Kimi Räikkönen is azon pilóták közé tartozott, akik dühösen vették tudomásul, hogy nem indulhatnak el a 2005-ös USA Nagydíjon. A McLaren finnje szembe is szállt főnökével, de végül beállt a sorba. A Forma-1 történetének egyik legnagyobb botrányára tekintettünk vissza.
2005-ben a mai napon, azaz június 19-én rendezték a Forma-1 történetének egyik legbotrányosabb futamát, a hírhedt indianapolisi versenyt, amelyen csupán három csapat összesen hat autója állt rajthoz, majd körözött másfél órán át a pfujoló, mutogató, sörösdobozokat a pályára hajigáló nézők előtt. Voltak, akik akkor azt mondták, hogy egyik legnagyobb szégyenfoltjával a sportág örökre elvágta magát az amerikai drukkereknél, amit igazolni látszott, hogy két évvel később az F1 el is hagyta az indianapolisi szentélyt és az Egyesült Államokat.
Végül azonban visszatért oda, 2023-tól pedig már három versenyt rendeznek az USA-ban, ahol a száguldó cirkusz soha nem látott népszerűségnek örvend. Ezzel együtt 2005. június 19-e mindig is fájó emlékeket ébreszt majd azokban, akik a helyszínen vagy a televízió képernyője előtt élték át az eseményeket.
A világot bejárták a fotók, amelyeken mindössze hat autó sorakozik a verseny rajtrácsán:
Az előzményeket alighanem a legtöbben ismerik, de akik nem, azoknak most összefoglaljuk. Miután a 2005-ös szezonra betiltották a kerékcserét, és a Michelinnek és a Bridgestone-nak is olyan gumikat kellett gyártania, amelyek a teljes versenytávot kibírják. Az USA Nagydíj pénteki szabadedzésein azonban kiderült, hogy a franciák abroncsai nem képesek hosszabb távon elviselni az indianapolisi ovál jelentette terhelés.
Először Ricardo Zonta pördült meg a pálya belső részén, miután a bal hátsója megadta magát, ám ez még nem keltett gyanút. Az viszont már annál inkább, amikor Ralf Schumacher ugyanezen okból kifolyólag a második tréningen 300 km/h fölötti tempóval elszállt és a falnak csapódott a döntött kanyarban.
Először azt hitték, csak a Toyotákkal nincs valami rendben, ám amikor a Michelin három-négy másik csapat esetében is aggodalomra okot adó jeleket talált, elindult a vizsgálat, hogy mi lehet a gond. Mint kiderült, az abroncsok oldalfala nem bírta a terhelést, ezért szombatra azt javasolták, hogy mindenki a felső határ közelébe emelje a guminyomást, és ne teljesítsen túl hosszú etapokat a szabadedzéseken.
Embed from Getty Images
Az egész Zonta defektjével kezdődött
A versenyre viszont más megoldás kellett. Miután a Michelin közölte, nem tud elég másfajta gumit hozni vasárnapra, az autók lelassítását javasolták, amit mobil sikánnal lehetett volna kivitelezni. És bár ebbe Bernie Ecclestone, valamint a pályatulajdonos Tony George is belement volna, Charlie Whiting versenyigazgató Max Mosley FIA-elnökkel egyetértésben a kezdettől fogva ellenezte, mondván a pálya sikán nélkül van homologizálva, és rendes szimulációk hiányában nem lehet csak úgy egy lassítót elhelyezni rajta.
„A pálya biztonságával kapcsolatban nem köthetek kompromisszumokat, az nagyon amatőr lett volna. És még ha el is helyeznek egy rendes sikánt kerékvetőkkel egy gumibálákból álló sikán helyett, merthogy utóbbit akarták, akkor sem adtam volna hozzá a nevem rendes kutatás nélkül” – nyilatkozta Whiting 2015-ben.
Vasárnap reggelre még mindig nem volt megoldás, a Michelin gumit használó csapatok pedig egyre hevesebbé váltak, és megpróbálták nyomás alá helyezni Whitingot, aki továbbra is ellenállt. Az FIA a sikán helyett olyan megoldásokat javasolt, minthogy erre a futamra nem vonatkozik az egygumis szabály, így a franciák termékeit használók akárhányszor kereket cserélhetnek, de felmerült az is, hogy a michelines csapatoknak legyen sebességhatár a döntött kanyarban, vagy minden körben hajtsanak át a bokszutcán.
