Brutális! Így írták le a Qualisport Racing kamionversenyzői a 2023-as Dakar Rally első szelektív szakaszát, amelyet az új év első napján kellett teljesíteniük a szaúd-arábiai Yanbu térségében.
Előre lehetett tudni, hogy az idei Dakar még a szokásosnál is komolyabb próba elé állítja majd a versenyzőket, hiszen a szervezők azt ígérték: a valaha volt legnehezebb, legkegyetlenebb útvonalat állították össze 2023-ra. Ezt rögtön alátámasztotta a verseny első szelektív szakasza is, amely olyan nehézségű volt, hogy abba igazi nagyágyúknak, sokat tapasztalt versenyzőknek is beletört a bicskája.
Kovács Miklós pilóta és két állandó társa, Czeglédi Péter navigátor és Ács László fedélzeti szerelő is megküzdött a távval a kamionosok között. Az első Dakarján induló trió 6 óra 36 perc 6 másodperces idővel teljesítette a távot, ehhez kaptak még 15 perc büntetést is, amivel a 23. helyen zárták a napi szakaszt és ugyanezt a pozíciót foglalják el az 54 indulóval elrajtolt kategória összesítésében is.
„Brutális volt és mást tényleg nehéz lenne mondani erre a nyitószakaszra. A táv első harmada sziklás terepen kanyargott, szinte a lelket is kirázta belőlünk, ráadásul jó ötven kilométer után volt egy defektünk is, amivel szerencsére nem veszítettünk sok időt. A szakasz második harmadában kisebb dűnékkel tarkított homokos, nyílt területen haladtunk, majd jött a szakasz utolsó része, amikor már ránk esteledett, így sötétben kellett óriási dűnéken mennünk, ahol ráadásul nem elég, hogy puha volt a homok, de a nyom szét is volt járva. Egy ivecós holland versenytársunknak adtunk kölcsön egy abroncsot, mert szüksége volt rá, de láttunk felborult kamiont, porig égett autót, rommá tört járműveket és a célban értesültünk arról, hogy a motoros kategória címvédője, Sam Sunderland is akkorát esett, hogy nem tudja folytatni a versenyt. Nehéz menet volt, a szervezők vélhetően nem tréfáltak, amikor kegyetlen próbát ígértek az idei versenyre” – értékelt Kovács Miklós, a Qualisport Racing pilótája.
A 2023-as Dakar-rali második szelektív szakasza sem ígérkezik egyszerűnek: a mezőny elköszön az elmúlt napok főhadiszállásától, a Sea Camptől, a célállomás Al-Ula lesz, ahová 158 kilométernyi összekötő és 430 kilométernyi mért táv után érkeznek meg.
Noha a tavalyi szezonzáró után már vezette az Aston Martin autóját, Fernando Alonso a mai naptól mondhatja magát hivatalosan az istálló pilótájának. A silverstone-i gárda ebből az alkalomból videóval köszöntötte a kétszeres világbajnokot.
„Generációjának egyik kiemelkedő pilótájaként Fernando Alonso megkezdte az utazását az Aston Martin F1-el – írta hivatalos oldalán az Aston Martin ahhoz a videóhoz, amivel köszöntötte a 41 esztendős spanyolt. – Minden idők legtapasztaltabb Grand Prix-versenyzője, Fernando csatlakozik a csapathoz két meggyőző Forma-1-ben töltött évet követően, amit két év szabadság előzött meg. Több mint 20 évvel a bemutatkozása után ugyanazzal a nyugtalan sikeréhséggel és nyers tempóval rendelkezik, amivel 32 versenyt és két világbajnoki címet nyert.”
„Most minden képességét, sebességét és tapasztalatát annak szolgálatába állítja, hogy az AMF1-et a rajtrács elejére repítse. Nézze meg az alábbi videót ahhoz, hogy először vessen néhány pillantást Fernandóra az AMF1 pilótájaként.”
Alonso a tavalyi abu-dzabi szezonzáró utáni teszten már vezette az Aston Martin 2022-es autóját, az AMR22-est, de mivel december 31-ig szerződés kötötte az Alpine-hoz, még teljesen fehér overált és fekete sisakot viselt, valamint az autón sem lehettek szponzormatricák.
Január 1-től azonban a spanyol már hivatalosan is a silverstone-i csapat tagja. Azé a csapaté, amely kész arra, hogy profitáljon a mezőny legrutinosabb versenyzőjének tapasztalatából.
