Ifj. Érdi Tibor és Kerék István négy gyorsasági szakasz után a harmadik helyen várja a Lahti Historic Rally második napját. A versenyt Jari-Matti Latvala vezeti, második a finn Marko Uutela.
Hazai pálya, vb tapasztalat, jól bevált, kiforrott versenyautó. Nem csoda, hogy Latvala 2 perc 41 másodperc előnyt autózott ki a Celica ST165-tel.
A második hely lehet reális célja Érdiéknek, ezt a célt tűzték ki maguknak a verseny előtt, ez kell ahhoz, hogy esélyük maradjon a Historic Európa-bajnoki címre. Az 1000 Tó Rally vb futam pályáin rendezett verseny pokoli gyors, egy hullámvasúthoz hasonlít, ez pedig nem fekszik Érdiék Sierrájának, ami aszfaltos gátlóval érkezett Finnországba, ugyanis a büdzsé egyenlőre nem fedezi a murva-szettet.
foto: Lahti Historic Rally
A küldetés jól indult, de a Ford Sierra turbója a második gyorsaságin megadta magát. Bár a szervizben kicserélték, de a második körben sem volt elegendő a turbónyomás. Ennek ellenére a magyar páros tartotta a lépést az élmezőnnyel, a harmadik szakaszon második, a negyedik gyorsaságin harmadik időt autóztak és ezzel a második szakasz utáni hatodik helyről felzárkóztak az összetett harmadik helyre. Az Eb értékelésben ez már a második helyet jelenti, tehát a kitűzött célt tartják.
A szombati zárónapon nyolc gyorsasági vár a mezőnyre. Érdiék hátránya abszolútban 9.1 másodperc a második helyezett mögött, tehát ha turbónyomás helyreáll, és az 1.2 helyett 2 bart tölt majd, akkor reális esélyük van az összetett második helyre is.
A lengyel Miroslav Zapletal-Marek Sykora páros vezeti a prológ és a két gyorsasági szakasz után a Hungarian Baját. A második helyen Michal Maluszynski, a harmadikon a T3-as kategóriában versenyző belga Ghislain De Mevius várja a vasárnapot. A motorosoknál Stefan Svitko áll az első helyen.
Az elmúlt napok esőzései miatt hatalmas pocsolyákon is át kellett kelnie a mezőnynek, a változatos pálya alaposan megnehezítette a versenyzők dolgát. Zapletalék előnye 4.5 másodperc, amit annak köszönhetnek, hogy a honfitárs Maluszynski 2 perces büntetést kapott. De Mevius 20 másodperces hátrányban van, és a negyedik Holowczyc is alig több mint egy perces hátrányban van. Csucsuéknak az első gyorsaságin gondjuk akadt, nem fejezték be a pályát, így tízórás hátrányban vannak. A legjobb magyar egység a T3 kategóriában induló Miklós Csaba – Horn Albert duó. A páros a 13. helyen áll, kategóriájukban a hatodikak.
foto: Hungarian Baja/Pataky Péter/Báles László
A motorosknál Svitko fölényesen vezet, tíz perc az előnye a második Jan Brabec előtt. A legjobb magyar az ötödik helyen álló Hodola Richárd, ő 26 percre van Svitkótól.
Motorosok nyilatkozatai a nap végén
Stefan Svitko (1. hely): A második szakasz jobban sikerült, mert az elsőn még teljesen az itinerre kellett hagyatkoznom, a másodikon pedig már, miután elment az autós mezőny, sokkal jobban lehetett látni a nyomokat, így bátrabban húzhattam a gázt. Jó formában vagyok, nem estem el, nagyon élveztem ezt a napot!
Jan Brabec (2. hely): Két hibát is elkövettem a második szakaszon, nem voltak nagyok, de időt veszítettem miattuk, amiért csak magamat okolhatom. Összességében azonban nem lehetek elégedetlen, hiszen a Dakar óta ez az első versenyem, fel kellett épülnöm a bokatörésből, most pedig újra fel kell vennem a versenyzés ritmusát. Lépésről lépésre haladok, és ez a verseny nagyon jó tréning erre.
