Napra pontosan 71 éve rendezték az 1951-es Francia Nagydíjat, amelyet Luigi Fagioli és Juan Manuel Fangio közösen nyertek meg. Előbbi ezzel úgy lett F1-es futamgyőztes, hogy soha nem szelte át elsőként a célvonalat, de nem ő az egyetlen, akiről ez elmondható.
1951. július 1-én, vagyis éppen 71 esztendővel ezelőtt zajlott az az évi Forma–1-es szezon negyedik, vagy az Indy 500-at nem számolva harmadik fordulója. Az előző idényt a bajnokság harmadik helyén záró Luigi Fagiolinak ez volt az első futama ebben az évben – és, mint kiderült, pályafutása során ekkor vett részt utoljára világbajnoki viadalon.
A pole pozíciót csapattársa, Juan Manuel Fangio szerezte meg, ám az argentin versenyző a 10. körtől kezdve technikai problémákkal küszködött. A hetedik helyről induló olasz pilóta Alfa Romeója ellenben teljesen rendben volt, ám ahelyett, hogy ezt ő maga ki tudta volna használni, a csapatutasítás akkori formájának áldozata lett.
A 20. körben ugyanis a kiállása során megkérték, hogy adja át Fangiónak az autót. Ez akkoriban bevett szokás volt, és ezen a futamon sem ők voltak az egyetlenek, akik ehhez a módszerhez nyúltak, hiszen a Ferrari is beültette Alberto Ascarit José Froilán González kocsijába. Ebben az esetben a megtett körök arányától függetlenül az elért pontszám feleződött, leszámítva a leggyorsabb körért járó egységet, hiszen azt teljes egészében az kapta meg, aki megfutotta.
Fangio végül elsőként szelte át a célvonalat, amivel hivatalosan nemcsak ő, hanem Fagioli is megnyerte a futamot. Utóbbit viszont ez finoman szólva sem vigasztalta, hiszen kénytelen volt átülni az argentin pilóta kocsijába, amellyel 22 kört kapott saját versenygépétől. A döntés annyira feldühítette, hogy azonnali hatállyal visszavonult.
Kalapáccsal támadt ellenfelére a pilóta, aki még 50 év felett is futamot nyert az F1-ben
Ennek köszönhetően több rekordot is tart: az Indy 500-akat nem figyelembe véve Ascarival (igaz, ő abban az évben pont elindult Amerikában, és kiesett), valamint Jim Clarkkal együtt ő az egyetlen, aki százszázalékos győzelmi mutatót hozott össze egy szezonban, ha azokat a futamokat vesszük figyelembe, amelyeken elindult. Továbbá a brit legendával együtt ők ketten azok, akik megnyerték utolsó F1-es versenyüket. Emellett Fagioli rendelkezik a történelem második legjobb dobogós arányával, hiszen hétből hatszor az első háromban végzett, miután ez csak az 1950-es Monacói Nagydíjon nem jött össze neki, amikor belekeveredett a futam elején történt tömegbalesetbe.
Ezt jó eséllyel már senki nem fogja elvenni tőle, ahogyan a minden idők legidősebb futamgyőztese titulust sem. Fernando Alonso adott esetben 45 esztendős kora felett nyerhet futamot, ám ezzel kanyarban sem lenne Fagiolihoz képest, aki mindezt már bőven 50 felett, egészen pontosan 53 évesen és 22 naposan tette meg.
Ami pedig szintén elképesztő – bár ez elméletileg ma is megeshet –, hogy az olasz versenyző úgy lett Forma–1-es futamgyőztes, hogy egyszer sem ő szelte át elsőként a célvonalat, legalábbis ami a világbajnoki futamokat illeti. Ebben a kategóriában viszont nem ő az egyetlen, hiszen bő négy és fél évvel később az argentínai szezonnyitón Luigi Musso adta át a Ferrarit Fangiónak, máskor pedig ő sem nyert. A két olasz pilóta között egy másik, jóval szomorúbb párhuzamot is lehet vonni, ugyanis nem sokkal a furcsa módon megszerzett győzelmük után mindketten halálos versenybalesetet szenvedtek.
A listán egyébként egy ideig hárman szerepeltek, hiszen Tony Brooks is így nyerte első futamár: a brit versenyző helyét Stirling Moss vette át a Vanwall volánja mögött az 1957-es aintree-i viadalon. A 2022-ben elhunyt versenyző azonban később további öt futamgyőzelemig jutott, így róla nem mondható el, ami Fagioliról és Mussóról igen.
Csapatutasítás, súlyos hiba az FIA-tól – így lehet belerondítani egy pilóta első F1-es győzelmébe
