Hétvégén rendezték a Nyerges Rallyt, mely az ORB2, ORB3 és Historic bajnokság nyitófutama volt. A rendezvény számos látványos akciót tartogatott.
Horváth Patrik videója
Az Ofonrallyvideo felvételei
A BigBeniRallyVideo összeállítása
A B-csoportos rally korát idézte az Azeri Nagydíj vége – az FIA saját embereit kritizálta érte
Noha egy évvel ezelőtt is történt hasonló, az FIA-nak egy annál sokkal veszélyesebb szituáció kellett ahhoz, hogy újragondolja a futamok végi protokolljait. Esteban Ocon az Azeri Nagydíj utolsó körében nem volt messze attól, hogy embereket üssön el, noha az Alpine sportigazgatója szerint nem volt nagy a veszély.
Nem várt „izgalmakat” hozott az egyébként meglehetősen egysíkú Azeri Nagydíj utolsó köre, amikor a kötelező kerékcseréjét ekkor letöltő Esteban Ocon egy seregnyi fotóssal és egyéb, bokszutcában dolgozó személyzettel találta szemben magát a bokszutca elején.
A nagy tempóval érkező, majd a sebességhatárra lelassító Alpine-pilóta szerencsére senkit nem ütött el, de nem kizárólag az ő érdeme ez, mivel a fotósok is kapcsoltak, és az utolsó pillanatban félreugrottak előle. Amennyiben azonban Ocon néhány másodperccel később érkezik, egy kordonnal is szembetalálta volna magát, azt ugyanis az FIA egyik embere pont abban a pillanatban akarta a tartópóznához kapcsolni, amikor a francia versenyző megjelent.
Ezek után nem meglepő, hogy a sportfelügyelők beidézték az FIA azon személyzetét, akik a parc fermé felállításáért felelnek, azaz a Nemzetközi Automobil Szövetség, ha úgy tetszik, saját embereit állította a szőnyeg szélére.
A felügyelők „szerencsésnek” nevezték, hogy az esetnek „nem lett súlyos következménye”, és elrendelték a futam végi protokoll azonnali felülvizsgálatát.
Ezt látta Ocon:
The onboard footage from Esteban Ocon's near miss in the pitlane 😳 pic.twitter.com/OqyKq79nFj
— ESPN F1 (@ESPNF1) April 30, 2023
„A felügyelők meghallgatták az FIA képviselőit, és megállapították, hogy az illetékes képviselők lépéseket tettek a parc fermé-terület kialakítására, valamint engedélyezték a média és más személyzetnek, hogy a verseny utolsó körében a bokszutca elején és a bokszfalon gyülekezzenek, miközben a bokszutca nyitva volt és Ocon még nem teljesítette az utolsó bokszkiállását” – olvasható a felügyelők által kiadott közleményben.
„Nem volt szokatlan, hogy az FIA képviselői közvetlenül a verseny vége előtt beengedtek ilyen személyeket a bokszutcába a parc fermére és a pódiumceremóniára való szokásos felkészülés részeként. Ebben az esetben azonban volt egy pilóta, akinek az utolsó körben ki kellett állnia a bokszba, ami nagyon veszélyes helyzetet teremtett azok számára, akik akkor a bokszutcában tartózkodtak.”
They're literally putting a barrier across the pit entry as Ocon is coming in 😭 pic.twitter.com/HBIw7w1Vio
— Tom Bellingham (@TomP1Bellingham) April 30, 2023
Éppen akkor készültek rögzíteni a kordont, amikor Ocon versenytempóban megérkezett a bokszbejáratba
„Szerencsésnek tartottuk, hogy a mai történéseknek nem voltak súlyos következményei. Hangsúlyoztuk, hogy a rendezvény biztonságos és rendezett lebonyolításának követelményei a legfontosabbak. Ezt az FIA csapata is elismerte. Részletesen végigjártuk a vonatkozó eljárásokat és protokollokat az FIA képviselőivel, és megköveteltük tőlük, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket ezen eljárások és protokollok újragondolására az érintett érdekelt felekkel (beleértve a FOM-ot, a csapatokat és az FIA-t is), hogy ez a helyzet ne fordulhasson elő újra.”
„Az FIA képviselői sajnálatukat fejezték ki a történtek miatt, és biztosítottak minket arról, hogy ezt a következő eseményig időben megteszik.”
Nem tanultak a korábbi esetekből
Az igazán megdöbbentő a mostani esetben nem is az volt, hogy az FIA elkezdte végrehajtani az ilyenkor szokásos protokollt, és eközben megjelent egy autó a bokszutcában, hanem az, hogy ebben semmi váratlan nem volt, hiszen borítékolható volt, hogy Ocon ki fog állni, mivel a rajt óta ugyanazon a kemény gumiszetten haladt. Chris Medland, a RACER bokszutcai riporterként dolgozó újságírója – és még elég sokan – például tökéletesen tisztában volt ezzel, és megpróbálta figyelmeztetni az FIA-t, de elkésett.
Az pedig, hogy nem ez volt az első hasonló eset, még érthetetlenebbé teszi, hogy nem sikerült mostanáig felkészülni az ilyen helyzetekre. Az hagyján, hogy az 1974-es Brit Nagydíjon Niki Lauda kész tömeggel találta szemben magát, amikor defektes kerékkel a bokszba hajtott, de nem kell közel 50 évet visszamenni az időben ilyesmihez.
Elég csak a tavalyi Ausztrál Nagydíjig, amelyen Alex Albon hajtott a futam végén a bokszba, hogy letudja a kötelező kerékcseréjét, és amikor igyekezett vissza a pályára, egy csapat VIP-vendég sétált vele szembe, de szerencsére nem a gyorssávban. Lauda kiállásával ellentétben ez ugyanolyan előre tudható bokszlátogatás volt, mint Oconé.
Ezek után több mint jogos felvetés, hogy miként fordulhat elő hasonló egy évvel később, és miért nem volt senki, aki tisztában volt vele, hogy egy autó még nem tudta le a kötelező kerékcseréjét.
„Nem akarunk ilyesmit látni. Nem értem, miért kezdjük el előkészíteni a pódiumceremóniát, miközben még zajlik a verseny, van hátra egy kör, és van, aki még nem állt ki kerékcserére. 300 km/h-val érkezve, nagyon későn fékezve látni a kordont és az embereket őrület. Óriási baj lehetett volna belőle. Beszélni kell erről, mert nem akarjuk ezt látni. Ha elmérem a féktávot, katasztrófa történhetett volna” – nyilatkozta Ocon a verseny után.
Alan Permane, az Alpine sportigazgatója egyetértett pilótájával.
