Philip Geipel nyerte a Mitropa Kupa idei utolsó előtti versenyét, a szlovén Nova Gorica Rallyt, így bebiztosította bajnoki címét. A magyar versenyzők közül több páros is esélyes még az év végi második helyekre.
Hétvégén Nova Gorica környékén rendezték meg a Mitropa Kupa idei nyolcadik, utolsó előtti futamát. A szlovén verseny a Mitropa Kupa mellett ERT, valamint szlovén nemzeti bajnoki futam is volt.
Abszolút értékelésben a szlovén Rok Turk – Blanka Kacin páros szerezte meg a győzelmet, a Hyundaijal induló kettős így 1 pontra került az idei szlovén bajnoki címtől.
A második helyen Mads Ostberg ért célba Citroennel, akinek ezúttal Simone Tempestini navigátora, Sergiu Itu diktálta az itinert, míg a harmadik helyen a szlovén Marko Grossi és Tara Berlot páros ért célba első generációs Hyundaijal.
A német Philip Geipel és Katrin Becker páros ugyan lecsúszott abszolút értékelésben a dobogóról, a Mitropa Kupa értékelését magabiztosan nyerte, győzelmével pedig bebiztosította az idei bajnoki címet is a Szlovéniában harmadik helyen célba érő honfitársai, Hermann Gassner sr és Karin Thannhauser előtt.
A hétvégén bár csak ötödik helyen ért célba László Zoltán és Balázs Zsolt, azonban a Mitropa Kupában így is 11 pontra van csupán a második helyezett Gassnertől a harmadik helyet elfoglalva, így a szezonzáró svájci Rally du Valais-n még lehet esélye megszerezni az ezüstös pozíciót is.
A Historic Mitropa Kupában ugyancsak lehet esélye az év végi második helyre Mang Hubának és Béres “Unicum” Attilának, akik Skoda Favoritjukkal a második helyet szerezték meg Szlovéniában, így csupán 1 pontra vannak a bajnokságban második helyen álló Alois Nothdurftertől.
A svájci szezonzárót november 9-11. között rendezik.
A Mitropa Kupa állása
Mitropa Rally Cup
1. Philip Geipel (GER) 334
2. Gaßner Hermann Gassner sr (GER) 254
3. László Zoltán (HUN) 243
4. Mark Skulj (SVN) 188
5. Hadik András (HUN) 188
Összesen 44 páros nevezett a WRC-szezon utolsó előtti versenyére, a Közép-Európa Rallyra. A mezőnyben 10 kettős indul Rally1-es autóval, 15-en pedig a WRC2-es pontokért harcolnak meg.
Október 17-20. között rendezik meg Csehországban, Ausztriában és Németországban a WRC-szezon 12. futamát, a Közép-Európa Rallyt.
A versenyen 10 páros indul Rally1-es autóval, a Hyundai Motorsport Thierry Neuville és Ott Tanak mellett Andreas Mikkelsent, a Toyota Elfyn Evans és Takamoto Katsuta mellett Sébastien Ogier-t, valamint Sami Pajarit, az M-Sport Adrien Fourmaux és Grégoire Munster mellett Jourdan Serderidist indítja, a görög versenyző ezúttal nem hibrid Ford Pumával áll rajthoz.
Thierry Neuville ezen a versenyen biztosíthatja be első vb címét, ha 29 pontos előnyét legalább 2 ponttal tudja növelni Ott Tanak előtt.
A WRC2-ben a már világbajnok DG Sport Competition színeiben Yohan Rossel, valamint Nikolay Gryazin is elindul és valószínűleg a két citroenes versenyzőt kell majd legyőzniük a többieknek a győzelemért. A kategóriában összesen 15 páros áll rajthoz.
A Rally2-es autók mezőnyében ugyancsak indul Oliver Solberg és Gus Greensmith is. Solberg így testközelből figyelheti, hogy Rossel képes lesz e nyerni, amivel a WRC2-es világbajnoki címet is megszerezné a francia versenyző.
Adrien Fourmaux eldöntötte, hogy marad-e az M-Sportban vagy a Hyundai csapatába igazol.
Adrien Fourmaux eldöntötte, melyik WRC-csapatban versenyez a következő szezonban, már meg is állapodott feltételekről, ám egyelőre nem árulta el, hogyan határozott. A nyári szünet alatt a legtöbb találgatás arról szólt, hol folytatja a 29 éves francia pilóta, aki ideális jelöltnek tűnik a Hyundai harmadik autójába, de természetesen a jelenlegi csapata, az M-Sport is megtartaná.
