1997-ben ezen a napon, május 11-én rendezték a Monacói Nagydíjat, amelyet Michael Schumacher brutális, közel 1 perces előnnyel nyert meg. A Ferrari remek döntést hozott a rajt előtt, hogy aztán a német versenyző számára még egy súlyos időveszteség is beleférjen, miközben riválisai sorra betliztek.
1997. május 11-én rendezték az 1997-es Monacói Nagydíjat. A közvélekedés szerint az egy évvel korábbi barcelonai futam volt Michael Schumacher pályafutásának legjobb esős teljesítménye, és ezt nem is szeretnénk kétségbe vonni, de az biztos, hogy az az évi hercegségbeli futam szintén ott van a legemlékezetesebb szereplései között.
Miután az 1996-os idényben csupán három győzelem jött össze a német pilótának az első, Ferrari színeiben teljesített szezonjában, a világbajnoki címre pedig esélye sem volt a Williamsek ellen, a maranellóiak a következő idényre már sokkal jobb csomaggal álltak elő. Persze még mindig egyértelműen a grove-iak autója volt a leggyorsabb, de Schumacher fel tudta velük venni a versenyt.
Embed from Getty Images
Schumacher mindössze 19 ezreddel maradt le a pole-ról
Egy körön ugyanakkor még mindig a Williams volt az úr, ezt igazolja, hogy Jacques Villeneuve mind a négy pole pozíciót begyűjtötte a monacói futam előtt rendezett versenyeken. Azonban ezekből csak kettőt váltott győzelemre, Melbourne-ben és Imolában pedig kiesett, így bár vezette a bajnokságot, Schumacher hátránya csupán 6 pont volt vele szemben. Ilyen helyzetben érkezett meg a mezőny Monacóba.
A hercegségben megtört a jég, ugyanis a kanadai versenyző csupán a harmadik rajthelyre kvalifikált. Ennek ellenére így is egy Williams szerezte meg az első rajthelyet, hiszen csapattársa, Heinz-Harald Frentzen pályafutása során először bizonyult a leggyorsabbnak időmérőn. Schumacher viszont abszolút felvette vele a versenyt, és csupán 19 ezreddel kapott ki tőle.
A futam előtt fél órával aztán jött a fordulat: eleredt az eső, és a rajtig nem volt egyértelmű, hogy slick vagy intermediate abroncsokon érdemes elindulni. Schumacher az eredeti és a tartalékautójával is feltérképezte a pályát, előbbivel esős, utóbbival száraz beállításokat használva. Végül aztán a Ferrari a köztes esőgumik és esős beállítás mellett döntött, a német ráadásul a többi, Goodyear-t használó versenyzővel ellentétben az amerikai gyártó 1996-os specifikációjú abroncsait preferálta, ami kiváló választásnak bizonyult.
Schumacher lerajtolta a slickeken lévő Frentzent, és már az első körben elképesztő előnyt épített ki: amikor először átszelte a rajt-célvonalat, akkor már 6,654 másodperccel vezetett a két Jordan, Giancarlo Fisichella és Ralf Schumacher előtt. A Ferrari pilótája nem lassított, és az 5. kör végére már döbbenetes, 22 másodperces előny birtokában volt.
Ezzel párhuzamosan a konstruktőri tabella első négy helyezettjéből a másik három istálló versenyzői valósággal bukdácsoltak. A száraz pályás beállításokkal rajtoló két Williams már az 1. körben kijött intermediate abroncsokért, később viszont egyikük sem tudta befejezni a futamot: Villeneuve a 17., míg Frentzen a 39. körben törte össze az autót, majd adta fel a versenyt.
Ennél is korábban ért véget a viadal a McLaren pilótái számára. David Coulthard az alagút utáni sikánnál pördült meg a 2. körben, Mika Häkkinen pedig ennek következményeként hátulról nekiment Jean Alesi Benettonjának, miközben mindketten próbálták elkerülni a brit versenyzőt. A wokingiak mindkét pilótája kiesett, míg a francia versenyző tovább tudott menni, de Villeneuve hibájával egy időben ő is kipördült. Csapattársa, Gerhard Berger legalább a célig eljutott, de kilencedik helyével pontot ő sem szerzett.
Mindeközben Michael Schumacher magabiztosan vezetett, ám ekkorra már nem Fisichella, hanem Rubens Barrichello előtt. Az első szezonját teljesítő Stewart csapata az istállók többségével ellentétben nem a Goodyear, hanem a Bridgestone abroncsait használta, amelyek ilyen körülmények között sokkal jobban működtek. A brazil pilóta csupán a tizedik helyről rajtolt, de viszonylag hamar a második pozícióban találta magát.
Schumacher ellen viszont neki sem volt ellenszere. A német versenyző olyannyira mindenki előtt járt, hogy még egy súlyos hiba is belefért neki: az 53. körben ugyanis nem tudta bevenni a Sainte Devote-ot, és a menekülőútra hajtott, ami 10 másodpercébe került. Barrichello azonban annyira messze volt tőle, hogy még így sem lehetett szó előzésről.
Embed from Getty Images
Schumacher megállíthatatlan volt
A Ferrari pilótája végül 53,306 másodperces előnnyel szelte át a célvonalat, amivel megszerezte szezonbeli első győzelmét, és átvette a vezetést a bajnoki tabellán. Barrichello a Stewart történetének nemhogy első dobogóját, de első pontjait szállította, ám mint később kiderült, a csapat az egész szezonban mindössze ennyit tudott felmutatni.
Schumacher csapattársa, Eddie Irvine még későbbi utódjánál is nagyobb felzárkózást mutatott be, hiszen ő csak a tizenötödik helyet szerezte meg az időmérőn. A brit pilóta hátránya már közel másfél perc volt, az előző évi futam győztesének, Olivier Panisnak pedig annál is nagyobb. Az utolsó két pontszerző helyen célba érő Mika Salo és Fisichella már kört is kaptak, a nyolcadik Jos Verstappent pedig kétszer körözte le a német versenyző.
„Ez már röhejes” – Damon Hill és az 1997-es Magyar Nagydíj csodájának története