„Láttunk már ilyet korábban. Nem tudom, miért engedik be oda a fotósokat, miközben megértem, hogy le akarják kapni, ahogy az autók érkeznek a parc fermébe és minden ilyesmi. De a bokszutca még nyitva volt, a pályán verseny folyt. Nem gondolom, hogy rakétatudomány lenne végiggondolni ezt, szerintem elég egyszerű a képlet.”
Terrifying scenes at the end of the race as Ocon comes to pit while there are media personnel in his way 😳 pic.twitter.com/acL7GfXvuj
— ESPN F1 (@ESPNF1) April 30, 2023
„Esteban 80 km/h-val haladt, úgyhogy elég gyorsan meg tudott volna állni, ha arra van szükség. Úgyhogy, míg elég ijesztő volt kívülről, biztos vagyok benne, hogy teljesen irányítása alatt tartotta a helyzetet, és senki sem volt komoly veszélynek kitéve. De kicsit olyan volt, mint egy jelenet a B-csoportos rallys időkből, nem igaz? Amikor a nézők a pályán álltak, és szétrebbentek, ahogy odaért az autó. A legnagyobb bajt az okozhatta volna, ha az emberek nem figyelnek, de [Ocon] ott már nem ment gyorsan” – világított rá Permane arra, hogy azért nem csak a pilótán múlt a baleset elkerülése, hiszen, ha valaki az utolsó pillanatban lép be elé, kizárt, hogy meg tudott volna állni.
A B-csoportos korszak 1986-ban részben azért ért véget, mert nem tudták kordában tartani a nézőket. Ezzel szemben az FIA várhatóan már a hétvégi Miami Nagydíjra szigorítani fog a protokollján, és mostantól szigorúbban ellenőrzi, hogy ki és mikor léphet be a bokszutca területére.
Soha nem láthatjuk már a legdurvább fotót Senna balesetéről
A nagy részét egy széfben őrzik, egy képet pedig megsemmisítettek abból a fotósorozatból, amelyet Ayrton Senna közeli barátja készített a háromszoros világbajnok 29 évvel ezelőtt történt halálos balesete után. Angelo Orsi a végzetes imolai nap végén előhívta a képeket, és rögtön tudta, hogy azok soha nem jelenhetnek meg.
Alighanem milliók retinájába égett bele az a képsor, ahogy Ayrton Senna citromsárga sisakja 1994. május 1-jén egy kicsit megbillen a Tamburello-kanyar bukóterében álló Williams roncsában, majd nem mozdul többet. Ezután élő adásban nézhettük végig, ahogy az orvosok reménytelen küzdelmet folytatnak a háromszoros világbajnok életéért, akinek a jobb szeme fölött egy felfüggesztésdarab fúrta át a sisakját, és állt bele a fejébe.
Szerencsére a közeli felvételektől azért tartózkodott a rendező, és többnyire a helikopter kamerájának képeit közvetítette (mai szemmel nézve még ez is soknak tűnik, hiszen manapság hasonló esetben semmilyen képet nem kapnánk a mentés helyszínéről), de azokból is tökéletesen átjött, hogy óriási a baj.
„Nem tehettünk semmit” – ezt élte át a Senna életéért küzdő olasz orvos 29 éve Imolában
Az újságok címlapján másnap pedig meglehetősen durva fotókkal tudatták a világgal, hogy a háromszoros világbajnok brazil belehalt a San Marinó-i Nagydíjon elszenvedett sérüléseibe. Láthattuk az összetört roncsot, körülötte a felfordulással, ami a mentés alatt keletkezett, vagy azt, ahogy Sennát beteszik a pályára leszálló mentőhelikopterbe. A 34 esztendős világsztárról azonban – hálistennek – nem hoztak le olyan fotót, amin vérző fejjel ül a roncsban, vagy fekszik a földön. És nem azért, mert nem volt ilyen fénykép.
Angelo Orsi, egy olasz fotós ugyanis szinte azonnal ott termett a baleset mellett és folyamatosan fényképezett. Így ő lett az egyetlen, akinek voltak fotói arról, ahogy Senna sisak nélkül ül az autóban, a fejéből pedig ömlik a vér. Az olasz Autosprint képszerkesztőjeként Orsi nemhogy jól ismerte Sennát, de az évek során szoros barátságot alakított ki a brazil pilótával, így mondhatni sorsszerű volt, hogy pont ő fényképezte le életének utolsó pillanatait.
Senna az őt ellátó orvosok gyűrűjében
Tom Rubython, The Life of Senna című könyve alapján Orsi fotókat készített arról, ahogy Senna mozdulatlanul ül az összetört Williamsben, majd arról is, ahogy leveszik a sisakját (Sid Watkins professzor számára ekkor rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy Senna menthetetlen), illetve arról is, ahogy a már a földre fektetett versenyző életéért küzdenek. Hogy mennyire felkavaróak lehettek a képek, azt mindenki el tudja képzelni az alapján, hogy Senna 4,5 liter vért veszített a sérült artériája miatt.
Miután 18 óra 37 perckor a sportág egyik legnagyobb alakja elhunyt, Orsi éjfél körül visszatért az Autosprint szerkesztőségébe, hogy előhívja a képeket. Azonnal látta, hogy ezek a fotók valószínűleg soha sehol nem fognak megjelenni. Ezután értesítette a Senna-családot a képek létezéséről, a brazil pilóta családtagjain, valamint akkori barátnőjén és persze Orsin kívül pedig soha senki nem látta azokat.
Ilyen volt nézőként átélni az Ayrton Senna halálával végződő imolai fekete hétvégét
A család rögtön arra kérte a fotóst, hogy soha ne publikálja vagy tegye nyilvánossá a képeket, amit Orsi tiszteletben is tartott. A The Life of Senna könyvben leírtak szerint a képek egy széfben vannak, a leginkább felkavaró felvételt, amely közelről, sisak nélkül ábrázolja Sennát, pedig Orsi kérésére az Autosprint megsemmisített. A többi fotóért eközben pedig hatalmas összegeket, egyes források szerint több mint 100 ezer dollárt is ajánlottak, ám Orsi az Autosprint vezetésével egyetértésben kivétel nélkül elutasította ezeket az ajánlatokat.
Tanak: Egy éves lemaradást kell behozni
Ott Tanak egy észt rádiónak adott interjúban beismerte, hogy az M-Sport nagyjából egy éves lemaradásban van a fejlesztések terén a rivális csapatokkal szemben, ennek ellenére a 2019-es világbajnok bízik benne, hogy a hátrány behozható.
Ott Tanak négy verseny után a negyedik helyet foglalja el a világbajnokságon mindössze négy pont hátránnyal a három toyotás versenyző, Sébastien Ogier, Elfyn Evans és Kalle Rovanpera mögött.
