Josh McErlean kivételes pilótának érezheti magát, hiszen már a harmadik navigátor kerül mellőle egy gyári csapatba a Rally Világbajnokságon.
Josh McErlean mellett egy évet diktálta az itinert James Fulton, aki a Japán Rallyn már a visszavonuló Paul Nagle helyét veszi átCraig Breen mellett.
Az ír versenyzőnek így új navigátort kell majd keresnie, amiben már jó gyakorlatot szerzett, hiszen az elmúlt négy évben már a harmadik navigátort veszíti el. 2017-18-ban Aaron Johnston ült McErlean mellett, aki később Oliver Solberg navigátora volt, majd Takamoto Katsuta versenyzőtársa lett.
A 23 éves versenyzőnek ezt követően Keaton Williams diktált a versenyeken 2019 és 2021 között, aki a tavalyi Ypres Rallyn ült Takamoto Katsuta mellett.
“Talán valami jutalékot kellene kapnom, mert úgy tűnik, hogy navigátor tehetségekkel sikerül mindig dolgoznom – mosolygott McErlean a Dirtfishnek adott interjú során. – James Fulton igazi profi, aki nagyon sok időt tölt munkájával. Minden versenyző szeretné a legjobb tudását nyújtani, és ha adódik egy WRC lehetőség, akkor azt meg kell ragadni. Természetesen Jamest nem próbáltam visszatartani, mert az, hogy Craig mellett ülhet, nagy lehetőség.”
James Fulton 10 éve még gokartosként kezdett versenyezni, majd 2012-16 között ír pilóták mellett navigált, első nemzetközi versenyein pedig 2017-ben vett részt John Moffett mellett, akivel az Eb-n indult. Fulton eddig 10 WRC2-es és WRC3-as versenyen navigált.
“Amikor elkezdtem rallyzni, csak egy jó szórakozás volt a haverokkal – mondta James Fulton. – Később gyorsan szenvedéllyé vált és szerettem volna karriert építeni. Mindig is tudtam, hogy elég alázattal képes vagyok nagy dolgot elérni. Sok pilótának tartozom köszönettel a segítségükért, ilyen versenyzők Sam Moffett és Barry McKenna is. Írországban mindenki Craig Breent követi, ezért nagyon örülök, hogy a navigátora leszek.”
A rallycross országos-bajnokság utolsó versenyén a Kakucsringen Benyó Máté nyerte a Supercars kategóriát.
Az év utolsó versenyhétvégéjére érkezett a rallycross mezőny, mert a Eb után az ob is a végéhez érkezett. A bajnoki címek nagy része már eldőlt, talán ezért is voltak nagyon kevesen az indulók, de a Nyirádi teltház után fájó szívvel néztük az eredménylistákat.
A Supercars kategóriában négyen indultak, Kárai Tamás már bajnokként, Benyó Máté és Koncseg Zoltán viszont a második helyért küzdött meg egymással. Rajtuk kívül Lencse Zoltán állt még rajthoz egy Mitsubishi Colttal.
Az előfutamok sormintája eléggé egyhangúan alakult, Kárai nyert, Benyó, Koncseg és lencse volt a további sorrend mind a négy alkalommal. Elődöntő nem volt, a döntőben viszont jött a fordulat, Benyó lerajtolta Kárait, majd amíg a bajnok jokerre ment nagyon gyors kört futott és ezzel az utolsó körben a saját jokeréről elsőnek jött vissza és megnyerte a versenyt.
„Ugyan sajnos kevesen voltunk a mezőnyben, de nagyon erősek voltak az ellenfelek, így igazán értékes ez a győzelem. Menetről menetre fejlődtünk az új autóval és azt gondolom szépen lassan kezdek összeszokni vele. Nagyon örülök, hogy győzelemmel zárhatom le az évet és köszönhetem meg a csapatnak a rengeteg munkát, nektek pedig az egész éves támogatást. Elképesztő volt átélni, hogy mennyien jöttetek ki szurkolni, nagyon hálás vagyok érte. Hosszú és kihívásokkal teli szezon volt, ahol talán többet tanultam mint karrierem során eddig bármikor” – nyilatkozta Benyó Máté, aki második lett a bajnokságban.
