A biztosnak látszó győzelemtől fosztotta meg a McLaren-Mercedest egy felelőtlen őrült a 2000-es Német Nagydíjon, de hozzájárult egy történelmi sikerhez.
2000-ben ezen a napon, azaz július 30-án rendezték az akkor még a régi, 6,8 km hosszú, nagyrészt erdőben futó hockenheimi pályán tartott Német Nagydíjat, amelyet félig száraz, félig esős időmérő edzés vezetett fel. A pole pozíciót David Coulthard szerezte meg 1,366 másodperccel Michael Schumacher előtt, miközben az előző futamot, az Osztrák Nagydíjat megnyerő Mika Häkkinen a negyedik időt érte el. Az eső tehát csak mérsékelten borította fel az erőviszonyokat, a legnagyobb vesztes pedig Rubens Barrichello lett a másik Ferrariban, mivel csak a 18. rajtkockából várhatta a lámpák kialvását.
Coulthard a pole megszerzése után
A lelátókon természetesen Schumacher-drukkerek tízezrei remélték tűkön ülve, hogy kedvencük az évben másodszor is nyerni fog hazai pályán, hiszen tavasszal a Nürburgringen rendezett Európa Nagydíjon őt intette le elsőként a kockás zászló. A német kétszeres világbajnoknak pedig nagyon nagy szüksége is lett volna egy győzelemre, mivel 22 pontos előnye (akkor még 10 pont járt egy győzelemért) két verseny alatt 6 pontosra olvadt az összetett élén David Coulthard-dal szemben – és Häkkinen is felzárkózott 8 pontra a harmadik helyen –, miután a Francia Nagydíjon motorhiba miatt nullázott, Ausztriában pedig már a rajtnál véget ért a versenye, amikor Ricardo Zonta megtorpedózta.
A hazai publikum és a Ferrari-garázs döbbenetére azonban Schumacher ismét „nem élte túl” az első kanyart, ezúttal ugyanis Giancarlo Fisichellával akadt össze, amitől a Ferrari és a Benetton is nagy sebességgel a gumifalba csapódott. Eközben Häkkinen mindenkit lerajtolt és átvette a vezetést, mögötte pedig Coulthard fejezte be a második helyen az első kört. Miközben Schumacher és Fisichella a bokszutcában sétálva vitatta meg a történteket, Barrichello igyekezett menteni a menthetőt a maranellóiaknak, és egyetlen kör alatt 8 helyet javított.
Schumacher útban a gumifal felé a rajt után
Az élen Häkkinen belefogott egy kis előny kiépítésébe, így a nézők Barrichello felzárkózására koncentrálhattak. A bivalyerős Ferrari-motor csak úgy repítette a már nyolcadik F1-es szezonját taposó, de továbbra is futamgyőzelem nélkül álló brazilt, aki a 6. körben már Johnny Herbertet előzte az 5. pozícióért. Persze itt nem állt meg, és a 11. körben a 4., a 13. körben pedig már a 3. helyre jött fel, hogy aztán elsőként látogassa meg a szerelőit új gumikért és egy kis üzemanyagért.
Ekkor bebizonyosodott, hogy a Hockenheimben kifizetődőbb egykiállásos stratégia helyett a Ferrari két kiállást tervezett Barrichellónak, hogy a brazilnak könnyebb legyen a felzárkózás. Persze a dobogós helyezés ezzel a stratégiával is elérhetőnek tűnt, a két McLaren-Mercedes azonban időközben eltűnt a távolban: féltávnál Häkkinen 1,4 másodperccel vezetett Coulthard előtt, míg a harmadik helyezett Jarno Trulli hátránya már 22 másodpercre rúgott.
Tükörsima McLaren kettős győzelmet várhattunk tehát, csakhogy a 25. körben minden előzetes számítást keresztülhúzott egy felelőtlen idióta. A neve Robert Sehli, és mint kiderült, korábbi Mercedes-alkalmazott, akit a gyártó 22 évnyi munkaviszony után korábban elbocsátott, a 47 éves férfit pedig annyira elkeserítették a kirúgásának körülményei, hogy úgy döntött, tiltakozásul beszökik a pályára a Német Nagydíj alatt.
Ez már önmagában elképesztően veszélyes, de Sehli mindezt a pálya leggyorsabb pontján tette meg, és teljes nyugalommal sétálgatott a fűben, miközben a pilóták jóval 300 km/órás tempó felett húztak el mellette. Hogy tetézze, egyszer csak gondolt egyet, és átrohant keresztbe az aszfaltcsíkon, hogy a túloldalon is sétálgasson egy kicsit…
A döbbenetes jelenetsor:
A versenyirányítás természetesen nem sokat gondolkodott és rögtön pályára küldte a biztonsági autót (majd gyorsan a korláton kívülre tessékelték Sehlit), amely lenullázta a McLarenek előnyét, és mindent a feje tetejére állított. A mezőny hátsó régióiból azonnal mindenki a bokszba hajtott, de az élmezőnynek mennie kellett még egy kört, lévén ők már elhagyták a bokszbejáratot, amikor életbe lépett a Safety Car-fázis.
