A későbbi háromszoros világbajnok brazilként természetesen a futballt is imádta, az 1986-os labdarúgó-világbajnokság alatt pedig a brazilok utolsó meccse alatt az sem érdekelte, hogy kihúzza a gyufát az F1-es újságíróknál.
1982 és 1988 között összesen hét alkalommal rendeztek Forma-1-es versenyt a motorváros, azaz Detroit utcáin, az 1986-os viadalt pedig napra pontosan 37 éve, június 22-én futották és Ayrton Senna nyerte a Lotusszal (a brazil 1987-ben és 1988-ban is győzött ugyanitt). A brazil pilóta egy nappal korábban pályafutása 11. pole pozíciójának örülhetett, és bár a versenyen látványos felzárkózást mutatott be egy defekt után, hogy megszerezze karrierje negyedik győzelmét, inkább a szombati időmérőt követő események miatt maradt emlékezetes ez a hétvége.
Detroit nagy kihívás elé állította a versenyzőket fizikálisan, de a pálya finoman sem tartozott a kedvenceik közé
Senna Nigel Mansell-lel holtversenyben, Alain Prost mögött a pontverseny második helyén érkezett meg az 1986-os szezon hetedik futamára, majd több mint fél másodperccel szerezte meg a pole pozíciót a bajszos brit előtt. Mondjuk némi szerencse is kellett ehhez, Mansell ugyanis az időmérős gumijain remek kört kezdett, de mindössze négy kanyar után félbe kellett szakítania azt, mert Alain Prost összetörte a McLarenjét a sikánban. Amikor pedig a piros zászlós megszakítás után a Williams pilótája ismét kiment, a sokszor még egy teljes körre sem jó abroncsok már nem hozták azt, amit teljesen új állapotukban tudtak.
Mansell azonban annak ellenére nem bosszankodott, hogy pénteken még nem időmérős gumin is magabiztosan gyorsabb volt Sennánál, aki viszont már a Goodyear időmérős keverékén érte el aznapi legjobb idejét. Bosszankodtak viszont a detroiti forróságban is kitartó újságírók, akik között akadtak természetesen olyanok is, akik pénzt és energiát nem spórolva utazták körbe a világot a száguldó cirkusszal. De ők is hiába várták Sennát az időmérő utáni sajtótájékoztatón, hogy feltehessék neki a kérdéseiket, a 26 esztendős brazil nem jelent meg, csupán „küldött egy kazettát tele elcsépelt közhelyekkel, amit a csapat szerencsétlen PR-osa lejátszott a hangszórókon.”
Megszerezte a pole-t, majd lelépett
A fentebbi idézet Nigel Roebuck-tól, a Forma-1 egyik legbefolyásosabb újságírójától származik, aki egyértelműen nem volt elragadtatva Senna távolmaradásától, pontosabban annak okától, a Lotus pilótája ugyanis interjúk helyett bezárkózott a hotelszobájába, hogy az 1986-os labdarúgó-világbajnokság negyeddöntőjében zajló Brazília–Franciaország összecsapást nézze.
„A csapat vezetősége és a szponzorok vélhetően alkalmazkodóan álltak ehhez, a 200 várakozó újságíró – főként Mario Andrettihez és Jack Nicklaushoz szokott amerikaiak – viszont nem” – írta Roebuck, hozzátéve, hogy annyira nem szomorkodott senki a sajtóközpontban, amikor a brazilok tizenegyespárbajban kiestek. „A nagyszerű ember hangja még ekkor is azt ecsetelte mindenkinek, hogy mennyire örül, hogy megszerezte a pole pozíciót, ami nagyon nehéz volt, mert Mansell annyira jól vezetett, és a csapat is boldog, és kemény verseny lesz, forró, ami nagyon igénybe veszi majd a fékeket…”
Senna már a szezon után, 1986. december 15-én a brazil Roda Viva televíziós műsorban így emlékezett a történtekre.