„Nagyon nyitottan állunk ahhoz az irányhoz, amerre fejlődünk. Én a Red Bulltól érkeztem, de jöttek emberek a Mercedestől és más csapatoktól is, és nyilvánvalóan Fernandónak is nagyon sokrétű a tapasztalata – nyilatkozta Dan Fallows, az Aston Martin technikai igazgatója. – Nem vagyunk annyira arrogánsak, hogy azt gondoljuk, mereven ragaszkodnunk kell ahhoz, ahogyan szoktuk csinálni a dolgokat. Ha [Alonso] bármilyen tapasztalattal segíteni tud minket, azt egyértelműen be fogjuk fogadni.”
Az Aston Martin az idén beköltözik jelenleg is épülő ultramodern gyárába, és saját szélcsatornát, valamint szimulátort is épít, hogy néhány éven belül az élmezőny tagjává váljon. A csapat már tavaly is megmutatta, hogy van benne potenciál, hiszen a katasztrofális évkezdet után a Spanyol Nagydíjon B-autót vetett be, majd az év második felében produkált fejlődésnek köszönhetően az Alfa Romeóval holtversenyben zárt a pontok terén, de a tabellán csak a hinwiliek mögött, a hetedik helyen végzett.
„Nagyon sokat számít ez abban, hogy építi az önbizalmunkat a következő szezonra – mondta Fallows a jól sikerült 2022-es felzárkózásról. – Egyértelműen olyan autóval kezdtük az évet, ami nem tartott ott, ahol akartuk, majd fejlődést mutattunk, különösen az év második felében. Igazán demonstráltuk, hogy azok a tervezési alapelvek, amelyeket bevezettünk, és némely filozófia, amit átvettünk, kifizetődik. Amit 2023-ban megpróbálunk megtenni, hogy nagyon agresszív fejlesztési stratégiát követünk, és építünk azokra a leckékre, amiket megtanultunk 2022-ben.”
Sokáig úgy tűnt, hogy Esapekka Lappi és Janne Ferm idén, 2023-ban is a Toyotánál fog versenyezni, azonban Ott Tanak távozása a Hyundaitól mindent megváltoztatott.
Esapekka Lappi 2017-es királykategóriában történt debütálása óta szinte minden évben csapatot váltott, ehhez lassan már Janne Ferm is kezd hozzászokni.
“Már mindenre fel vagyok készülve, az év vége közteledtével mindig kiváncsian várom, hogy mi rejtőzik a kindertojásban – utalt a folyamatos csapatváltásra Esapekka Lappi navigátora a Rallit.fi oldalnak adott interjúban. – A Toyota nagyszerű lehetőség lett volna, de a Hyundai még ennél is jobb. A teljes szezonra szóló szerződés sok versenyt és új helyzetet jelentett. Izgatottan várom az új szezont.”
Lappi 2017-ben és 2018-ban a Toyotánál, 2019-ben a Citroennél, 2020-ban az M-Sportnál, majd 2022-ben ismét a Toyotánál vezetett.
A kamionos mezőnyben Martin Macik nyerte a Dakar első versenynapját. Az Ivecoval versenyző cseh 5 perc 46 másodperccel volt gyorsabb a honfitárs Ales Lopraisnál.
A 367 kilométeres pálya első része a navigációról szólt, a másodikon pedig már a dűnékkel is meg kellett küzdenie a kamionos mezőnynek is. A Dakar legnagyobb versenygépei is nagyon gyorsak voltak, 100 km/h felett volt az átlagsebesség.
A nap elején még nagy harc volt Macik és Janus van Kasteren között, sőt a csehet egyenesen négy holland Iveco üldözte. A második ponton Kasteren át is vette a vezetést, de később 8 percet veszített, majd még tovább esett vissza.
A második helyen sokáig Jaroslav Valtr volt a Tatrával és meglepetésre a hibrid Renault kamionnal induló Gert Huzink is tartotta a tempót. A végére Macik előnye megnőtt és majd hat perccel nyerte a szakaszt a dűnéken felzárkózó és második helyen célba érő ALes Loprais előtt.
foto: A.S.O./Frederic Le Floc’h / DPPI
A hollandok és a De Rooy csapat becsületét Mitchel van den Brink mentette meg egy harmadik hellyel, de a hátránya már 10 perc felett volt. A Tatra csapat vitte a negyedik (Valtr) és ötödik (Soltys) helyet, a nap vesztese pedig akár Janus van Kasteren is lehetett volna mivel a hatodik hellyel már az első nap 16 perc 22 másodperces hátrányt gyűjtött. A negatív meglepetések közé tartozott Kees Kolen szereplése is, az 500-es rajtszámmal induló tavalyi világbajnok 27 perces hátrányt gyűjtött és hetedik lett.
