75 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el a két világháború között, majd a második világháború után versenyző Carlo Felice Trossi. Bár hozzáállása meggátolta abban, hogy akár a pályán, akár azon kívül csúcsra érjen, Enzo Ferrari így is hálával gondolt rá.

1949. május 9-én, vagyis éppen 75 évvel ezelőtt halt meg Carlo Felice Trossi gróf. Számos pályatársával ellentétben őt nem a pályán érte utol a végzet, hanem hosszan tartó betegség győzte le. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy soha nem tudjuk meg, mire lett volna képes a egy évvel később kezdődő Forma–1-es világbajnoki sorozatban, mindenesetre az akkoriban nem számított túlságosan idősnek.

Trossi 1908. április 28-án született egy nyugat-olaszországi kistelepülésen, Gaglianicóban. Keresztnevei közül csak az elsőt kapta a szüleitől, a másodikat jóval később, 14 éves korában vette fel. Édesapja, a nemesi származású Felice ugyanis 1922-ben közúti balesetben életét vesztette, fia pedig előtte akart tisztelegni.

Trossi az 1930-as években számos versenyen indult el, és a sikerek sem maradtak el. 1933-ban hegyiversenyzésben lett Európa-bajnok, egy évvel később pedig már számos futamot megnyert, Alessandriában pedig második lett a korszak legnagyobb alakja, Tazio Nuvolari mögött. Ugyanebben az évben egy Alfa Romeo P3-as volánja mögött megdöntötte a monacói körrekordot. Később, 1938-ban a Tripoli Nagydíjon megfutotta a leggyorsabb kört, ráadásul egészen a műszaki hibájáig harcban volt az akkoriban uralkodó német gyártók, a Mercedes és az Auto Union pilótáival.

Alfa Romeo Tipo B / P3 N°22 : Carlo Felice Trossi – Grand Prix de Monaco 1934#AlfaRomeo 🇮🇹 #ScuderiaFerrari #CarloFeliceTrossi #MonacoGP 🇲🇨 pic.twitter.com/omqQboxxel

— Belles Italiennes (@ItaliAuto) May 29, 2019

Trossi ugyanakkor nem csupán versenyzőként tevékenykedett az autósportban. 1932 és 1935 között például ő volt az akkor még saját autót nem gyártó Scuderia Ferrari elnöke, az alapító Enzo Ferrari pedig hálával emlékezett vissza rá. „Nagyszerű versenyző volt, de soha nem akart erőfeszítéseket tenni azért, hogy domináns pozíciót érjen el – fogalmazott évekkel később a Commendatore. – Meghatódva emlékszem rá, mivel az elsők között volt, aki hitt a Scuderiában, amelynek része volt.”

Trossi emellett mérnök is volt, és a gépek tervezésében is aktív szerepet vállalt. Itt pedig nemcsak autókról, hanem versenyhajókról és repülőgépekről is szó volt. Az egyik leglátványosabb próbálkozásának azonban óriási kudarc lett a vége: 1935-ben honfitársával, Augusto Monacóval együttműködve elkészült a Trossi-Monaco. A kocsit egy 16 hengeres, kétütemű, kétsoros léghűtéses csillagmotor hajtotta, a karosszéria pedig egy repülőgépre emlékeztetett. Az Olasz Nagydíj hétvégéjén azonban súlyos problémákkal szembesültek, így a futamon már el sem indult. Manapság a Torinói Autómúzeumban lehet megtekinteni.

1935 Trossi-Monaco T34 Grand Prix racer
Read more:https://t.co/0ck1gR8aLo pic.twitter.com/St9pTB0dus

— Oldtimer ClassicCars (@spicker123) June 16, 2018

Trossi a háború után is folytatta a versenyzést. Bár a 40-es években még nem osztottak pontokat, már akkor is volt néhány kiemelt futam a számos egyéb verseny mellett, amelyek később bajnokságon kívüli futamnak számítottak. 1947-ben négy „fő” viadal volt, ezek közül az Olasz Nagydíjat sikerült megnyernie egy Alfa Romeo 158-as volánja mögött. A modell később uralta a világbajnokság első szezonját, és a másodikban is viszonylag sima bajnoki címet hozott.

Egy évvel később a Svájci Nagydíjon diadalmaskodott, de ez több okból is szomorú győzelem volt. Egyrészt a szabadedzésen csapattársa, Achille Varzi halálos balesetet szenvedett, másrészt Trossi ekkor már halálos beteg volt, hiszen agytumorral diagnosztizálták. Ennek tudatában a harmadik „Alfettát” vezető Jean-Pierre Wimille hagyta nyerni az olasz pilótát, hogy aztán a maradék két kiemelt futamot ő maga húzza be.

#FillUpFriday @gmracingblue @Auto_Attic @sbmktg @EightMike @jim_knipe @bourdyot_ @botrytis21 #pitstop

1948 Italian Grand Prix
Carlo Felice Trossi and his Alfa Romeo 158. pic.twitter.com/CjYi2raPgN

— LienhardBildwerke © (@LienhardRacing) November 15, 2019

A sors szomorú fintora, hogy a francia versenyző aztán hamarabb távozott az élők sorából, hiszen 1949. január 28-án őt is halálos baleset érte Buanoes Airesben. Trossi bő három hónappal később hunyt el egy milánói kórházban, mindössze 41 esztendősen. Felesége és kislánya mellett édesanyja is túlélte őt, meg persze Enzo Ferrari, aki megemlékezett róla önéletrajzi könyvében.

„Carlo Felice Trossi szeszélyes és vidám könnyedséggel olyan dolgokat tett a mindennapi életben és a pályán egyaránt, ami senki másnak nem jutott volna eszébe – olvasható. – Magas, szőke, görnyedt férfi volt, aki a szenvtelen előkelőség különös jegyét hozta be a versenyzés világába. Pilótaként kivételes képességekkel és tulajdonságokkal rendelkezett: lazasággal, bátorsággal, improvizációkészséggel és még humorral is. Soha nem lett belőle sportmágnás, mert türelme, kitartása és kedve sem volt hozzá. Így nem tudom őt olyan emberként meghatározni, aki valóban maradandót alkotott, mindazonáltal azok emlékezetében, akik ismerték őt, egyedülálló és rendkívüli személyiségként élt tovább.”