Embed from Getty Images
Ralf Schumacher balesete mutatta, mi várt volna a pilótákra a futamon, ha körökön át kiteszik a Michelin-gumikat az oválív terhelésének
Whiting szerint ezt például meg lehetett volna oldani úgy, hogy felfestenek egy vonalat a kanyarban, az egyik sáv a Michelin gumival versenyzőké, a másik a három Bridgestone-t használó csapaté (Ferrari, Jordan, Minardi), a bokszutcai sebességhatárolót pedig átállítják magasabb sebességre, így azt használva tudták volna tartani a tempót az oválon a michelinesek.
Persze nem lett volna ideális, de 20 autó részt tudott volna venni a versenyen, a michelines csapatok pedig egymással ugyanúgy küzdhettek volna. Ők azonban azt sem voltak hajlandók elárulni Whitingnak, hogy mi lenne a biztonságos maximum tempó az oválon, aki így joggal mondhatta, hogy mi a garancia arra, hogy egy sikán elhelyezésével ezt nem lépik túl.
Az utolsó pillanatban azonban – vélhetően Ecclestone utasítására – így is elkezdtek gumibálákat mozgatni egy sikán építéséhez, csakhogy amikor ezt Whiting megtudta, azonnal közbelépett, és kijelentette, hogy amennyiben folytatják, amit csinálnak, nem lesz verseny. Végül a csapatok számára világossá vált, hogy hiába erősködnek, nem lesz sikán.
Nem utolsósorban a Ferrari sem ment volna bele a sikán alkalmazásába, de mivel Whiting a biztonsági szempontok miatt eleve nem engedélyezte a módosítást, nem a maranellóiakon bukott meg a dolog. Amennyiben pedig Tony George és Ecclestone partizánakcióba kezd, és mégis megépítik a sikánt, az FIA azonnal kivonta volna a saját embereit, és a futam nem számított volna bele a világbajnokságba.
Embed from Getty Images
Whiting (balra) hajthatatlan volt
A végső „megoldás” tehát az lett, hogy a rajt előtti órában a Michelin gumis csapatok megegyeztek, hogy nem vesznek részt a versenyen, de a felvezető körre elindulnak, mert különben megszegnék a Concorde-egyezményt, a rajtrácsra viszont már nem állnak fel. Lényegében úgy vélték, hogy ha nincs sikán és mindenki számára egyenlő feltételek, akkor a visszalépés és a csökkentett sebességgel versenyzés egy és ugyanaz.
A feszültséget már a felvezető kör kezdete előtt vágni lehetett, hiszen bár megegyeztek, az utolsó pillanatig senki nem lehetett biztos benne, hogy minden csapat tartja magát a szavához. Flavio Briatore, a Renault csapatfőnöke ezért például utasította Fernando Alonsót, hogy figyelje Kimi Räikkönent, és ha a McLaren finnje esetleg nem hajt a bokszba, akkor ő se tegye ezt. Végül azonban a nézők teljes megdöbbenésére minden michelines csapat a bokszba ment, és csak a két Ferrari, a két Jordan és a két Minardi állt fel a rajtrácsra – a két kiscsapat kezdetben egyébként támogatta a michelines istállókat, de aztán a Bridgestone nyomására a versenyzés mellett döntöttek.
A futamot a Ferrari az évi egyetlen győzelmét szerezve Michael Schumacher nyerte Rubens Barrichello előtt, míg a harmadik helyre élete első és egyetlen dobogós helyezését szerző Tiago Monteiro ért oda a Jordannel.
Embed from Getty Images
A szurkolók közül sokan a rajt után hazamentek, mások pedig azért maradtak, hogy kifejezzék a nemtetszésüket
Räikkönen nagyon dühös volt
A történtekről évek múltán is derültek még ki addig nem ismert háttérinfók. Ilyen volt az is, ami Marc Priestley, a McLaren ma már YouTuberként és televíziós szakértőként dolgozó korábbi szerelőjének The Mechanic című könyvében olvasható. Az Elvis becenévre hallgató szakember felidézte, hogy miután a szombati időmérőig sem született megoldás, paddock-szerte elkezdtek az emberek online fogadóirodáknál mindenféle szokatlan végkimenetelekre fogadni. „Hatalmas pénzeket tettek fel arra, hogy a Jordan dobogós lesz, a Minardi pontot szerez, röhejes oddsokkal. Nekem is mondták mások, hogy mindenemet fel kellene tennem erre, mert az ő csapatuk megmondta, hogy nagyon valószínűtlen a részvételük. A McLarennél nem mondtak ilyesmit, tulajdonképpen pont az ellenkezőjéről volt szó. Mindenki próbált mindent megtenni, hogy a versenyt megrendezhessék.”