A Qualisport Racing kamionjával Kovács Miklós, Czeglédi Péter és Ács László a 22. helyen ért célba. A szakasz végén sok időt veszítettek a dűnék közt, így 2 óra 37 perc hátránnyal fejezték be az első versenynapot.
FRISSÍTÉS: Soltys 15 perc büntetést kapott és így nyolcadik lett, Kovácsék is kaptak 15 perc büntetést amivel a 23. helyen fejezték be az első napot.
Maciknak is kiosztottak egy perc büntetést, de ezzel is majdnem 5 perc maradt az előnye a második napra.
Autóba zárt kulcs, gyorsulási teszt, szerpentinen száguldozás, megpördülés, út közepén ragadás. Dióhéjban ezek történtek Nico Rosberggel aznap, amikor a 2000 lóerős elektromos sportautójával, a Rimac Neverával forgatott. Végül egy Hamilton-drukker srác furikázta vissza a városba egy Volkswagen Poloval…
Nico Rosberg tavaly augusztusban elsőként vehette át a horvát Rimac Automobili által tervezett és gyártott, teljesen elektromos sportautót, a Rimac Neverát, így a 2016-os világbajnok lett a mindössze 150 példányban készült modell egyes sorszámú darabjának tulajdonosa.
A kétmillió euróba (800 millió Ft) kerülő, 1914 lóerős (minden kereket külön villanymotor hajt, kombinált forgatónyomatékuk 2360 Nm) szörnyeteg végsebessége 412 km/h, álló helyzetből 1,85 mp alatt gyorsul 96 km/h-ra, a 0-161 km/h-s sprintet 4,3 másodperc, a 0-ról 300-ra történő gyorsulást pedig 9,3 másodperc alatt tudja le.
Rosberg Zágrábban, amikor átvette autóját Mate Rimactól
És ha már a birtokában van egy ilyen elképesztő műalkotás, Rosberg készített is egy videót róla a YouTube-csatornájára, méghozzá egy olyat, amelyikben rendesen meghajtja a sportautót. A 2016-os világbajnok még ki sem gurult a monacói garázsból a szűk utcákra, már kiválasztotta a „pálya” üzemmódot. „Most szólok, hogy amikor odaérünk az alagúthoz, annyira ijesztő lesz, teljesen le fogom padlózni. Saját magamat is meg fogom ijeszteni” – közölte a mellette ülő kamerás fiúnak, akit nem mellesleg Rubinhónak hívnak.
Még mielőtt megnézhettük mindezt, a monacói kikötőben kaptunk egy kis gyorstalpalót arról, hogy miként kell beindítani az autót, és milyen üzemmódokban lehet használni. Itt a középen levő hatalmas kijelzőn Rosberg szépen átállította a kocsit vérbeli versenyautóvá (agresszív gázpedál reakció, kemény felfüggesztés, alacsony kormányrásegítés, legmeredekebb hátsó szárnyállás, és az ülést is lejjebb vitte úgy, hogy éppen, hogy ellásson a kormány teteje fölött, akár egy F1-es autóban), majd sikeresen bezárta a kulcsot az utastérbe, úgyhogy meg kellett várnia, amíg elhozzák neki a tartalékot.
Ezután végül csak sikerült elindulni, és jöhetett az őrültködés, kezdve a padlógázas gyorsulási teszttel. Íme:
„Basszus. Basszus. Ez őrület. Ez teljes őrület – ez volt Rosberg első reakciója, az arcára pedig minden rá volt írva. – Olyan volt, mintha felszálltunk volna. Én úgy éreztem, hogy repülünk.”
Az igazi szórakozás azonban csak ezután kezdődött, rátértek ugyanis arra a hegyi útra, amelyet autós videók forgatásakor szoktak használni, és Rosberg elmondása szerint ilyenkor lezárják, hogy ne legyen rajta forgalom. Ami azonnal feltűnik, hogy ahogy a Mercedes egykori pilótája odalépett a gázra és elkezdte űzni az autót a szűk kanyarokban, a videón a kormány mögötti és az utasoldali kijelzőt is elhomályosították, azaz nem láttuk, hogy mennyivel lépte túl a megengedett sebességet. Ebből arra következtethetünk, hogy a száguldozáshoz nem volt engedélye a volt F1-es versenyzőnek.