„Tudom, hol folytatom, és hamarosan mindenki megtudja” – mondta Fourmaux a DirtFishnek a Chile Rally után, amelyet az ötödik helyen zárt. A Toyotát kizárhatjuk, hiszen Jari-Matti Latvala elmondta, nem tárgyalt Fourmaux-val.
Fotó: Jaanus Ree / Red Bull Content Pool
Így marad kérőnek a Hyundai, amely már az aktuális szezonban is szívesen látta volna Fourmaux-t, de csak részmunkaidőben, ami nem volt meggyőző ajánlat, hiszen a francia versenyző teljes munkaidőben vezet az M-Sportban. Fourmaux ebben a szezonban eddig 4 dobogós helyezést ért el, és 140 pontot gyűjtött, míg a Hyundai három részmunkaidős pilótája (Esapekka Lappi, Dani Sordo és Andreas Mikkelsen) együttesen 106 pontot jegyzett.
Az M-Sport csapatfőnöke, Richard Millener a DirtFishnek elmondta: „Adrien fantasztikus munkát végez, és őrültség lenne, ha mások nem érdeklődnének iránta. Szóval várnunk kell és meglátjuk.”
Arra a kérdésre, hogy százalékos számot mondjon a maradásának esélyére, Millener hozzátette: „Mindig magabiztos vagyok, szóval azt mondanám, hogy ötven százalék felett.”
Meghozta végső döntését a Renault az egy ideje már bizonytalan sorsú motorrészlegéről, ennek értelmében 2025 lesz az utolsó év, amelyben a Viry-Chatillonban lévő gyár Forma-1-es erőforrásokkal látja el a franciák gyári istállóját, amely 2026-tól már értelemszerűen nem élvezheti ezt a státuszt.
A Renault az F1-es csapat idei visszaeséssel kicsúcsosodó eredménytelensége, valamint a motorprojekt hatalmas költségei miatt vette fontolóra a gyári támogatás felszámolását, és bár a csapat eleinte még cáfolta, hogy bármi valóságalapja lenne az értesülésnek, miután a gyár dolgozóival is közölte a motorprogram megszüntetésére vonatkozó tervet, már nem volt mit takargatni.
A Viryben dolgozó alkalmazottak többször is erélyesen kifejezték egyet nem értésüketa Renault döntése kapcsán, Monzában egy csoportjuk tüntetést is szervezett az F1-es hétvégén, a gyárban pedig sztrájkot hirdettek, illetve a szakszervezet egyeztetéseket kezdeményezett a Renault vezérigazgatójával, Luca de Meóval. Ez a találkozó szeptember 20-án le is zajlott, ám a dolgozók számára eredménytelenül: 30-án a Renault hivatalosan is bejelentette, hogy az új motorszabály 2026-tól kezdődő ciklusára már nem gyárt saját erőforrást.
„Az alkalmazottak képviselőivel folytatott egyeztetéssorozat konstruktívan zárult, amit követően független értékelés eredményeként az Alpine vezetősége úgy határozott, hogy 2024 végéig átalakítja a telepet mérnöki és technológiai központtá. Viryben a Forma-1-es tevékenység – az új motor fejlesztését leszámítva – tovább folytatódik a 2025-ös szezon végéig” – áll a közleményben. A gyár továbbra is kész munkát biztosítani az alkalmazottaknak, hiszen tovább zajlik az Alpine WEC-csapatának motorfejlesztése, emellett egy jövőbeli Alpine Supercarral és az elektromos hajtással kapcsolatos kutatás-fejlesztési munkák is nagyobb teret kapnak.
Ennek értelmében a Renault motorjai jövőre még ott lesznek az Alpine-ban (egy ideig az a feltételezés is tartotta magát, hogy akár már ezen év végén válthatnak), ami 2026-tól privát csapattá válik, továbbra is az enstone-i központból működve, ám már egy másik motorgyártó ügyfeleként. Szinte bizonyosan a Mercedes lesz, aki az új korszakban motorokkal látja majd el az Alpine-t, amiről a felek már tárgyalásokat is folytattak. Nem ez lenne viszont az első eset, hogy az enstone-i csapat Mercedes-motorokat használ, hiszen Lotusként töltött utolsó évükre, 2015-re is váltottak, ám a következő szezontól a gyári Renault visszavásárolta saját korábbi csapatát, s hozta magával a motorját is.
A döntés azt is jelenti, hogy a 2026-os korszakra öt F1-es motorgyártó készül, kettő viszont új lesz közülük, a Mercedes, a Ferrari és a Honda mellé ugyanis az Audi, valamint a saját erőforrást fejlesztő Red Bull érkezik.
