Nem sokon múlt, hogy az 1990-es Spanyol Nagydíj is a Forma-1 egyik fekete hétvégjeként vonuljon be a történelembe. A Jerezben rendezett viadal pénteki időmérő edzésén Martin Donnelly ugyanis a pálya leggyorsabb kanyarjában, 260 km/óra körüli tempónál bukott, és Lotusával orral a védőkorlátnak csapódott. A baleset utáni látvány alapján pedig nagyjából mindenki biztos volt benne, hogy meghalt.
Az 1964-ben született Martin Donnelly az 1988-as nemzetközi Forma-3000-es sorozat bajnokaként, 1989-ben mutatkozott be a Forma-1-ben, de csak egy futamon állt rajthoz az Arrows színeiben. 1990-ben viszont már teljes idényt futhatott a Lotusszal. Azaz, csak futhatott volna, a szezon 14. versenyén, a spanyolországi Jerezben ugyanis óriásit bukott a pénteki időmérőn. A baleset véget vetett a Damon Hill, Johnny Herbert, Mark Blundell fémjelezte feltörekvő brit generációba tartozó pilóta éppen, hogy beinduló karrierjének, de már annak is örülhetett, hogy egyáltalán életben maradt.
Mint utólag kiderült, a balesetet a felfüggesztés hibája okozta. A bukásról Donnelly részletesen mesélt a Beyond the Grid podcastnak a történtek 32. évfordulóján megjelent epizódjában, és elmondta, hacsak néhány századmásodperccel később következik be a hiba, már a következő, lassabb, és jókora bukótérrel határolt kanyarban csúszik ki, és vélhetően néhány zúzódással megússza az esést.
Ehelyett viszont 200 km/óra fölött, 42 G-vel csapódott a korlátnak, amitől a Lotus eleje gyakorlatilag szétrobbant, Donnelly pedig az ülésével együtt kirepült, és jó néhány méterrel arrébb, az aszfalton, az oldalán fekve állt meg.
A baleset utáni pillanatokban készült felvételek ITT láthatóak.
A vele interjút készítő Tom Clarksonnak a most 58 esztendős expilóta elárulta, hogy barátja, a Snettertonban kávézót üzemeltető Ed Devlin, valamint Devlin felesége és az akkor éppen az EuroBrun Racingnek vezető, már az aznap reggeli előkvalifikáción elvérző, Devlinnel szintén baráti viszonyban levő Roberto Moreno pont abból a kanyarból figyelték az időmérőt, amelyikben a baleset történt. „Ed megpróbált bemászni a kerítésen, Robertónak kellet leszednie onnan, miközben ő kiabálta, hogy »Hagyj békén, hagyj békén!«” – idézte fel a történteket, amit természetesen ő is csak mások elmondásából tudott meg, ugyanis a legutolsó emléke arról a hétvégéről az, hogy csütörtökön megérkezett a jerezi pályára…
Ez maradt az autóból
A Donnelly mögött érkező pilóták közül elsőként a Minardit vezető Pierluigi Martini ért a helyszínre, és leparkolta az autóját, hogy azzal is védje a földön heverő, súlyosan megsérült britet.
„A menyasszonyommal közölték, hogy rendben vagyok, csak két lábam tört el, és Robertónak is ugyanezt mondták, ő viszont azt válaszolta, hogy »ez lehetetlen, a fickó halott«. Sokan nem tudták, hogy mi van velem. Jó barátunk, Mark Gallagher is eljött a kórházba, hogy jelentsen az állapotomról a többi újságírónak. Ayrton [Senna] is eljött az intenzívre, és azt mondta Marknak, hogy »ha Donelly-nak szüksége van bármire, repülőre a hazaúthoz, anyagi segítségre, akkor csak szóljatok.«” – mesélte a Beyond the Grid podcastban Donnelly, aki egyébként csütörtökön maga tanácsolta barátainak, hogy majd abból a kanyarból nézzék az időmérőt, mert onnan a pálya jelentős részét belátni.