A McLaren ennek a körnek a végén azonban érthetetlen módon csak a versenyt vezető Häkkinent hívta ki, a közvetlenül mögötte haladó Coulthardnak mennie kellett még egy kört, csakhogy akkorra már utolérte az utcai Mercedest. Akkoriban még tervben sem volt olyasmi, hogy a biztonsági autós fázis során bizonyos tempót kell tartania mindenkinek, így a mezőny versenytempóban száguldott Coulthard után, és mire a Safety Car elért a bokszutcáig, már Häkkinen, Trulli, Barrichello és de la Rosa is utolérte a skótot. Coulthard végül a késői kiállással hatodik helyre csúszott vissza, mert még Heinz-Harald Frentzen is megelőzte.
Az újraindítást tehát Häkkinen várhatta az élről Trulli és Barrichello előtt úgy, hogy már senkinek nem kellett kiállnia. Gondolhattuk legalábbis ekkor, az esőnek ugyanis más tervei voltak… Häkkinen rögtön begyújtotta a rakétákat és másfél kör alatt ellépett a Barrichellót feltartó Trullitól, de előnye hamarosan ismét elillant, mivel Pedro Diniz előzés közben leszorította a pályáról Jean Alesit, ami óriási balesetet és újabb biztonsági autós fázist eredményezett.
Alesi és Diniz balesete:
Expect the unexpected at the #GermanGP 🇩🇪
Remember Jean Alesi's spectacular crash in 2000? 😮
Less than two hours until we be racing again at Hockenheim ⏰#F1 pic.twitter.com/xSLZJEKzkg
— Formula 1 (@F1) July 28, 2019
A valódi káosz azonban csak a második újraindítás után kezdődött: a szemerkélni kezdő esőben a fűre hajtó Wurz már a célegyenesben megpördült, de miután igazán rákezdett, sorban jöttek a többiek is. Zonta saját csapattársát, Jacques Villeneuve-öt pöckölte ki az első kanyarban, de megforgott Eddie Irvine is, miközben az egyik Minardi hatalmas füstfelhőt eregetve lehelte ki a lelkét. A Mclarennek pedig nem is kellett több, behívta esőgumikért az ekkorra ismét kisebb előnyt kiépítő Häkkinent az élről, őt pedig többek között a második helyezett Trulli és a negyedik de la Rosa is követte, miközben Barrichello, Coulthard, Frentzen és Zonta kint maradt.
A stadionrészben szakadt az eső, a pálya erdős szakaszai azonban jórészt teljesen szárazak voltak, de a célegyenesben és annak környékén így is elképesztően nehéz volt a pályán tartani az autót az élmezőny tagjainak. Zontának nem is sikerült sokáig és a falba állította a BAR-Hondát, miközben Coulthard feladta a küzdelmet és a bokszba vette az irányt.
Frentzen ugyan kitartott a második helyen, de az autója megadta magát, így Häkkinen vette át ezt a pozíciót és eredt Barrichello után, de elkapni már nem tudta a kockáztató brazilt, akit az égiek is megkíméltek a nagyobb esőzéstől, így végül 7,4 másodperces előnnyel célba érve megszerezte pályafutása első Forma-1-es futamgyőzelmét. Nem mellesleg Ayrton Senna 1993-as Ausztrál Nagydíjon aratott győzelme óta ekkor nyert először brazil pilóta.
Barrichello 123 futamot várt az első győzelmére, nem csoda, hogy már a levezető körben eltört nála a mécses:
GERMANY, 2000 ☔️ ☁️
123rd race start
Grid position: 18
First ever #F1 win? Yes, @rubarrichello! 🙌 #GermanGP 🇩🇪 pic.twitter.com/FoUz6Gzszq
— Formula 1 (@F1) July 18, 2018
Alighanem nézők millióiban hagyott kitörölhetetlen emléket a pilótatársak körében is rendkívül népszerű Barrichello, aki gyakorlatilag az egész eredményhirdetést végigzokogta, hogy aztán Häkkinen és Coulthard a vállukra emelve ünnepeljék őt. És volt mit ünnepelnie a Ferrarinak is, hiszen amellett, hogy nyertek, Barrichellónak sikerült megakadályoznia a futam után pontegyenlőséggel a második helyen álló McLaren-kettőst, hogy valamelyikük letaszítsa a pontverseny éléről Schumachert.
És hogy mi lett az eset után fogdába zárt, a futam utáni hétfőn óvadék ellenében elengedett Mercedes-alkalmazottal? Nos, egy francia bíróság 91 ezer frank kompenzációt ítélt meg neki, amit a Mercedesnek kellett kifizetnie. Sehli terve tehát, ha úgy vesszük bejött, hiszen duplán sikerült bosszút állnia a Mercedesen.
