Michael Schumacher zsenijét kevés verseny mutatta meg jobban, mint az 1996. június 2-án rendezett Spanyol Nagydíj. Ha nem mondja fel a szolgálatot két henger a Ferrarijában, a későbbi hétszeres világbajnok valószínűleg mindenkit lekörözött volna egy olyan futamon, amelyen már a pályán maradás is nagy bravúrnak számított.
Kétségtelen, hogy hét világbajnoki címet nem nyer senki, ha huzamos ideig nem a mezőny legjobb autója van alatta, mindegy, hogy Michael Schumachernek vagy Lewis Hamiltonnak hívják. Ám az is kétségtelen, hogy mindkét pilóta igazi klasszis, akik számos alkalommal bizonyították már képességeiket akkor is, amikor nem a mezőny legjobb autójában ültek. Schumacher ezt rögtön F1-es pályafutása első versenyhétvégéjén megtette, majd utána éveken át nyert előbb versenyeket, majd világbajnoki címeket olyan technikával, amely nem számított a mezőny legjobbjának. Tulajdonképpen először bemutatkozása után 10 évvel, 2001-ben ült olyan autóban, amelynek nem volt párja az adott idényben.
Ez nyilván nem azt jelenti, hogy Schumacher addig ne vezetett volna ütőképes autókat, viszont akadt egy, amelyik nemhogy jó nem volt, de sok esetben a középszerű jelzőt is nagy jóindulattal lehetett csak ráaggatni. Ez volt a Ferrari F310, a német ász első F1-es Ferrarija, amely inkább hasonlított egy négy kerekű fürdőkádra, mint a világ leggyorsabb versenyautóinak egyikére. De legalább hasonló mértékű leszorítóerővel és hasonlóan jó egyensúllyal rendelkezett. Schumacher ezzel, a futamgyőzelemre még egy jó pilóta kezei között is teljességgel alkalmatlan (elég csak megnézni Eddie Irvine az évi eredményeit) ócskavassal három futamot is nyert 1996-ban, június 2-án, a barcelonai Spanyol Nagydíjon pedig olyan dolgot művelt, amitől még az őt finoman szólva sem kedvelő Damon Hillnek is leesett az álla.
Embed from Getty Images
Az F310-es katasztrofálisan sikerült
A legnagyobb videómegosztó oldalon bőséggel találni olyan 1996-os felvételeket Schumacherről, amelyeken össze-vissza csúszkálva a grabancánál fogva rángatja körbe az F310-est az adott versenypályán, olyan, szinte földöntúli időmérős köröket kipréselve belőle, mint az argentínai második hely, vagy a mezőny toronymagasan legjobb autójának számító Williams-nél több mint fél másodperccel gyorsabb monacói pole. A Spanyol Nagydíjig két pole pozíció, két második, valamint egy harmadik rajtkocka volt a mérlege, ami egészen döbbenetes.
Barcelonában azonban már akkor sem lehetett csodákat művelni egy olyan autóval, amelynek az aerodinamikai jellemzői egy féltéglához voltak hasonlatosak, így senki sem lepődött meg azon, hogy a monacói remeklés – már ami az időmérőt illeti, a versenyen ugyanis Schumacher már az első körben falnak ment – után két héttel már közel 1 másodpercet kapott Hilltől az időmérőn. Mondjuk a két Williams mögé a harmadik helyre így is odaért, Irvine-ra pedig közel 8 tizedet vert.
„Az autó nagyon rossz volt, valódi katasztrófa. Amikor elkészült, azt mondtam Michaelnek, hogy ez az izé aggasztóan máshogy néz ki, mint a többiek autója. És kiderült, hogy katasztrófa. Abban az évben [Schumacher] elképesztő munkát végzett azzal, ahogy vezette azt a kocsit, mert egy halom ócskavas volt” – nyilatkozta Irvine évekkel ezelőtt a Sky Sports-nak.
Embed from Getty Images
Irvine, Schumacher és a tesztpilóta Nicola Larini az 1996-os autó bemutatóján
Lévén a katalán pályán a jó autók előnye hatványozottan kidomborodik, mindenki úgy volt vele, hogy a Williamseknek még a páncél sem állhat az útjába, az időjárás azonban más véleményen volt, és olyan özönvizet zúdított a Circuit de Catalunyára, amilyen esetén manapság senkinek esze ágában sem lenne elindítani egy autóversenyt.
„Ültem az autóban az első rajtkockában, és néztem az előttem levő hosszú egyenest, ami abban a pillanatban inkább tűnt végtelenített medencének – írta Hill a 2016-ban megjelent önéletrajzi könyvében. – A reggeli bemelegítő edzés óta erősen esett, én pedig komolyan aggódtam a körülmények miatt, amelyek akkor rosszabbak voltak, mint a hétvége során azelőtt bármikor. Átnéztem Jacques [Villeneuve-re], aki mellettem volt az első rajtsorban, majd azon tűnődtem, hogy vajon Schumacher mire gondolhat közvetlenül mögöttem. Ilyen körülmények között biztosan nem versenyezhetünk.”