Ennek ellenére Rosberg nem kímélte az autót, miközben az ő és utasa arcán is látszott, hogy bizony ilyen élményben még nem volt részük. „Megerősíthetem, hogy ez az izé elképesztően fekszik az úton. Ez a leginkább sportautó, amit valaha vezettem. Beteg. Annyira jó az úttartása, annyira agresszív. Nézd meg a tapadását, azt csinálok vele, amit akarok. Egyáltalán nem alulkormányzott, látszik, hogy rendes tesztpilóta fejlesztette. A fékezés és a kanyarodás is fantasztikus, és nevetségesen jól tapad, valamint nagyon gyors. Teljesen beteg, Rubinho, ne felejts el filmezni, már nem is nézel a kamerába!” – viccelődött a német.
F1-es autóban aligha vágott ilyen fejet Forrás: Nico Rosberg YouTube
Mindezt sikerült a végén megfejelni azzal, hogy Rosberg átkapcsolta az autót drift üzemmódba, amelyben mind az 1914 lóerőt a hátsó kerekek viszik át az útra, kipörgésgátló nélkül… Nem csoda, hogy rögtön meg is pördült vele. „Megerősíthetem, nem könnyű 2000 lóerőt kontrollálni, egy kicsit cserbenhagyott a tehetségem, de legközelebb több szerencsém lesz.”
Végül egy útmenti pihenőbe félreállva értékelt.
„Simán ez a legelképesztőbb dolog, amit autóban éreztem, és vezettem már őrületes kocsikat itt. Nagyon alacsonyan van a súlypontja, ultrakemény a felfüggesztés és a gumik is remek munkát végeztek. Az egyensúly is remek. Volt egy kis alulkormányzottság, de tökéletesen kontrollált, nincsenek hirtelen kitörések, az elektronika mindent tökéletesen szabályoz, miközben nagyon szabadon is engedi az autót. Amikor rálépsz a gázra, a kocsi mozog össze-vissza, de úgy, hogy tudod, te irányítod. A lehető leggyorsabban próbálod kiegyenesíteni a kormányt, mert kormányzás közben nem tudsz igazán gyorsítani, mert a gumikat a kanyarbeli tapadás köti le. De amint egyenesben hozod, érzed, hogy a kocsi felszabadul, a gyorsulása pedig nevetséges és hihetetlen.”
Nem sikerült kontrollálni a driftet Forrás: Nico Rosberg YouTube
A csattanó csak ezután jött
Miután Rosberg ódákat zengett a Rimac Neveráról, azzal köszönt el, hogy mindenki iratkozzon fel a csatornájára, ő pedig szépen hazagurul. Csakhogy kisebb hiba csúszott a műveletbe, a hazaúthoz ugyanis csinálnia kellett egy Y-fordulót a szűk hegyi szakaszon, csakhogy miután keresztbe állt az úton, véletlenül bekapcsolta a parkolóféket, és ötlete sem volt arra, hogy miként kell azt kiengedni.
A világbajnok gyorsan kizavarta az autóból Rubinhót (aki csak nagy nehézségek árán tudta kinyitni az ajtót), hogy jelezzen a többi autósnak, hogy egy másik kocsi képez akadályt az út közepén, majd folyamatosan szentségelve és a feltartóztatott autósoknak címezve bocsánatot kérve próbált rájönni a titok nyitjára. Végül azt sikerült elérnie, hogy vissza tudjon tolatni az út melletti pihenőbe, továbbhajtani viszont nem tudott.
Rosberget viszont szorította az idő, mivel jelenése volt a lánya karácsonyi partiján, így találnia kellett egy fuvart. Végül egy piros Polo GTI-vel arra járó srác, Stephane, valamint a barátja lett a világbajnok megmentője, és visszavitte őt a városba (a Neverát bezárták és otthagyták).
„Stephane, kinek szurkolsz a Forma-1-ben?” – tette fel a kérdést újdonsült sofőrjének út közben Rosberg. „Nem mondanám magam a rajongójának, de kedvelem Hamiltont” – jött a Rosberg és Hamilton előéletét tekintve igen vicces válasz.
Rosberg nem biztos, hogy erre a válaszra számított Forrás: Nico Rosberg YouTube
„Hamilton számodra az első számú?” – kérdezett vissza rezzenéstelen arccal Rosberg, mire Stephane elmondta, hogy nem, de kedveli őt, mert a Mercedesnél versenyez, és szereti a Mercedest. Ezen végül mindenki jót derült, majd elbúcsúztak Stephane-tól és barátjától, Rosberg pedig éppen időben odaért a karácsonyi bulira.
