38 éve ezen a napon hozta össze pályafutása leglátványosabb balesetét Andrea de Cesaris, akiről mindenkinek az összetört F1-es autók jutnak az eszébe, de azért ennél jóval többről szólt a pályafutása.
208 verseny 10 különböző csapatban 14 év leforgása alatt, és ezek során elért öt dobogós helyezés. Nem éppen kiemelkedő Forma-1-es karrier, de rengetegen vannak, akiknek ennyi sem jutott. Andrea de Cesaris neve sokaknak persze nem a dobogói, hanem számtalan balesete miatt csenghet ismerősen, ami miatt a brit sajtó rá is aggatta a de Crasheris (crash = ütközés) gúnynevet. Hogy ez mennyire volt jogos vagy sem, arról sokat lehetne vitatkozni, de az tény, hogy a római születésű pilóta az átlagosnál jóval több autót tört össze, az 1981-es, egyetlen McLarennél töltött szezonjában például 14 futamból 7-et valamilyen baleset miatt nem fejezett be, és összesen 18 kasztnit rongált meg.
Embed from Getty Images
„Nézzék ezt az idiótát! Szégyen, hogy továbbra is a Grand Prix-versenyzés közelébe engedik” – mondta róla egyszer élő adásban James Hunt.
Vad stílusa ellenére de Cesaris azért csak lehúzott 14 szezont az F1-ben, ami önmagában bizonyítja, hogy a gyorsaságával nem volt gond. Mindössze 21 évesen mutatkozott be az 1980-as Kanadai Nagydíjon, ez pedig akkoriban sokkal fiatalabbnak számított, mint manapság, lévén abban az időben korántsem érkeztek meg ennyire felkészülten a fiatalok az F1-be. 1981-ben mégis a Ron Dennis irányította McLarenben találta magát, és többszörös gokartbajnok, F3-as győztes és F2-es élmenő (Dennis Project Four nevű csapatában) lévén mindenki nagyon sokat várt tőle.
Persze a kapcsolatai is megvoltak, apja ugyanis dohánykereskedő volt Rómában, és bemutatta Aleardo Buzzinak, annak az embernek, aki a Marlboro révén meghonosította a dohánytermékek szponzorálását az F1-ben. És mivel Dennisnek nagy szüksége volt arra, hogy a Marlboro a folytatásban is támogassa a csapatát, nem volt nehéz összekötni a szálakat.
Embed from Getty Images
1981-ben a McLarennel
De Cesaris a Motorsport Magazine-nak adott 2012-es interjúban el is ismerte, hogy Dennis a marlboro-s kapcsolatai miatt ültette őt be a Forma-2-es autójába, majd kijelentette, hogy a McLaren irányítását Teddy Mayertől 1981-ben átvevő újdonsült csapatfőnök soha nem bánt vele igazságosan. „A szezon első felében a régi M29-est kaptam, és nagyon keveset tesztelhettem. Az első verseny előtt mindössze 20 kört tehettem meg Silverstone-ban. Őrület. Minden erőfeszítést abba öltek, hogy megépítsék az új autót. Talán szükségem lett volna egy angol menedzserre. Olasz vagyok, nem olyan nyugodt, mint az angolok, egy menedzser pedig biztosan segített volna.”
Az akkor 52 esztendős pilóta felhozta azt is, hogy nemcsak fiatal, de nagyon tapasztalatlan is volt, és a legtöbb pályát nem is ismerte, a balesetek közül pedig nem mindegyik az ő hibájából történt. „Nem kaptam meg az új autót a szezon közepéig. Úgy tűnt, hogy feláldoznak, de ezt sosem ismerték be. Voltak műszaki problémáim és ott volt a nagy balesetem Silverstone-ban, ami véleményem szerint elkerülhetetlen volt.”
Embed from Getty Images
De Cesaris autója, miután kiesett az 1981-es Brit Nagydíjról
Azt a balesetet ráadásul már a vadonatúj MP4/1-es kasztnival szenvedte el, ami annak ellenére igencsak feldühítette Ron Dennist, hogy John Watson a másik McLarennel megnyerte a versenyt. De Cesaris szerint azonban hiába hibáztatták őt, nem tehetett a csattanásról. „Követtem Johnt, és megelőzhettem volna, de nem akartam kockáztatni, ezért közel maradtam hozzá. A sikánban aztán Gilles Villeneuve megpördült, John blokkolta a kerekeit, és éppen, hogy elkerülte, nekem viszont már nem volt hová mennem, úgyhogy csak a fékbe tapostam és belecsúsztam az előttem levő balesetbe. Ha megnézi a videót, látszik. Őrület volt. A csapat engem okolt, de nem miattam történt a baleset. Azt mondták, hogy több helyet kellett volna hagynom, de hé, versenyeztem, aznap gyorsabb voltam, mint John, és ha megelőztem volna, ő lett volna az, aki balesetbe keveredik.”
