alkalmazza, és előfordult, hogy ennek köszönhetően simította el a Lewis Hamiltonnal kialakult feszültséget.
Alain Prost és Ayrton Senna versengését a legtöbben a mai napig minden idők legnagyobb Forma–1-es rivalizálásának tekintik, akár általánosságban, akár csak a csapattársak közötti ellentéteket figyelembe véve. Különösen 1989-ben vált feszültté a kettőjük közötti viszony, aminek eredményeképpen a francia pilóta a szezon végén távozott a McLarentől.
Teljesen másképp alakult volna Senna és Prost viszonya, ha nincs az életveszélyes horrorbaleset?
Az azóta eltelt időszakban talán Lewis Hamilton és Nico Rosberg közös időszaka hasonlított ehhez a legjobban, különösen a 2014-es és még inkább a 2016-os idény. Bár a Mercedes annyira jó autót épített, hogy folyamatosan jöttek a világbajnoki címek, az istálló csapatfőnöke, Toto Wolff nem szívesen emlékszik vissza ezekre az évekre. Ugyanakkor legalább már volt kitől tanulnia abban a tekintetben, hogy miként kell, vagy ha úgy tetszik, miként nem szabad kezelni az ilyesmit.
„A transzparenciát próbálom megvalósítani a csapatnál – nyilatkozta. – Amikor elkezdtem [dolgozni] a Mercedesnél, összefutottam Alain Prosttal, akit akkoriban még nem ismertem. Öt percen át beszélgettünk a rajtrácson, és megkérdeztem tőle, hogy »mi ment félre Senna és közted?«. Azt válaszolta, hogy »kettőnk között semmi nem ment félre«. Ott ment félre, hogy a csapat vezetése egymás ellen játszott ki minket. Soha nem tudtuk, hol állunk. Az egyik hétvégén az ember a hónap kedvence volt, a következő hónapban pedig nem tudta, hogy van-e ülése, és soha nem kaptunk információt. Ez egyre nagyobb méreteket öltött, az ember egyre paranoiásabbá vált, bezárkózott. Végül a pilóták közötti és a csapattal való kapcsolat robbanásához vezetett, én pedig úgy ítéltem meg, hogy soha nem akarom elkövetni ugyanezt a hibát.”
Az osztrák üzletember számára nem csak ez a rövid párbeszéd szolgálhatott tanulságul. Sokáig ugyanis együtt dolgozott Niki Laudával, aki akkoriban ügyvezetői jogkörrel nem rendelkező igazgató volt a Mercedesnél: a háromszoros világbajnok pedig azt a filozófiát követte, hogy nem érdemes köntörfalazni. Honfitársa azóta így kommunikál versenyzőivel, legyen szó Hamiltonról, Valtteri Bottasról vagy manapság George Russellről.
„George-dzsal is így van, korábban Lewisszal és Valtterivel is így volt, mindig nyílt vagyok – fogalmazott. – Ez határeset. Naivitásnak is lehet tekinteni, mert olyasvalakivel mindig brutálisan őszinte leszek, akit családtagként, csapattagként, szövetségesként, a törzs tagjaként kezelek. Ezzel nem mindenki tud megbirkózni. George meg tud, ahogyan Lewis is meg tudott. De ezért voltak nagyon nyíltak a beszélgetéseink. George volt az első, akit felhívtam, és közöltem vele, hogy »figyelj, meg kell ejtenünk ezt a beszélgetést, csapatfőnökként ez kötelességem, hogy ne érjen meglepetés«. Szerintem ez fontos.”
Wolff fennek kapcsán felidézte a 2016-os év végét. Mint ismert, abban a szezonban Rosberg felülmúlta Hamiltont, és megszerezte a világbajnoki címet, hogy aztán váratlanul abbahagyja a versenyzést. Mindeközben a brit pilótával feszült volt a viszony, miután az idényzáró Abu-dzabi Nagydíjon megszegte a csapatutasítást, amikor szándékosan lassan ment ellenfele előtt. A csapatfőnök tudta, muszáj őszintén beszélniük egymással, hogy helyreálljon a kapcsolat.
Egykori főnöke megvédte a szenvedő Hamiltont, aki megmentette őt egy kellemetlen beszélgetéstől
„Nehéz időszak volt ez Lewisszal – emlékezett vissza. – Rendkívül nehéz időszakunk volt az [FIA] díjátadójának környékén, amikor Nico bejelentette [a visszavonulását], ahogyan a következő hetekben is. Akkor kijelentettem, hogy »figyelj, le kell ülnünk, mert ha nem beszélünk egymással, akkor hova fog ez vezetni? Szeretném, hogy sokáig maradj a csapatnál, Te vagy a legjobb pilóta. Ha szerinted a miénk a legjobb csapat, akkor le kell ülnünk, és meg kell egyeznünk abban, hogy nem értünk egyet, vagy tisztáznunk kell ezeket a kérdéseket.« Azt tanultuk meg mind a ketten, hogy kommunikálni kell, mert sok szempontból közös céljaink vannak, és lesznek olyan helyzetek, amikor ez nem áll fenn, de legalább tudunk róla. Ez egy remek beszélgetés volt, bezárkózni pedig nem jó megoldás. Beszélgetni kell, még ha nehéz is, és azóta is ezt teszem.”
