Ismét felelevenítette rövid kapcsolatát Ayrton Sennával a Forma-1 tervezőguruja, és elmondta, mit bán a legjobban az 1994-es szezonból.
Adrian Newey volt a Beyond the Grid podcast legutóbbi vendége. A Red Bull tervezőzsenije páratlan pályafutására tekintett vissza a beszélgetés során, és természetesen nem kerülhette el az Ayrton Senna 1994-es tragédiájával kapcsolatos kérdéseket sem. Az akkor a Williamsnél dolgozó szakember tervezte az FW16-os modellt, amelyben a háromszoros világbajnok Imolában végzetes balesetet szenvedett. Newey a hat évvel ezelőtt könyvében már részletesen beszélt a balesetről és annak körülményeiről, de most ismét felidézte azt.
„Nem tehettünk semmit” – ezt élte át a Senna életéért küzdő olasz orvos 29 éve Imolában
„Nyilván sajnos elég rövid volt a kapcsolatunk – kezdte mesélni, hogy miként kezdődött az együttműködése a hat McLarennél töltött év után az 1994-es szezonra a Williamshez igazoló Sennával. – Azt hiszem, már nem vagyok olyan rossz ezen a téren, mint voltam, de a versenyösztöneim egy része azt csinálta, amikor évről évre olyasvalaki ellen harcoltunk, mint Ayrton, hogy, még ha nem is démonizálta őt, de ő volt az ellenség. Úgyhogy alkalmanként összefutottam vele, de az első [Williams-gyárban tett] látogatásáig nem beszéltem vele, ami 1993 végén kellett legyen.”
„Bemutattak neki, mire ő rögtön megkérdezte, hogy »Láthatnám a szélcsatornás modellt?«. Úgyhogy körbesétáltunk a szélcsatornában, ahol szintén rögtön térdre ereszkedett, benézett az autó alá, azt akarta, hogy magyarázzuk el, mit csináltunk másként, mi más ezen az autón az előző évi modellekhez képest, miért csináltuk ezt és a többi. Hihetetlenül érdeklődő volt. Mondhatjuk, hogy nem kellett tudnia mindezt, de ő minden lehetséges információt be akart gyűjteni, mert az a jövőben valamikor hasznos lehetett neki. Azt mondanám, hogy ezt találtam benne különlegesnek, és valószínűleg minden más pilótánál jobban ilyen volt azok közül, akikkel együtt dolgoztam.”
Arra viszont Senna sem számított, hogy miután 1993-ban a Williams dominálta a bajnokságot, az elektronikai segédeszközök betiltásával ez a fölény eltűnik, és a csapat nagyon nehezen vezethető autóval áll elő.
„A 94-es autó az, amit az egyik legjobban bánok attól függetlenül, hogy mi okozta a balesetet Imolában – mondta Newey. – Mert azt egyértelműen el lehet mondani a kocsiról, hogy aerodinamikailag instabil volt. Előtte két éven át versenyeztünk aktív felfüggesztéssel, én pedig teljesen elrontottam a visszaállást a passzív felfüggesztésre és a sokkal nagyobb hasmagasság-tartományra, ami ezzel járt. Az én hibám volt.”
„Nagyon-nagyon nehezen vezethető autó volt, és minél huplisabb volt a pálya, annál nehezebb lett – folytatta a most 64 esztendős szakember. – Imola pedig eléggé huplis volt, úgyhogy, amit [Senna] csinált az autóval, az egészen rendkívüli volt, és az időmérőn képes volt erre. Brazíliában képes volt kisajtolni belőle ezt a teljesítményt, de a futam vége felé megpördült az utolsó kanyarban. Damon [Hill] nem próbálta meg előhozni ugyanezt a teljesítményt az autóból, úgyhogy ő célba ért, de ő is tudta, hogy a kocsi instabil. Ayrton a magabiztosságával és az autó kontrollálásának képességébe vetett hitével megpróbálta. Az autókontrollja és a koncentrációja egészen rendkívüli volt.”
Azon a végzetes május 1-i vasárnapon azonban ez sem menthette meg a brazilt, aki a Tamburello-kanyarban a falnak vágódott és halálos sérüléseket szerzett. A baleset után a Williams-istálló érthető módon teljesen le volt sújtva, és Newey is csak árnyéka volt önmagának, amiről önéletrajzi könyvében szintén mesél. A Beyond the Gridben pedig most elmondta, természetesen foglalkoztatta a visszavonulás gondolata.
A vád: emberölés – a mai napig bűntudata van a Senna meggyilkolásával vádolt tervezőzseninek
„Be kell vallanom, gondoltam rá. Bolond lennél, vagy valami nem stimmelne veled, ha nem kérdőjelezted volna meg magad és azt, amit csinálsz. Először is, igen önző dolog lett volna [visszavonulni], mert ha Patrick [Head, a Williams mérnökigazgatója] vagy én, esetleg mindketten abbahagytuk volna, teljes káoszban hagytuk volna a csapatot. Mint minden hibánál, attól függetlenül, hogy mi okozta a balesetet, tanulni kell azon eshetőségekből, amelyek okozhatták a balesetet, és reagálni kell ezekre. Biztosra kell menni, hogy megpróbálod meghozni a megfelelő intézkedéseket, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő.”