„Egy óra ötven perc volt, nagyon lassan gurultam be a garázsba, miután nem sokkal azelőtt megszereztem a pole pozíciót, egy mérnök pedig egy táblát tartott, amin az állt: »Brazília-Franciaország 1-0.« Brazília éppen akkor lőtt gólt, úgyhogy kiszálltam az autóból, és egyenesen a hotelszobámba mentem, nézni a meccset. Lett volna még egy sajtótájékoztató, úgyhogy eléggé dühösek voltak. Azt mondták, nem törődöm a sajtóval, de csak nézni akartam a meccset.”
„Az autóm tervezője francia, ahogyan a Renault mérnökei is. A meccs után nem is mentem vissza a garázsba, ahol a srácok a következő napra készítették fel az autót a délután folyamán, mert tudtam, hogy betalálnának. Vasárnap reggelig nem is jelentem meg a garázsban, mert Brazília kiesett a világbajnokságról, de hálistennek megnyertük a versenyt, és érdekes módon rengeteg brazil szurkolt a helyszínen.”
„Agyatlan” húzása után Senna többször is ütött, miután a torkánál fogva a falhoz nyomták
Megszenvedett, hogy kárpótolja a brazilokat
Senna sikeresen megtartotta az első helyet a rajt után, de a második kör végén melléváltott, amit kihasználva Mansell állt az élre. Ekkor úgy tűnt, hogy a brit oroszlán hasonlóan sima győzelmet arathat itt is, mint egy futammal korábban Kanadában, ám hamarosan fékprobléma lépett fel a Williamsén, úgyhogy a 8. körben Senna visszaelőzte, majd René Arnoux és Jacques Laffite is elment mellette.
Négy kör múlva aztán úgy tűnt, Sennát is eléri a végzete, a Lotus bal hátsóján ugyanis lassú defekt jelentkezett. A brazil viszont eljutott vele a szerelőiig, és egy gyors csere után a 8. helyen folytathatta. Noha egyszerűbb volt előzni a szűk detroiti pályán, mint Monacóban, azért a győzelem így is elérhetetlennek tűnt Senna számára, ő azonban másképp gondolta.
Nem adta fel
A 16. körre megelőzte Stefan Johansson Ferrariját, majd két körrel később elment a másik vörös autót terelgető Michele Alboreto mellett, hogy aztán az autóját összetörő Nelson Piquet, majd a Williamsbe belerohanó (a pályabírók egy ideig sárga zászlóztak, majd úgy döntöttek, hogy minek) René Arnoux kiesésével újabb két pozíciót lépjen előre. Mivel a defekt miatt korán cserélt, elnyújthatta az egyetlen hátralevő kiállását, miközben a többiek szép sorban meglátogatták a szerelőiket.
Amikor aztán a 40. körben megejtette a cserét, az első helyre jött vissza, több mint fél perccel Prost elé, innen pedig már „csak” az volt a dolga, hogy ne hibázzon. Végül úgy is több mint 30 másodperccel nyert Laffite és a Professzor előtt, hogy a végén nagyon visszavett. A levezető körben pedig pályafutása során először tette meg azt, ami később a védjegyévé vált: brazil zászlóval ünnepelt.
„Amikor átszeltem a célvonalat és lelassítottam, teljesen ki voltam merülve. Fizikálisan nagyon nehéz verseny volt. Ekkor megláttam egy brazil fickót a kerítés túloldalán, ahogy egy pályabíró mögött egy brazil zászlót tart. Ösztönösen cselekedtem. Megálltam, integettem a fickónak, de nem jöhetett oda. A pályabírók semmit sem értettek, úgyhogy csak azt kiáltottam: »zászló!« Aztán a pályabíró rám nézett, aztán a fickóra, és megértette. Felment hozzá és elvette a zászlót a drukkertől, aki felmászott a kerítésre. Megértett engem, és ez a csodálatos, nem igaz? A szurkoló odaadta nekem a zászlóját, én pedig megtettem vele egy kört” – idézte fel a történteket a Roda Vivában.
A szezon hátralevő részében még két második, egy harmadik és egy negyedik helyezést ért el, amivel Prost, Mansell és Piquet mögött a negyedik helyen zárt a pontversenyben.