Ezzel azonban még nem volt vége a napnak, ő és Rubinho ugyanis este 9-kor visszaautózott a hegyekbe a Neverához, amit sikerült működésre bírni, úgyhogy nem kellett az út szélén éjszakáznia. Kalandos egy napjuk volt, annyi szent.
Carlos Sainz nyerte a Dakar első szakaszát az autósok mezőnyében. A háromszoros Dakar-győztes spanyol mögött Sebastien Loeb lett a második, Mattias Ekström pedig harmadikként ért célba.
Az autósok csatája a 367 kilométeres szakaszon szinte pontosan úgy alakult, mint a motorosok versenye. Sainz csapattársa, Mattias Ekstrom az első ellenőrzőpontnál megszerezte a vezetést, és onnantól folyamatosan növelte előnyét. Sainz az elején defektet kapott, ez hátráltatta. A végére azonban minden megváltozott, Sainz több mint két percet javított és besöpörte pályafutása 42. szakaszgyőzelmét a Dakaron. A fordulat annak fényében még inkább meglepő, hogy a spanyol pocsékul kezdett, és a 37 kilométernél levő első időellenőrzőn még csak 30. helyen volt.
Sebastien Loeb is a végére gyorsult fel, igaz ő nem javított ennyit, mert szinte végig Ekström nyomában volt. Végül hiába vert 24 másodprecet Ekströmre, Sainz nála is gyorsabb volt 23 másodperccel. Összetettben ez azt jelenti, hogy az első nap végén Carlos Sainz vezet, de csak 10 másodperc az előnye Sebastien Loeb előtt.
A pályán a negyedik helyet a francia Guerlain Chicherit szerezte meg, aki alig több mint egy perc hátrányban ért célba a Prodrive Hunterrel, de egy perc büntetést is kapott, és ezzel Yazeed Al-Rajhi mögé esett vissza az ötödik helyre. A toyotás Al-Rajhi is közel két perccel később ért célba, mint Sainz, így ők már komoly hátrányban vannak.
foto: A.S.O./F.Gooden/DPPI
Meglepetésre Nasser Al-Attiyah csak a nyolcadik lett, és nem elég, hogy a pályán is veszített több mint 7 percet, még 10 másodperc büntetést is kapott.
Stephane Peterhansel is pocsék első napon van túl. Mr. Dakar a hármas és négyes ellenőrzőpont között veszített sokat, így csak 11. lett és majdnem 9 perces hátránnyal kezdi majd meg a második napot, amelyen 430 kilométer lesz a szelektív szakasz hossza. Két defekt miatt alakult ennyire rosszul a napja, az elsőt az ő hibájából kapták, a másodikat a motorosok pora miatt nem tudták kikerülni. Miután elhasználták mindkét pótkereket biztonságit autóztak nem mertek gyorsan menni.
A Mininek sem volt jó napja, Jakub Przygonski csak két másodperccel volt gyorsabb Peterhanselnél és a tizedik helyen fejezte be az első szakaszt.
A 2022-ben kezdődött hibrid korszak 2024 végéig lesz érvényben, azonban Jari-Matti Latvala, a Toyota Gazoo Racingt csapatfőnöke szerint ez az időszak meg lesz hosszabbítva.
Az FIA folyamatosan tárgyal a WRC jövőjéről a gyártókkal, amit Jari-Matti Latvala is megerősített, azonban megállapodás egyelőre nem történt.
“Az FIA-val és a WRC Promóterrel végig mentünk a WRC jövőjét érintő kérdéseken, azonban végleges megállapodásra még nem került sor – mondta a Toyota Gazoo Racing csapatfőnöke a Rallit.fi oldalnak. – Én arra számítok, hogy a jelenlegi szabályrendszer időszaka meg lesz hosszabbítva, és 2024 után is még több évig ezt a rendszert használjuk.”
Latvala szerint a hidrogénhajtás megoldás lehet a jövőben, de ennek bevezetése még korai lenne 2025-ben.
“A hidrogénhajtás nagyon érdekes dolog, ez megoldás lehet, de 2025-ben még nem látok rá esélyt. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy ezzel a hajtással még nem lehet elég távolságot megtenni.”
A Toyota csapatvezetője azonban nem szeretné, ha a jövőben elektromos autók jelennének meg.
“A rallysportot hang nélkül nem lehet sportnak tekinteni. Ha az erdőben egy zümmögő autót kell figyelned, az nagyon nem jó. Sokkal inkább van helye ennek a pályaversenyzésben. A hangnak mindig jelen kell lennie ebben a sportban. Úgy tűnik, hogy a megoldás elfogadása még egy ideig el fog húzódni.”