A Super1600 és az STC-2000 összevont mezőny is négy autóból állt. Kotán Péter örömautózott az Opel Astrával, amivel Laczkó Lehel bajnok lett ebben a szezonban. Sajnos a harmadik előfutamban hatalmasat ütközött Répásival. A Skoda nagyot borult és ezzel véget is ért a hétvégéje.
A döntőre már egyedül maradt Roman Castoral, és kissé komikus módon magányosan teljesítette a hat kört.
A Super1600-ban Kotán ugyan vezetett, de Kovács Sámuel egy korai jokerrel megnyerte a döntőt.
A nagy túraautók szintén négyfős mezényében Gabay Zion nyert. Az STC-1600-ban Körmöczi Gergő lett az első.
Kalle Rovanpera elképesztő show-t varázsolt a Rally Legend nézői számára a Toyota Celicával, miközben Jari-Matti Lstvala megnyerte a classic kategóriát.
Gene Haas, a Haas-istálló tulajdonosa az USA Nagydíj előtt kerek-perec kimondta: Mick Schumachernek pontokat kell szereznie a szezon hátralevő részében ahhoz, hogy megtarthassa az ülését.
Hónapok óta tartanak már a találgatások Mick Schumacher jövője körül. Volt időszak, amikor úgy tűnt, a hétszeres világbajnok fia az idei szezon elején produkált két hatalmas balesete miatt elveszítette az esélyt arra, hogy a Haas meghosszabbítsa a 2022 végén lejáró szerződését, a Szingapúri Nagydíj után viszont olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint az amerikai istálló megkezdte a tárgyalásokat a német versenyzővel.
Eközben nem csitulnak azok a hangok sem, amelyek szerint Nico Hülkenberg fogja váltani Schumachert (Mark Hughes elismert F1-es újságíró szerint például ez fog történni, és Schumachernek nem az F1-ben, hanem a sportautózásban van a jövője).
Mostanáig azonban nem lehetett tudni, hogy a Haas pontosan mit mérlegel, és mi alapján hozza meg a döntését. A Japán Nagydíj első szabadedzésén az autóját ismét összetörő Schumacher például meglepőnek tartaná, ha az újabb baleset miatt elveszítené az esélyét a 2023-as ülésre, és úgy gondolja, a csapata tisztában van vele, hogy mire képes.
Gene Haas (balra) közölte az elvárásait Fotó: Andy Hone / LAT Images
Gene Haas, az istálló tulajdonosa az AP News-nak adott nyilatkozata azonban egészen mást mutat, az amerikai üzletember ugyanis az istálló hazai versenyen előtt kijelentette, a pontszerzésen múlik Schumacher jövője.
„Egyelőre csak várunk. Arra van szükségünk, hogy Mick szerezzen néhány pontot, mi pedig próbálunk neki annyi időt adni, amennyi csak lehetséges, hogy meglássuk, mire képes. Ha velünk akar maradni, meg kell mutatnia, hogy képes még néhány pontot szerezni. Erre várunk” – szögezte le Haas.
Ez a kijelentés pedig amellett, hogy természetesen mindenkinek a célja a pontszerzés, eléggé furcsa annak tükrében, hogy a Kanadai Nagydíjra datálható formajavulása óta (saját bevallása szerint ekkor jöttek rá valamire, ami alapjaiban változtatta meg a versenyzéshez való hozzáállásukat) Schumacher ugyanúgy két alkalommal szerzett pontot, mint csapattársa, Kevin Magnussen, ráadásul mindketten az Osztrák és a Brit Nagydíjon végeztek az első tízben.