Mindez nagyszerű eredmény annak fényében, hogy legutóbbi interjúja során a 2019-es világbajnok arról beszélt, hogy az M-Sport Ford Pumája egy éves hátrányban van a rivális csapatok autóival szemben.
“Nehéz helyzetben vagyunk az M-Sporttal, de a helyzet nem reménytelen – mondta Ott Tanak az észt Sky Plus rádiónak. – Nagyjából egy évvel le van maradva a Ford Puma a többi autóhoz képest. Mindez nem túl jó, de így is képesek vagyunk felvenni a harcot a többiekkel. Biztos vagyok benne, hogy ha a csapat folytatja a kemény munkát, akkor képes lesz behozni a hátrányt.”
Az észt versenyző számára ismerős lehet a fejlesztésbeli hátrány, hiszen tavaly még a Hyundai versenyzőjeként úgy kezdte a koreai gyártó a szezont, hogy nagyjából 3-4 hónapos hátrányban volt a Toyotával szemben, azonban a szezon szardíniai versenyén már győzni tudott Tanak az év hátralévő részében pedig még némi előnybe is került a japán gyártóval szemben akkori csapata.
„Nem tehettünk semmit” – ezt élte át a Senna életéért küzdő olasz orvos 29 éve Imolában
„Mindenkit biztosíthatok róla, hogy mindent megpróbáltunk, de nem tehettünk semmit” – emlékezett vissza Ayrton Senna végzetes balesetére az egyik olasz orvos, aki végigkísérte a brazil pilótát egészen annak utolsó pillanataiig.
Mindössze 34 évet élt, de ez idő alatt kitörölhetetlen nyomot hagyott nemcsak a Forma-1, hanem az egyetemes sport egén is. Milliók imádják a mai napig és emlékeznek rá, amikor csak alkalmuk nyílik rá, főként május 1-jén, halálának évfordulóján. A 29 évvel ezelőtt elhunyt Ayrton Senna élete ezen a napon ért tragikus véget, a sokkot pedig soha nem fogják teljesen kiheverni azok, akik ott voltak akkor Imolában. És főleg azok, akik közvetlen közelről nézték végig a 34 esztendős brazil pilóta elmúlását.
Mert míg szurkolók ezrei teljes bizonytalanságban hagyták el a pályát a verseny után, és csak az esti hírekből értesültek arról, hogy Senna nincs többé, addig emberek egy szűk csoportja már a baleset utáni pillanatoktól kezdve pontosan tudta, hogy nincs visszaút a legenda számára. Köztük volt Dr. Giovanni Gordini, aki akkor a segélyszolgálat vezetőjeként volt jelen a San Marinó-i Nagydíjon, két évvel ezelőtt pedig már a bolognai Maggiore-kórház sürgősségi osztályának vezetőjeként elevenítette fel az 1994-es eseményeket a Gazzetta dello Sportnak.
Dr. Gordini egyike volt azoknak, akik végig ott voltak Senna mellett a brazil versenyző utolsó óráiban, egészen addig, amíg a háromszoros világbajnok szíve helyi idő szerint 18 óra 37 perckor meg nem állt az említett kórház 11. emeletén.
Senna élete utolsó rajtja előtt
Azonnal látszott, hogy nincs remény
Az akkor 40 éves orvos éppen a főtribünön látta el a Pedro Lamy és JJ Lehto rajtbalesete során a lelátora repülő törmelék által megsebesített nézőket, amikor a 7. kör elején Senna Williamse kivágódott a Tamburello kanyarban. Miután Mauro Sachetti, az orvosi csapat koordinátora jelezte rádión, hogy mi történt, Dr. Gordini azonnal elindult a tőle néhány száz méterre levő baleset helyszíne felé.
„Azonnal aggódni kezdtem, mivel az a kanyar rossz emlékeket ébresztett bennem Gerhard Berger 1989-es balesetéről, amikor beszorult az égő Ferrariba, és csak a tűzoltók gyors beavatkozása mentette meg – idézte fel az olasz sportnapilapnak. – Felültem a robogómra, és a Tamburello felé vettem az irányt. Néhány perccel Sid Watkins professzor után érkeztem a helyszínre. Senna ekkor még magától lélegzett, de már kómába esett. Rengeteg vért veszített a jobb szeme fölötti sebből, valamint a Williams leszakadó felfüggesztése eltörte a nyakát.”
Az orvosi csapat küzd Senna életéért a baleset helyszínén
Watkins professzor, az F1 hivatalos orvosa könyvében leírta, már Senna sisakjának levételekor nyilvánvalóvá vált, hogy a brazil menthetetlen, de mindenki tette a kötelességét, azaz megkezdődött a reménytelen küzdelem a háromszoros világbajnok életéért.
„Mindannyian azonnal megértettük a helyzet súlyosságát, és úgy döntöttünk, hogy helikopterrel a Maggiore-kórházba szállítjuk – mesélte Gordini, hozzátéve, hogy már ez is mutatta a helyzet súlyosságát, hiszen a protokoll szerint a sérülteket ilyenkor előbb a pálya kórházába szokták vinni, Sennáért azonban a baleset helyszínéhez hívták a helikoptert. – Rögzítettük, légcsőmetszés után intubáltuk, a helikopterben pedig már lélegeztetőgépen volt. A szíve leállt, de sikerült újraindítanunk.”
Sid Watkins áll Senna összetört Williamse mellett
Mire Bolognába értek, az orvosi csapat már várta őket
„Azonnal a sürgősségi szobába vittük, a ruhájának levétele után pedig megnéztük, hogy mennyi vért veszített, majd CT-vizsgálatot végeztünk rajta. Tízen asszisztáltunk mindehhez. Az első CT-képekből megértettük, hogy milyen kritikus a helyzet, az elektroencefalogram pedig megerősítette, hogy az agyhullámai laposak, nem reagált az elektromos stimulációra. A vérzés túl intenzív és kiterjedt volt mind a frontális lebeny, mind a nyak sérülése miatt. Mivel kevés vért kapott, Senna agya lekapcsolt, és úgynevezett elektromos csend állt be.”
„Annak ellenére, hogy nagyon sok vért veszített a pályán, mindössze az arca volt megduzzadva, ami természetes a trauma és az eszméletlen pácienseknél alkalmazott igen agresszív mentési technikák miatt. A teste viszont változatlan maradt.”
Berger könnyei
Az orvosok ezután sem adták fel, de hamarosan be kellett látniuk, hogy Senna elment.
„Fáradhatatlanul folytattuk az újraélesztési technikák alkalmazását a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Mindent bevetettünk, amit a baleset helyszínén még nem lehetett: infúziókat kapott, a gégemetszést konzisztensebb megoldással váltottuk fel és többféle gyógyszert adtunk neki. Mindenkit biztosíthatok róla, hogy mindent megpróbáltunk, de nem tehettünk semmit. Miután az agya és a szíve is leállt, újabb nehéz feladat várt ránk: be kellett jelentenünk a halálának hírét a kórházban várakozó tömeg előtt.”