Jelen állás szerint az Alpine továbbra is a Renault csapata marad, ami Mercedes-motorokkal meglehetősen furcsa párost fog alkotni, de az Aston Martin-Honda hasonlóan összeférhetetlenül hangzik majd 2026-tól. Egyébként arról is hallani, hogy a Renault költségcsökkentése ezzel még nem ér véget, és a csapat eladása is napirenden van, ám ezt Flavio Briatore nemrég cáfolta.
Az F1-ben először 1977-ben megjelenő Renault-motor azóta két rövidebb megszakítással szinte végig jelen volt a mezőnyben, a Williamsszel ötször, a Benettonnal egyszer, a Red Bull-lal négyszer, saját gyári csapatával pedig kétszer nyerte meg a konstruktőri bajnokságot.
Szabadságának bejelentése után ismét felszabadultan versenyzett, és pályafutása során 20., egyben utolsó alkalommal nyerni tudott Mika Häkkinen a Forma–1-ben. A 23 évvel ezelőtt, szeptember 30-án futott 2001-es indianapolisi verseny azonban nemcsak erről maradt emlékezetes.
Közel három héttel a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után rendezték meg a Forma–1-es USA Nagydíjat Indianapolisban. Mivel ez volt a közel 3000 halálos áldozatot követelő merényletsorozat után az első nagy sportesemény az Egyesült Államokban, az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy nem történik-e újabb borzalom. Szerencsére nem történt, miközben a száguldó cirkusz is még csak éppen, hogy felocsúdott a horrorból – a 4. világbajnoki címét már az augusztusi Magyar Nagydíjon bebiztosító Michael Schumacher pedig el sem akart utazni az USA-ba, Bernie Ecclestone, a sportág akkori mindenható ura azonban finoman megzsarolta, így végül ő is rajthoz állt az Indy 500-nak otthont adó legendás aszfaltcsíkon.
A Forma–1 mezőnye először egy évvel azelőtt, 2000-ben versenyzett az oválpálya első döntött kanyarját és célegyenesét (az F1-eseknek ez az utolsó kanyar volt, mivel ők az óra járásával megegyező irányban köröztek) is magában foglaló körön, akkor Schumacher és Mika Häkkinen csatázott a világbajnoki címért, végül pedig utóbbi műszaki hibája után előbbi nyert és tett hatalmas lépést a 3. vb-elsősége felé. Egy év alatt azonban nagyot fordult a világ, legalábbis a McLaren finnjével, aki Monzában bejelentette, hogy szabadságra megy – valójában már ekkor is sokan sejtették, hogy visszavonulás lesz ebből, és ezek az utolsó versenyei az F1-ben –, miután jóformán végigküszködte a 2001-es szezont, amelynek addigi 15 futamából csak egyet nyert meg.
A bejelentés után azonban a 33 esztendős pilóta saját elmondása szerint is felszabadult, Indianapolisban pedig ez meg is látszott a teljesítményén: végre nem kellett körültekintően megválogatnia a szavait a nyilatkozataiban, és 100%-ban a vezetésre figyelhetett. Ezután az idény egyik legkiélezettebb időmérő edzésén a második időt érte el, miután Schumacher a harmadik, egyben utolsó próbálkozásával – mint a szezon során többször is, az évet uraló német ezúttal sem ment ki negyedjére, mondván mindent kihozott az autóból – pole-ba állította a Ferrarit. Häkkinen korábban háromszor is megtette ezt, de legutóbb két és fél hónappal azelőtt, a Brit Nagydíjon ért oda az első sorba – nem mellesleg azt a futamot megnyerte.
Az F1 másodszor vette birtokba a legendás indianapolisi pályát / Fotó: Ferrari
A 3. és 4. helyet a Williamsek bivalyerős BMW-motorját a döntött kanyart is magában foglaló több mint 20 másodperces padlógázas szakaszon kihasználó, a lassú középső szektorban azonban rengeteget veszítő Ralf Schumacher és Juan Pablo Montoya szerezte meg ebben a sorrendben, az 5. helyre pedig a pontverseny második helyéért küzdő Rubens Barrichello ért oda a Ferrarival, miközben az összetettben a második pozíciót elfoglaló David Coulthard csak a hetedik időt autózta. Őket a Sauberrel sokadszorra szenzációsan teljesítő Nick Heidfeld választotta el egymástól.
Odalett Häkkinen második rajthelye
Akik már előre dörzsölték a tenyerüket, hogy még egyszer, és talán utoljára megnézhetnek egy Häkkinen–Schumacher csatát az első helyért, azoknak másnap csalódniuk kellett, a McLaren finnje a helyi idő szerint délelőtti bemelegítő edzésen ugyanis áthajtott a bokszutca végi piros lámpán. Az edzést Juan Pablo Montoya motorhibája miatt kellett megszakítani, mivel a Williams beterítette olajjal a célegyenest, majd amikor újraindították a körözést, Häkkinen két másodperccel hamarabb hagyta el a bokszutcát, mint ahogyan a lámpa zöldre váltott volna.