„Igen, abban a kanyarban álltam, és végig követtem őt. Elképesztő volt, mert láttam, hogy jön, és a hurkon keresztül követtem őt. Láttam, ahogy kigyorsít a lassú kanyarból, majd felfelé váltogat, és padlógázzal jön felénk. Aztán láttam, hogy nem kanyarodik be, és a motor sem halkul. Pilótaként én is szinte vele együtt vezettem a szemeimmel. Láttam, hogy nem fordult el, és teljes gázzal jön. Abban a pillanatban, amikor nem fordult be, elakadt a lélegzetem, mert tudtam, hogy mi következik” – idézte fel a történteket Moreno.
„Láttam a robbanást, autódarabok repkedtek mindenütt. Aztán láttam, ahogy a földön fekszik, és becsuktam a szemem, mert azt gondoltam, hogy meghalt. Ezért nem akartam, hogy Ed átmásszon a kerítésen. Tudtam, hogy jó barátja, ezért meggyőztem, hogy ne tegye. Elfordultam, mert azt hittem, hogy ennyi volt. El kellett mennem onnan.”
Donnelly kormánya és sisakja
Háromszor állt meg a szíve
Donnelly-nek darabokra tört a combcsontja, a lábszára, a lábfeje kicsavarodott, beszakadt a dobhártyája, valamint belső sérüléseket és agyrázkódást szenvedett, illetve a kulccsontja is eltörött. És még az a csoda, hogy „csak” ennyi sérülést szerzett, hiszen a kezeivel összehajtogatta a kormányt. Mindemellett pedig valóban közel állt hozzá, hogy ne élje túl a balesetet.
„A szívem kétszer állt meg a kórházban a műtőasztalon, kétszer hoztak vissza az életbe. Azaz, tulajdonképpen háromszor, mert az aszfalton fekve is leállt a légzésem, mert lenyeltem a nyelvem. A baleset és aközött, hogy odaértek hozzám, tizenegy és fél perc telt el. Azt mondják, hogy az agyamra hatással volt az oxigénhiányos állapot. Szerintem a feleségem egyetértene ezzel” – mondta viccesen a Beyond the Gridben.
Sid Watkins professzor, a Forma-1 korábbi állandó orvosa ledugott egy csövet az orrán, hogy stabilizálja a légzését, majd a pálya orvosi központjába, onnan pedig egy sevillai kórházba szállították.
„Elég súlyosak voltak a sérüléseim. A belső szerveid egy ilyen becsapódásnál nem maradnak egy helyben, hiszen hat rájuk a tehetetlenség. 42 G-s erővel csapódtam be, Sid Watkins pedig tapasztalatból tudta, hogy a szerveim sokkot kaptak, és nem működnek. Ezért fontos volt, hogy Sevillából visszaszállítsanak Londonba, a Királyi Kórházba, ahol ő dolgozott. Kedden este értem vissza, és ahogy megjósolta, szerdán a veséim és a tüdőm elkezdett leállni. Hét hétig voltam lélegeztetőgépen, naponta három órán át kaptam vesedialízist, az anyukámnak pedig [Sid Watkins] azt mondta, hogy bármikor meghalhatok, úgyhogy elment a kórházi papért, aki feladta az utolsó kenetet.”
Donnelly itt még gurult az aszfalton. A bal lábán azonnal látszott, hogy komolyak a sérülései.
Majdnem levágták a lábát
Mielőtt Angliába szállították, a Lotus versenyzőjének kis híján levágták a lábát Sevillában. Egyedül Sid Watkins-nak és a tolmács szerepét betöltő fiúnak köszönhette, hogy végül nem így történt.
„Sevillában nagyon-nagyon közel kerültem az amputációhoz. Amikor eljöttünk a pályáról, Sid magával hozott egy fiatal srácot, aki beszélt spanyolul és angolul. A sevillai kórházban úgy kezeltek, mintha az ő betegük lennék, mert az ő kórházukban vagyok. Sid viszont azt mondta, hogy »nem, ő az én betegem.« Ez a fiatal srác pedig, Isten áldja, fordított angolról spanyolra és vissza. Az orvosok pedig annyira vitatkoztak, hogy már egymással üvöltöztek. Ez a srác pedig lefordította Sidnek, hogy az orvosok szerint le kell vágni a lábamat, mert olyan sok vért veszítek, mire Sid levette az övét, és szorosan a lábam köré kötötte, hogy elállítsa a vérzést. Ha fél órával később jöttek volna, már nem lenne lábam.”