Érkezés a bolognai kórházba
A Michael Schumacher által megnyert San Marinó-i Nagydíj végeztével a pályáról többen is a kórházba siettek. Köztük volt az akkor már ismét a Ferrarinál versenyző, Sennával 1990 és 1992 között a McLarennél három évet lehúzó Gerhard Berger is, aki baráti viszonyt ápolt a brazillal.
„Kétségtelenül Berger szobába lépése volt rám a legnagyobb hatással. Nagy hatással volt rám, hogy mindenáron látni akarta a haldokló barátját. Ő, akit ugyanebben a szobában láttak el 1989-ben. Ritka és jelentőségteljes gesztus. Nem igazán tudtam vele beszélni, nem mondott sokat, inkább csendben maradt és félrehúzódva gyászolt. Nem akart beszélni, már tudta, hogy mi következik” – mondta Gordini, hozzátéve, Berger könnyeire a mai napig jól emlékszik.
Berger és Senna jó barátok voltak
„Emlékszem [Senna] személyi edzője, Josef Leberer, valamint a menedzsere, Julian Jakobi és Watkins is belépett a szobába. Miután Ayrton meghalt, Siddel hosszasan beszélgettünk. El volt keseredve a történtek miatt, de emlékszem, hogy nem sírt. Azt mondta nekem, hogy már egyből a baleset után tudta, lehetetlen megmenteni Sennát. Egy másik helikopterrel érkezett Bolognába Franco Servadei idegsebész társaságában, aki a koponya és gerincsérülések specialistája volt. Ő is ott volt velünk Imolában, de végül már nem tudott beavatkozni, mert lehetetlen volt megmenteni a brazilt.”
Ilyen volt nézőként átélni az Ayrton Senna halálával végződő imolai fekete hétvégét
Egy brit hölgy életében először az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon látogatott el Forma-1-es versenyhétvégére, az izgalmas kalandból azonban szörnyű élmény lett.
Az elmúlt közel 30 év során számos, az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon versenyzőként, csapattagként vagy újságíróként részt vevő személytől hallhattuk már, hogy miként élte meg az F1 történetének egyik legsötétebb hétvégéjét, amelyen Roland Ratzenberger és Ayrton Senna életét vesztette. Mindeközben viszont kevés szó esik azokról, akik nézőként voltak jelen 29 évvel ezelőtt Imolában.
A Racefans azonban tavaly interjút készített azzal a hölggyel, akinek élete első Forma-1-es nagydíjhétvégéje volt az 1994-es imolai. Ratzenberger és Senna halálának 29. évfordulóján ebből a beszélgetésből közlünk részleteket.
Senna tragédiája miatt lábjegyzet lett a halálából az F1-et rajongásig imádó osztráknak
Claire Campbell barátjával utazott el San Marinóba, miután imádta Olaszországot, és fiatal korától kezdve követte a Forma-1-et. 29 évvel ezelőtt pedig összekötötte két szenvedélyét, és arra készült, hogy pazar hétvégét tölt el az imolai pályán.
„Emlékszem, volt egy hosszú sugárút. Ahogy sétáltunk rajta a pálya felé, hallottuk a két Ferrarit. Semmivel nem lehetett összetéveszteni a hangjukat, még most is libabőrös leszek, ha rá gondolok – idézte fel a mezőnyben akkorra már egyedüliként V12-es motorokat használó maranellói versenygépek visítását. – Mire elértük az út végét, már szinte futottam, mert csak arra tudtam gondolni, hogy látnom kell ezeket az autókat. Csodálatos volt. Emlékszem, hogy néztem az edzést, és arra gondoltam, hogy »nem fér a fejembe, milyen gyorsan mennek át a kanyarokon.« Igazán megdöbbentő volt.”
Amatőr felvétel az 1994-es imolai hétvége vasárnapi bemelegítő edzéséről, a Tamburello-kanyarból:
Az okostelefonok világára szocializálódott mai fejjel már szinte elképzelhetetlen, de Campbellék hiába nézték végig a helyszínről már a pénteki edzésnapot is, semmit sem tudtak Rubens Barrichello hatalmas bukásáról, mivel az olasz hangosbeszélőt nem értették, más információs csatornára pedig nem támaszkodhattak.
Roland Ratzenberger szombati halála viszont már őket sem kerülte el, különösen úgy, hogy két nappal korábban még ugyanabban a hotelban szálltak meg, mint a Simtek pilótája. „Az első éjszaka egy imolai hotelban laktunk. Amikor csütörtökön megérkeztünk Olaszországba, a többi vendégtől megtudtuk, hogy az egyik F1-es pilóta is ebben a hotelban lakik. Ratzenbergernek hívták, soha nem fogom elfelejteni a nevét” – mondta Claire Campbell.
Pénteken és szombaton már Bolognában szálltak meg, és mivel két osztrák nézővel jegyet cseréltek a futam első felére, a célegyenesben ülve látták, ahogy Pedro Lamy a rajtnál eltrafálja JJ Lehto állva maradt Benettonját, törmelékkel terítve be a nézőteret. Kilenc néző sebesült meg, közülük egy súlyosan.
Senna vezetésével elhalad a mezőny a rajtbaleset helyszíne mellett
„Két kerék átrepült a pálya fölött, szó szerint előttünk történt az egész. Törmelékek repültek a nézők felé és landoltak a tömegben. Emlékszem, azt gondoltam, hogy »ez egyszerűen szürreális«, mert a szombaton történtek után nehéz volt elhinni, hogy lesz még, ami balul üt ki” – idézte fel Campbell.
És sajnos a legrosszabb csak ezután következett: Ayrton Senna a rajtbalesetet követő biztonsági autós fázis utáni második körben a Tamburello-kanyar betonfalának csapódott és halálos sérüléseket szenvedett. Mivel a kanyarbejárattól tovább történt a bukás, Campbellék csak a sárga zászlót lengető pályabírókat látták a célegyenes végén.
„Először bejött a biztonsági autó, majd világossá vált, hogy megállították versenyt. Fogalmunk sem volt róla, hogy mi történik. A hangosbemondó olaszul beszélt, kivetítők pedig nem voltak, miként mobiltelefon sem.”
Hosszas semmittevés után egyszer csak látták, ahogy felszáll a mentőhelikopter, Senna állapotáról azonban semmilyen információjuk sem volt. A második rajt után a verseny hátralevő részét aztán már a Tosa-kanyar utáni domboldalból nézték, miután visszaadták a célegyenesbe szóló belépőket az osztrák ismerőseiknek. Könnyen lehet, hogy amennyiben a verseny elejétől kezdve itt ülnek, látták volna a balesetet.
