A mai napon ünnepli születésnapját David Piper, aki három F1-es hétvégén vett részt, de messze nem erről a legnevezetesebb. A brit pilóta azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy zöld Ferrarival versenyzett, később pedig egy ismert film forgatása során akkora balesetet szenvedett, hogy amputálni kellett az egyik lábát.
1930-ban ezen a napon, december 2-án született David Piper, akiről elmondható, hogy szerepelt a Forma-1-ben, hiszen három versenyhétvégén is részt vett. 1959-ben a Brit Nagydíjon szerepelt, ám nem tudta befejezni a versenyt, míg egy évvel később Franciaországban és ugyancsak hazájában jutott szóhoz. Reimsben még a rajtig sem jutott el motorhiba miatt, míg Silverstone-ban a tizedik helyen zárt, vagyis pontot nem szerzett. A brit pilóta mindhárom alkalommal privát Lotusszal indult.
Pályafutásában azonban messze nem az F1-es szerepvállalás tartozik a legérdekesebb fejezetek közé. Piper a sportautózásban vált igazán sikeressé: Le Mans-ban egy hatodik, valamint egy hetedik helyig jutott, ami saját kategóriájában a harmadik, illetve a második pozíciót jelentette. Több korábbi vagy későbbi F1-es futamgyőztessel is alkotott egy párost, ilyen volt Jochen Rindt, Jo Bonnier vagy Pedro Rodríguez. Legtöbbször privát Ferrarit vezetett, de előfordult, hogy a Porsche volánja mögött ült.
Apropó Ferrari: Piper rendszeresen azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy zöldre festette a már akkor is legendás olasz márka autóját. Hogy miért pont erre a színre? Nos, ehhez egészen 1957-ig kell visszamenni. Akkoriban a privát autók színe általában a szponzoron múlt. A brit pilóta egy ideig az ESSO-tól kapta az üzemanyagot, az olajat, valamint a bónuszait, ám a nagyvilágban zajló események fordulatot hoztak ebből a szempontból.
„Amikor jött a szuezi olajválság, Reg Tanner az ESSO-tól azt mondta, hogy »sajnálom, David, de jelenleg nem tudunk tovább támogatni téged« – emlékezett vissza a Petroliciusnak adott interjújában – Így hát elmentem a BP-hez, és tetszett a szín. Amikor a farmon dolgoztam, minden autónkat narancssárgára festettük, hogy az emberek lássák a traktorokról. Szerettem választani egy színt, és aztán kitartani mellette.”
Enzo Ferrari tetszését aligha nyerte el ez a húzás, és Piper sikeresen fel is hívta magára a figyelmet. Miután jó eredményt ért el a Tour de France elnevezésű, hosszú távú sportautóversenyen, a Commendatore gyári támogatást ajánlott neki 300 ezer líráért cserébe. A brit pilóta elfogadta az ajánlatot, a zöldre festett autókat pedig eladták olyan tehetős embereknek, akik nem rendelkeztek versenyzői tapasztalattal.
Forgatáson szenvedett horrorbalesetet
Piper részt vett az 1971-ben bemutatott, Steve McQueen főszereplésével készült Le Mans című sportfilm forgatásán. Elmondása szerint már régóta ismerte az amerikai színészt, aki mindenképpen készíteni akart egy ilyen jellegű filmet. Korábban azonban nem jött össze neki, mert John Frankenheimer kapta meg a forgatási jogot Monacóban, ebből lett az 1966-os Grand Prix (A nagy verseny) című mű.
McQueen eredetileg arra kérte Pipert, hogy szállítson le neki versenyautókat, amelyekből már akkoriban is szép gyűjteménnyel rendelkezett. Az első próbálkozás balul sült el, és az amerikai színész közölte vele, hogy a forgatást elhalasztják. Ekkor az autók visszakerültek az Egyesült Királyságba, de nem sokáig maradtak ott, mivel másodszorra már minden adott volt ahhoz, hogy a film elkészüljön.
Piper végül nemcsak leszállította a kocsikat, hanem vezette is azokat a forgatáson, és 1970-ben, az egyik ilyen alkalommal megtörtént a baj. Természetesen versenytempóban kellett menni, ám a Porsche 917-es bal hátsó gumija defektet kapott, aminek következtében a brit versenyző óriásit bukott. Úgy véli, a balesetet a szerelők hanyagsága okozta, akik nem ellenőrizték a nyomást, mivel az délelőtt rendben volt.
„Hirtelen egy fél autóban találtam magam, füst és por vett körül – emlékezett vissza. – Arra gondoltam, hogy »te jó ég, az ott a cipőm, és a lábam még benne van«.” Mindez tényleg olyan rosszul végződött, mint amilyennek az előző mondatból tűnik: Piper lábát térdtől lefelé amputálni kellett. Mindezek ellenére pár hónap múlva visszatért a pályára, és még sokáig folytatta versenyzői karrierjét.
Pályafutása során hatalmasra nőtt a versenyautókból álló gyűjteménye. A Motorsport Magazine-nek adott interjújában kijelentette, hogy volt idő, amikor az egész világon ő rendelkezett a legtöbb Ferrari 250LM-essel, amellyel egyébként többször is elindult Le Mans-ban. Állítása szerint előfordult, hogy hat vagy hét darab is ott volt a garázsában.