Daniel Sanders nyerte a Dakar első 367 kilométeres speciálszakaszát, Pablo Quintanilla előtt. A GASGAS ausztrál versenyzője hét másodperccel volt gyorsabb mint a chilei hondás. A harmadik helyen is egy Honda ért célba, Ricky Brabec 10 másodperccel volt lassabb Sandersnél.
Sokáig úgy tűnt meglepetésgyőzelem születik a Dakar első napján. A tavalyi Rally2-es világbajnok Mason Klein egy kategóriával feljebb lépett és alaposan belekezett, az utolsó ellenőrzőpontig magabiztosan vezetett. A végére azonban jöttek a többiek és Klein visszaesett, közel másfél percet veszített. Sanders 3 óra 31 perc alatt teljesítette a 367 kilométeres szakaszt.
foto: BAS World KTM Racing
A tereprally világbajnok és tavalyi Dakar győztes Sam Sunderland az 52. kilométernél balesetet szenvedett, és az orvosi csapatnak kellett ellátnia. A versenyző eszméleténél volt de hátfájásra panaszkodott, ezért helikopterrel a yanbui kórházba szállították további vizsgálatokra. Sunderland már 2018-ban is hasonlóan balszerencsés volt. Akkor a 2017-es Dakar győzelmét akarta megismételni, ám a negyedik szakaszon kiesett a versenyből.
foto: A.S.O. / DPPI Julien Delfosse
Sanders szakaszgyőzelme is meglepetés, az ausztrál 2021-ben a legjobb újoncként negyedik lett, de tavaly két szakaszgyőzelem után a hetedik speciálon akkorát esett, hogy eltört a könyöke. A hazautazás után derült ki, hogy újabb műtétekre volt szüksége, így a felkészülése cseppet sem volt optimális. Ennek ellenére Sanders nagyon elszántan érkezett a Dakarra, és az első napi győzelem komoly lendületet adhat neki.
A negyedik helyen Joan Barreda Bort fejezte be a napot, neki 20 másodperc a hátránya, és csak utána jönnek a KTM-ek. Klein és Benavides ugyanolyan időt motorozott, mindkettejük 54 másodperc hátrányt szedett össze, a hatodik Toby Price pedig már majdnem két percre van a győztestől.
Gyenes Emánuel az utolsó ellenörzőpontnál a 38. helyen volt, Saghmeister Gábor pedig a 131. helyen motorozik.
A magyarok eredménye mellett kérdéses még Matthias Walkner eredménye, a 2018-as győztes megállt segíteni Sunderlandnek, ezt az időt még jóváírják neki.
FRISSÍTÉS: Sanders és Quintanilla két perc büntetést kapott, ezzel hatodik és hetedik helyre csúsztak, Barreda Bort egy perc plusz időt kapott és maradt a negyedik. Brabec nyerte a napot Klein és Benavides előtt.
Gyenes Emánuel 37. lett, Saghmeister Gábor a 127. helyen ért célba.
Lewis Hamilton várhatóan ezen a télen leül Toto Wolff-al, a Mercedes csapatfőnökével, hogy megegyezzen vele 2023 végén lejáró szerződésének meghosszabbításáról. Ralf Schumacher szerint az pedig csakis a hétszeres világbajnokon fog múlni, hogy mennyi ideig marad még az F1-ben.
Nemcsak a Forma-1-ben, de más sportágakban is rendszerint bebizonyosodik, hogy a legnagyobbak felett is eljár az idő – elég csak Cristiano Ronaldo szaúdi Al-Nassr-hoz igazolását említeni –, és kénytelenek továbblépni, hogy átadják helyüket a fiatalabb generációnak. Ez pedig nem mindig akkor történik, amikor ők elérkezettnek látják az időt erre, hiszen a csapatuknak a jövőre is gondolnia kell.
Így volt ez a hétszeres világbajnok Michael Schumacher első visszavonulásakor is, hiszen a Ferrari finoman kitessékelte őt az ajtón, hogy lecsaphasson a szabaddá váló Kimi Räikkönenre. Ralf Schumacher, a 91-szeres futamgyőztes öccse szerint azonban ilyesmi nem fog megtörténni a bátyja számos rekordját megdöntő Lewis Hamiltonnal, aki addig marad, ameddig akar.