A versenyt Michael Schumacher nyerte Nicola Larini és Mika Häkkinen előtt, de természetesen mindenkit Senna állapota foglalkoztatott. „Hátborzongató volt a hangulat a verseny után. Amint leintették, elhagytuk a pályát. Emlékszem, minden nagyon csendes volt, miközben sétáltunk kifelé. Az emberek beszélgettek, próbáltak információhoz jutni. Az volt az érzésünk, hogy valami borzalmas dolog történt Sennával, de nem voltunk benne biztosak. Nagyon aggódtunk, amikor elhagytuk a pályát, mert nyilvánvaló volt, hogy megsérült vagy még rosszabb.”
„Amikor késő este visszaértünk a bolognai hotelbe és bejelentkeztünk, említettük a recepciósnak, hogy a versenyen voltunk. »Micsoda borzalmas nap«, mondtuk neki. Erre ő megállt egy pillanatra, és – ezt soha nem fogom elfelejteni – keresztet vetett, majd csak annyit mondott, »meghalt.”
„»Halott?!«, kiáltottuk. Fogalmunk sem volt róla. Azonnal felrohantunk a szobába és bekapcsoltuk az Eurosportot, és akkor láttuk az egészet. Elképesztő, hogy az internet előtti időkben az embernek fogalma sem volt arról, hogy mi történt. Sokkos állapotba kerültünk. Ültünk és néztük a TV-t, és azt mondtuk, »el sem hiszem, hogy ott voltunk, és hogy meghalt, mi pedig nem is tudtuk.«”
Nem csoda, hogy Claire Campbell ezek után „szörnyű” élményként írta le élete első F1-es hétvégéjét, amely mindezek ellenére nem lett egyben az utolsó is, később ugyanis még számos nagydíjra ellátogatott, és ezt mindenkinek csak ajánlani tudja.
Az Imolába látogatók Sennát ugyan már nem, de a róla mintázott emlékművet megnézhetik:
Baumanis nyert Nyirádon, Körmöczi dobogós
Janis Baumanis nyerte az EURO RX1 kategóriában a nyirádi ralycross Eb futamot, itt a legjobb magyar Benyó Máté lett. EURO RX3-ban Damian Litwinowicz lett az első, Körmöczi Balázs harmadik helyen végzett.
Három előfutam, elődöntők és döntők szerepeltek a vasárnapi programban Nyirádon. A nagyok között már az előfutamok során érett a meglepetés. René Münnich, Janis Baumanis és Patrick O’Donovan iratkozott fel a győztesek listájára. A köztes eredménylistán pedig a négy előfutam után Baumanis, Enzo Ide és Benyó Máté volt a sorrend. Benyó a szombati hetedik helye mellé egy hatodik, egy második és egy újabb hetedik helyet gyűjtött.
Meglepetésre Anton Marklund épphogy továbbjutott a 12. helyen, mert a harmadik futamon ütközött Svardallal és kiesett, a negyediken pedig nem tudott rajthoz állni. A magyarok közül Kárai hatodikként, Kiss László 11. helyen jutott tovább. Andreas Bakkerudnak sem ment jól, a harmadik futamban ugyan hatodik lett, de a másodikban és a negyedikben tízen kívül volt így hetedikként ment tovább.
Az első elődöntőben Baumanis nyert Bakkerud és Benyó előtt. A másik ágon Ide, O’Donovan és Marklund volt a sorrend, itt Kiss negyedikként haladt át a célvonalon, Kárai pedig hatodik lett, sőt egy megrovást is kapott Marklund meglökéséért.
A döntőben Baumanis nem hibázott, Marklund a továbbra sem túl versenyképes Fiestával mentett egy második helyet, O’Donovan pedig megszerezte a dobogó harmadik fokát. Enzo Ide lett a negyedik, Benyó pedig élete első Eb futamán legyőzte Bakkerudot és ötödikként ért célba.
A magyar versenyzők közül Kiss László a nyolcadik, Kárai Tamás a 11., Mózer Attila a 13., Mózer Márk a 14., Koncseg Zoltán pedig 18. helyen fejezte be a nyirádi Eb futamot.
Az EURO RX3-ban Damian Litwinowicz nyerte a második előfutamot, Espen Isaksaetre pedig a harmadikat és a negyediket.
Az első elődöntőben Körmöczi Balázs beírta a nevét az Eb történelemkönyvébe, mert Isaksaetre-t megelőzve nyert. Itt Szíjj Zsolt negyedik lett, így nem jutott tovább. A másik ágon a vasárnapra feltámadó Suzukival Ficza Feri virított egy második helyet Litwinowicz mögött. A második elődöntőben a piros zászló is előkerült, Joao Ribeiro Audija borult fel.
A döntőben Litwinowicz nyert, Isaksaetre lett a második, a szurkolók pedig Körmöczi harmadik helyének örülhettek. Sajnos Ficza nem tudta befejezni a döntőt, kitört a Suzuki jobb első kereke, de így is hatodik lett.
A kategóriában Szíjj Zsolt hetedik, Répási Róbert 13. helyen végzett, Répási ezzel az eredménnyel elbúcsúzott az aktív versenyzéstől.
A betétfutamokon a CrossCar kategóriában Lóránt Benjámin lett az első, az STC versenyét pedig Held Zoltán nyerte.
Baksai László hatalmas csatában nyerte az ORB2 szezonnyitót
Baksai László és Erdei Zoltán elképesztően szoros csatában nyerte meg a Nyerges Rally ORB2-es értékelését Zoltán Kevin és Búzás Róbert, valamint Szetei Norbert és Tisch Gábor előtt.
Hatalmas csatát tartogatott az ORB2 szezonnyitó versenye a Nyerges Rallyn belül, ahol Baksai László és Erdei Zoltán azonnal szakaszgyőzelemmel kezdett, azonban a második szakasz után már Fábián Donát és Madarász Szabolcs vette át a vezetést egyetlen tizeddel.
A verseny harmadik és negyedik szakaszán pedig előnyét 2 másodpercre tudta növelni Fábián Donát, azonban az ötödik szakaszon motorhiba miatt az élről kényszerült kiállni.
Baksaiék ekkor álltak ismét az élre, azonban nyomukban szorosan ott volt Zoltán Kevin és Búzás Róbert. A ladás páros azonban az utolsó szakaszon megtudta őrizni vezető helyét, sőt előnyét 4 tizeddel még növelni is tudta, és végül 3.3 másodperc különbség alakult ki a ladás és citroenes kettős között a hetedik szakaszt követően.
