Nem sűrűn fordul elő, hogy valamelyik csapat dominanciájával induló Forma–1-es szezonból végül szoros küzdelem lesz, de kétszer az utóbbi 30 évben is volt rá példa. Alighanem sokan szeretnék, ha most újra lenne.

Az idei Forma–1-es szezon elején a Red Bull fölényét és váratlanul sokat változó autójának hatékonyságát látva sokan, köztük mi is azt gondoltuk, hogy akárcsak a tavalyi, ez az év is véget ért azelőtt, hogy elkezdődött volna, és már most oda lehet adni a világbajnoki címet Max Verstappennek. Lehet, hogy kicsit elhamarkodott volt ez a kijelentés?

Az eddigi hat versenyből hat pole pozíciót és négy győzelmet szerző, a pontversenyben csapattársa előtt 33, a legjobb nem Red Bull-pilóta (Charles Leclerc) előtt 38 ponttal vezető címvédő teljesítményét látva persze most biztosan sokan legyintenek és szemöldökráncolva olvassák, hogy mégis mi a fenéről beszélünk. Lando Norris és a McLaren miami teljesítménye – és itt elsősorban a versenytempójukra, és nem a szerencsével megszerzett győzelemre gondolunk – azonban felcsillantotta a reményt az izgalmasabb szezonra vágyók előtt.

Mégsem fullad unalomba az idei F1-es szezon? – avagy mit jelenthet Vestappen miami veresége

Nyilván felesleges lenne egyetlen futamból kiindulni, és azt sem tudjuk előre, hogy a McLaren jelentősen átszabott autója a többi pályán mennyire lesz ütőképes, de mint ahogyan arra Max Verstappen rámutatott: a Red Bull fölénye korántsem akkora, hogy mindig minden körülmények között képesek behúzni a győzelmet, és ha éppen nem találják meg a megfelelő beállítást, és nem tudnak zöld ágra vergődni a gumikkal, rögtön bajba kerülhetnek.

Jelenleg tehát még bőven benne van a pakliban, hogy a riválisok – leginkább a Ferrari és a McLaren – a szezonközi fejlesztésekkel szorossá tehetik a küzdelmet, és az idei vb-címekkel nem fog úgy meglépni a Red Bull, mint tette azt a tavalyiakkal.

A statisztikák alapján nem áll jól a többiek szénája

A McLaren és az Imolában érkező idei első nagy fejlesztési csomagját a héten kipróbáló Ferrari persze hatalmas feladat előtt áll, hiszen már az is nagy szó lenne tőlük, ha meg tudnák futtatni a Red Bullt a pénzéért. Általában ugyanis amikor egy csapat vagy annak pilótája dominálja a szezon elejét, akkor meg is nyeri a bajnoki címet.

Az elmúlt 30 évet nézve így volt ez tavaly és 2011-ben a Red Bull; 2020-ban, 2016-ban, 2015-ben és 2014-ben a Mercedes; 2009-ben a Brawn GP; 2004-ben és 2002-ben a Ferrari, vagy 1994-ben a Benetton, pontosabban Michael Schumacher esetében is, hiszen a konstruktőri bajnok akkor a Williams lett.

A 2009-es és 1994-es esztendő azonban kakukktojás, a szezon eleji dominanciát – a dominancia alatt jelen esetben az eredményekben is megmutatkozó fölényt értünk, mivel ezek az olyan esetek, amikor egy csapat ki is tudta használni, hogy az övé a legjobb csomag – ezekben az években ugyanis nem követte simán begyűjtött összetett elsőség.

Megszorongathatja valaki Verstappent? / Fotó: Lintao Zhang/Getty Images/Red Bull Content Pool

A Benettont nem hagyták ellépni

30 éve Michael Schumacher és a Benetton az első négy versenyt megnyerte, majd Barcelonában csak azért lett második, mert a német pilótának ötödik fokozatban ragadt a váltója. Hogy Schumacher így is csak Damon Hill előzte meg, és egyáltalán végig tudott menni a Spanyol Nagydíjon, önmagában is kisebb csoda. Ezután még Kanadában és Franciaországban is nyert, azaz, ha nincs a barcelonai váltóhiba, az első hét futamot az élen zárta volna.