A szezon második felére a fejlesztési versenyben visszaeső, előrelépést a Magyar Nagydíjon bevetett átfogó fejlesztési csomagjával is elérni képtelen Haas tehát már nem ugyanaz az autó, amely a szezon elején még rendszeresen a top 10-re volt jó, és amellyel Magnussenn az első négy futamból háromszor pontot szerzett.
Magnussen is csak a szezon elején szállította a jó eredményeket Fotó: Andy Hone / LAT Images
Schumacher ez idő alatt küszködött a kocsival, a formajavulása pedig pechére egybeesett az autó erőviszonyokban elfoglalt helyének romlásával. Ezzel együtt volt több olyan alkalom is, amikor esélye lett volna pontokat szerezni. Hollandiában pontszerző helyen haladt, amikor a csapat elrontotta a bokszkiállását, a Japán Nagydíjon pedig szintén, amikor kockáztattak a stratégiájával, és végül rossz lóra tettek. Ennek tükrében szintén érdekes, hogy Haas a pontszerzéstől teszi függővé Schumacher jövőjét, miközben egyértelmű, hogy a Haas jelen esetben nem alkalmas arra, hogy stabilan a pontszerző helykért lehessen csatázni vele, de amikor lett volna erre esély, akkor rendre a csapat melléfogása is szerepet játszott annak elúszásában.
Ha megnyeri az USA Nagydíjat, maradhat
Haas az interjúban elmondta, hogy a jelenlegi Forma-1 sokkal keményebb, mint amilyen régen volt, amikor ő a pályafutását kezdte, mivel sokkal kisebbek a különbségek az élmezőny és a sereghajtók között, és nincsenek már rossz csapatok. Emiatt aztán a hibákért is sokkal nagyobb árat fizet az ember, nem beszélve a költségekről.
„Ebben a sportban egyszerűen nem lehet kedvesnek lenni egy újonccal, mert ahhoz túl drága. Ha hibázol a versenyző kiválasztásánál, vagy a stratégiával, a gumikkal, az milliókba kerül – utalt a Schumacher által az idén és tavaly okozott balesetekre. – Szerintem Mickben hatalmas a potenciál, de egy vagyonba kerül, és számos autót összetört, ami sok pénzbe került nekünk, pénzünk pedig nincs. Na most, ha pontokat szerzel nekünk, és te vagy Verstappen, de közben autókat törsz, akkor megbirkózunk vele. De ha hátul vagy, és úgy törsz autókat, az már igen nehéz helyzet.”
A nagy bukásokon bukik el Schumacher F1-es karrierje? Fotó: Steven Tee / LAT Images
Gene Haas álláspontja tehát az, hogy Schumacher sokba kerül a csapatnak, de még csak meg sem térül mindez, hiszen nem tud jelentősen segíteni a Haasnak abban, hogy előrébb végezzen a konstruktőri pontversenyben, és ezáltal több pénzt kapjon. Innen nézve valahol érthető, hogy Schumachertől extra teljesítményt várnak azért cserébe, hogy több milliós kárt okoz évente a csapatnak.
A Haas az USA Nagydíj csütörtöki napjára egyébként sajtótájékoztatót jelentett be, de Haas szavai alapján szinte biztosra vehető, hogy ezen nem a jövő évi pilótapárost, hanem az új főszponzor érkezését jelentik majd be. És hogy mennyi ideje van pontot szerezni Schumachernek, és rendelkezésére áll-e az utolsó négy futam ehhez?
„Nos, ha megnyeri a következő versenyt, akkor marad. A kettő között pedig van egy szürke zóna” – válaszolta erre a kérdésre a Haas tulajdonosa.
Némi meglepetés volt, hogy Oliver Solberget kitette csapatából a Hyundai, Julien Moncet most elárulta az okokat.