A harmadik helyért többen is harcoltak, végül ebben a pozícióban Szetei Norbert és Tisch Gábor ért célba, mindössze 1.9 másodperccel megelőzve Strider Zoltánt és Borsfai Dávidot.
Az ORB2-es bajnokság a Salgó Rallyn folytatódik egy hónap múlva.
Senna tragédiája miatt lábjegyzet lett a halálából az F1-et rajongásig imádó osztráknak
Ayrton Senna világot megrázó tragédiája előtt egy nappal is történt egy haláleset az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon, amikor a 33 esztendős újonc Roland Ratzenberger halt meg mindössze néhány száz méterre onnan, ahol másnap a háromszoros világbajnok elszenvedte a végzetes becsapódást. Az osztrák pilóta tragédiája jóval kevesebb embert érintett meg, és Senna halála után szinte feledésbe merült, de ettől még az ő távozásával is óriási veszteség érte a sportágat.
1994. április 30-án végérvényesen megpecsételődött az az évi San Marin-ói Nagydíj sorsa, és ez lett a Forma-1 történetének egyik legfeketébb hétvégéje. Már Rubens Barrichello pénteki balesetét követően kezdett nyugtalanná válni a légkör Imolában, ám ami a szombati időmérő edzésen történt, az egy csapásra elterelte a figyelmet minden másról.
Roland Ratzenberger, a Simtek istálló 33 éves újonca 310 km/h-s sebességgel csapódott a falnak a Villeneuve-kanyarban és azonnal életét vesztette. Az aszfaltra visszasodródó roncs és az osztrák versenyző ernyedten ide-oda verődő sisakja nézők millióiba égett bele örökre, mint ahogyan azok a jelenetek is, ahogy a helyszínre érkező orvosi csapat próbálja újraéleszteni a mindössze élete második F1-es versenyhétvégéjén részt vevő pilótát.
Az élete álmát egy versennyel korábban, az Aidában rendezett Csendes-óceáni Nagydíjon beteljesítő Ratzenberger lett az F1 első halálos áldozata versenyhétvégén az 1982-es Kanadai Nagydíj óta, amelyen Riccardo Paletti égett benn az autójában egy rajtbaleset után.
Rögös úton az F1-ig
Noha újoncnak számított, 33 évesen Ratzenberger így is rendkívül tapasztalt versenyző volt, mondhatni kora Nyck de Vries-e. Amikor 1986-ban megnyerte a Formula Ford Festivalt Brands Hatch-ben, kevesen gondolták volna, hogy csak 8 évvel később mutatkozhat be a Forma-1-ben, hiszen már ekkor is 26 éves volt. Komoly szponzor nélkül azonban nagyon nehezen tudta összeszedni a versenyzéshez szükséges pénzt (instruktorként dolgozott versenyzőiskolákban, valamint gyengébb pilóták szerelőjeként is feltűnt).
Első, jól fizető versenyzői állását 1987-ben, az újonnan életre hívott túraautó-világbajnokságban (WTCC) kapta a BMW-től, majd a brit F3-ban és a Forma-3000-ben is megfordult. Amikor nem sikerült innen az F1-be katapultálnia, a sportautózás felé fordult, 1991-ben pedig jött a nagy áttörés a SARD Toyota csapattal Japánban. Miután itt bizonyított, megnyílt előtte az út a japán F3000 felé, ahol jól keresett, de az álmát, a Forma-1-et nem engedte el.
Amikor 1993 végén barátainak, Eddie Irvine-nak és Heinz-Harald Frentzennek is sikerült dobbantania a japán F3000-ből, az bátorította őt, miközben természetesen irigykedett. „Imádta az F1-et, függő volt, elképesztő, hogy mennyire akarta. Remek karrierje volt Japánban, de az F1-et hajtotta, különösen, amikor én és Frentzen is váltottunk” – idézte az írt Adam Cooper a Ratzenberger halálának két évvel ezelőtti évfordulójára írt cikkében.
Az 1990-es Le Mans-i 24 óráson a Toyotával
Ratzenbergernek végül az 1994-es szezonra sikerült megállapodnia az újonnan létrejött Simtek-istállóval, köszönhetően egy Monacóban élő német nő, Barbara Behlau anyagi támogatásának.
„Amikor hallottam róla, nagyon örültem neki, mert tudtam, hogy mennyire éhezett erre – emlékezett vissza a Formula Ford Festivalt Ratzenbergernél egy évvel korábban megnyerő, két és fél évvel azután már az F1-ben versenyző Johnny Herbert, aki baráti viszonyt ápolt a szerethető osztrákkal. – Tudtam, hogy tipikus versenyzőként mennyire frusztrált, tudva, hogy néhányunknak sikerült [az F1-be kerülni]. Végre megvolt az anyagi támogatása ahhoz, hogy megkapja az esélyt. Amikor találkoztunk, emlékszem, hogy megöleltem és azt mondtam neki: »megcsináltad«. Azt mondta, hogy kicsit nehezebb volt neki, mint nekem. Valószínűleg ő volt az utolsó pilóta, aki úgy jutott be az F1-be, hogy a Formula Fordban a saját autóját szerelte.”
Nehéz kezdés
Az már az 1994-es szezon előtt látszott, hogy a Simtekkel nem lesz azonnali diadalmenet az F1-es részvétel. Ratzenberger autóját a szezonnyitó Brazil Nagydíj előtti utolsó pillanatban, a Williamstől és a McLarentől kölcsönzött csavarokkal és egyéb alkatrészekkel tudták csak összerakni. Ezek után nem meglepő, hogy nem tudta kvalifikálni magát a versenyre, de a csapatra így is mély benyomást tett.
„Az egész autót sebtében raktuk össze, nem volt időnk rendes tesztre, így nem meglepő, hogy akadt egy-két gondunk. Az ember tudta, hogy nem hülyéskedik, és éppúgy sikeres akar lenni, mint mi. Emlékszem, azt gondoltam, »A francba is, ez a fickó tudja, hogy mi folyik az autóban.« Azt is mondta, hogy »magamban is kell még időt találnom«, amit nagyon üdítő volt hallani egy pilótától. Kiváló volt együtt dolgozni vele” – emlékezett Humphrey Corbett, Ratzenberger versenymérnöke Cooper cikkében.
A Csendes-óceáni Nagydíjon
Japánban aztán végül összejött, ami Interlagosban nem: az osztrák annak ellenére bejutott a versenyre, hogy a pénteki időmérőt baleset miatt egy az egyben kihagyta, majd a 11. helyen hozta be a célba a Simteket.