Végül a lába és ő is megmenekült, a formaautó-versenyzés világába azonban már soha nem tudott visszatérni, mert nem hajlott rendesen a bal lába, ami valamivel rövidebb is lett a jobbnál. Mivel semmire nem emlékezett a történtekből, nem volt benne félelem, amikor később formaautót tesztelt, de rá kellett jönnie, hogy a közelébe sem tud kerülni a korábbi szintjének. Pedig az 1976-os balesete után Niki Laudát kezelő Willi Dungel ausztriai klinikájára is elment. „Azt gondoltam, hogy ha Nikit hat hét alatt rendbe hozták, akkor két hónap alatt engem is rendbe fognak. Nem fogtam fel, hogy mennyire rossz állapotban van a bal lábam. Szeptembertől februárig ugyanabban a pozícióban feküdtem az ágyban, mert rögzítők voltak a lábamon.”
Hiába járt több mint három hónapon át napi nyolc órában fizioterápiára és hidroterápiára, miközben további műtéteket hajtottak végre rajta. Olyannyira bízott benne, hogy újra versenyezhet, hogy a Lotus tagjaként továbbra is eljárt versenyekre és barátságban maradt a többi brit pilótával, 1993-ban pedig a Jordan-istálló autóját is tesztelhette Silverstone-ban. A Chelsea futballistáit is kezelő orvos azonban végül közölte vele, hogy nem tudnak ennél többet tenni. „Ekkor volt egyedül, hogy összetörtem és zokogni kezdtem” – vallotta be a podcastban.
Már az is csoda, hogy életben maradt
Senna is aggódott érte
Noha később sportautókkal újra versenyezni kezdett és nyert is, a lába a mai napig gondot okoz neki, és nemcsak azért, mert 2019-ben motorozás közben ismét eltörte. „Azt mondta az orvosom, hogy ha újra eltöröm azt a lábamat, harmadik alkalom már nem lesz, mert több csont van valahol Európában egy pályán, mint a lábamban. Ha elesel és újra eltöröd, akkor ennyi volt.”
A mai napig sántít, mert az idegi sérülései miatt a lábujjai a lábfeje alá hajlottak, ezért a sarkán jár, térdtől lefelé pedig semmit nem érez, és az izmait sem tudja azon a részen kontrollálni, amely ráadásul folyamatosan sorvad el. Emiatt az évek során egyre több csont bukkan a felszínre, amit folyamatosan el kell távolítani.
Mint mondja, nem volt könnyű elengednie a Forma-1-et, hiszen az egész életét erre tette fel, és még az egyetemet is abbahagyta miatta. De aztán szépen lassan elengedte, mondván van pénze, van családja, és életben maradt, ennél többet pedig nem kívánhat. A végső lökést azonban jó barátja halála adta meg. „Ayrton [Senna] 1994. május. 1-i halála volt az utolsó szög a koporsóba” – vallotta be.
Sennával még a Forma-3-as évek során alakult ki köztük baráti viszony, de azért nem voltak szoros barátságban. Ennek ellenére a McLaren versenyzője – mint többször pályafutása során, többek között a számára is végzetes imolai hétvégén Roland Ratzenberger baleseténél –, most is a helyszínre sietett.
„Ayrton eljött a baleset helyszínére, ott volt a professzor és az orvosok mellett, mialatt velem foglalkoztak. Ez az elképesztő számomra. Ayrton végignézte az egészet, első kézből látta, fogta a sisakomat, és talán egy éppen meghalni készülő embert látott. Látta az összes tűt, fecskendőt, és végignézte a tracheotómiát, majd visszament a garázsba, felvette a sisakját, lecsukta a rostélyt, és tíz perccel az edzés vége előtt megfutotta a valaha teljesített leggyorsabb kört Jerezben” – idézte fel később az esetet Donnelly.
A kör során Senna ráadásul padlógázon állva meg is csúsztatta az autóját abban a kanyarban, ahol Donnelly nem sokkal korábban majdnem meghalt. „Hogy kapcsolod ki az érzelmeidet azok után, amit az imént láttál, és végzel ilyen munkát? Erre csak nagyon különleges ember képes.”
Mint kiderült, már a pénteki köre is elég lett volna a pole-ra, de szombaton még ennél is gyorsabbat ment, amivel begyűjtötte pályafutása 50. rajtelsőségét. A sors furcsasága, hogy öt évvel korábban az elsőt pont egy Lotusban szerezte.
