Michael Schumacher 55. születésnapját ünnepli a mai napon, ebből az apropóból pedig visszatekintünk a hétszeres világbajnok karrierjének utolsó, fényesnek egyáltalán nem nevezhető időszakára. Pontosabban az utolsó Forma–1-ben töltött évére, amelyben csupán az összetett 13. helyén végzett (4 hellyel és 44 ponttal csapattársa, Nico Rosberg mögött), mégis bebizonyította, hogy a kritikák ellenére nem felejtett el vezetni.
Nem olyan rég, december 23-án volt az évfordulója annak, hogy a Mercedes bejelentette: Michael Schumacher három év kihagyás után velük tér vissza a Forma-1-be, hogy a 2010-es szezontól kezdve legalább három éven át újra versenyezzen. Akkor kevesen gondolták, hogy nagyjából ez a bejelentés lesz a hétszeres világbajnok második F1-es karrierjének legemlékezetesebb momentuma (persze, a valenciai dobogó vagy a monacói pole azért übereli), és nemhogy vb-címet nem fog nyerni a sportágba gyári csapatként visszatérő csillagos márkával, hanem a legtöbbször a győzelemtől is igen távol lesz.
Pedig abszolút nincs kőbe vésve, hogy valaki 40 fölött (Schumacher 41 évesen tért vissza és közel a 44-hez vonult vissza végleg) ne lehetne versenyképes a legmagasabb szinten, amit Mario Andretti, Nigel Mansell, vagy napjainkban éppen Fernando Alonso szereplése bizonyít. Schumacher nem is volt versenyképtelen, ám az egyértelmű, hogy nem tudta hozni azt, amit első karrierje során megszokhattunk tőle, és mindhárom évében kikapott csapattársától, Nico Rosbergtől. Ám utolsó szezonjában azt is megmutatta, hogy egy viszonylag jó autóval 43 évesen is képes lett volna szállítani az eredményeket, és még a később Lewis Hamiltont legyőző, nála 16 évvel fiatalabb honfitársát is többször meg tudta volna verni, ha nem ilyen elképesztően balszerencsés.
Ennyit tud?
Schumacher visszatérésének első két szezonján nincs mit szépíteni, érezni lehetett a sportágat 2006 végén ereje teljében elhagyó versenyzőn a három év szünetet, a visszarázódást pedig egyáltalán nem segítette, hogy időközben korlátozták a tesztelést a Forma-1-ben, így nem lehetett éjt nappallá téve körözni a versenyhétvégék között. Ráadásul teljesen megváltozott maga a versenyzés is, hiszen 2010-től ismét betiltották a tankolást, a futamok pedig többé nem rövid sprintekből álltak, így a nehezebb autókkal a gumikezelés is nagyobb szerepet kapott (különösen 2011-től, a törékeny Pirellik megjelenéséve). Utóbbi változások persze mindenkit egyformán érintettek, így ezen a téren Schumachert nem érte hátrány, de 40 felett minden bizonnyal nehezebb alkalmazkodni, pláne, ha valaki előtte 15 éven át máshoz volt szokva.
A legnagyobb ismeretlent eközben a német pilóta 2009 elején elszenvedett, az esetek 90%-ában halálos kimenetelű motoros balesete jelentette, amely egyrészt meghiúsította, hogy beugorjon a Ferrarihoz a Magyar Nagydíjon fejsérülést szenvedett Felipe Massa helyére, másrészt könnyen lehet, hogy hatással volt a Mercedesnél nyújtott teljesítményére is. Hogy így van-e, és ha igen, mennyire, azt persze soha nem tudjuk meg.
Schumacher 2010-ben mindenesetre Rosberg pontjainak csak valamivel több mint a felét szerezte (142-72), és egyszer sem állhatott dobogón honfitársa három dobogós helyezése ellenében, miközben az időmérőn is csak 4 alkalommal végzett előrébb. A 2011-es Mercedes aztán a 2010-esnél is rosszabb lett, és azzal már Rosbergnek sem jött össze a dobogó, viszont Schumacher jelentősen közelebb került hozzá (89-76-ra kapott ki úgy, hogy közvetlenül Rosberg mögött zárt), és ebben az évben már voltak villanásai (Kanadában például remekül ment az esőben, és sokáig úgy tűnt, hogy megszerzi első dobogóját a visszatérése óta).
Az első két év néhány villanásától eltekintve azonban 2011 végére nagyjából mindenki elkönyvelte, hogy rossz autó ide vagy oda, Schumacher már jó autóval sem lenne sikeres, hiszen a jónak, de ekkor még nem toppilótának tartott, egyelőre az F1-ben futamot sem nyerő csapattársát sem képes megverni.