De versenyezhettek, Bernie Ecclestone, a sportág mindenható ura ugyanis nem helyezett holmi biztonsági szempontokat a televíziós közvetítések elé, ezért személyesen, egyesével tudatta a rajtrácson várakozó pilótákkal, hogy a futam két óra után néhány perccel elrajtol, mert a televíziós társaságok nem várhatnak. „Mint egy rakás idióta, a versenyzés iránti lelkesedésünk felülkerekedett a félelmeinken, és visszakapcsoltunk versenyüzemmódba” – írta Hill, miközben más versenyzők sem tiltakoztak.
Embed from Getty Images
Borzasztók voltak a körülmények
Rossz rajt után jött a csoda
Az F1 akkor még nem bíbelődött biztonsági autós indulással, és álló rajttal engedte útjára a motorcsónakversenyt, amelynek már az első méterein kiderült, hogy az F1-es kocsik tényleg motorcsónakként viselkednek, csak éppen vízen kicsit nehezebb irányítani őket. „Mindannyian rájöttünk, hogy teljes őrültség ilyen körülmények között versenyezni. Sokkal rosszabb volt, mint Brazíliában a szezon elején. Több ezer gallonnyi esővizet verhettünk fel az aszfaltról, miközben az első kanyar felé csúszkáltunk” – írta Hill.
Többen már ekkor egymásnak mentek, az első két kör alatt pedig összesen hat versenyző búcsúzott kicsúszás vagy baleset miatt. Köztük lehetett volna Schumacher is, ha a pocsék látási viszonyok között valaki telibe trafálja hátulról, ugyanis a rajtnál konkrétan állva maradt. Ennek köszönhetően a harmadikról visszaesett a 9. helyre, miközben Villeneuve vette át a vezetést. A második helyen Jean Alesi, a harmadikon Hill haladt.
Schumacher eközben az első kört már a hatodik helyen fejezte be, ezt követően pedig olyan tempóra kapcsolt, amit az egész világ értetlenül nézett. Így fordulhatott elő az, hogy az ellenfeleket egyesével levadászva – Damon Hillt nem kellett, mert ő addigra kicsúszott, majd később összetörte az autóját és kiesett – a 12. körben megelőzte az élen álló Villeneuve-öt, onnantól kezdve pedig senki a közelébe sem ért.
Schumacher megelőzi Villeneuve-öt a 12. körben
És a Ferrari kétszeres világbajnoka ezután sem sétakocsikázott, sőt! A futamot végül a harmadik helyen záró kanadainál a 65 körből 41-ben gyorsabb volt, és bár már ez is sokat elmond, az, hogy a Williams megelőzése utáni 27 körben a bokszba be és kivezető köröket nem számolva átlagosan 3,6 másodpercet vert Villeneuve-re, egészen szürreális. Volt olyan kör, amelyben több mint 5 másodperccel bizonyult gyorsabbnak az 1997-ben világbajnoki címig jutó ellenfelénél.
A technika majdnem kibabrált vele
Ezzel együtt bőven benne volt a pakliban, hogy Schumacher vízen járásának nulla pont lesz a jutalma, amikor ugyanis már 1 perccel és 41 másodperccel vezetett Villeneuve előtt, „berekedt” a Ferrari motorja. A vájtfülűek a televíziós közvetítésben is hallhatták, de a helyszínen még nyilvánvalóbb volt, hogy valami nincs rendben az F310-esben dolgozó V10-essel. Ezt hamarosan Schumacher tempója is alátámasztotta, hiszen visszalassult az 1:52-es tartományba, míg Villeneuve továbbra is 1:49-es köröket autózott.
Innentől Schumacher körönként 2-3 másodpercet veszített a közvetlen üldözőivel szemben, de akkora volt az előnye, hogy végül így is 45 másodperccel a második helyezett Alesi előtt ért célba. A sajtótájékoztatón pedig kiderült, hogy a versenytáv felétől többnyire csak nyolc, olykor kilenc henger működött a motorjában, és végig ott lebegett fölötte Damoklész kardja, de végül nem sújtott le.
Így Schumacher aznap megünnepelhette első ferraris győzelmét, amit természetesen kitörő örömmel fogadott (azt mondta, egy centet sem tett volna magára a verseny előtt), miközben azért tudta, hogy még nagyon messze vannak attól, ahol lenni szeretnének. „Nagyon keményen kell dolgoznunk, hogy megértsük a problémákat az autóval. Sok teendőnk van még, de most nagyon örülök ennek a győzelemnek, amit szeretnék az egész csapatnak ajánlani.”
Az aznap nyújtott teljesítménye eközben az őt finoman szólva sem kedvelő, versenyzőként, majd televíziós szakértőként is rengeteget kritizáló Damon Hill elismerését is kiváltotta. Az 1996-os világbajnok a könyvében azt írta: „Michael minden idők egyik legnagyszerűbb teljesítményét mutatta be, miközben mindenkiből bohócot csinált a szakadó esőben.”
A verseny bővebb összefoglalója IDE KATTINTVA nézhető meg.
