Roland Ratzenberger és Ayrton Senna tragédiája mellett ugyan eltörpül, de mégis az 1994-es imolai fekete hétvége fontos történése Rubens Barrichello hajmeresztő balesete, aminek hatásai következtében a fiatal brazil pilóta nem emlékszik honfitársa temetésére sem.
1994. május 1-je olyan dátum, amely alighanem a legtöbb motorsport-rajongónak beleégett a memóriájába, hiszen ezen a napon halt meg Ayrton Senna. Egy nappal korábban, április 30-án pedig egy másik, nem kevésbé értékes embert is elveszített a sportág Roland Ratzenberger személyében, így rá is illik ilyenkor megemlékezni, ám nem sok kellett hozzá, hogy ne a Simtek osztrák pilótája nyissa a tragédiák sorát. A San Marinó-i Nagydíj pénteki edzésnapján ugyanis Rubens Barrichello, a Jordan-istálló mindössze 22 éves fiatal brazilja is hatalmasat esett.
Embed from Getty Images
Rubens Barrichello (középen) hálás lehet, hogy nem ő lett az 1994-es imolai hétvége harmadik halálos áldozata
Miután Barrichello a biztató 10. helyen zárta a szabadedzéseket, a pénteki időmérőn az első gyors körének végén, az 1994-es hétvége után a nyomvonalból kivett utolsó előtti sikánban hibázott, majd a kerékvetőről katapultálva hatalmas tempóval a levegőbe repült és a gumifalnak vágódott.
„Mindig a kezemben tartottam a megbízható stopperemet, amit akkor indítottam el, amikor az autó megjelent a célegyenesben – emlékezett vissza korábban a The-Race.com hasábjain Gary Anderson, a Jordan akkori technikai igazgatója, akinek szintén az imolai volt pályafutása legborzasztóbb hétvégéje. – Ily módon mindig tudtam cukkolni Eddie Jordan [csapatfőnököt], mert többé-kevésbé tudtam Rubens idejét, mielőtt átszelte volna a célvonalat. Ez alkalommal is néztem a pályát és vártam, hogy megjelenjen, de amikor megérkezett a Variante Bassa-sikánba, a kocsi átugratott a kerékvetőn és nagy sebességgel a védőfalba csapódott. Amennyiben helyes volt a mérésem, a 8. időt autózta volna.”
Barrichello remekül kezdte az évet, hiszen brazíliai 4. helyével már a szezonnyitón annyi pontot szerzett, amennyit a Jordan 1993-ban az egész idényben. Ezt Aidában megfejelte ő és a csapat első dobogójával, az önbizalma tehát az egekben volt, miközben csapattársa, Eddie Irvine három versenyre eltiltatta magát, miután Interlagosban kis híján halálos balesetet okozott.
Irvine balesete és annak háttértörténete:
Ez lehetett volna a tragikus 94-es F1-es szezon első halálos balesete (videó)
Hogy ennek az önbizalomtól duzzadó hozzáállásnak köszönhető-e vagy sem, már nem derül ki (Barrichello semmire sem emlékszik az egészből), de a fiatal brazil 15 km/órával nagyobb tempóval érkezett meg az ominózus sikánba, mint azelőtt bármikor. Az autó megcsúszott, letért az ideális ívről, majd 223 km/órával ugratott, hogy aztán óriási erővel lassuljon le.
A kocsi ezután orral a földnek ütközött, majd bukfencezett egyet, és végül félig az oldalán, félig a tetején állt meg. A pályabírók gyorsan ott teremtek és talpra állították az autót (ezzel egyébként kockáztatva a pilóta további sérüléseit, vagy a meglévő sérülések súlyosbodását), amelyben a jól láthatóan eszméletlen Barrichello feje ide-oda verődött.
A balesetet ITT, az azt küvető mentést ITT lehet visszanézni.
Amikor Sid Watkins professzor, az F1 orvosa odaért, a brazil pilóta továbbra sem volt eszméleténél, és az arcán keletkezett vágásból ömlő véri miatt nehezen is kapott levegőt. A Jordan versenyzőjét a helyszínen intubálták, majd a pálya orvosi központjába vitték. Mire Eddie Jordan csapatfőnök odaért, Ayrton Senna már honfitársa mellett volt, így Barrichello őt látta meg elsőként, amikor magához tért… „Rendben van. Természetesen sokkos, de rendben van” – mondta később a Williams garázsába visszatérő háromszoros világbajnok.
Embed from Getty Images
Barrichello reflexből mindkét kezét az arca elé emelte, ami ilyenkor a legrosszabb, amit egy pilóta tehet
„Apró vezetői hiba volt, komoly következményekkel” – konstatálta Anderson, kiemelve, hogy amennyiben a váz alja nem akad el a védőfal tetejében, sokkal komolyabb következményei is lehettek volna a bukásnak.
„Ha ez nem történik meg, valószínűleg átrepül a törmelékfogó kerítésen, bele a lelátóba. A váz jobb alsó része és a motor megsérült, de a váz többi része meglepő módon egyben maradt. A véletlennek köszönhetően Eddie Irvine pedig pont azon a lelátón ült. Az én nézőpontomból nem láttam a teljes balesetet, mert az autó egy ponton eltűnt a szemem elől, de a televíziós felvételek alapján eléggé drámainak tűnt, ahogy utána még fel is borult.”