De aztán jött a 2012-es idény.
Megcsillant a fény az alagút végén
Az időmérős párharcokban 7-31-re, a futamok tekintetében 12-26-ra álló Schumachertől 2012 előtt alighanem senki nem várt mást, mint azt, hogy ismét simán kikap Rosbergtől, hiszen újabb évvel lett öregebb, a nála 16 évvel fiatalabb csapattársa pedig 27 évesen kezdett a legideálisabb korba kerülni, miközben ő is folyamatosan gyűjtötte a tapasztalatokat.
A Mercedes W03-as egyértelmű előrelépésnek bizonyult a W02-eshez képest, olyannyira, hogy a szezon elején még önerőből képes volt a győzelemre. És bár ezt a győzelmet a szezon harmadik futamán, a Kínai Nagydíjon Rosberg szerezte, meglepő módon a javulás lehetőségét az elmúlt két évben is folyamatosan kereső, aprólékos, minden részletre kiterjedő megközelítésén mit sem változtató Schumacher kezdte jobban az évet.
Ausztráliában az időmérőn több mint 3 tizeddel verte Rosberget, majd a 3. helyen haladva minden esélye megvolt arra, hogy harcban legyen a dobogóért, amikor a 10. körben váltóhiba miatt kiesett. Malajziában aztán ismét villant egyet és a 3. rajtkockába kvalifikált (közel 3 tizeddel és 5 hellyel Rosberg elé), hogy az első körben Romain Grosjean a 4. helyről kiüsse. Végül így is Rosberg előtt végzett, de a két futam alatt szerzett 1 pont korántsem tükrözte a teljesítményét. És a java még csak ezután következett….
A Kínai Nagydíjon a Mercedes hirtelen az élen találta magát és Rosberg–Schumacher sorrendben kibérelte az első sort. A hétszeres világbajnok a 3. hely megszerzése után Lewis Hamilton büntetésével nyert egy pozíciót a rajtrácson, viszont 5 tizedet kapott a csapattárstól, ami láthatóan nem esett jól neki. Miként valószínűleg az sem esett volna jól, ha simán kikap a versenyen, merthogy Rosberg tempóját elnézve alighanem ez a sors várt volna rá, viszont így is jobban örült volna ennek a forgatókönyvnek, mert így legalább célba vihette volna az autót a második helyen. Ehelyett a Mercedes elrontotta az első kiállását és rosszul rögzítette a bal hátsó kerekét, ami miatt a kivezető körében fel kellett adnia a versenyt.
A kínai időmérő után úgy tűnt, meglehet a visszatérés első dobogós helyezése, de aztán a kerékcsere mindent tönkretett
Ennyi balszerencse sokakat egy teljes szezon alatt nem ér, Schumacher számára viszont még korántsem volt vége a peches időszaknak. Bahreinben ugyanis DRS-hiba hátráltatta az időmérőn, ami miatt már a Q1-ben kiesett, hogy a váltócsere miatti hátrasorolásával végül csak a 23., azaz utolsó előtti rajtkockát foglalhassa el, ahonnan a 10. helyig zárkózott fel.
Barcelonában aztán ő hibázott és a 13. körben belerohant a 8. helyen haladó Bruno Sennába a célegyenes végén. És ha nem lett volna elég, hogy kiesett (miként Senna is), még kapott egy 5 helyes hátrasorolásos büntetést Monacóra. Ez már önmagában nagy csapás volt azon a pályán, amelyen szinte lehetetlen előzni, de különösen keserédessé vált azok után, ami az időmérőn történt.
Schumacher ugyanis mindenkit meglepett azzal, hogy az időmérő harmadik szakaszában előhúzott egy 1:14.301-es kört, amivel Mark Webbert és Rosberget megelőzve megnyerte a kvalifikációt. Üröm az örömben, hogy még csak a statisztikákban sem került a neve mellé egy újabb pole, hiszen másnap csak a 6. helyről kezdhette meg a versenyt. Viszont amikor a 60. kör előtt elkezdett rakoncátlankodni az üzemanyagpumpa a W03-asban, sok Schumacher-drukker valószínűleg hálát adott a barcelonai felügyelőknek, amiért nem azt kellett végignézniük, hogy a kedvencük az élről adja fel a monacói versenyt.
