A szezonnyitón Rally1-ben, P12-ben indul Zsírpapa, de a második versenytől visszatér a historicba. Az okokról, a bajnoki címről, hogy mi számít és mi nem beszélgettünk vele, na meg egy kicsit Pethő Tyutyuról és hogy hogyan kell embernek maradni. 

„Az elején nem fogok menni (mármint historicban), a Salgón állók rajthoz P12-ben – kezdte Zsírpapa még mielőtt az első kérdésemet fel tudtam volna tenni neki. – Szeretem a pécsi pályákat (Orfű Rally) de ugyanannyiba kerül ott menni két pályán, mint a Salgón, egy rendes versenyen. De ne örüljenek az ellenfelek, a második versenytől jövök vissza és elverek mindenkit“ – nevet.

Itt már levegőt tudtam venni, de a kérdés feltételéhez még mindig nem jutottam el. 

„A historic a legjobb, nagyon jó a hangulat, barátként tekintünk mindenkire. Mondjuk, a P12 is ilyen, de annyi pénzem nincs, hogy P12-es autót építsek, úgyhogy jövök vissza historicba.“

Mióta legutóbb beszélgettünk, megvolt a díjkiosztó, kicsit leülepedtek az elmúlt év emlékei, így gondoltam, csak rákérdezek Zsírpapánál, hogy mit jelent a bajnoki cím? Pályafutása első bajnoki címe, amit tavaly szerzett. 

„Semmit.“

Jó, tudom, hogy mindig ezt mondja és azt is tudom, hogy ezt így is gondolja, de ugyanakkor senkinek ne legyenek illúziói, Zsírpapa minden versenyre úgy készül, hogy nyerni akar. 

„Ez így is van. Ha nem akarsz nyerni, akkor minek versenyzel?“

Na, akkor mégis csak van jelentőssége egy győzelemnek vagy egy bajnoki címnek. 

„Nincs.“

???

„Figyelj ide. Mindenki azért megy a versenyre, hogy nyerjen, én is. Ahhoz hogy nyerj, először is ott kell lenni, aztán mindent ki kell hoznod magadból meg a vasból. Érted?“

Eddig igen. 

„Aztán, ha valaki jobb nálam és megver, akkor annak gratulálok.“

Ez is tiszta sor, de ha győzni megy az ember egy versenyre, akkor a második hellyel már veszített, okoskodtam, de Zsírpapa megint leintett és egy kicsit messzebbről kezdte.

„Emlékszel, amikor Tyutyuék ellen versenyeztem?“

Hogyne: Pethő Tyutyu, Matics Misi, Hodula Misi, Osváth Peti… mind VFTS-sel. 

„Na, ellenük esélyem sem volt. Miért? Mert jobb sofőrök voltak.  Akkor is azért mentem oda, hogy nyerjek, de ha egy jobb sofőr megver, akkor abban nincs semmi. 

Tyutyut nagyon szerettem, nagyon jó kis csávó volt. Jó kezű, de nem azért szerettem, mert gyors volt, hanem mert jó ember volt. Nem az számított, hogy hány versenyt nyert vagy hányszor volt bajnok, hanem hogy jó volt vele versenyezni. Nem a győzelmek meg a bajnoki címek számítanak, hanem az, hogy ember tudj maradni.“

Jó, hát ezzel az egyszerű gondolattal azért nehéz vitatkozni és talán Zsírpapának ezt oktatnia is kellene az MNASZ Akadémián. Sokan tanulhatnának tőle, mint ahogyan én is tanulok tőle, valahányszor beszélgetünk, de akkor sem hagyom ezt a bajnoki címét annyiban.

Amikor az ember kimegy az év végén átvenni a díjat, akkor nyilván sportszerűségből megtapsolják, meg gratulálnak neki, de szerintem Zsírpapa a kötelező sportszerűségnél jóval több gratulációt kapott. 

„2700-at.“

Na ez az! Ha ennyi embert le kellene ültetni valahol, akkor egy kisebb stadion „hazai“ oldalát megtöltenék. Ez csak jelent valamit. 

„Igen, ezekért az emberekért érdemes versenyezni, akik vették a fáradságot és nyomtak egy gombot (lájkot).“

Ez az, megvan! Csak kihúztam Zsírpapából, hogy érdemes bajnoknak lenni. 

„Jól esett, hogy ennyien gratuláltak, nem tagadom, de én ettől nem lettem más Zsírpapa…“

Persze, hogy nem mert te, kedves Zsírpapa, már a bajnoki címed előtt is Zsírpapa voltál, amit olyannyira kevesen mondhatnak el magukról, hogy kijelenthetjük, csak egy van belőle az egész világon. 

Éppen ezért örülünk, hogy a historicban versenyzel. Ja, és bocs a címért, remélem, senki nem értette félre.