A felügyelők emiatt megfosztották az időmérőn futott legjobb idejétől, a kétszeres világbajnok pedig a másodikról visszacsúszott a 4. helyre a rajtrácson, miközben igencsak dühös lett. „Ki voltam bukva, nagyon mérges voltam – ismerte be a futam után. – Természetesen az ilyesmire nincs mentség, de végső soron öt másik autó sorakozott a lámpánál, és lehetetlen volt látni azt. A szabályok azok szabályok, de használnunk kell a józan eszünket.”
Újra a régi fényében tündökölt a McLaren kétszeres világbajnoka
Így aztán Ralf Schumacher lépett előre az első sorba, ám a piros lámpák kialvás után Montoya volt az, aki a legjobban megkergette Michael Schumachert, és a Ferrari hátsó szárnyára tapadva másodikként fordult az első kanyarba. Mögötte Barrichello, Ralf Schumacher, Häkkinen és Coulthard volt a sorrend, a McLaren finnje tehát egy pozíciót veszített.
Montoya nem sokáig örülhetett a második helynek, a nála könnyebb autóval rajtoló Barrichello ugyanis rögtön a második körben megelőzte őt a célegyenes végén. A brazil hamarosan utolérte a több benzint cipelő csapattársát is, aki a 4. körben nem akadékoskodott és átengedte neki a vezetést, Barrichello pedig köszönte szépen és elkezdett elszakadni. A 10. körre már több mint 5 másodperccel vezetetett Schumacher előtt, akit Montoya tisztes távolból követett, így egyre reálisabb forgatókönyvnek tűnt, hogy a Ferrari másodhegedűse a 2000-es Német Nagydíj után ismért nyerhet egy versenyt.
Az élmezőnyben a 4. helyen haladó Ralf Schumacher kezdte a kiállások sorát a 23. körben, majd a bal hátsó kerekének nehézkes cseréje miatt 3 másodpercet veszítve a 9. pozícióba állt vissza. Őt az addigra Michael Schumacherrel szembeni előnyét 12 másodpercre növelő Barrichello követte a 26. körben. Ő közvetlenül Coulthard mögött folytathatta a száguldást. Eközben az élen Montoya elkezdte nyomás alá helyezni a négyszeres világbajnokot, majd a 33. körben a célegyenes végén remek manőverrel átvette a vezetést. Nagy kontrasztban állt ez a teljesítmény azzal, amit Ralf nyújtott, előbb ugyanis hibázott és emiatt Heidfeld megelőzte őt, majd három körrel később ismét rontott, kicsúszott, és a kavicságyban fejezte be a versenyt.
A rajt után még Schumacher vezetett / Fotó: Ferrari
A grove-iak reményei azonban természetesen Montoyában voltak, aki a 35. körben megejtette egyetlen tervezett bokszkiállását, ám Barrichello mögé visszatérve két körrel később hidraulikai hiba miatt kiesett. Enélkül alighanem megnyerte volna a versenyt, ami zsinórban és pályafutása során is második F1-es sikere lett volna, hiszen két héttel azelőtt, Monzában győzött először.
Schumacher a 37. körben érkezett a bokszba, majd a 43. körben Coulthard is kiállt és a német mögé jött vissza. A legtovább, egészen a 46. körig Häkkinen húzta, és ő már a kiállása után is maradt a Ferrari világbajnoka előtt, azaz a könnyülő McLarennel sikerült elég jó köröket autóznia ahhoz, hogy megelőzze Schumachert. A győzelemhez azonban nemcsak az egyes, hanem a kettes rajtszámú vörös autóval is meg kellett vívnia, a két kiállásos taktikát követő Barrichello ugyanis éppen azon volt, hogy elegendő előnyt autózzon ki a második kerékcseréje és tankolása előtt ahhoz, hogy az élre térjen vissza. A 22 másodperc azonban kevésnek bizonyult, a brazil cseréje után Häkkinen 6 másodperccel vezetett.
Ezzel azonban még nem volt vége, az egyszeres futamgyőztes ugyanis elkezdett körönként fél másodpercet hozni a finnen, 10 körrel a vége előtt pedig 3 másodperc alá csökkentette a különbséget. A körömrágós befutó azonban elmaradt, 6 körrel a vége előtt ugyanis meglehetősen szokatlan módon Barrichello Ferrari-motorja elkezdett füstöt eregetni, 4 kör múlva pedig kilehelte a lelkét. Az újdonsült apuka ugyanakkor nem volt olyan csalódott, mint normál esetben ilyenkor az ember lenni szokott, mondván „hamarosan visszatérek Brazíliába, úgyhogy néhány óra múlva már láthatom a fiamat.”
