25 évvel ezelőtt rendezték az F1 történetének egyik legkaotikusabb futamát, az 1998-as Belga Nagydíjat, amelynek most egy kevésbé emlékezetes – hiszen nem a kamerák előtt játszódott le több millió néző szeme láttára – momentumára tekintünk vissza.
Alighanem annak, aki látta az 1998-as Belga Nagydíjat, Michael Schumacher és David Coulthard ütközése, majd a McLaren garázsa felé masírozó Ferrari-pilóta dühtől eltorzult arca az, ami örökre beégett az emlékezetébe. De az is lehet, hogy a Forma-1 történetének egyik legnagyobb rajtbalesete maradt meg ennyire élénken, vagy esetleg Schumacher és Mika Häkkinen második rajt utáni koccanása és utóbbi kiesése, netán a Jordan történetének első, egyben Damon Hill pályafutásának utolsó győzelme.
Annyi minden történt 1998. augusztus 30-án Spa-Francorchamps-ban, hogy kis túlzással egy fél szezonra elég lenne, a nem mindennapi események pedig a leintés után is folytatódtak, a továbbra is elképesztően dühös Schumacher ugyanis folytatta a dühöngést, amivel kiakasztotta az éppen csapata első győzelmét, egyben első kettős sikerét ünneplő Eddie Jordant.
13 összetört autó, milliárdos kár, két sérült – ilyen volt az F1 legnagyobb tömegbalesete (videó)
Michael Schumacher már korábban kihúzta a gyufát Jordannél
A későbbi, williamses évekkel ellentétben ebben az időszakban az F1-ben 1997-ben a Jordannel bemutatkozó Ralf Schumacher karrierjét még bátyja is próbálta egyengetni, ami azt jelentette, hogy nemcsak tanácsokkal látta el őt, hanem belefolyt a csapatváltása körüli huzavonába is. Merthogy az ifjabbik Schumacher volt a pilótapiac fő beszédtémája a Belga Nagydíj előtt, mivel ott akarta hagyni a Jordant, hogy a Williamshez szerződhessen.
Willi Weber, a Schumacher-fivérek menedzsere pedig beperelte a Jordant, mondván, megakadályozzák Ralfot abban, hogy a grove-iakhoz igazoljon. Schumacherék azzal vádolták Eddie Jordant, hogy a a Williamsszel és a BAR-ral is felvette a kapcsolatot, hogy közölje, a német pilótának kötelező érvényű szerződése van 1999-re, és ezzel elijessze az érdeklődőket. A csapatfőnök azt állította, írásos bizonyítéka van arról, hogy Ralf Schumacher szerződését néhány héttel azelőtt újratárgyalták, és a felek megegyeztek, de Weber vitatta ezt. Jordan a könyvében azt írta: kénytelen volt cáfolni a menedzsert, de az egyértelművé vált számára, hogy Schumacher csapatot akar váltani.
Embed from Getty Images
Ralf Schumacher nem akart a Jordannél maradni
Ralf Schumacher erről úgy nyilatkozott 2019-ben a Beyond the Grid podcastban, hogy akkor döntötte el, hogy ott akarja hagyni a Jordant, amikor főnöke a Brit Nagydíj előtt odament hozzá a rajtrácson – Ralf Schumacher a 21. helyről rajtolt, miután az időmérőn elért összes idejét törölték –, és közölte vele, hogy „Ha nem szerzel ma pontot, akkor jövőre nem leszel itt.”
Végül pontot szerzett (6. lett), Jordan pedig azt állította, hogy nem gondolta komolyan a szavait, Ralf azonban úgy érezte, hogy nem igazságos ilyesmivel odamenni egy pilótához rajt előtt, és nem akar többé ebben a csapatban lenni. Az 1998-ban már az ITV riportereként dolgozó, de korábban 5 évet a Jordannél töltő Louise Goodman a Bring Back V10’s podcast nemrég megjelent, az 1998-as Belga Nagydíjat felidéző epizódjában úgy vélte, Eddie Jordan és Ralf Schumacher személyisége szöges ellentéte volt egymásnak, Jordan pedig egyszerűen ilyen volt, és őket is számtalanszor „rúgta ki” és ugratta hasonlókkal.
Valószínűleg tényleg nem mondta komolyan Schumachernek, amit mondott, de mivel Ralf mindig is nagyon direkt és határozott stílust képviselt, elképzelhető, hogy nem vette a lapot, és kissé magára vette ezt a kijelentést.
Michael Schumacher a német sajtóban ezután arra biztatta öccsét, hogy menjen a Williamshez, mert az „egy rendes csapat”, míg a Jordan csak „a pénzt hajhássza.” Eddie Jordant saját bevallása szerint is felbőszítette ez a kijelentés és megpróbált telefonon beszélni az idősebbik Schumacherrel, de miután nem érte el, és nem kapott választ, úgy döntött, hogy nyilvánosan vág vissza. Ezt Spában tette meg, ahol a sajtó képviselőivel tartott éves vacsorán páros lábbal szállt bele a Ferrari versenyzőjébe.