„Lewis-nak akkora a hitele a Mercedesnél, hogy erről ő maga dönt – idézi az Express a Sky Sports F1-es szakértőjeként dolgozó Schumachert. – Akárhogy is lesz, a pénz nem fog szerepet játszani a döntésében, hiszen abból több mint elég van neki. A döntő tényező az lesz, hogy kinek fekszik jobban az új autó. Noha Lewis Hamilton továbbra is abszolút toppilóta, már nem a legfiatalabb, az idő rajta is fog.”
Ezzel együtt Schumacher szerint Hamilton maga döntheti el, hogy mikor látja elérkezettnek az időt a visszavonulásra, amit akár az is előidézhet, ha nem fogja tudni felvenni a versenyt Max Verstappennel.
„Max és Lewis továbbra is a legversenyképesebb a mezőnyben, habár Lewis-nak már volt egy csatája George [Russell-lel] csapaton belül. Max és Pérez esetében ez csak rövid ideig állt fenn a szezon elején. Egy dolog viszont biztos, Max közel van a csúcshoz, és a kora miatt hosszú ideig képes lesz fenntartani ezt a szintet. Eközben Lewisnak többet kell tennie, hogy a határon legyen, többet kell küzdenie” – ecsetelte Schumacher, aki azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy Hamiltonnak Russell-lel is meg fog gyűlni a baja.
„Tegyük fel, hogy George Russell ismét gyorsabb lesz Lewis Hamiltonnál. Ebben az esetben [Hamilton] folytatni fogja egyáltalán? Ez izgalmas lesz. Russell nagyszerű, és fontos emlékeznünk rá, hogy fiatal pilótaként egy olyan Lewis-nak lett a csapattársa, aki minden szempontból toppilóta, és mégis megverte. Ez zavarja Lewis-t. A körülményeket figyelembe véve George teljesítménye még annál is jobb, amit Nico Rosberg csinált 2016-ban” – utalt az egyetlen olyan évre, amelyben Hamilton kikapott a Mercedesnél az aktuális csapattársától, az abba az évben vb-címet nyerő Rosbergtől.
Akkor még senki sem tudta, hogy 1968. január 1-je egy szenzációs pályafutás Forma-1-es részének lezárását hozza, ezen a napon versenyzett és nyert ugyanis utoljára az F1-ben Jim Clark.
Évtizedek óta hagyomány a Forma-1-ben, hogy márciusban indul az aktuális szezon, a téli hónapok pedig a felkészülésről szólnak a csapatoknak és pilótáknak egyaránt. Nem volt azonban ez mindig így, hiszen a sportág hőskorában számos alkalommal versenyzett a mezőny karácsony és szilveszter között, valamint az újév első napján, rendre ebben az időszakban rendezték ugyanis a Dél-afrikai Nagydíjat.
1962-ben december 29-én, egy évvel később pedig december 28-án az aktuális idényzárót tartották az East London-i Prince George versenypályán, 1965. január 1-én (pénteken!!) pedig itt rajtolt el az idény. Azt a futamot az abban az évben második világbajnoki címét ünneplő Jim Clark nyerte, méghozzá nagyon meggyőző teljesítménnyel, hiszen a pole pozícióból rajtolva a leggyorsabb kört is megfutotta.
A repülő skót hasonlóra készült 1968-ban is, amikor szintén január 1-i (hétfő) időponttal rendezték az afrikai versenyt, ezúttal már a Johannesburgtól északra fekvő Kyalamiban. A Lotus 31 esztendős versenyzője óriási favoritként vágott neki a szezonnak, és már az időmérő edzésen jelezte, hogy legfeljebb a technika ördöge foszthatja meg a győzelemtől: egy teljes másodperccel szerezte meg a pole pozíciót csapattársa, Graham Hill előtt a 4104 méter hosszú – azaz meglehetősen rövid aszfaltcsíkon – fölénye tehát igencsak brutális volt.
A helyi idő szerint három órakor, kíméletlen forróságban (közel 50 fokos volt az aszfalt hőmérséklete a rajt pillanatában) kezdődő verseny rajtját egyik Lotus sem kapta el jól, így Jochen Rindt állt az élre a Brabhammel, őt Jackie Stewart követte a Matrában, majd jött Clark, miközben Hill visszacsúszott a hetedik helyre. Ám akik óriási csatát vártak a győzelemért, azoknak csalódniuk kellett: a két skót a második kör kezdetére már meg is előzte Rindtet, majd Clark elment Stewart mellett és eltűnt a távolban.