Barrichello előzése Montoya ellen nem ért győzelmet, és végül egyikük sem fejezte be a versenyt / Fotó: Ferrari
Häkkinennek innentől nem volt más dolga, mint behozni az autót a célba, amit meg is tett, és megszerezte pályafutása 20., egyben utolsó győzelmét a Forma–1-ben. „Ez egyértelműen a szezon egyik fénypontja, mindenképpen az egyik legfontosabb győzelmem. Monaco, Silverstone és Indianapolis olyan versenyek, amelyeket mindenki meg akar nyerni, különlegesek. Soha nem fogom elfelejteni ezt a győzelmet” – nyilatkozta a verseny után, a McLaren honlapján 2017-ben közzétett videóban pedig így idézte fel a történteket.
„Elképesztő élmény volt nyerni Indianapolisban. Nagyszerű futam volt, mert én nyertem. A hétvége során elég sok minden történt, ha jól emlékszem, volt valami zűr a bokszutca végi lámpával. Egyszer úgy mentem ki a pályára, hogy még a piros lámpa égett. A felügyelők azt mondták, hogy »Ne már, Mika, meg kell büntessünk téged, nem tarthatod meg az időmérőn elért eredményedet.« Nem tartottam ezt teljesen igazságosnak, úgyhogy ez igazán motivált a versenyre, mivel sajnáltam a csapatot és a szerelőket, akik annyira keményen dolgoztak. Akkor eldöntöttem, hogy »Oké, csináljuk, hozzunk össze egy remek showt.« Minden tökéletesen alakult, és amint átvettem a vezetést, ennyi volt, nem fenyegetett senki hátulról” – mondta már kissé megkopott memóriával, hiszen Barrichello nagyon is fenyegetően közeledett rá.
„Ott állni a dobogón, mindenki ujjongott, a csapat pedig nagyon boldog volt az eredmény miatt, egyértelműen a szezon fénypontja volt – folytatta, majd elárulta, a hivatalos kommunikációval szemben már ekkor sem számított rá, hogy a szabadsága után vissza fog térni. – Tudtam, hogy ez lesz az utolsó évem a Forma–1-ben. Sajnos abban az évben nem jött össze a világbajnoki cím, de a McLaren nyitva hagyta az ajtót a visszatérésem előtt. Azt mondták, hogy »Mika, ha kiveszel egy év szabadságot, mindig szívesen várunk vissza.« De én nem jöttem, nyilvánvalóan.”
És nemcsak a finn volt boldog, hanem az egész paddock örült a sikerének, beleértve korábbi nagy riválisát, Michael Schumachert is, aki a verseny után elmondta, hogy hiba volt a keményebbik Bridgestone-gumira szavazniuk. A harmadik helyezett Coulthard pedig azért lehetett elégedett, mert Barrichello kiesésével 7 pontra nőtt az előnye a brazillal szemben az összetett második helyén.
Miközben a konstruktőri bajnokság elején a lényegi kérdések eldőltek, hiszen a McLaren a kettős dobogójának köszönhetően bebiztosította az ezüstérmet a Ferrari mögött, míg az erről lemaradó Williamsre a negyedik helyen álló Sauber nem jelentett veszélyt, addig hátrébb ádáz küzdelem dúlt a pontokért és a 4. helyért. Jarno Trulli éppen ebben a pozícióban végzett, aminek köszönhetően a silverstone-i istálló 2 pontra megközelítette a Saubert, ám hamarosan a Jordan-csapattagok arcára fagyott a mosoly, a verseny után ugyanis kiderült, hogy az autó alján levő kopólemez a hátsó mérési ponton 1,5 mm-rel vékonyabb a megengedettnél.
Ahogyan azt a 2023-as USA Nagydíjon is láthattuk Lewis Hamilton és Charles Leclerc esetében, ez ilyenkor többnyire azonnali kizárást von maga után. Indianapolisban sem történt másként: Trullit megfosztották a 4. helyétől, így Eddie Irvine lépett előre ebbe a pozícióba, míg Nick Heidfeld lett az 5., Jean Alesi a másik Jordannel pedig a 6. Noha a 200. F1-es futamát teljesítő francia veterán így elcsípte az utolsó pontocskát, azaz a Jordan 3 helyet 2 pontot bukott, ez is elég volt ahhoz, hogy pontegyenlőséggel a BAR mögé kerüljenek a konstruktőri összetettben, mivel utóbbi csapat Jacques Villeneuve révén korábban két 3. helyet is szerzett, miközben a Jordannek a 4. hely volt az az évi legjobb eredménye.