A „rémálomszerű” évről azért elismeri, hogy olykor átlépte az autó határait, és „talán egyes dolgokat” másként kellett volna csinálnia, de a sajtó ellene fordult, és „amikor reggel felkeltem, nem láttam a napot, nem láttam a fényt az alagút végén, és nem tudom, hogy miként őriztem meg a hitem az F1-ben, de megőriztem, soha nem adtam fel.”
Végül egyetlen ponttal zárta az évet, és természetesen nem volt maradása (Niki Lauda érkezett a helyére), noha alighanem nem is a McLaren volt a megfelelő tanulóiskola egy újoncnak. Ezután az Alfa Romeóhoz igazolt, ahol már sokkal jobban, a család tagjának érezhette magát, noha úgy véli, ez a csapat már „túl olasz” volt. Az ott töltött két éve bizonyult pályafutása két legsikeresebb szezonjának, ami két második és egy harmadik helyezésben nyilvánult meg. És akár nyerhetett is volna: 1982-ben Long Beach-en a pole pozícióból rajtolt, de végül baleset miatt kiesett, Monacóban viszont útban volt a győzelem felé, amikor kifogyott az autójából az üzemanyag. Hasonló történt a 83-as Belga Nagydíjon, amelyen kényelmesen előnyben autózott az élen, amikor elromlott a motorja.
Embed from Getty Images
Az Alfával 1982-ben
Az Alfa Romeo után következett a Ligier, egy monacói 4. helyezéstől eltekintve azonban mást nem tudott felmutatni két szezon alatt a versenyképtelen konstrukcióval. És itt érkeztünk el a 38 évvel ezelőtt rendezett 1985-ös Osztrák Nagydíjhoz, amelyen hatalmas balesetet szenvedett, majd amikor visszaért a bokszba, elsőre azt füllentette a csapatnak, hogy műszaki hiba miatt állt meg – mondjuk az overálja tiszta sár volt, ami nem erre utalt –, de amikor a csapattagok végre meglátták a visszajátszást, rájöttek, hogy az olasz megpörgette a kocsit a levegőben, ekkor pedig Guy Ligier közölte, hogy „többé nem engedhetem meg magamnak ezt a fiatalembert.”
De Cesaris a Motorsport Magazine-nak azonban végül elárulta, hogy nem pontosan ez történt, sőt. „Ez baromság. Herbie Blash ajánlott egy ülést a Brabhamnél. Azt mondta, hogy Marc Surer távozik, ezért közöltem Ligier-vel, hogy megyek. Erről senki sem tud. Aztán Bernie Ecclestone-nak (akkor a Brabham csapatfőnöke – a szerk.) meg kellett tartania Surert, mert a BMW pilótája volt. Én szakítottam a Ligier-vel, Herbie viszont közölte, hogy mégsincs szabad hely. Ilyen az F1.”
Az ausztriai baleset:
Az 1985-ös szezon hátralevő részét így kiülte, aztán a Minardihoz igazolt. Ez egy újabb katasztrofális évet jelentett: mindössze egyszer ért célba, akkor a 8. helyen végzett Mexikóban. 1987-re aztán összejött a Brabhamhez szerződés, de a célbaérések száma csak minimálisan emelkedett, bár, ha úgy nézzük, megduplázódott egyről a kettőre. A kettőből egyszer ugyanakkor a 3. helyen zárt.
1988-ban az aprócska Rial-istálló jött a sorban, majd a Scuderia Italia (akiknek szintén jól jött a Marlboro pénze). Az olasz csapat színeiben érte el utolsó dobogós helyezését, amikor 3. lett az 1989-es Kanadai Nagydíjon az esőben, noha egy monacói dobogó is kinézett, csakhogy a lekörözött Nelson Piquet szándékosan kiütötte.
Embed from Getty Images
Azért a Jordan 191-es sem mindig úszta meg sértetlenül
1991-ben a Jordant is felírhatta az önéletrajzába, és ha Spában nem mondja be az unalmast a motorja, 2. lett volna azon a versenyen, amelyet Michael Schumacher debütálása miatt emlegetünk a mai napig. Innen végül azért kellett mennie, mert Eddie Jordan megállapodást kötött a Barclay-val, és nem tudta elintézni, hogy a Marlboro, egy másik cigarettagyár is maradhasson az autón, ezért de Cesaris átigazolt a Tyrrellhez, ahol első évében négyszer is pontot szerzett, de 1993-ban ez már egyszer sem jött össze.
1994-ben már csak epizodista volt, a Jordannél két futamon át helyettesítette a brazíliai ütközés miatt eltiltott Eddie Irvine-t, és Monacóban 4. lett, majd a Saubernél ült be a Hercegségben súlyos balesetet szenvedő Karl Wendlinger helyére, és egyszer itt is összejött neki a pontszerzés egy 6. hely formájában.
A sors kegyetlen iróniája, hogy 2014 októberében, Rómában motorbalesetben halt meg.