Oliver Solberg tavaly két évre szerződött a Hyundai Motorsporthoz, ahol az első évben inkább a WRC2-ben szerepelt többet, míg idén már a Rally1-es autót vezethette egy verseny kivételével.
Petter Solberg fia azonban idén kilenc futamon mindössze 33 pontot tudott gyűjteni. Finnországban már a pénteki első szakasz első kanyarjában kiesett, majd ezt követően Belgiumban karrierje legjobb eredményét érte el negyedik helyével.
Új-Zélandon Solberg bár az ötödik helyen zárt, végül itt dőlt el sorsa, a versenyt követően héten a koreai gyártó bejelentette, nem hosszabbítanak Oliverrel év végén.
Később pedig az is kiderült, hogy Spanyolország után Japánban is Dani Sordo fog indulni.
“Alapos mérlegelés után született meg a döntésünk a szakításról – mondta Julien Moncet, a Hyundai Motorsport csapatigazgató-helyettese az AutoHebdo magazinnak. – Régóta gondolkoztunk már az ügyön, de a végső döntés az Új-Zéland Rallyn született meg. A döntés Alzenauban született meg, de Koreában is beleegyeztek. Elég sokáig dolgoztunk Oliverrel és mindent megadtunk számára a fejlődéshez. Szomorú volt a döntés, de Oliver nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Van benne potenciál, ez nem kérdéses, de szeretnénk jövőre a vb címért harcolni, ezért döntöttünk úgy, hogy nem hosszabbítjuk meg Oliver szerződését.”
Moncet hozzátette, hogy negyedik autó indítása nincs tervben 2023-ban sem.
Thierry Neuville és Ott Tanak mellett jövőre Craig Breen, Andreas Mikkelsen, vagy Teemu Suninen vezetheti majd a harmadik autót a pletykák szerint. Azonban Ott Tanak jövője is kérdéses a csapatnál.
Nem mindennapi élményben volt része Pato O’Wardnak, a McLaren Arrow SP IndyCar-pilótájának, aki Ayrton Senna 1990-es McLarenjét hajtotta meg a hétvégén. A mexikói versenyző nem finomkodott, és rendesen odalépett az MP4/5B-nek, mindezt pedig az ő szemszögéből is megcsodálhatjuk.
Már több ízben beszámoltunk róla, hogy az elmúlt hétvégén valódi autócsodák lepték el a Laguna Seca-versenypályát, amelyen többek között az 1978-as világbajnok Mario Andretti és az 1998-ban és 1999-ben F1-es vb-címet nyerő Mika Häkkinen is autóba pattant. Nem olyan nagy név – persze, még bőven van esélye azzá válni –, mint az említett két úriember, az Arrow McLaren SP IndyCar-pilótája, Patricio „Pato” O’Ward, de az esetében nem is az ő személye az érdekes, hanem az, hogy milyen autót vezetett a Velocity Invitational nevű rendezvényen.
A 23 esztendős mexikói ugyanis Ayrton Senna 1990-es világbajnok autójába, a McLaren MP4/5B-be ülhetett be, és ha már így alakult, rendesen meg is hajtotta a 32 esztendős kocsit (persze csak annyira, hogy ne tegye kockára a felbecsülhetetlen értékű technikát).
Hogy mennyire, azt Marshall Pruett jóvoltából egy sisakkamerán keresztül is megnézhetjük, ami 1990-ben természetesen még nem állt rendelkezésre (habár néhány évvel később már teszteltek ilyet versenyhétvégén is, de egészen 2021-ig kellett várni a rendszeresítésére), így egészen különleges képet kaphatunk arról, hogy mit látott Senna abban az évben, amelyben második világbajnoki címét nyerte.
Íme:
Ha már a 700 lóerős, 3,5 literes V10-es motorral hajtott autó fedélzeti kamerás felvételeiben kigyönyörködtük magunkat, érdemes megnézni, hogy kívülről milyen volt, ahogy az ikonikus festésű kocsi száguldott Laguna Secában.