Később azonban jött a fordulat: a Jordan fellebbezett, az FIA közel egy hónappal később (két héttel a szezonzáró japán verseny után) összeülő Fellebbviteli Bírósága pedig visszavonta a kizárást és visszaadta a Trulli 4. helyét. Egy ilyen kihágás után már önmagában ez is meglepő, de hogy milyen indokkal voltak kénytelenek így cselekedni, az egyenesen nevetséges. Kiderült ugyanis, hogy az FIA egyik felügyelője nem volt ott a közvetlenül az USA Nagydíj után tartott meghallgatáson, ami szabályellenes, a Nemzetközi Sportkódex 134-es paragrafusa ugyanis kimondta, hogy „a felügyelői testületnek minden döntést kollektíven kell meghoznia.”
A BAR-nak kellett volna lennie a jogos ötödik helyezettnek, hiszen Trulli autója szabálytalan volt Indianapolisban, így nem tarthatta volna meg a 4. helyet
Hogy melyik felügyelő hiányzott a döntés meghozatalakor, azt nem hozták nyilvánosságra, de az eset így is nagyon rossz fényt vetett az FIA-ra, amely ezzel csúnyán beavatkozott a világbajnoki pontversenybe. Hiszen mivel Szuzukában csak a három topcsapat autói szereztek pontot, a Jordan maradt a BAR előtt az összetettben, holott mögötte kellett volna végeznie. A presztízs mellett mindez természetesen súlyos millióktól fosztotta meg a brackley-i alakulatot és jutalmazta érdemtelenül Eddie Jordan csapatát.
Tökéletes vasárnapot zárt a Toyota, amely a maximális pontszámmal távozott Chiléből, és felzárkózott a Hyundai csapatára a gyártók bajnokságában.
Noha a pilóták világbajnoki címe eldőlni látszik, a Toyota mégsem lehetett elégedetlen a Chile Rallyn mutatott teljesítményével. Kalle Rovanperä győzött Elfyn Evans előtt, a szombaton kiszálló Sébastien Ogier is nagyot ment vasárnap, és összességében a csapat a maximális, 55 pontot szerezte meg. Ennek köszönhetően már csak 17 pont a Toyota hátránya a Hyundai mögött, és még hátra van két verseny.
„Ez nagyszerű eredmény – szögezte le Jari-Matti Latvala, a Toyota csapatfőnöke. – Ez volt az első tökéletes vasárnapunk a szezonban, ami nagyon jó érzés, különösen azok után, hogy a legutóbbi két verseny utolsó napjain pusztító csapások értek minket. A versenyzőink nagyszerű munkát végeztek, az utolsó szakasz végéig nyomták a gázt. Ez az eredmény lendületet és extra motivációt ad az egész csapatnak a hátralévő két versenyre.”
„Kalle és Elfyn is nagyon jól vezetett az egész hétvégén, és bármelyikük megérdemelte volna a győzelmet – értékelt Latvala. – Seb minden szakaszon nagyon jó időt ment, és a vasárnapi gyorsaságának és küzdőszellemének köszönhetően nagyon fontos pontokat vittünk el a gyártók bajnokságában. Végezetül Sami pontosan azt tette, amit kerestünk ezen a hétvégén, következetesen vezetett és igazán érett teljesítményt nyújtva hozta haza az autót, egyre több tapasztalatot szerezve. Összességében tehát ez egy igazán pozitív rali volt.”
Fotó: Toyota Gazoo Racing
A Takamoto Katsuta helyett induló Sami Pajari ismét kitett magáért, a finnországi negyedik helye után Chilében hatodik lett, ráadásul nem követett el olyan hibát, mint az M-Sport csapatában lehetőséget kapó Martins Sesks pénteken.
„Nagyon jó érzés volt célba érni ezen a ralin. Köszönöm a csapatnak, mert nagy öröm volt újra vezetni ezt a nagyszerű autót – mondta Pajari. – A pénteki nap elég ígéretes volt, és tudtunk némi tempót mutatni. Aztán a következő két napon rengeteget kellett tanulni a trükkös körülmények között, de ez a játék része. Az volt a fő terv, hogy biztonságosan végigjussunk a ralin, szóval elégedettnek kell lennünk ezzel, és legalább jó tempót tudtunk mutatni néhány szakaszon. Most már alig várom a Közép-Európa Ralit, ami egy újabb új kihívás lesz, ahol sokat kell tanulnunk.”
