19 éve rendezték a 2004-es Belga Nagydíjat, amelyen Kimi Räikkönen megszerezte a McLaren az évi egyetlen győzelmét, míg Michael Schumacher a hetedik világbajnoki címét. Baumgartner Zsolt előbb nekiment csapattársának, később pedig az ő autóját találták el egy defekt miatt.
19 évvel ezelőtt tartották a 2004-es Forma–1-es világbajnokság tizennegyedik versenyét, a Belga Nagydíjat. Michael Schumacher úgy érkezett meg Spa-Francorchamps-ba, hogy a monacói kiesését leszámítva az összes futamot megnyerte, így már aznap világbajnok lehetett. Ehhez csupán arra volt szüksége, hogy legalább 2 ponttal többet szerezzen csapattársánál, Rubens Barrichellónál.
Mindeközben a McLaren katasztrofális idényt produkált. A szezon feléig, vagyis az első kilenc futamon összesen csupán 17 pontig jutottak, és azok után, hogy Kimi Räikkönen az előző évben az utolsó fordulóig harcban volt a vb-címért, ezúttal nagyon messze voltak ettől. Magny-Cours-ban aztán előálltak az MP4-19B-vel, amely már ütőképesebbnek bizonyult, és a finn pilóta a Brit Nagydíjon fel is állhatott a dobogó második fokára. Arra azonban kevesen számítottak, ami Spában történt.
Embed from Getty Images
Schumacher a második helyet szerezte meg az esős időmérőn
„Ez volt az egyetlen hétvége abból a szezonból, amely számomra kiemelkedik, mert ez igencsak lehangoló éve volt a csapatnak, főleg az első fele – emlékezett vissza Marc Priestley, a McLaren akkori szerelője a The-Race.com ’Bring Back V10s’ című podcastjában. – Spa üde színfolt volt a nehézségek közepette. Nem szabad elfelejteni, hogy akkoriban tizenhat-tizenhét-tizennyolc futam volt, úgyhogy a mostanihoz képest nem volt egy hosszú szezon, de akkor annak érződött. Ez a futam pedig nagy lökést adott nekünk.”
Az időmérő ráadásul nem is sikerült jól a McLaren és különösen Räikkönen számára. A pole pozíciót Jarno Trulli szerezte meg az esős kvalifikáción, 72 ezreddel megelőzve Schumachert. Mögötte Fernando Alonso és David Coulthard volt a sorrend, míg Barrichello csak a hatodik lett. A finn versenyző pedig ennél is hátrébbról, a tizedik helyről rajtolt, miután elrontotta a Buszmegálló-sikánt. A csapat akkor úgy számolt, hogy a hiba nélkül a negyedik pozíció is elérhető lett volna számára.
„[Azt gondoltuk, hogy] sokba került, mert a tizedik helyről megnyerni egy futamot elképesztően nehéz, ahogyan ma is – idézte fel Priestley. – Emellett tudtuk, hogy az időjárás nagyon más lesz, és vasárnap délután száraz [körülmények] lesznek, úgyhogy nem adódnak olyan lehetőségek az előrelépésre, mint az esős versenyen. Szóval egyértelműen aggódtunk emiatt, de a másik oldalról pozitívak is voltunk, mert addig szörnyű idényünk volt. A Francia Nagydíjon új autóval álltunk elő, mert az első kocsi nagyon gyenge volt. Ekkor kezdtük el megtapasztalni, hogy van lehetőség jó eredmény elérésére. A negyedik hely elvesztése miatti csalódottságunk annak volt a jele, hogy ott vagyunk az élmezőnyben, és a szezon hátralévő részére vonatkozóan elkezdtünk reménykedni.”
A rajt viszont már sokkal jobban sikerült Räikkönennek, és egészen az ötödik helyig verekedte fel magát. Közvetlenül Schumacher mögé, akit Alonso és Coulthard is lerajtolt. A finn versenyző öröme azonban nem lehetett teljes, ugyanis összeért Felipe Massával, aminek következtében megsérült az első szárnya.
Mindez csak az egyik ütközés volt a sok közül a rajt után: Mark Webber Barrichellóval, majd Szató Takumával, míg Nick Heidfeld Olivier Panisszal találkozott. A japán versenyző meg is pördült, és a többieknek ki kellett őt kerülni. Baumgartner Zsolt csapattársa, Gianmaria Bruni ezt meg is tette, de mivel le kellett lassítania, a magyar pilóta hátulról nekiment, és kiütötte őt a versenyből. Giorgio Pantanónak pedig már nem maradt ideje a Minardi kikerülésére, így nekiment, majd a becsapódás után felcsaptak a lángok az autójából, ezért beküldték a biztonsági autót.
Embed from Getty Images
Räikkönen a csapattársa mellett is hamar elment
A Safety Car az 5. körben engedte el a mezőnyt, Räikkönen pedig azonnal megelőzte Schumachert, majd egy körrel később Coulthardot is maga mögé utasította, és feljött a két Renault mögé. A német versenyző mellett Juan Pablo Montoya is elment, méghozzá egy igencsak látványos manőverrel a Buszmegállóban, ami még a Ferrari pilótáját is lenyűgözte. Schumacher elsősorban a Bridgestone miatt szenvedett, hiszen a japán gyártó gumijait sokkal nehezebb volt felmelegíteni, mint a Michelin abroncsait, aminek nemcsak az újraindításoknál, de az időmérőkön és a bokszkiállások után is megitták a levét.
