42 évvel ezelőtt, 1981. május 18-án, mindössze 21 éves korában vesztette életét Giovanni Amadeo Forma-1-es szerelő, miután Carlos Reutemann három nappal korábban elütötte őt a Belga Nagydíjnak otthont adó zolderi pálya bokszutcájában. Az Osella szerelőjének értelmetlen áldozata azonban csak előszele volt az újabb horrorisztikus jeleneteket hozó, de szerencsére újabb halálos áldozattal nem járó versenyhétvége folytatásának.
Az idei Azeri és Miami Nagydíjon történtek után ismét előtérbe került a Forma-1-es futamok bokszutcájának biztonsága. Természetesen 100%-os biztonság nincs, és a kerékcseréknél a jövőben is óhatatlanul elő fognak fordulni balesetek, de olyasmi, ami Azerbajdzsánban az utolsó körben, vagy Lando Norris miami kerékcseréjénél történt, abszolút elkerülhető lenne. Mint ahogyan elkerülhető lett volna az is, ami 1981. május 17-én, a zolderi Belga Nagydíj rajtjánál, illetve két nappal korábban esett meg.
Az 1981-es szezon egyébként is igencsak baljós hangulatban indult, hiszen minden korábbinál nagyobb hőfokon zajlott a FISA (az FIA elődje) és a brit csapatokat tömörítő, Bernie Ecclestone vezette FOCA háborúja. A viszálykodás rögtön a szezonnyitó Dél-Afrikai Nagydíjon a FISA-csapatok (Alfa Romeo, Ferrari, Ligier, Osella, Renault) távolmaradását eredményezte, és a későbbiekre is rányomat a bélyegét.
F1-es pilóták versenyeztek traktorral a nagydíjhétvégén, amelyet a Ferrari és a Renault is bojkottált
A hónapokkal a vb-pontversenybe végül nem beleszámító kyalami futam után rendezett Belga Nagydíjra pedig úgy érkezett meg a mezőny, hogy a FISA közölte: szabályosak a hidraulikus és pneumatikus felfüggesztések, miközben a hasmagasság szabályozására szolgáló berendezések egyikének sem szabad a kocsi alját 6 cm-nél közelebb engedni a talajhoz, hogy az istállók ne tudják a leszorítóerő növelésének szolgálatába állítani a szoknyákat.
Erre a szabályra azonban nagyjából az összes istálló magasról tett, ami Zolderban nem kis káoszt idézett elő, hogy aztán pénteken valami ennél sokkal szörnyűbb dolog terelje el a figyelmet a politikai csatározásról.
Néhány héttel az 1981-es szezon ötödik versenyének otthont adó nagydíj előtt a belgiumi szervezők bejelentették, hogy 1982-re új bokszépületeket építenek és kiszélesítik a bokszutcát, 1981-ben viszont még a rendkívül keskeny verziót voltak kénytelenek használni a csapatok. Így történt meg, hogy Giovanni Amadeo, az Osella-csapat 21 éves szerelője megcsúszott azon a keskeny, bokszutca és célegyenes közötti párkányon, amelyről többek között a versenyzők tábláit lógatták be, és Carlos Reutemann Williamsének útjába esett.
Ennyire volt zsúfolt a bokszutca
Noha a bokszutcában érkezett, az argentin versenyzőnek esélye sem volt fékezni vagy félrerántani a kormányt, mivel a bokszutca másik fele parkoló versenyautókkal, szerelőkkel, újságírókkal és civilekkel (!) volt tele. Az elütött Amadeo kettős koponyatörést szenvedett, és bár a mentőautóban sikerült őt újraéleszteni, a versenyhétvége utáni hétfőn a kórházban belehalt a sérüléseibe. Ezzel azonban nem volt vége a borzasztó eseményeknek.
Mindent a tévéért
Az 1981-es Belga Nagydíj azon ritka futamok egyike volt, amelyről élő televíziós közvetítés volt elérhető, így május 17-én, vasárnap több millió néző várta a rajtot. Az őrület azonban már korábban megkezdődött, mivel a Grand Prix-versenyzők érdekvédelmi szervezete (GPDA) Didier Pironi vezetésével úgy vélte, a kiemelt figyelem megfelelő alkalmat kínál arra, hogy hallassák a hangjukat.
A versenyzők ugyanis már korábban felháborodtak azon, hogy szombaton a szervezők a kérésük ellenére nem tartottak előkvalifikációt, és csökkentették le ezáltal a 31 fős létszámot 24-re, miközben mindez csak a számos problémájuk egyike volt. Így amikor felsorakoztak a rajtrácsra, egyes versenyzők kiszálltak az autóból és a rajtrács elejére mentek. Néhány szerelő – köztük a társuk miatt dühös Osella-csapattagok –, illetve csapatfőnök is követte a példájukat, de Bernie Ecclestone, Colin Chapman és Ken Tyrrell például nem, és szoros őrizetben tartották a versenyzőiket, hogy ki ne merjenek szállni az autóból.