A Chile Rally volt az utolsó WRC-verseny Janne Ferm pályafutásában, Esapekka Lappi navigátora bejelentette a visszavonulását.
Esapekka Lappi sorsa egyelőre nem dől el a WRC-ben, azonban az biztos, hogy ha folytatja is, új társ után kell néznie, mert navigátora, Janne Ferm a Chile Rally után bejelentette a visszavonulását. Ferm már tavaly is be akarta fejezni, Lappi azonban rábeszélte egy utolsó (rész)szezonra. Sajnos a páros az utolsó közös versenyén nem látta meg a célt, a Hyundai műszaki hibája miatt a power stage előtt kénytelenek voltak kiállni.
„Arra gondoltam, hogy csak kilépek, és nem lesz nagy ügy – mondta Ferm a DirtFish-nek.– Ehhez képest a ralicsalád tagjai ölelgettek, éljeneztek, meg minden, szóval érzelmes nap volt. Nagy utazás volt, hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel. Ki lehet emelni a két futamgyőzelmünket, de a lényeg, hogy mennyi mindenkivel kerültünk kapcsolatba, és milyen nagyszerű ember mellett versenyeztem. Megtiszteltetés volt számomra, hogy ott lehettem vele, támogatott engem, és bizonyos értelemben én is támogattam őt. Szívből köszönöm neki.”
Fotó: Jaanus Ree / Red Bull Content Pool
Esapekka Lappi is hálás volt az együtt töltött évekért, és biztos benne, hogy még versenyeznek együtt.
„Mindenekelőtt meg kell köszönnöm neki ezeket az éveket – mondta Lappi. – Tizenöt szezont töltöttünk együtt, újonc voltam, amikor elkezdtük, mindketten azok voltunk. Hosszú évekig másztunk felfelé a hegyre, hogy profik legyünk, és most ez az út véget ér. Biztos vagyok benne, hogy még összeülünk, de csak örömautózásra, nem profi szinten. Csak pozitívumokat tudok mondani, és nagyon hálás vagyok neki ezért. Ő volt a szervizpark leghangosabb tagja, ha nem tudod, hol van, de hallod a nevetését, akkor tudod, hogy jelen van valahol a közelben. És még csak nem is kell a közelben lennie, mert messziről is hallod. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak hiányozni fognak a viccei, a humorérzéke”.
Günther Steiner új könyvében kitért a 2021-es Forma-1-es szezon vitatott bajnoki fináléjára is – véleménye szerint ha Charlie Whiting, a korábbi versenyigazgató vezényelte volna le az Abu-dzabi Nagydíjat, nem Max Verstappen nyeri a világbajnoki címet.
A Haasnál tavaly év végén leváltott csapatfőnök Unfiltered (jelentése: szűretlenül) című könyvében tett említést a 2021-es szezonzáróról, amit az döntött el, hogy Michael Masi versenyigazgató a szabályokat nem követve egy körrel a leintés előtt a bokszba hívta a biztonsági autót, így esélyt adva Verstappennek arra, hogy a használt gumijain védekezni képtelen Lewis Hamiltont megelőzze a világbajnoki címért.
Masi döntését utólag az FIA is hibának nevezte, s menesztette őt a posztjáról, Steiner azonban nemcsak ezt, hanem a sport irányító testületének utóbbi évekbeli ténykedését teljes egészében kritizálja a könyvben, s ennek csak egy ikonikus példájaként hozza fel a három évvel ezelőtti szezonzárót, kifejezve azon meggyőződését, hogy ha a 2019-es idény kezdetekor váratlanul elhunyt és szakértelme miatt nagy tiszteletnek örvendő Charlie Whiting még betölthette volna posztját azon a hétvégén, ő a helyes döntést hozta volna.
„[Az FIA] már nem felelősségre vonható a hibáiért, és elveszítette az alázatát. Nem jó ez a helyzet – írja könyvében Steiner, amit a Racefans szemléz. – Bárhova is húz a szívünk (és igen, azzal egyetértek, hogy kiváló szórakoztatást kaptunk), a szabályokat illetően ez egy bibliai mértékű katasztrófa volt. Bármilyen döntést is hozott volna Charlie Whiting Michael Masi helyében, az biztos, hogy jelentősen kevesebb vitával és kellemetlenséggel járt volna.”
„Áh, csessze meg, mind tudjuk, hogy Charlie mit tett volna. Ha nála lett volna az irányítás, Lewis most nyolcszoros világbajnok lenne.”
A Racefans beszámolója szerint egyébként Steiner könyve, ami a Haas élén csapatfőnökként eltöltött nyolc évét foglalja össze, nem tartalmaz túl sok eddig nem ismert történetet, így olvasásra sem ajánlják jó szívvel.