A Renault versenye eleinte álomszerűen alakult, de hamarosan rémálommá vált: a bokszkiállások után Montoya ugyanott támadta meg Trullit, mint néhány körrel korábban Schumachert, de ezúttal nem járt sikerrel, és megforgatta ellenfelét, aki ugyan folytatta a futamot, de onnantól kezdve nem volt esélye a kimagasló eredménye. Csapattársa még rosszabbul járt, hiszen alatta a motor mondta fel a szolgálatot, a McLarennél pedig némi megkönnyebbülést jelentett, hogy Räikkönennek nem kellett megküzdenie Alonsóval.
„Ez volt az Alonso-korszak kezdete, mielőtt két szezonban is megnyerte a bajnokságot – ecsetelte Priestley. – Igazán versenyképessé vált, tudtuk, mennyire jó. Úgy kezdtük az idényt, hogy nem igazán gondoltunk arra, hogy a mezőny elején lennének riválisaink, mert mi legtöbbször nem voltunk az élen. [Aztán] néhány versennyel korábban hirtelen csatlakoztunk a buliba a 19B autóval, és kezdtük megtalálni a helyünket ezen srácok között. Alonso egyértelműen egyike volt ezeknek, és ahhoz, hogy elkapjuk, [az övénél] gyorsabb autóra volt szükségünk. Az utolérés egy dolog, de az előzés egy másik. Láttam a garázsban, és biztos vagyok benne, hogy az emberek manapság is így éreznek: ha az ember megérkezik Fernando Alonso mögé, még akkor is, ha tempóelőnyben, idegesség üti fel a fejét a garázsban. Mekkora kockázatot kell vállalni az előzéshez? Legyen türelmes az ember? Az elmúlt években ezek a kérdések merültek fel Max Verstappen kapcsán, valószínűleg ugyanaz az érzés.”
A 29. körben aztán jött az újabb fordulat, és Baumgartner ismét balesetbe keveredett, csak éppen most ártatlan áldozat volt. Igaz, az őt lekörözni igyekvő Jenson Button is, aki pusztán azért szállt bele, mert defektet kapott. A futamot a 34. körben indították újra, de a mezőny tagjai nem sokáig köröztek versenytempóban, igaz, Montoya ez idő alatt esett ki, miután a jobb hátsó gumija végzetesen megsérült.
A 38. körben ugyanis Coulthard összeütközött Christian Kliennel, és a törmelékek miatt Bernd Mayländernek ismét jelenése volt. Két körrel később aztán folytatódhatott a száguldás, és jött az újabb dráma: az élete legjobb F1-es eredménye felé autózó Ricardo Zonta motorja elfüstölt a negyedik helyen. Mindez Räikkönent és a McLarent persze nem nagyon érdekelte, és ők arra figyeltek, hogy sikerüljön megőrizni a vezetést Schumacherrel szemben.
„Egyszer sem álmodoztunk arról, hogy versenyt nyerhetünk, és még ezen a ponton is, amikor közeledett a kockás zászló, hihetetlennek tűnt, hogy ez valóban megtörténhet – mondta Priestley. – A végsőkig megbíztunk Kimiben, tudtuk, hogy az ilyen helyzetekben képes teljesíteni. Szerintem ez volt pályafutása csúcsának kezdete. Ne feledjük, az előző évben, 2003-ban elképesztő évünk volt, Kimi pedig még mindig a korai szakaszában járt a karrierjének, és máris a szezon végéig részese volt a bajnoki harcnak. Szóval tudtuk, hogy képes a jó szereplésre, mindig ezt tette. Emlékszem, hogy az utolsó biztonsági autós fázisban ott voltam a garázsban. Idegesek voltunk, hogy elveszítjük a vezetést, de tudtuk, hogy az újraindításnál mi vagyunk a jobbak, a Michelinek hamarabb melegszenek meg. Ennek ellenére a mérnökök Kimihez beszéltek, és utasításokat adtak neki a Safety Car alatt. Ezek normális instrukciók voltak, például az újraindítással kapcsolatban, amit háromszor hallott a futam során.”
A brit szakember ezután elmesélte, hogy Räikkönen már akkoriban, mindössze 24 évesen is hajlamos volt visszaszólni a versenymérnökének, és közölni vele, hogy hagyja békén, tudja mit csinál. Ez utóbbi mondata csak nyolc évvel később, a szintén általa megnyert Abu-dzabi Nagydíjon vált híressé, miután bejátszották a televíziós közvetítésbe.
Räikkönen végül simán, 3,132 másodperces előnyben nyerte meg a futamot, amivel megszerezte a McLaren az évi első és egyetlen diadalát. Schumacher abban a szezonban először nem nyert úgy, hogy közben célba ért, de ez aligha érdekelte, hiszen mivel nem az egyébként a harmadik pozícióban befutó Barrichello végzett előtte, további számolgatásra nem volt szükség a hetedik bajnoki címe kapcsán, amelyet így sikerült bebiztosítania. Ő volt az első a történelem során, aki ilyen magasságokba emelkedett, felülmúlnia pedig egyelőre senkinek nem sikerült, hiszen Lewis Hamilton is csak utolérni tudta ebben a tekintetben.