A monacói pole-kör fedélzeti kamerából – ez lehetett volna Schumacher pályafutásának 69. rajtelsősége:
On the day of his 51st birthday, jump on board for a lap of Monaco magic with Michael Schumacher 🎥#F1 #KeepFightingMichael pic.twitter.com/r5EYvPm6gm
— Formula 1 (@F1) January 3, 2020
Összegezve a szezon első hat versenyét: Schumacher kétszer esett ki műszaki hiba miatt, egyszer a csapat hibájából adódóan, egyszer pedig műszaki hiba (bahreini időmérő) kompromittálta a hétvégéjét. Amennyiben csak az Ausztráliában, Kínában és Monacóban elbukott pontokat adjuk hozzá az addigi kettő (!) megszerzett pontjához, és úgy kalkulálunk, hogy Melbourne-ben sikerült volna megtartania a 3., Sanghajban pedig a 2. helyet, Monacóban pedig a 7. helyen fut be, ahonnan kiesett, 2 helyett 41 ponttal állhatott volna hat futam után.
Amennyiben pedig a Malajziában Grosjean miatt, illetve a Bahreinben a DRS hibája miatt elveszített pontokat is hozzáadjuk (itt nehezebb saccolni, mert előbbi versenyen három kanyart tett meg a kilökéséig, utóbbit pedig eleve a mezőny végéről kezdte), Schumacher 6 futam után nagyjából ugyanott állhatott volna, ahol az 59 pontos Rosberg.
Ahogy fogyott a balszerencse, úgy esett vissza a Mercedes
A hétszeres világbajnokot a folytatásban sem kerülték el a műszaki hibák, sőt, de a nehezén már túl volt. Viszont pont azt az időszakot szenvedte végig a technikai meghibásodásokkal és egyéb balszerencsés eseményekkel, amelyben a W03-as még viszonylag versenyképesnek bizonyult. A Mercedes ugyanis fokozatosan maradt alul a Red Bull, McLaren, Ferrari, Lotus négyessel szemben a fejlesztési versenyben.
Ezt Rosberg eredményeiből is remekül ki lehet olvasni: az első 8 verseny során 75 pontot szerzett (közte egy győzelem és egy második hely), majd ehhez a hátralevő 12 futamon már csak 18 egységet sikerült hozzátennie…
Na de nézzük, hogyan alakult Schumacher idénye a monacói verseny után!
Montrealban az időmérő első és második szakaszában is gyorsabb volt Rosbergnél, a Q3-ban azonban a Mercedes elrontotta a stratégiáját, így 0,04 másodperccel az edzésidő letelte után szelte át a célvonalat, hogy megkezdje utolsó mért körét. Az első szektorban az addigi legjobbját autózta, de aztán a csapat szólt neki, hogy vegye el a gázt, mert nem fog számítani a köre. Így csak 9. lett, de az is mindegy lett volna, ha előrébbről rajtol, a futamon ugyanis a 43. körben megejtett kerékcseréje után nyitva maradt a DRS-e. A csapat erővel sem tudta lecsukni azt, így a hétszeres világbajnok ismét behúzhatott egy strigulát a műszaki hibából adódó kiesésekhez.
Európába visszatérve aztán valamit visszakapott abból, amit a sors korábban elvett tőle, hiszen Valenciában a 12. helyről rajtolva a 3. helyen ért célba, megszerezve visszatérése első és egyetlen dobogós eredményét, amihez kellett a 3. és 4. helyen haladó Lewis Hamilton és Pastor Maldonado utolsó előtti körben történt ütközése.
Ekkora becsben tartja Michael Schumacher utolsó trófeáját a Mercedes (videó)
A Brit és a Német Nagydíj időmérő edzésén Schumacher még egyszer utoljára megmutatta, hogy 43 évesen is kiemelkedően érzi az autót, és a silverstone-i esőben a 3., a hockenheimi vizes kvalifikáción pedig a 4. helyet szerezte meg, miközben csapattársa előbbin a 13., utóbbin a 17. pozícióban zárt. Schumacher mindkét nagydíjon 7.-ként ért célba.
A Magyar Nagydíjon ismét jött egy műszaki hibából adódó kiesés, de ez nem vett el pontot a borzasztóan gyenge hétvégét teljesítő hétszeres világbajnoktól, aki ezután Spában és Monzában is legyőzte Rosberget az időmérőn és a versenyen egyaránt, de ekkorra a Mercedes már a dobogós helyekért zajló csatát is csak messziről figyelte, így a 7. és a 6. hellyel nem növelte számottevően a pontjainak számát.