A Williams azonban Magny-Cours-ban bevetette jelentősen átdolgozott B-autóját, ami önmagában még nem lett volna elég a Brit Nagydíjra 37, azaz közel 4 futamgyőzelemnyi (akkoriban 10 pont járt az első helyért) előnybe kerülő Schumacher megszorongatásához, az FIA azonban besegített, és minden eszközzel megpróbált keresztbe tenni a Benettonnak. Ennek eredményeként Schumachert utólag megfosztották a silverstone-i második helyétől, majd két versenytől eltiltották, Spában pedig egy győzelmet is elvettek tőle.

Hill és a Williams így került olyan helyzetbe, hogy az utolsó versenyre még a vb-címre eséllyel érkezett, de végül az emlékezetes ütközéssel végződő adelaide-i szezonzárón csak a konstruktőri győzelemnek örülhettek.

Schumacher hibázott, de az igazi botrány az lett volna, ha nem ő lesz a világbajnok 1994-ben

Elfogyott a lendület

A Benetton esetétől merőben eltérő az, ami 2009-ben a Brawn GP-vel megesett. A Honda kiszállása után a brackley-i alakulatot megmentő Ross Brawn és Nick Fry olyan drasztikus költségcsökkentést volt kénytelen véghezvinni, hogy gyakorlatilag a repülőjegyektől a csapatruházaton át a szállodai szobákig mindenen spóroltak, az autó fejlesztésére pedig értelemszerűen nem maradt pénz.

Ám mivel a dupla diffúzorral ellátott BGP 001-es elképesztően jól sikerült, a szezon eleji lendületet, illetve a Ferrari és a McLaren beragadását kihasználva Jenson Button révén hétből hat versenyt nyertek, hogy aztán az év második felére drasztikusan visszaessenek. Noha Rubens Barrichello Monzában és Valenciában is győzött, Button az utolsó 10 futamon egyszer sem pezsgőzhetett a dobogó legfelső fokán, így egészen az utolsó előtti futamig nyílt maradt a küzdelem.

Végül a Red Bull hiába hajrázott nagyot és bizonyult az idény nagyobb részében a leggyorsabbnak, Button és a Brawn előnye is kitartott, és mindketten világbajnokok lettek.

Az F1 tündérmeséje is kezdődhetett volna katasztrófával, de a Brawn megúszta, amit a Williams nem

Amikor simán nyerni kellett volna

Az eredményekben is megmutatkozó dominancia mellett előfordultak olyan idények is az elmúlt 30 év során, amelyekben egy csapat úgy vágott neki a szezonnak, hogy toronymagasan az övé volt a leggyorsabb autó, mégsem tudta lezárni az évet az utolsó versenyig.

Ez történt 1997-ben, amikor az ausztráliai szezonnyitón kisebb sokkot kaptak az ellenfelek attól, hogy Jacques Villeneuve saját csapattársának 1,7 (!), a legjobb nem williamses pilótaként a 3. rajtkockát megszerző Michael Schumachernek pedig 2,1 (!) másodpercet adott az időmérőn, hogy aztán a versenyen az első kanyart se élje túl, és rögtön a rajt után kiessen.

A kanadai a második és harmadik versenyt megnyerte, de Imolában ismét jött egy kiesés, időközben pedig a Ferrari is elkezdett életjeleket adni magáról, így végül egészen a jerezi szezonzáróig meccseltek Michael Schumacherrel.

A másik hasonlóan egysíkúnak induló idény az 1998-as volt, amelynek első versenyén a McLaren-Mercedesek mindenkinek kört adtak. Ezután Brazíliában is kettős győzelem következett, Argentínában viszont már Schumacher nyert, és hiába tartotta mindenki Adrian Newey MP4/13-asát a szezon során a leggyorsabbnak, a kétszeres világbajnok egészen a szuzukai szezonzáróig életben tartotta a reményeit, hogy azok végül egy durrdefekt formájában szálljanak el végleg.

25 éves Häkkinen első vb-címe, ami gatyákat leszaggató őrültté tette a McLaren csapatfőnökét