Eközben Hill is megkezdte a felzárkózást, és a 80 körös futam 29. körében megelőzte a második helyen haladó Stewartot, visszaállítva a rajt előtti Lotus 1-2-t. A hőség rendesen megtizedelte a mezőnyt: a 23 indulóból csak 9-en értek célba, az 1967-es szezonban elképesztően törékenynek bizonyuló Lotusok azonban végigbírták a versenyt, amelyet Clark 25 másodperces előnnyel nyert meg Hill előtt (Stewart motorhiba miatt kiesett), a harmadik helyen pedig a már fél percet kapó Rindt gurult be.
1 Jan 1968: The brilliant Jim Clark dominates the South African GP for what would be his 25th – & last – #F1 win pic.twitter.com/qk96PBI5BC
Clark pedig amellett, hogy megnyerte a szezonnyitót, pályafutása 25. győzelmét aratta, amivel csúcstartóvá vált, megelőzte ugyanis az addig 24 győzelemmel az örökranglistát vele holtversenyben vezető Juan Manuel Fangiót. A futam után megjegyezte, hogy annyira felforrósodott a lábfeje a hőségben, hogy nem bírta volna már sokáig.
A rekord ünneplésére ugyanakkor nem nagyon volt idő, mivel Clark is azon versenyzők közé tartozott, akik magukkal vitték a bőröndjeiket a pályára, hogy a verseny leintése után azonnal a reptérre siethessenek, hogy ott felüljenek az Új-Zélandra tartó járatra, ugyanis jelenésük volt az Új-Zélandon és Ausztráliában zajló Tasman Series az évi első versenyén.
„Volt egy bejelentés, az emberek pedig kicsit tapsoltak” – idézte fel Tony Rudlin, a Lotus későbbi csapatmenedzsere, hogy mennyire kerítettek nagy feneket a rekordnak.
„Semmi különleges nem volt abban, hogy Jimmy nyert, mert szó szerint egyfolytában nyert – mondta a Clarkkal és más pilótákkal az irányt szintén Új-Zéland felé vevő Chis Amon, a Ferrari versenyzője. – Azt hiszem, a legtöbbünk arra számított, hogy ő nyer, ezért bár nyugtáztuk, hogy megdöntötte Fangio rekordját, nem emlékszem semmilyen különleges ünneplésre a repülőn.”
72 rajt, 25 győzelem, 33 pole pozíció, 2 világbajnoki cím – amúgy is, de a kor autóinak technikai felkészültségét figyelembe véve még inkább elképesztő statisztika
A többi versenyző úgy tekintett Clarkra, mint a valaha volt egyik legjobbra, ezért biztosak voltak benne, hogy nem áll meg itt, és jócskán túlszárnyalja majd a 25-ös számot. Így gondolhatta a Kyalamiban első Forma-1-es futamán rajthoz álló Andrea de Adamich is, aki már-már csodálta a skótot. „Tudtam tanulni Graham Hilltől vagy [az 1967-es világbajnok] Denny Hulme-tól és másoktól is, mert láttam a versenyző személyiségét, és hogy miként veszik be a kanyarokat. De amikor Clark érkezett a Lotusában, lehetetlen volt fejben lemásolni azt, amit csinált.”
„Ami annyira gyorssá tette Jimmy-t, az az, hogy nagyon jól összecsiszolódott az akkori legjobb autóval és a mérnökökkel, és mindannyian kitűnőek voltak. Jimmy jó volt, nagyon jó, de pályafutása nagy részében az övé volt a legjobb autó is” – világított rá az 1964-es világbajnok John Surtees arra, hogy akkoriban sem ártott egy kiemelkedően jó autó ahhoz, hogy valaki nyerjen.
Ez persze semmit sem von le Clark érdemeiből, aki az 1962-es, az 1964-es és az 1967-es világbajnoki címről is önhibáján kívül csúszott le, és ha 1968 áprilisában nem veszti életét azon a bizonyos hockenheimi Forma-2-es versenyen, a Lotus elkövetkező években nyújtott teljesítményét (Hill 68-ban, Rindt 70-ben, Fittipaldi 72-ben lett világbajnok a Colin Chapman tervezte autóban) elnézve akár a vb-címek számában is megdönthette volna Fangio rekordját.
Ezt azonban már soha nem tudjuk meg, mert 1968. április 7-én, mindössze 32 évesen, máig tisztázatlan körülmények között a fák közé csapódott az ultragyors német pályán.
Mivel a január 1-i szezonnyitót követően csak májusban rendezték az 1968-as F1-es szezon második futamát, a tragédia miatt a Dél-afrikai Nagydíj nemcsak Jim Clark 25. győzelmét, de egyben utolsó F1-es versenyét is hozta.
