Michael Schumacher 21 évvel ezelőtt szerezte meg ötödik világbajnoki címét, amellyel beérte az akkor etalonnak számító Juan Manuel Fangiót. Azonban ennél is nagyobb bravúr, hogy mindezt júliusban, hat futammal a vége előtt tette vitte véghez.

2022. július 21-én, azaz éppen 21 évvel ezelőtt rendezték a Francia Nagydíjat, amelyen Michael Schumacher megszerezte szezonbeli nyolcadik futamgyőzelmét. Mindezt azok után tette, hogy Juan Pablo Montoyával és Kimi Räikkönennel is meg kellett küzdenie, és a diadal azt jelentette, hogy fontos rekordokat állított be, illetve döntött meg.

A német versenyző az első tíz futamból hetet is megnyert, és a másik három viadalon is felállhatott a dobogóra. (Ez utóbbit egyébként egész szezonban elmondhatta magáról, ami eddig egyedülálló a Forma–1 történetében.) Ekkor érkeztek meg a Francia Nagydíjra, ahol azonban nem ő, hanem Juan Pablo Montoya szerezte meg a pole pozíciót, immáron zsinórban ötödik alkalommal. Mellőle a címvédő indulhatott, mögülük pedig Rubens Barrichello és Kimi Räikkönen várhatták a piros lámpák kialvását.

A rajt után a két éllovas elhúzott a harmadik helyre fellépő Räikkönentől, és bár a Ferrari pilótája gyorsabb volt a Williamsénél, előzni nem tudott. Végül aztán a taktika megoldotta ezt a problémát számára, hiszen amikor Montoya a 23. körben kiállt, ellenfele két kört autózhatott könnyű autóval tiszta levegőben. Ezzel át is vette a vezetést, a probléma csak az volt, hogy tőle szokatlan módon a kijáratnál átlépte a fehér vonalat, amiért bokszutca-áthajtásos büntetéssel sújtották.

Schumacher így csak ideiglenesen vezetett, a szankció letöltése után viszont visszaesett a harmadik helyre. A vezetést Montoya vette vissza, akinek viszont a tempója jelentősen visszaesett a második etapban. Az akkor 26 éves versenyzőt így Räikkönen megelőzte, míg Schumacher ismét a kiállások során ugrotta át, és jött fel a második pozícióba.

A McLaren versenyzője így élete első futamgyőzelme felé autózott, de riválisa folyamatosan közeledett rá. A futamot aztán Allan McNish kiesése döntötte el, aki 5 körrel a vége előtt motorhiba miatt kényszerült feladni a versenyt. Ezzel önmagában nem is lett volna gond, ám a Toyotából kifolyt az olaj, Räikkönen pedig az elsők között érkezett meg a 2-es kanyarba. A finn pilóta megcsúszott, és bár a megpördülést sikerült elkerülnie, annyira lesodródott az ideális ívről, hogy Schumacher könnyedén maga mögé utasította.

A futam előtt még négyen is rendelkeztek matematikai eséllyel arra, hogy befogják Schumachert az összetettben, de Ralf Schumacher és David Coulthard már akkora lemaradásban voltak, hogy a Ferrari pilótájának győzelme esetén mindenképpen elvesztették azt. Ennélfogva csak Barrichellóra és Montoyára kellett figyelni: a futam előtt az volt a képlet, hogy amennyiben az idősebbik Schumacher diadalmaskodik, abban az esetben lesz világbajnok, ha egyik ellenlábasa sem szerzi meg a második pozíciót.

Nos, csapattársának erre esélye sem volt, hiszen a gyújtás meghibásodása miatt még elrajtolni sem tudott. Montoya pedig annyira visszalassult, hogy a végén még a dobogót is elbukta. Ennek következtében Schumacher úgy teljesíthette a futam utolsó köreit, hogy tudta, ha megtartja a vezetést, akkor jó eséllyel megszerzi ötödik világbajnoki címét. Ez végül meg is történt, és a német pilótából óriási érzelmek szakadtak ki.

„Soha nem voltam jó abban, hogy ezekben a pillanatokban megtaláljam a megfelelő szavakat – nyilatkozta a leintés után. – Egyszerűen legyűrt engem. Amikor vezettem, hirtelen éreztem, hogy meg fogom nyerni a bajnokságot, és ez volt pályafutásom legrosszabb öt köre. [Az érzelmek] igencsak hevesen törtek ki belőlem, és ekkor jöttem rá, mekkora nyomás alatt voltam.”

Hogy miért volt rajta ekkora teher? Nos, többek között azért, mert az ötödik vb-címe egy korszakos, 45 éves rekord beállítását jelentette. Ennyit szerzett ugyanis az 50-es évek sztárja, Juan Manuel Fangio, akinek csúcsát egészen a német versenyző érkezéséig senki nem tudta utolérni, sőt, megközelíteni is csak Alain Prost tudta.

Schumacher aztán a következő két évben hétre javította a rekordot, amelyet később Lewis Hamilton is beállított. Egy másik csúcsot viszont a mai körülmények között aligha fog bárki is megdönteni, vagy akár csak megközelíteni. Ez pedig az, hogy mennyire hamar biztosította be matematikailag a világbajnoki címét, több szempontból is.

Ami megdönthetetlen, az a konkrét időpont, hiszen, mint említettük, július 21-én rendezték a futamot. A mostani versenynaptárral viszont ez egyszerűen lehetetlen, hiszen a Magyar Nagydíjjal a szezon feléhez érkezik a mezőny, de még ha az imolai versenyt megrendezik, akkor sem lenne lehetséges ilyen korán bebiztosítani a címet. Arról nem is beszélve, hogy a hatból négy sprintfutam még hátravan, ami szintén nehezítené a helyzetet, ha nem lenne egyébként is lehetetlen.

Szintén a mai napig rekord, hogy Schumacher a szezon körülbelül 64,71 százalékánál szerezte meg a világbajnoki címet. Nos, ahhoz, hogy ezt idén megdöntsék, Max Verstappennek négy futam múlva, Monzában már be kellene biztosítania a végső győzelmét, ami matematikailag lehetetlen. Jövőre ugyanez a szám már 15 lesz, ami nem teljességgel lehetetlen, de a címvédőnek vagy bárki másnak még ennél is jobb teljesítményt kellene nyújtania, miközben a közvetlen üldözői közül senki nem emelkedhet ki túlságosan.

Ugyancsak etalonnak számít, hogy Schumacher hat futammal a vége előtt szerezte meg a világbajnoki címet, ezzel átadva a múltnak Nigel Mansell 1992-es, ötversenyes csúcsát. Nos, ez akár már az idei évben megdőlhet, bár inkább csak matematikai esély van rá. Ehhez ugyanis arra van szükség, hogy a holland versenyző a Japán Nagydíj előtt 206 ponttal vezessen, ami nyilvánvalóan nem csak az ő teljesítményén múlik. A rekordbeállítás már valamivel reálisabb, hiszen ehhez már csak 180 pontos vezetésre van szüksége a katari fordulót megelőzően.