👇🏻👇🏻👇🏻
Espero y Ayrton este sonriendo alla arriba. No puedo dejar de ver los videos. Se me pone la piel chinita. 🥹
„Remélem, Ayrton mosolyog odafönt. Nem tudom abbahagyni a videók nézését, és minden alkalommal libabőrös leszek. Ez a gép annyira tiszta, amennyire csak lehet” – írta O’Ward a fentebbi poszt alá, egy másikhoz pedig azt fűzte néhány sírós emoji kíséretében, hogy „Nem sírok”.
Amennyiben pedig még nem volt elég, itt van további 4 perc az MP4/5B-ről Pato O’Ward-dal a volánnál:
A Hyundai Motorsport a Spanyol Rally előtti teszteken már a 2023-as aerodinamikai csomagot is tesztelte versenyzőivel.
A WRC gyártói csupán a verseny előtti teszteken tudnak készülni a következő futamra, valamint a következő szezonra is.
A wrcwings.tech oldal észrevette, hogy a Spanyol Rally előtti teszteken a Hyundai Motorsport frissítette aerodinamikai csomagot próbált ki, ami vélhetően 2023-ban kerülhet a Raly1-es autókra.
A módosítás a hátsó légterelő oldalsó szárnyainak méretében figyelhető meg, az új légterelőnél ez sokkal nagyobb, mint az idén használt esetén.
Az oldal arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel az új szárny szélesebb, mint a megengedett, ezért valószínűleg egy kevésbé széles szárny fog az autókra kerülni.
A légterelő új módosítása, mely hasonlít az M-Sport Ford Pumánál használt módszerére, nagyobb leszorítóerőt eredményezne a járművek számára, mindezt úgy, hogy csak minimálisan változik a légellenállás mértéke.
A változások a wrcwings.tech oldalon láthatók jobban.
Ma ünnepli 43. születésnapját a Forma-1-ből a tavalyi szezon végén visszavonult Kimi Räikkönen, mi pedig ennek apropóján kicsit másként felidézzük, amikor először nyert az F1-ben.
Kimi Räikkönen 19 szezonon át tartó Forma-1-es pályafutása mind a pályán, mind azon kívül, bővelkedik felejthetetlen pillanatokban, így egyet kiválasztani szinte lehetetlen ahhoz, hogy azzal ünnepeljük meg a Jégember 43. születésnapját. Mi azonban most mégis megtesszük, és a 2003-as Malajziai Nagydíjra ugrunk vissza az időben. A Räikkönen-drukkereknek természetesen jeles a 2003. március 23-i dátum, de akik esetleg nincsenek képben, azoknak most eláruljuk: Kimi Räikkönen ezen a napon szerezte élete első Forma-1-es futamgyőzelmét.
A Saubernél eltöltött 2001-es bemutatkozó év után a fiatal finn 2002-ben már a McLarennel versenyzett, és bár az autó nem sikerült valami jól – és persze a Ferrari dominanciája mellett nem nagyon tudott labdába rúgni egyik rivális istálló sem – a Francia Nagydíjon így is csak egy megcsúszás választotta el Räikkönent attól, hogy már abban az évben futamot nyerjen.
Erre azonban még várni kellett, a 2003-as szezon pedig hasonlóan nehéznek ígérkezett a McLarennek, amely nem készült el a végül soha be nem vetett MP4-18-as versenygéppel a szezon kezdetére, így a Ferrarihoz hasonlóan a 2002-es autó továbbfejlesztett változatával kezdte az idényt. Az Ausztrál Nagydíjon David Coulthard révén viszont így is nyerni tudtak, a csapat erejét pedig jól mutatta, hogy a bokszutcából rajtoló Räikkönen a 3. helyen végzett.