Ám miközben a csapattal madarat lehetett volna fogatni, ő nem volt elégedett a saját teljesítményével, mert nem tudott rájönni, hogy miként hozhatná ki a legtöbbet az autóból a lassú kanyarokban. „Ez az őrületbe kergette. A gyors kanyarokban hozta David [Brabham, a Simtek másik versenyzőjének] tempóját, és olykor gyorsabb volt. De nem tudott rájönni, hogy miként lehet egy F1-es autót a leggyorsabban vezetni a lassabb kanyarokban. Ez fogta vissza, miközben bátorság és elszántság terén, ami tipikusan a gyors kanyarokban mutatkozik meg, semmilyen hátrányt nem szenvedett” – mondta a mérnöke.
Imolában kezdett belejönni
Az 1994-es szezon harmadik versenyén Ratzenberger igencsak szenvedett a Simtek fékjeivel az edzéseken, és miután folyamatosan panaszkodott rájuk, a csapat kiküldte a formaautóval tapasztaltabb Brabhamet, hogy igazolja a csapattársa állításait. Amikor az ausztrál megerősítette, hogy a fékek „szarok”, a csapat kicserélte azokat (kis költségvetésű istállóként nem cserélgettek csak úgy bemondásra semmit), az osztrák tempója pedig rögtön jobb lett.
David Brabham hamar megkedvelte új csapattársát
„Azt gondoltam, »Ez nagyszerű, jó kis verseny van a csapaton belül.« Hirtelen oda került, ahol lennie kellett, jobban érezte magát az autóban, jobban érezte a fékeket, és a tempója sokkal közelebb került az enyémhez. Amikor kiment a pályára az új fékekkel, sokkal gyorsabb lett, és érezhető volt, hogy kezd belejönni és hajtani engem, ami nekem is jó lett volna” – mondta Brabham.
Mivel Ratzenberger szponzora csak az első hat versenyre biztosította a költségvetést, és jó néhány versenyző várta a lehetőséget, hogy lecsaphasson az ülésre, az osztrákon jókora nyomás volt. „A péntek este igazi lelkizős este volt. Mind tudtuk, és sokat beszéltem erről Rolanddal, hogy igazán mélyre kell ásnia. És ez, a nagy nyomás szerintem részben közrejátszott abban, ami szombaton történt” – ecsetelte Nick Wirth, a Simtek csapatfőnöke.
Pénteken Barrichello megúszta a komoly sérülést, de Wirth elmondása szerint már ekkor rossz energiák lengték be a pályát. „Nem hiszek az ilyesmiben, de emlékszem, hogy szombaton reggel a pályára menet azon gondolkoztam, hogy valami nem stimmel. Egyszerűen csak nem voltak jó érzéseim a nappal kapcsolatban. De úgy véltük, van esélyünk ismét bejutni mindkét autóval a versenyre.”
A tragédia
Mivel Barrichello kiesett a hétvége további részére, Ratzenbergernek csak az egyik Pacificot kellett legyűrnie ahhoz, hogy kvalifikáljon, az autóján elvégzett változtatások miatt pedig úgy érezte, most először van igazán esélye jó eredmény elérésére. Versenymérnöke szerint a szokottnál is jókedvűbb volt, emellett a szponzora először az évben ott volt a helyszínen, szóval minden szempontból elszánt volt, hogy megmutassa, mit tud.
A szombati időmérőn rögtön gyorsabb volt Paul Belmondo Pacificjénél, majd volt egy apró kicsúszása, ám ahelyett, hogy visszatért volna a garázsba leellenőriztetni az autót, némi kormányrángatással bizonyosodott meg arról, hogy nem történt komoly sérülés. Ez pedig végzetesnek bizonyult, a következő gyorskörében ugyanis a megrongálódott első szárny csúcsterhelésnél megadta magát, leszakadt, az autó alá került, a Simtek pedig irányíthatatlanul a padlógázas Villeneuve-kanyar betonfalának vágódott. Az 500G erejű becsapódás a mai napig rekord a Forma–1-ben, és még a mai kor biztonsági előírásai mellett is gyakorlatilag túlélhetetlen lenne. Ratzenberger három, egyenként is halálos sérülést szenvedett el: koponyaalapi törést; a bal első gumiabroncs pilótafülkébe hatolásából eredő belső sérülést; illetve aortarepedést.
Ratzenberger balesete és Senna reakciója (részlet a Senna című dokumentumfilmből):
„Én is ugyanezt tettem volna – mondta versenymérnöke arról, hogy Ratzenberger nem ment be a bokszba. – Jó ritmusban vagy, te ülsz az autóban, jónak érzed, jobbra-balra kormányzol, megbizonyosodsz róla, hogy nem érzel semmi furcsát, aztán úja nekivágsz. Normál körülmények között nem lett volna semmi gond.”
„Nem veszített sok időt [a kicsúszással], de elég volt ahhoz, hogy azt gondolja, »Jobb, ha leellenőrzöm az autót?« – mondta Brabham. – Az adatokat megnézve (Ratzenberger autóján nem volt fedélzeti kamera, mert akkor még nem számított kötelezőnek – a szerk.) cikázott, fékezett, és valószínűleg azon gondolkozott, hogy »Bejöjjek, hogy leellenőrizzék?« Megértem, hogy miért nem jött. Nem érezhette, hogy gond van az első szárnnyal, úgyhogy elment egy újabb körre. Azt a kört pedig már nem fejezte be.”
„Emlékszem, ültem és néztem, ahogy megkezdi a kört – elevenítette fel a brazíliai mutatványáért éppen három futamos eltiltását töltő Irvine. – Láttam, hogy visszavesz, majd nekivág a körnek. Furcsa érzés volt, és amint előkerültek a piros zászlók, tudtam, hogy valami történt. Lefutottam a Jordan garázsába, hogy lássam a TV-t, és hogy mi történt.”
Ez maradt a Simtekből
„Elhaladtam Roland autójának roncsa mellett, és összeszorult a szívem, mert első ránézésre is nagyon rosszul festett – idézte fel a Williamsnél versenyző Damon Hill. – Emberek álltak az autó körül és továbbintettek minket, de nem próbálták meg kiemelni, és ernyedtnek tűnt.”
„Láttam a piros zászlót, és azt, hogy egy Simtek az, de nem tudtam melyik. Amint odaértem, lassítottam és odanéztem. Emlékszem, hogy oldalra volt dőlve, én meg azt gondoltam, »A francba…«” – mondta Herbert.
Nem sokkal később megerősítették Ratzenberger halálát, Bernie Ecclestone pedig személyesen közölte azt Nick Wirth csapatfőnökkel. „Olyan érzelmeket váltott ki, amelyek megtapasztalását senkinek sem kívánom. Amikor tervezel egy autót, és olyan sok mindenért felelsz, mint én feleltem, valamint megismered Rolandot, akivel végül barátok lesztek… Leírhatatlan érzés, ahogy a világ összeomlik körülötted” – idézte fel a megrázó pillanatokat Wirth.