„Az F1 orvosa, Sid Watkins professzor szinte rögtön ott termett, ami nagy szerencse, hiszen Rubens lenyelte a nyelvét. Miután kiszedték, elmentem az orvosi központba, és ahogy Rubens-t berakták a helikopterbe [hogy az orvosi központból kórházba szállítsák], beszéltem vele, és azt kiabálta: »Készítsétek fel a tartalék autót, később visszajövök!«.”
Persze erről szó sem lehetett, és amikor este Anderson bement pilótájához a kórházba, az adrenalin és a sokk elmúltával már Barrichello is tudta, hogy ebből azon a hétvégén nem lesz visszatérés. A technikai igazgató úgy emlékszik, Senna a kórházban is meglátogatta honfitársát, mert az efféle balesetek mindig nagy hatással voltak rá.
Embed from Getty Images
Barrichellót beteszik a mentőhelikopterbe (a kép jobb alján, SASOL feliratú sötétkék pulóverben látható Anderson)
Nem emlékezett a temetésre
Két nappal később aztán a brazilok legendáját kellett látogatni, de ő már nem volt abban az állapotban, hogy észlelje is az érte aggódókat, és nem sokkal később eltávozott az égi versenypályákra. Milliók gyászolták és gyászolják a mai napig, és bár Barrichellót is mélyen érintette a halála, a sors őt megkímélte attól, hogy a mai napig fájjanak neki ezek az emlékek.
„Senna halála nagy csapás volt Rubensnek. Elég jó barátok voltak, és amikor Rubens visszatért a brazíliai temetésről, részt vett egy rövid teszten Silverstone-ban. Beült az autóba, majd a legelső körtől kezdve mindent kitaposott belőle. Utólag azt mondta, erre azért volt szüksége, hogy bizonyítsa saját magának, hogy nincsenek hatással rá az események és a borzasztó imolai hétvége” – emlékezett vissza Anderson.
„De utólag visszatekintve szerintem eltartott egy kis ideig, mire Rubens visszatért a legjobbjához. A következő versenyt Monacóban rendezték, és nagyon szürreális esemény volt. Mindenki először találkozott Roland és Ayrton halála óta, és ezeknek az embereknek egy része, beleértve a pilótákat is, soha nem vett részt olyan futamon, amelyen valaki meghalt, nemhogy ketten is. Ezért senki sem igazán tudta, hogy miként reagáljon.”
„Monacóban Rubens nem volt a régi önmaga, de a következő futamra, Barcelonára visszatért a tempója. Biztos vagyok benne, hogy a fején levő pukli sem segítette, de akkoriban nem sokat tudtak az agyrázkódásról a sportban. Például két évvel később, amikor az 1996-os Ausztrál Nagydíjon Martin Brundle hatalmasat esett a Jordannel, leporolta magát, és beült a tartalék autóba az újraindításra. Sid Watkins mindössze annyit kérdezett tőle, hogy hová tette a pénztárcáját a verseny előtt. Mivel tudta, Sid szerint készen állt a versenyzésre. Néhány kör után azonban [Brundle] rájött, hogy nem igazán tudja, merre van az előre, ezért inkább kiállt.”
Embed from Getty Images
Barrichello (jobbról a második) Senna koporsója előtt
2016-ban aztán Barrichello elárulta, hogy az imolai bukásban szerzett agyrázkódása a következő hetek történéseinek nagy részét kitörölte az agyából, így például Senna temetésére sem emlékszik, noha ő volt az egyik koporsóvivő.
„Nem emlékszem az imolai balesetemre, de próbáltam nevet szerezni magamnak. Azt hittem, képes vagyok olyan gyorsan átmenni a kanyaron, de az autóm nem volt képes arra, amire én annak tartottam, és hatalmasat estem. Ezután hazatértem Sao Paulóba, Ayrton Senna pedig közben meghalt. Isten jó volt hozzám, mert amnéziában szenvedtem, és egy hónapon át sok mindent elfelejtettem. Nem emlékszem arra sem, hogy vittem Ayrton koporsóját. Nem emlékszem. Látom a fotókat, de nincsenek róla emlékeim” – idézte fel a Fox Sports-nak.
A később a Ferrarival és a Brawn GP-vel 11 győzelemig jutó, összesen 322 F1-es futamon elinduló brazil ezután pedig tényleg eldöntötte, hogy őrült módjára fogja letudni a visszatérését. „Emlékszem, hogy feltettem magamnak a kérdést, hogy »Most mi lesz? Félni fogok újra autóba ülni? Nem fogok félni, ugye?« Aztán eldöntöttem, hogy fogom magam, és az első körömben olyan leszek, mint egy mániákus, és vagy lesz egy újabb hatalmas balesetem, vagy megjavítom az addigi rekordomat. Hálistennek utóbbi történt. Akkor döntöttem el, hogy továbbra is ezt akarom csinálni.”