A 2003-as Ausztrál Nagydíjon Fotó: Daimler
Akik ezután a Jégember győzelmét vizionálták a Malajziai Nagydíjra, azok az időmérő után valószínűleg csalódottan bámulták a tévéképernyőket, Räikkönen ugyanis csak a hetedik rajtkockát szerezte meg. A rajtnál viszont kihasználta az előtte kialakult kavarodást (Schumacher nekiment Trullinak, utóbbi kiesett, előbbi pedig mehetett új szárnyért, majd büntetést kapott), majd azt, hogy Coulthard már a második körben kiesett elektronikai hiba miatt, és Rubens Barrichello, illetve Nick Heidfeld megelőzésével nemsokára már a 2. helyen haladt. A versenyben vezető Fernando Alonsót végül az első kerékcsere során ugrotta át, onnan pedig hátra sem nézett, és hatalmas, közel 40 másodperces előnnyel nyert a második helyen beérkező Barrichello előtt. Alonso végül harmadik lett.
Idáig vélhetően sokan ismerik a sztorit, ám azt talán kevesebben tudják, hogy a háttérben igen nagy idegeskedés zajlott a McLarennél. Hogy miért, ahhoz Marc Priestley, a McLaren korábbi szerelőjének The Mechanic című könyve adja meg a választ. A csapatban csak Elvisnek becézett szerelő így írt a 2003-as Ausztrál Nagydíjról.
„Ha Ausztrália jó érzés volt és kijelölt egy inspiráló utat a számunkra, a következő verseny Malajziában olyan emlékeket adott, amelyeket soha nem fogok elfelejteni. Miután két versenyzőnk is a dobogón állt az előző versenyen, teljességgel hittünk magunkban és a nagy forróság és magas páratartalom ellenére jó érzésekkel kezdtük a hétvégét a Kuala Lumpur melletti Sepang Circuiten. Becsatoltam Kimit az autójába a rajtrácson, és közben beterítettem az izzadtságommal, ahogy behajoltam a pilótafülkébe meghúzni az öveket. Amikor viccelődött egy sort ezen, tudtam, hogy nyugodt, amit jó jelnek véltem. Aztán alig néhány másodperccel azelőtt, hogy el kellett hagynom a rajtrácsot, megkérdezte, hogy hány körös lesz a verseny.”
„»ÖÖ, nos, 56, de nem kellene ezt mostanra már tudnod?«, feleltem, majd biztosra mentem, hogy nem valami újabb tréfáról van-e szó. Később kiderült, hogy Kiminek valóban nem volt fogalma sem arról, hogy mennyi ideig kell versenyeznie, ez a dolog pedig később általánossá vált. Nem vicc volt.”
Räikkönennek persze nem kellett ismernie a pontos körszámot ahhoz, hogy mindenkit állva hagyjon, ám amikor már biztos lehetett benne, hogy csak egy műszaki hiba foszthatja meg az első helytől, akkor sem vett vissza.
„Akkoriban olyan extrém és kíméletlen volt a fejlesztési verseny, hogy az autók és a motorjuk soha nem volt teljesen ugyanolyan két egymást követő versenyen, ami számos kísérleti alkatrészt és elkerülhetetlen kockázatot jelentett. Úgyhogy, amikor Kimi az egyik legforróbb és legkeményebb futamot vezette úgy, hogy korábban sem ő, sem a szerelői nem nyertek, mindannyian feszültek voltunk. Nem tudtam levenni a szemem a garázs monitorairól, keresztben voltak az ujjaim, a térdem pedig idegesen ugrált, miközben figyeltem a versenyt és reménykedtem” – írta Priestley.
„A menedzsment eközben azt akarta, hogy Kimi lassítson a futam vége felé, és meg is tudtam érteni, hogy miért. Óriási, 30 másodperces előnyünk volt a második helyezett előtt, és mindenki aggódott, hogy a motor végigbírja-e. Végül Kimi „nem igazán” lassított, és folyamatosan egyre jobb köröket ment, figyelmen kívül hagyva a rádión kapott tanácsot, és két körrel a verseny vége előtt közel 40 másodpercesre növelve az előnyét. Ez pedig feldühítette Steve Hallamot, a főmérnökünket, aki nem mellesleg olyan habitusú ember volt, hogy mindenki csak tiszteletesnek becézte.”