„Annyira nehéz volt ez a zsibbasztó érzés. A mai napig nehéz erről beszélnem. A legnehezebb az volt, amikor Bernie eljött és közölte, hogy Roland meghalt. Aznap elvesztettünk egy barátot. Valakit, aki a tőle telhető legjobbat nyújtotta, mi pedig a legjobb munkát végeztük, amit vele végezhettünk. Úgy döntött, eljön egy olyan csapathoz, amely reménytelenné is válhatott volna, de úgy döntött, hogy csatlakozik hozzánk, és látta, hogy képesek vagyunk megverni a közvetlen ellenfeleinket, és biztató a jövőnk. Borzasztó volt.”
„Eléggé érzelmes volt, emlékszem, hogy sírtam egy kicsit a hotelban, amikor hallottam a híreket” – árulta el Herbert, aki Gerhard Bergerrel azon kevés versenyzők közé tartozott, aki Senna Sao Pauló-i temetése után azonnal repülőre ült, hogy részt vegyen Ratzenberger salzburgi búcsúztatásán.
„Ami vasárnap történt, szinte teljesen eltörölte azt a napot. Ezért mentem el mindkét temetésre, hogy lerójam a végső tiszteletemet. Annyira igazságtalan volt, hogy elragadta őt a sors, és nem kapta meg az esélyt arra, hogy rendesen versenyezzen az F1-ben” – tette hozzá az akkoriban a Lotusszal versenyző brit.
Wirth négy hónappal később interjút adott Maurice Hamilton elismert F1-es újságírónak, amelyben részletesebben felidézte a tragikus napot.
„Látni Rolandot, ahogy a földön fekszik és szívmasszázst kap… A tested ilyenkor nagyon furcsa dolgokat csinál. Hirtelen rájössz, hogy nem vagy képes normális emberként működni. Szó szerint elveszíted a kontrollt, a lábaid kocsonyássá válnak, és úgy érzed, hogy hányni fogsz. Nem attól, amit láttál, hanem a téged elöntő érzelmektől.”
„Amikor végül visszahozták a bokszba az autót, nem akartam ránézni. Kényszerítenem kellett magamat. Volt egy hatalmas lyuk a monocoque oldalán, ahol a bal első kerék behatolt rajta. Senna másnapi baleseténél a kerék a pilóta fejének irányába csapódott, míg az esetünkben alacsonyan maradt, ami megfelelt az FIA által elvártaknak. A mi autónk az egyik legerősebb azon a területen, de sajnos akkora volt a becsapódás ereje, hogy a kerék átütötte a monocoque-ot, és egyenesen nekiment Rolandnak.”
Talán, ha nem csak 6 versenyre szól a szerződése, és nem érzi úgy, hogy minden egyes méteren bizonyítania kell, és nincs elvesztegethető köre az időmérőn, Ratzenberger másképp dönt, és kiáll a bokszba? Ezt már soha nem tudjuk meg.
Mivel Wirth nemcsak csapatfőnök volt, hanem az autót is ő tervezte, rögtön elöntötte a bűntudat (hasonló módon, ahogyan Adrian Newey-t, a Williams főtervezőjét Senna halála után).
„Már akkor vétkesnek éreztem magam, amikor még nem is tudtam, hogy leesett a szárny. Nem gondolom, hogy az emberek felismerik, mekkora felelősséggel jár egy autó tervezése, amíg nem történik valami hasonló. Valahogy sikerült aludnom aznap este, de amikor Senna másnap meghalt, még ha közvetlenül nem is voltam érintett, csak sírtam és sírtam. Egy érzelmi szemetesláda voltam.”
„Ekkor kezdtem el megkérdőjelezni ezt az egészet. Az ember felteszi magának a kérdést, hogy megéri-e keresztülmenni ezeken az érzelmeken. De össze kell szedned magad és tovább kell menned. A szponzorok 100%-ig mögöttünk álltak, fantasztikusan támogattak. A leginkább Roland személyes szponzora, Barbara Behlau érintett meg, akit annyira lenyűgözött, hogy miként birkóztunk meg a tragédiával, hogy még több pénzt akart invesztálni a csapatba a szezon hátralevő részére. Ez minden szempontból hatalmas segítség volt nekünk.”
Remembering the charming, easygoing and talented Roland Ratzenberger. Delighted to have finally realised his dream of racing in F1, Roland tragically lost his life during final qualifying for the San Marino Grand Prix On This Day in 1994.https://t.co/P2qWowNK1l pic.twitter.com/m23cY5y7iY
— Getty Images Motorsport (@MSI_Images) April 30, 2021
Ratzenbergert ez persze már nem hozta vissza, Senna halála pedig az 1994-es imolai hétvége lábjegyzetévé változtatta a tragédiáját, amiért ugyanakkor senkit nem lehet hibáztatni, hiszen május 1-jén a sportág egyik legnagyobb csillaga ment el, akit sokkal többen ismertek, rajongtak és bálványoztak, mint a második versenyére készülő újoncot.
Akik viszont közelről ismerték az osztrákot, soha nem fogják elfelejteni őt, hiszen tudták, hogy semmivel nem volt kevésbé értékes ember, mint a brazil legenda.
„A mosolyáról – felelte egy 2014-es interjúban a bleacherreport.com-nak Brabham arra a kérdésre, hogy miről marad számára emlékezetes Ratzenberger. – Úgy értem, abban az időben igazán élvezte az életet. Jó vágású fickó volt, a nők imádták. Erős volt, magabiztos, fitt. Olyan volt, amilyennek egy autóversenyzőt elképzel az ember.”
Nem borult a papírforma, Érdi nyerte a historic szezonnyitót
Ifjabb Érdi Tibor és Kerék István a rajttól a célig vezetve nyert a Nyerges Rally Historic mezőnyében Wirtmann Ferenc és Kerekes József előtt.
A Historic OB mezőnye alaposan megerősödött a 2023-as szezonra, hiszen több, korábban ORB2-ben és ORB3-ban induló kettős is a régi autók mezőnyében áll rajthoz az idén.
Mindez azonban kevésbé látszott meg a szezonnyitón, ahol Ifjabb Érdi Tibor és Kerék István hétből hat szakaszt nyerve magabiztosan szerezte meg az abszolút és a E kategória győzelmét.
A második helyen Wirtmann Ferenc és Kerekes József zárt, akik megnyerték a D kategóriát, míg a tavaly még ORB2-es versenyt is nyerő Spindler Jenő és Csizmadia Csaba zárt a harmadik helyen, valamint az E kategória második helyén.
Az abszolút negyedik és E kategória harmadik helyén a korábban ORB3-ban induló Nagy Dávid és Nagy János kettős szerezte meg.
