Eladóvá vált az 5-ös számú McLaren M26-os, amellyel James Hunt az utolsó futamát teljesítette a wokingi istállónál. Ezen apropóból fia, Freddie ülhetett be az autóba, aki visszaemlékezett édesapjára.

Eladásra kínálja a történelmi autók értékesítésével foglalkozó FISKENS a McLaren M26-ost, annak is az 5-ös számú kasztniját. Az autó leginkább arról ismert, hogy ez volt James Hunt utolsó autója a wokingiaknál, hiszen ezután a Wolfhoz igazolt, majd az idény közepén visszavonult a Forma–1-től. Ugyanakkor nem ő volt az egyetlen, aki vezette a kocsit.

Hunt az 1977-es idény közepén váltott az M26-osra, amellyel egyébként többet versenyzett, mint a számára világbajnoki címet hozó M23-assal. Ebben az évben három futamot is meg tudott nyerni, emellett további egy dobogót szerzett. Ami viszont a konkrét darabot illeti, azt az 1978-as év nagy részében Patrick Tambay használta, a brit pilóta csupán az utolsó öt futamra kapta meg. Pontot nem szerzett vele, két célba érés mellett három kiesés jutott neki, köztük a búcsúfutamán, a Kanadai Nagydíjon is.

Annak apropójából, hogy az autó eladóvá vált, egy videó is készült, amelyben Hunt fia, Freddie beülhetett az autóba, és felidézte édesapját. Persze ezek nagy része nem közvetlen emlék, hiszen még 6 éves sem volt, amikor James Hunt szívrohamban elhunyt. „Az apám rendkívül egyszerű ás pimasz volt, de mélyen belül elhitte, hogy ő a legjobb, vagy hogy ő lehet a legjobb, és bebizonyította magának, hogy igaza van” – jelentette ki.

A korai halál miatt Freddie Hunt nem igazán tapasztalhatta meg, hogy édesapja mennyire népszerű az Egyesült Királyságban. Persze az eredményeit felfogta, de ami a körülötte kialakult kultuszt illeti, arra csak jóval később, felnőttként ébredt rá. „Amikor felnőttem, tudtam, hogy Apa világbajnok és híres, de fogalmam sem volt, hogy mennyire különleges, hogy mennyire szeretik, főleg a brit nyilvánosság és a motorsportközösség, egészen addig, amíg magam nem kezdtem el versenyezni tizenkilenc éves koromban – fogalmazott. – Ekkor világosodtam meg, és úgy hasított belém [a felismerés], mint egy tégla. Őszintén szólva elég nyomasztó volt.”

Freddie Hunt egy friss élményt is felidézett édesapjával kapcsolatban. „Előző éjjel megnéztem egy videót apámról, amelyet valaki elküldött, és korábban még nem láttam – árulta el. – Volt a szemében egy tekintet, egy pillanat, amely megfogott, és könnyekben törtem ki. Nem azért, amit mondott, hanem az arckifejezése miatt. Mintha pontosan tudtam volna, hogy mire gondol.”

Az idősebbik Huntról 2013-ban egy film is készült, amely ’Rush’ (Hajsza a győzelemért) címmel a Niki Laudával való rivalizálásukat, illetve a csúcspontot jelentő 1976-os idényt mutatja be. Freddie Hunt már korábban elmondta, hogy szerinte apját nem a valóságnak megfelelően ábrázolták, és úgy véli, ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy sokakban hamis kép alakult ki róla.

„Úgy játszotta apámat, mint egy punci” – James Hunt fia majdnem megütötte a Rush rendezőjét

„Apa egy vidám, a maga útját járó partiarc volt, ugyanakkor sokkal több is volt ennél – magyarázta. – Igencsak »mindent vagy semmit« típus volt, és a munkája, a vezetés során nagyon elszánt volt. Rendkívül keményen dolgozott. Sokan azt gondolják, főleg egy átkozott filmnek köszönhetően, hogy szerencsés volt, és a megfelelő helyen volt a megfelelő időben, emellett volt némi tehetsége is. Azonban sokkal több volt ennél. Fiatalkorától kezdve rendkívül keményen dolgozott. Minden autónak ismerte az egyedi részleteit, én egyáltalán nem tudok mindent róluk. Ennek következtében tudott a tulajdonosokkal beszélni erről.”

Persze azért a film ábrázolásában is volt némi igazság, ami James Hunt hozzáállását illeti, ezt fiának alábbi megszólalása bizonyítja. „Egyik interjújában apám azt mondta, hogy »hogyan akarod élni az életed? Legyen állandóság harminc-negyven-ötven évig, vagy tíz évig mindent beleadsz, utána pedig megpihensz?« Azt mondta, hogy inkább [utóbbit] választom.”