„»Kimi, 40 másodperc az előnyünk, azt akarom, hogy vegyél vissza most, és hozd be a célba az autót!«, mondta a tiszteletes a rádióban. Csönd. Újabb fél kör telt el, »Kimi, ez most komoly«, figyelmeztetett a tiszteletes, »Muszáj visszavenned és alacsonyabb motorüzemmódba kapcsolnod a kormányon…«, mire a rádió hirtelen felrobbant, »CSAK FOGD BE, TUDOM, HOGY MIT CSINÁLOK, BASSZA MEG!«”
On this day in 2003, Kimi Räikkönen got off the mark for victories in F1. He brought it home in P1 for the first time at the Malaysian Grand Prix. 🏆
There would be a bright future ahead in the sport for the young Flying Finn. 🇫🇮 pic.twitter.com/XmqeIvPm7O
Räikkönen tehát már a 2003-as Malajziai Nagydíjon elsütötte (és ki tudja, talán már korábban is) lényegében ugyanazt a mondatot, amit a 2012-es abu-dzabi győzelmekor. Csak ekkoriban még nem hallotta az egész világ, így nem lett belőle pólókra nyomtatott szállóige.
A motor végül persze kibírta, így a Jégember is elkerülhette a szerzetes fejmosását, és a csapattal együtt hatalmas ünneplésbe kezdett. Noha abban az évben nem nyert többet, az utolsó versenyig harcban volt a világbajnoki címért, amiről végül két ponttal csúszott le, és második lett az összetettben a hatodik vb-címét nyerő Michael Schumacher mögött.
Az 1994-es Japán Nagydíjon kis híján halálos balesetet szenvedő Martin Brundle már akkor, majd 1998-ban is szólt, hogy nem lenne szabad traktorokat beküldeni a pályára, amíg azon autók köröznek. Senki nem hallgatott rá.
Mindenki hálát adhat a sorsnak és az égieknek, hogy nem történt újabb tragédia Szuzukában, és Jules Bianchi után nem halt meg egy újabb pilóta azért, mert nekiment egy traktornak. Ugyanakkor hiába úszta meg Pierre Gasly, hogy méterekkel száguldott el a pályára hajtó jármű mellett, előbb-utóbb ismét meg fog halni valaki, ha az eset utáni közfelháborodást látva vizsgálatot indító FIA nem változtat sürgősen.
Az pedig egészen elképesztő, hogy már 28 évvel ezelőtt is majdnem tragédiába torkollt egy ehhez hasonló eset, ráadásul ugyanott, Szuzukában, a Japán Nagydíjon, nem messze attól a helytől, ahol Bianchi az életébe kerülő sérüléseit szerezte. Az 1994-es versenyen Martin Brundle volt az, aki McLarenjével majdnem eltalálta a Gianni Morbidelli Footworkjét mentő hernyótalpas vontatót, de szerencséjére „csak” egy pályabírót ütött el.
„Elborzadtam, mert volt itt egy balesetem 1994-ben, ami előtt azért sírtam a rádióban, hogy szakítsák félbe a versenyt, mert annyira borzasztóak voltak a körülmények – nyilatkozta Brundle Gasly esete után a Sky Sports Any Driven Monday című műsorában. – Megcsúsztam egy vízátfolyáson egy olyan helyen, ahol a kormány kijelzőjét sem láttam. Lerepültem a pályáról, és éppen, hogy elkerültem az egyik hernyótalpas járművet, de sajnos egy pályabírót eltaláltam, majd visszaszaladtam segíteni neki. A lábából kiállt a csont, és átszúrta az overálját. Borzasztó volt.”