Embed from Getty Images
Michael Schumacher nyilvánosan is kiállt az öccse mellett
„Michael Schumacher olyan benyomást kelt, hogy a versenyzés szeretetéért csinálja ezt, de ő a legnagyobb pénzhajhász az összes közül. Remek munkát végez a Ferrarinál, de csak azért ment oda, mert évi 20 millió fontot ajánlottak neki. Mi adtuk meg Michaelnek az első lehetőséget akkor, amikor senki más nem kockáztatott vele, de egy futam után faképnél hagyott minket, mert a Benetton jobb ajánlatot tett le az asztalra – utalt Michael Schumacher 1991-es bemutatkozására a Jordannel. – Milyen jogon vádol minket azzal, hogy pénzhajhászok vagyunk? Sértőnek találom ezt egy olyan fickótól, aki ennyi pénzt keres a sportágban. A Ralffal fennálló probléma részben Michael bevonódása miatt alakult ki.”
Michael Schumacher később azt állította, hogy rosszul idézték a szavait, de Jordant ez nem különösebben izgatta, a volt csapatfőnöke a könyvében pedig aztán kifejtette, azzal semmi baja nem volt, hogy Ralf Schumacher a Williamshez akart menni, de azzal már igen, hogy őt és a csapatát támadták.
Soha nem volt még olyan dühös
Ezzel azonban nem ért véget Jordan és az idősebbik Schumacher szócsatája, a Ferrari pilótája ugyanis a Belga Nagydíj után is szóváltásba keveredett öccse főnökével. De mielőtt erre rátérnénk, nézzük az előzményeket!
A hatalmas rajtbaleset után Schumacher a második rajtnál a 2. helyen jött el, miután az első kanyarban kívülről előzte Häkkinent, aki megpördült, majd Johnny Herbert nekiment, így a Ferrari németjével a vb-címért harcoló finn rögtön kiesett. Eközben a 3. helyről induló Hill a belső íven mindkettejüket megelőzte és átvette a vezetést, de csak a 8. körig állt az élen, mivel Schumacher a Buszmegálló-sikán előtt ekkor kifékezte, majd többet vissza sem nézett. A kétszeres világbajnok a 24. körre több mint fél perces előnyt épített ki egykori nagy riválisával szemben, de ekkor utolérte David Coulthardot és lekörözés közben nekiment a McLarennek, mivel Coulthard úgy gondolta, jó ötlet szakadó esőben az ideális íven elvennie a gázt.
Miután Schumacher három keréken visszagurult a bokszba, azonnal kipattant az autójából, és dühtől eltorzult arccal a McLaren boksza – ahová időközben Coulthard is megérkezett a hátsó szárny nélküli MP4/13-assal – felé vette az irányt. Ekkor a bokszfalról leugró Stefano Domenicali, a Ferrari csapatmenedzsere és későbbi csapatfőnöke (ma már az F1 elnök-vezérigazgatója) eredt a nyomába, de Schumacher lerázta őt magáról, majd a McLaren garázsába masírozva megpróbált odamenni a skóthoz, de a McLaren szerelői megakadályozták ebben. „Meg akartál ölni, ba**d meg!” – üvöltötte DC felé, majd látva, hogy nem fog tudni elégtételt venni Coulthardon, dühösen fujtatva elindult vissza a Ferrari boksza felé.
Az ütközés és a dühös Schumacher:
Még másnap is dühös volt, nemhogy 2 órával a futam után, hiszen hétfőn délután saját weboldalának nyilatkozva azt mondta, elvakította a harag, amikor visszaért a bokszba, majd kijelentette: „Nem hiszem, hogy voltam valaha olyan dühös, mint amilyen most vagyok.”
Ilyen előzmények tükrében pedig nem csoda, hogy nem sokkal a baleset után azt tette, amit tett.
Hill kicsikarta a csapatutasítást
Schumacher kiesésével Hill vette át a vezetést és óriási lehetőséghez jutott, hiszen innentől kezdve „csak” végig kellett mennie, ami a mostoha körülmények miatt korántsem volt azért annyira egyszerű feladat, mint amennyire első hallásra annak tűnik. Ráadásul Ralf Schumacher a második helyen jobb tempót diktált és közeledett a brit veteránra, akit végül a Giancarlo Fisichella és Nakano Sindzsi hatalmas balesete miatt beküldött biztonsági autó hozott nehéz helyzetbe, hiszen egy csapásra eltüntette a távolságot közte és csapattársa között.
Mivel az újraindítás előtti körökben hiába várt bármilyen útmutatást arra vonatkozóan, hogy miként közelítse meg a hátralevő köröket, Hill ekkor a saját kezébe vette saját és csapata sorsát, és a rádióban közölte: „Mondani fogok valamit, és szerintem jobb, ha meghallgatjátok. Ha versenyzünk egymással, lehet, hogy üres kézzel távozunk, úgyhogy ez Eddie-n múlik. Szólnotok kell Eddie-nek, hogy amennyiben nem versenyzünk egymással, lehetőségünk lesz az első és második helyen végezni. A ti döntésetek.”