Embed from Getty Images
Reutemann ekkor még nem tudta, hogy önhibáján kívül egy ember halálát okozta
Az alábbi felvételen látszik, ahogy Ecclestone egyszer csak rákiabál a második rajtkockát megszerző Nelson Piquet-re, hogy „Menj!”, miközben a többi pilóta elkezd visszaszivárogni az autójához az ad-hoc demonstrációt követően. Piquet pedig engedelmesen elindult, amivel borzasztó láncreakciót indított el.
„Emlékszem, hogy elsétáltam Bernie mellett, ő pedig rákiabált Piquet-re, hogy induljon el a felvezető körre. A másik kettő Tyrrell volt és Chapman – emlékezett vissza a The-Race.com-nak az akkor mindössze harmadik futamára készülő 28 esztendős Siegfried Stohr. – Ez volt az oka, hogy néhány pilóta nem tudott csatlakozni hozzánk a rajtrácson, mert Ken, Colin és Bernie azt mondta a versenyzőinek, hogy »Ha kiszálltok, soha többet nem fogtok újra az autómba ülni.« A valódi problémát az jelentette, hogy Bernie percre pontosan igazodott a televíziós közvetítéshez, úgyhogy nagyon dühös volt. Rengeteg pénz forgott kockán, és mint tudjuk, Bernie és a pénz mindig szoros kapcsolatban voltak.”
Miután a tüntető versenyzők látták, hogy Piquet elment a felvezető körre, mindannyian az autójuk felé vették az irányt. Stohr visszaemlékezése szerint ő nagyon ideges volt és rohanni kezdett, Mario Andretti viszont teljesen nyugodt maradt és csak nevetett az egészen. Mindenesetre szürreális jelenetek játszódtak le. És az egészet tetézte, hogy miközben a versenyzők egyre másra indultak neki a felvezető körnek, Piquet körbeért, és elindult egy második felvezető körre.
Mindez végül oda vezetett, hogy ő és a hetedik helyről induló Gilles Villeneuve ért utolsóként a rajthoz, miközben a többiek már jó ideje álltak. Ettől a pole pozíciós Reutemann, valamint Cheever és Patrese autójában is az egekbe szökött a vízhőmérséklet, az amerikai pedig le is állította a motort, gondolván, új rajtot rendelnek el.
Miután a bokszfalról csapata ezt jelezte neki, ugyanígy tett Patrese is, majd amikor rájöttek, hogy mégsem, Dave Luckett, az Arrows vezető szerelője átugrott a bokszfalon, hogy az újraindító segítségével életet leheljen Patrese autójába (eközben Cheeverrel csapata hátrébb ugyanígy tett). Patrese azonban hiába integetett több mint 20 másodperce két kézzel, pontosan akkor, amikor Luckett behajolt a hátsó szárny alá, hogy behelyezze a szerkezetet, zöldre váltottak a rajtlámpák.
Többen is ki tudták kerülni az állva maradt olaszt, a 13. helyről induló Stohr elől azonban a riválisok kitakarták a csapattársát, így amikor elrántotta a kormányt, már csak az Arrows hátsó szárnyát, és az az előtt guggoló Luckett-et látta. Ebben a pillanatban akkorát fékezett, hogy az egyik ínszalag elszakadt a lábában, de már nem tudott megállni, és élő egyenes adásban telibe találta a szerelőt.
Az ütközésről készült felkavaró képsorok ITT láthatók.
Embed from Getty Images
A rajt
„Láttam Dave-t, és az ütközés előtt arra gondoltam, hogy biztosan meg fog halni – emlékezett Stohr a The-Race-nek. – Amikor becsapódtam, még inkább biztos voltam benne, hogy meghalt, és látszik a felvételeken, hogy az autóból kiszállva milyen borzasztóan reagáltam, mert láttam az eszméletlenül fekvő Dave-t, ahogy a füléből folyik a vér”
Stohr annyira magán kívül volt, hogy a nagy sietségben átesett a cockpit szélén, majd egy gyorsan kapcsoló Ligier-szerelő el is vezette a helyszínről, így Luckett-et előbb az Arrows szerelői, majd a mentők vették kezelésbe. A futam eközben pedig elképesztő módon zajlott, azaz nem szakították félbe, a pilóták a célegyenesbe behajtó mentő mellett száguldottak el teljes sebességgel.