Ami pedig ezután következett, az igencsak méltatlan lezárása volt egy kivételes pályafutásnak. Noha Szingapúrban csúnyán benézett egy féktávot és belerohant Jean-Éric Vergne Toro Rossójába, amiért Szuzukára 10 helyes hátrasorolást kapott, elsősorban nem Schumacher miatt volt dicstelen a búcsú, hanem azért, mert a Mercedes totális vakvágányra tévedt az autó fejlesztésével, aminek leglátványosabb jele a többi élcsapat által már jó ideje használt Coanda-kipufogó bevetése, majd elkaszálása (előbb csak Rosberg autóján tértek vissza a régi megoldáshoz, majd az utolsó versenyre mindkét autón, mert nem sikerült megérteni az új fejlesztést, amelyet aztán 2013-ra tudtak működőképessé tenni).
A Coanda-kipufogó nem akart megfelelően működni a Mercedeseken
Japánban Schumacher zsinórban negyedszer végzett Rosberg előtt az időmérőn, majd a futamon az utolsó helyről a 11. pozícióig kapaszkodott fel, miközben csapattársa már az első kanyarban kiesett. Aztán ezt a fiatalabbik német megismételte Koreában is, ahol viszont egy hellyel sikerült lenyomnia Schumachert az időmérőn, aki a versenyt ismét a pontszerző helyeken kívül, 13.-ként zárta. Ezután nem jött össze a 43 éves veteránnak a pontszerzés Indiában (Vergne előbb defektet okozott neki a rajtnál, végül váltóhiba miatt esett ki), Abu-Dzabiban (11. hely) és Austinban sem (6. hely az időmérőn Rosberg 17. helye ellenében, de a futamon szétégette a hátsó gumikat az ő autóján fent hagyott Coanda-kipufogó).
Interlagosban, az Alonso–Vettel vb-csata árnyékában aztán búcsúzóul még sikerült összehoznia egy 7. helyet, ami nyilván egy ilyen karrier után sovány vigasz, és Schumacher is inkább Vettel világbajnoki címének örült, mint a pályafutását lezáró 6 pontnak.
Tudta?: Michael Schumacher nem a 2012-es Brazil Nagydíjon vezetett utoljára F1-es autót
Nem volt rosszabb Rosbergnél, csak sokkal balszerencsésebb
Az egyértelmű, hogy akár a motoros balesetéből, akár a 3 éves kihagyásából, akár a korából, vagy ezek kombinációjából adódóan Michael Schumacher nem tudott azon a szinten teljesíteni, mint fénykorában, és az a kíméletlen következetesség is hiányzott belőle, ami korábban megvolt. Viszont utolsó évére felküzdötte magát oda, hogy egy teljes szezon tekintetében pariban tudott lenni a nála 16 évvel fiatalabb, később a kesztyűt Lewis Hamiltonnal is felvevő, minden idők legeredményesebb pilótáját 2016-ban végül legyőző Rosberggel, akitől pusztán azért kapott papíron ekkora verést, mert elképesztő balszerencsehullám sújtotta, ráadásul pont abban az időszakban, amelyben az autója még alkalmas volt a rendszeres pontszerzésre.
Amennyiben a szezon 7. futama, azaz a Kanadai Nagydíj után nullázták volna a számlálót, a maradék 13 versenyen Schumacher 47-26-ra győzte volna le csapattársát a pontok tekintetében, azaz, ha nem olyan balszerencsés, mint amilyen volt, minden esélye meglett volna rá, hogy 20 futam eredményeit alapul véve is előtte zárjon.
Rosberg szerint Schumacher ebben nem volt már a régi 40 felett
„Schumacher balszerencséje elképesztő. Soha nem láttam még ilyet a Forma–1-ben, nagyon sajnálom őt” – nyilatkozta Peter Sauber Kanadában, Schumacher ötödik önhibáján kívül történt kiesése után (plusz a bahreini időmérőn fellépő DRS-hiba), ami különösen annak tükrében volt döbbenetes, hogy Rosberg Mercedese eközben egyetlen egyszer sem romlott el.
Hogy változtatott volna-e bármin is az, ha a hétszeres világbajnok autója is ennyire bombabiztos, arra a választ soha nem kapjuk meg, de mivel Rosberg jobb volt nála Kínában, Monacóban pedig a pole-ból indulva is utolérte volna a műszaki hiba, versenyt így sem valószínű, hogy nyert volna. Legfeljebb kicsit javult volna a megítélése, és sokan nem totális kudarcként emlékeznének a Mercedesnél eltöltött 3 évére. A csapat számára ugyanakkor így sem volt totális kudarc, mert ez idő alatt, Schumacher segítségével fektették le a később minden létező rekordot átíró sikercsapat alapjait, amiért a Mercedes tagjai a mai napig hálásak a hétszeres világbajnoknak.
Schumacher visszatért, majd nem nyert semmit, de így is világbajnokot faragott a Mercedesből