Hill és Ralf Schumacher rádiózása:
Hill a könyvében azt írta, hogy ezt lehet értelmezni úgy is, hogy a saját érdekeit nézte, de úgy is, hogy felelősséget vállalt a csapatért, miután szinte garantált volt a kettős győzelmük. Eddie Jordan az F1 TV-n megjelent, Hill-lel folytatott 15 perces beszélgetésben úgy emlékezett erre: „Úgy beszéltél hozzám, ahogy soha korábban. Nem instrukció volt, de egy nagyon erős tanács.”
Jordan ebben a beszélgetésben elmondta, hogy lassan döntött, mert először tisztán akarta látni, hogy a mögöttük levők mekkora fenyegetést jelentenek. Végül azonban kiadta az ukázt. A David Coultharddal közös podcastjában, a Formula For Success-ben az idén pedig elmondta, hogy az egyik ok, amiért nem akarta Hillt és Schumacher versenyezni hagyni, az az 1997-es Argentin Nagydíj, amelyet megnyerhettek volna, ha akkori párosuk, Ralf Schumacher és Giancarlo Fisichella nem ütközött volna össze. Jordan elismerte, hogy kemény döntés volt, de a csapat érdekét nézte, és akkor is megtette volna, ha Ralf Schumacher van előrébb.
„Ralf, nem előzheted meg Damont, ez csapatutasítás, nem előzheted meg Damont” – közölte Sam Michael versenymérnök Ralf Schumacherrel főnöke akaratát, amire nem érkezett válasz, úgyhogy ezután többször is vissza kellett kérdeznie, végül pedig már utasította a fiatalabbik Schumachert, hogy nyugtázza, megértette az elhangzottakat.
Embed from Getty Images
A dobogón hatalmas volt a kontraszt Ralf Schumacher és Hill viselkedése között
Glenn Freeman a Bring Back V10’s podcastban felidézte, hogy 2010-ben az egyik DTM-futamon megkérdezte Ralf Schumachert erről, aki elárulta neki, hogy elsőre is tisztán hallott mindent, és azért nem válaszolt, mert éppen nem volt valami boldog.
Jordan és Hill is erősen kételkedett abban, hogy Ralf Schumacher be fogja tartani a csapatutasítást, de a német nem támadta tovább csapattársát, és bekocogott mögötte a második helyen. Ezután minden az arcára volt írva és savanyú fejjel állt fel a dobogóra, amit meg lehet érteni, hiszen alighanem senki nem lett volna elragadtatva attól, hogy karnyújtásnyira az első F1-es győzelmétől megálljt parancsol neki a csapata.
A Beyond the Grid podcastban azonban ő is elismerte, hogy Jordannek meg kellett hoznia azt a döntést és ő is ugyanígy tett volna a helyében, valamint hozzátette, hogy Hill azt is közölte a rádióban, hogy neki fog menni a csapattársának, ha versenyezni kezdenek. Ez egyébként később Eddie Jordan szájából is elhangzott, Hill viszont tagadta, és semmilyen bizonyíték nem került elő arra vonatkozóan, hogy tényleg mondott ilyet.
Schumacher kivásárolta az öccsét
Csapatutasítás ide vagy oda, a Jordan-csapat nagy része extázisban ünnepelte a sportágban 1991-ben bemutatkozó kiscsapat világraszóló győzelmét, és még Michael Schumacher is megjelent a motorhome-ban a boldog csapattagok között. Eddie Jordan pedig rögtön azt gondolta, hogy gratulálni érkezett, hiszen mégiscsak az a csapat ért fel a csúcsra, amely megadta neki az esélyt ugyanezen a pályán 1991-ben. De nagyot tévedett.
Embed from Getty Images
Eddie Jordan itt még nem tudhatta, hogy nem sokkal később Michael Schumacher haragja zúdul majd rá
„Beviharzott a motorhome-ba, én pedig azt gondoltam, hogy meg fog ölelni és azt mondja, »Nézd, ott voltam [a csapatban] a kezdetekkor, gratulálok« – mesélte Jordan Hillnek az említett F1 TV-s interjúban. – De nem ez történt, mert csak annyit akart mondani, hogy »Kiszúrtál a testvéremmel, ezért soha többé nem fog nálad versenyezni, felejtsd el a szerződést!« Én azt feleltem neki, hogy »Michael, ez nagyon egyszerű, van egy kivásárlási záradék a szerződésében, fizesd ki a pénzt és adios!« És megtette.”
Jordan a könyvében még hozzátette, hogy csalódott Michael Schumacherben a viselkedése miatt, amit arrogánsnak titulált. „Semmi köze nem volt ahhoz, hogy miként irányítom a csapatot, és különben is, nem ez volt a megfelelő alkalom arra, hogy ezt megbeszéljük.”
A dühös Schumacher 2 millió dolláros csekket írt Jordannek, amivel lehetővé tette, hogy öccse szabadon távozzon a Williamshez, ami utólag nézve egyértelműen jó döntésnek bizonyult, hiszen bár vb-címet nem nyert a grove-iakkal, a BMW 2001-es beszállásával újra élcsapattá váló istállóban 6 futamgyőzelmet szerzett, ami a Jordannel aligha jött volna neki össze.