Bianchi balesete előtt 20 évvel tehát majdnem ugyanott halt meg egy pilóta, a változás azonban elmaradt. Az F1-es sisakot 1996 végén szögre akasztó, azt mikrofonra cserélő Brundle ráadásul 1998-ban, élő adásban akadt ki, amiért a Német Nagydíj időmérő edzésén egy nagy traktor hajtott a célegyenes végén a bukótérbe, hogy kimentse Tora Takagi Tyrrelljét.
Vannak szituációk, amikor a megfelelő óvintézkedések mellett muszáj beengedni egy darut Fotó: Lars Baron/Getty Images/Red Bull Content Pool
„Az 1994-es élmény után emlékszem, hogy 1998-ban, közvetítés közben elmondtam, hogy »nem lehetnek járművek a pályán akkor, amikor a versenyautók köröznek« Az ember bármikor megcsúszhat a vízen, elromolhat az autója, bármi történhet. Soha nem lenne szabad ilyesminek előfordulnia. És természetesen jött a szörnyű baleset 2014-ben, amelyben elveszítettük Jules Bianchit. Ez egyszerűen megengedhetetlen” – jelentette ki a Sky Sports kommentára.
Az ominózus, 1998-as kifakadás így hangzott: „Mindig a frászt hozza rám, amikor egy John Deere traktor jön be a bukótérbe. Ha egy autó beeshet oda, akkor bármelyikkel megtörténhet ugyanez, és egy napon valaki egy ilyen traktor alatt fogja végezni, ami a frászt hozza rám – jósolta meg 20 évvel előre Bianchi halálát. – A sárga zászlók kint vannak, amit a versenyzőknek tiszteletben kell tartani, és ott van a villogó neonfény is, de történhetnek műszaki problémák, vagy kihagyhat a versenyzők agya. Magyarországon JCB traktorokat használnak, nem tudom, melyik alá esnék be szívesebben.”
Brundle úgy véli, az idei Japán Nagydíjat Carlos Sainz balesete után azonnal piros zászlóval félbe kellett volna szakítani, mert evidens volt, hogy pályabíróknak és darunak is be kell mennie, ilyen körülmények között pedig nem volt elegendő biztonsági autóval összerázni a mezőnyt. „Láttam más felvételeket, a traktor azonnal bement, és pályabírók voltak a pályán. Nem tanulták meg a leckét.”
A cseh ralibajnokság női kategóriájában pontegyenlőséggel az élen végzett Vogel Adrienn és navigátora, Maricsek Miklós. A Roger Racing Team párosa a Drei Städte Rallyn összetettben a 37. helyen ért célba úgy, hogy az első nap végén még a 67. helyen álltak.
Ami a raliban kihívás, azzal szinte mind találkozott a magyar duó a három ország, Németország, Csehország és Ausztria határvidékén megrendezett rangos versenyen. Az eső mellett a köddel is meg kellett küzdeniük, végül azonban sikerrel vették az akadályokat a világbajnoki kandidált futamon.
“Életünk egyik legkeményebb versenye volt, az első napon a rossz gumiválasztás miatt nagyot küzdöttünk, ráadásul esett is. Szombaton az eső mellett a köddel is meggyűlt a bajunk, de így is sikerült javítani az apróbb hibákon. A második napon akkorát hajráztunk, hogy az összetett 64. helyről feljutottunk a 36. helyre, végül a 37. helyen zártunk. Nagyon köszönjük a biztatást a szurkolóknak, a partnereinknek a bizalmat, boldogok vagyunk, hogy célba értünk, Maricsek Miki most is fantasztikus munkát végzett.” – foglalta össze a hétvége eseményeit Vogel Adrienn.
A páros az RC4-es kategóriában a nyolcadik lett, írta a csapat a közleményében. A női bajnokságban pontegyenlőség alakult ki az élen, a bajnok személyéről később születik döntés.