Ekkor kis híján újabb tragédia történt, Cheever ugyanis az utolsó pillanatban hagyta félbe John Watson McLarenjének előzését, mögöttük Marc Surernek pedig a füvön kellett kitérő manővert tennie. És hogy mindezt még fokozzuk, a mentőnek, benne az életveszélyes állapotban levő Luckett-tel, egy teljes kört kellett megtennie a pályán, miközben zajlott a verseny, és a mezőny a mentőtautó mellett száguldott el.
Ekkor döntöttek úgy a versenyzők, hogy ami sok, az sok, és a második kört követően a többségük leparkolt a célegyenesben, tulajdonképpen önhatalmúlag szakítva félbe a küzdelmet. A BBC-n akkoriban már szakkommentátorként közvetítő James Hunt ekkor élő adásban közölte: „Teljes mértékben a szervezőket tartom felelősnek a totális inkompetenciáért. Attól tartok, a szervezők tipikusan amatőr módon viselkedtek, és egy ember emiatt minimum súlyos sérüléseket szenvedett.”
Embed from Getty Images
Siegfried Stohr azt hitte, megölt egy embert
Miért engedték el a versenyt?
Manapság elképzelhetetlen lenne, hogy elindítsanak egy Forma-1-es futamot úgy, hogy egy szerelő tartózkodik a rajtrácson, Zolderben azonban sokak számára már akkor is felfoghatatlan módon ez történt. Mindezt úgy, hogy Paul Grutman pályaigazgató nagyjából két méterre állt az aszfaltcsíktól, Derek Ongaro starter pedig az első rajtkockától 20 méterre, egy méterrel a szalagkorlát fölül figyelte a versenyzőket.
Roland Bruynseraede, Ongaro utódja a The-Race-nek kiemelte, hogy akkoriban egyszerűen nem voltak meg azok a kommunikációs csatornák, amelyek manapság, ezért a versenyirányítás sem Ongaróval, sem a verseny után lemondó és a motorsportban soha többet komoly szerepet nem vállaló Grutmannal nem állt folyamatos összeköttetésben. Emellett manapság számos kamerakép, GPS-adat és egyéb segítség áll a versenyirányítás rendelkezésére, amellyel minden egyes pályabíró rádiós összeköttetésben van. Akkor mindez viszont még egyszerűen nem létezett.
Miután megtörtént a baj, Ongaro a versenyirányítás felé menet megállt a baleset helyszínén, hogy felügyelje Luckett mentését, Bruynseraede pedig a versenyirányításban figyelte a képernyőket, de a rajtrácson kialakuló káoszról nem volt képe. Ezért nem állították le rögtön a futamot, miközben a mentők minél gyorsabban igyekeztek elszállítani a súlyosan sérült szerelőt, és nem vártak arra, hogy beszüntessék a körözést.
Luckett végül viszonylag gyorsan teljesen felépült a sérüléséből és különböző csapatoknál még évtizedeken át dolgozott a Forma-1-ben. A kisujjának egy darabját viszont elvesztette, mert az beleszorult Patrese autójának váltójába, amikor Stohr Arrows-a belepasszírozta őt az olasz pilóta kocsijának hátuljába.
Embed from Getty Images
Reutemann Piquet és Jones előtt, a futamot végül az argentin nyerte
A pilótákra kenték az egészet
A The-Race.nek Stohr felidézte, hogy miután a versenyzők önhatalmúlag félbeszakították a futamot, majd az autójukból kiszállva várakoztak a célegyenesben, Pironihoz és Villeneuve-höz is odament, de előbbi szavak nélkül csendre intette, utóbbi pedig ridegen többször is közölte vele: „Siegfried, vigyázz, hogy mit mondasz.”
Stohrt meglepte a barátságtalan fogadtatás, de nem sokkal később értelmet nyert, Jean-Marie Balestre, a FISA sokak által gyűlölt, a pilótákat félelemkeltéssel sakkban tartani szándékozó elnöke ugyanis a Monacói Nagydíj előtt 5000 dolláros büntetést osztott ki neki és a 11 másik versenyzőnek, akik az autójukból kiszállva tiltakoztak a belga futam előtt.
„5000 dollárt kellett fizetnem a többi pilótával, mert »az egész a mi hibánk volt«. Ez Balestre-től jött. Még most, 40 évvel később sem tudok beszélni erről az emberről, annyira dühös leszek” – emlékezett az olasz pilóta.
A Zolderben történtek hivatalos vizsgálatáról végül soha semmilyen hivatalos állásfoglalást nem került ki, de Bruynseraede szerint igenis sokat tanultak belőle, és innen eredeztethető a rajtprocedúra bevezetése, amelyek a mai napig pontos protokoll szerint elölről kezdenek, ha versenymegszakításra kerül a sor. Amennyiben már akkor is érvényben lett volna ez, a belga autóklub nem tudta volna siettetni a már így is 20 percet csúszó kezdést a televíziós közvetítés miatt, és akkor valószínűleg a káoszt is elkerülték volna.