Embed from Getty Images
Räikkönen, ahogy füstölő hátsó gumikkal nekivág a felvezető körnek
Idővel azonban a McLaren csapattagjai is elkezdték érezni, hogy ebből bizony tényleg baj lehet. A pontversenyben második helyen álló, Fernando Alonsóval szemben 22 pontos hátrányban levő Kimi Räikkönen azonban nem igazán foglalkozott az eseményekkel.
„Kimi úgy állt hozzá, hogy »csak csináljuk a dolgunkat«, ezzel pedig mindannyian egyetértettünk” – írta Priestley, majd hozzátette, hogy még akkor sem tudták, hogy mi lesz, amikor a verseny előtt már alig volt hátra néhány perc a bokszutca kinyitásáig. Dave Ryan csapatmenedzser is hívást várt a többi csapatfőnökkel tanácskozó Ron Dennistől azzal kapcsolatban, hogy indulnak-e vagy sem.
A bokszutcát végül kinyitották, a McLarenek azonban egyelőre nem mentek sehova.
„Ez egyáltalán nem Ron Dennisre vall, de néhány perccel a bokszutca bezárása előtt Ron beviharzott a garázsba, izzadtan, levegő után kapkodva, kócos hajjal kiabálni kezdett, hogy »gyerünk, kifelé!« Integetett is a kezével. Abban a pillanatban minden megtelt élettel, levettük a melegítő paplanokat a kerekekről, beindítottuk az autót, és mentünk a rajtrácsra” – írta Priestley, aki ekkor a csapat többi tagjával egyetemben abban a hiszemben végezte a dolgát, hogy versenyezni fognak.
Embed from Getty Images
Ő is versenyezni akart
„Mindössze 10 perccel a rajt előtt becsatoltam Kimi övét. Ahogy mindig is, ő csak versenyezni akart. Az őt körülvevő dráma csak szükségtelen zavarkeltés volt – írta a könyvben. Miközben bekötöttem a rádiókábelét és az italos csövét a sisakjába, Ron odahajolt Kimihez, és azt mondta a megszokott, parancsnoki hangján: »Kimi, most jöttem ki egy megbeszélésről, és úgy döntöttünk, hogy a felvezető kör után visszatérünk a bokszutcába, és feladjuk a versenyt. Az összes közvetlen ellenfeled ezt fogja tenni. Megértetted?« Kimi dühös volt. »Ez baromság. Csak vegyünk részt a kiba***tt versenyen. Azért vagyunk itt! Ha a többiek nem akarnak versenyezni, mehetnek haza, mi viszont ezért jöttünk, úgyhogy csináljuk!« Egyszerűen nem lehetett őt meggyőzni.”
Dennisnek végül emlékeztetnie kellett Räikkönent, hogy ő a főnök, és ezt kell tennie, a Jégember viszont csak a fejét csóválva ült az autóban. „Érdekes pszichológiai küzdelem volt, és Ron veszített. Ilyet korábban még nem láttam. Ránéztem Kimire, mintha azt kérdeztem volna, hogy mi a fenét fog csinálni, és láttam, hogy még mindig mérges, de volt egy pajkos mosoly az arcán, a rostélyon keresztül.”
Az egészben a legszebb, hogy mivel nem a rádióban beszélgettek, Dennis és a versenyt egyébként a második rajtkockából váró Räikkönen vitáját csak Priestley hallotta, ő pedig pontosan tisztában volt azzal, hogy főnöke vélhetően síkideg, mert nem tudja, hogy a versenyzője végrehajtja-e az utasítást. „Nem tudtam, hogy Kimi mire készül. A felvezető kör vége felé Jarno Trullié lett volna a pole pozíció, de ő behúzódott a bokszutcába, és a monitort elnézve nem lepődtem volna meg, ha Kimi kint marad és versenyez. Az utolsó pillanatban viszont ő is behúzódott.”
Embed from Getty Images
Az összes Michelin gumis pilóta engedelmeskedett
„Kimi rádiója ezután ismét életre kelt, most még több káromkodás hangzott el. Ő csak versenyezni akart és mérges volt a szerencsétlenkedés miatt, amibe belekényszerítették” – emlékezett Priestley, hozzátéve, hogy a dühös finn kiszállt az autóból és elviharzott, holott a csapatmenedzser őt és Juan Pablo Montoyát is arra kérte, hogy egyelőre maradjanak a kocsiban, mert még mindig egyeztetések zajlottak arról, hogy mitévők legyenek.