Steiner első könyve, a tavaly kiadott Surviving to Drive már magyarul is megjelent, a dél-tiroli szakember pedig a napokban zárta le az ekörül kibontakozott jogi vitáját, hiszen a Haas beperelte őt a könyvben a csapat szerint jogtalanul használt csapatlogók miatt. A kaliforniai bíróság azonban Steinernek adott igazat, eszerint a könyvben megjelent képek megfelelnek a „fair use” fogalmának, és semmilyen törvénybe nem ütköznek.
Tavaly drámai körülmények között veszítette el a WRC3-as világbajnoki címet Diego Domínguez Chilében, egy évvel később ugyanott ünnepelhetett.
Egy évvel azután, hogy a Chile Rallyn összetört a szíve, Diego Domínguez boldogan ugrott fel az autója tetejére a célban: végre világbajnok lett a WRC3-ban. Tavaly is közel volt ugyanehhez, de akkor nem sikerült célba érnie Chilében.
Fotó: WRC
Már csak egy szakasz volt hátra a tavalyi versenyből, és szinte biztosnak látszott Domínguez győzelme és a világbajnoki címe. Egyszer csak azt lehetett látni, hogy az utolsó előtti szakasz végén Domínguez és navigátora, Rogelio Penate kétségbeesetten próbálja megjavítani a Ford Fiesta Rally3 kormányművét, miután eltört a repülőcél után.
Nem sikerült nekik.
Egy évvel később semmilyen dráma nem történt Domínguezzel, aki a tavalyi tapasztalatokból kiindula minden szakasz végén rendkívül óvatosan nyilatkozott, amikor az esélyekről kérdezték, mondván, eddig minden jó, csak hát célba is kell érni.
Célba ért, méghozzá Eduardo Castro előtt több mint négy perces előnnyel az első helyen, ezzel az első paraguay-i világbajnok lett. A harmadik helyen a francia Ghjuvanni Rossi 35 perccel lemaradva érkezett meg, miután pénteken motorproblémái voltak a Renault Clio Rally3-mal.
„Csodálatos érzés, hogy itt van az apukám, csak meg akarom köszönni neki mindazt, amit értem tett, a családomnak, a barátnőmnek… mindenkinek, aki segített nekem – ez egyszerűen hihetetlen érzés” – mondta az újdonsült világbajnok a célban.
A Chile Rally végeredménye még nem hivatalos a WRC2-ben, mert Oliver Solberg és csapata nem ért egyet Yohan Rossel megállapított idejével.
Tekerjük vissza az időt a Chile Rally 11. gyorsasági szakaszára! Sorsdöntő szakasz volt a szombati, hiszen a sűrű ködben ekkor vette át a vezetést a későbbi győztes Kalle Rovanperä, és ekkor került nagy bajba a WRC2-es világbajnoki címért küzdő Oliver Solberg.
Solberg az első helyen állt, amikor defektet kapott, emiatt meg kellett állnia kereket cserélnie. A győzelmi reményei szertefoszlottak, a világbajnoki álmai pedig könnyen lehet, hogy csak álmok maradnak – az idén legalábbis. Solberg ezt követően padlógázzal versenyzett, de végül be kellett érnie a negyedik hellyel.
Ám nem biztos, hogy ez így marad. A kerékcsere után utolérte a következőnek indított Yohan Russel, aki elöl Solberg lehúzódott, később mégis 40 másodperces jóváírást kapott az időveszteséggel indokolva, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Rossel nyerte meg a versenyt. Solberg elmondta, nem hagyja annyiban az ügyet.
„Száz százalék, hogy fellebezünk – mondta Solberg. – Amikor nedves az út, nyilvánvalóan nem verek fel port, és elég gyorsan lehúzódtam előtte. Szerintem az aggasztotta, hogy nagyon lassú volt a ködben, és megpróbált kifogást találni rá.
Rossel eközben azt mondta, hogy a neki adott idő nem volt túl sok.
„Ha megnézzük az időt más szakaszokon, ködben, mindig megvertem Gryazint és Gust. Igen, úgy gondolom, hogy megérdemeltem a győzelmemet. Nem követtem el hibát ezen a hétvégén” – fogalmazott Rossel.
Ha elfogadják a fellebezést, Rossel visszaeshet a negyedik helyre, a dobogós sorrend Nikolay Gryazin, Gus Greensmith és Oliver Solberg lehet, az utóbbi hat pontot nyerhet a harmadik hellyel. Solberg az utolsó két versenyen már nem állhat rajthoz, így a világbajnoki cím megszerzése már nem az ő kezében van.