David Megre (3. hely): Az élmezőny nagy részéhez hasonlóan nekem is jobban sikerült a második szakasz, mint az első, megtartottam a harmadik helyemet, és nagyon kevés a hátrányom Brabeccel szemben, úgyhogy egy kicsit rá kell kapcsolni szombaton, hogy utolérjem!
Hodola Richárd (5. hely, a legjobb magyar): Három percet javítottam az első szakaszhoz képest, de ez úgy látszik kevés, mert az ellenfelek még többet gyorsultak. Továbbra is ötödik vagyok, és annyi mögöttem az üldöző, akik ráadásul nincsenek is messze, hogy hátrafelé is kell nézegetni, így holnapra az a cél, hogy legalább ezt a pozíciót megőrizzem.
Mohammed Al Balooshi (a világkupa éllovasa): Nagyon nehéz nap volt ez számomra. Hatalmas volt a por és sok a vízátfolyás, ami trükkössé tette a szakaszokat, de teljesítettem a távot, ami jó hír, itt vagyok a szervizparkban, és várom a holnapi napot. A legnagyobb kihívást maga a pálya jelentette számomra, a por, a víz és a kövek, ezt még tanulnom kell, és fejlődni ezen körülmények között. Ja, és jól jönne még egy kis plusz tempó is. Hozzá kell tenni, nekem az összképet kell néznem hiszen három futam van hátra a világkupából, aminek vezetem a pontversenyét, úgyhogy próbálok okosan motorozni, és persze húzni a gázt, amennyire lehet.
Nagyszerű versenyzői karrier, bajnoki cím rallyban és pályaversenyzésben – mindez megadatott Faltusz Péternek. A hazai versenyen, a Győr Rallyn azonban sosem tudott elindulni. Sokéves várakozás után most lehetőséget kapott, hogy részese legyen a Győr Rallynak, és élt is vele.
Azon a felvetésen nagyot nevet Faltusz Péter, hogy ha lenne verseny azok közt, akik legjobban várják a szeptember 8-10. között rendezett Győr Rallyt, biztosan dobogóra állhatna.
„Nagyon örülünk neki, hogy ismét lesz itt rally. Az elmúlt időszakban elhanyagolták ezt a régiót, pedig korábban komoly rally-élet volt a 70-es és 80-as években, sőt a 90-es éve elején is. Volán Rallyk, Lutra Rallyk mind komoly mezőnnyel futottak itt. Én gyerekként kint voltam ezeken, aztán később, mint sportbíró vettem részt rajtuk, de versenyzőként már a Győr Rallyn sajnos nem tudtam indulni. 99-ben a Budapest Rally ellátogatott ide, akkor még főiskola volt az egyetem, ott volt az éjszakai parc fermé és a Rábaringen volt a gyorsasági” – mondja Faltusz Péter.
A régió versenyzőinek ez komoly érvágás volt, hiszen egy hazai verseny hangulata semmihez sem fogható, és a hazai közönség támogatása is sokat jelent.
„A Rábaringen rengetegen szurkoltak nekünk, bár mi szerencsések voltunk, mert kialakult egy olyan országos szurkolótáborunk, akik mindenhová követtek minket. Ez fantasztikus érzés, de bármilyen sportra igaz, akár a most induló Atlétikai vb-re is, hogy minden versenyző azt nyilatkozza, mennyire más hazai közönség előtt versenyezni.”
1999-ben a győriek a Peugeot 106-ossal versenyző Faltusz Péternek és navigátorának, Békefi Zoltánnak szurkolhattak. A páros abban a szezonban váltott a korábbi gyári építésű Skoda Favoritról a Peugeot-ra. A féltengelyeket addig folyamatosan kettétörő versenyautó pedig mintha érezte volna, hogy fontos futamon szerepel, ezúttal hibátlanul üzemelt és a Faltusz – Békefi duó megnyerte az akkor még A6-nak nevezett kategóriát.
De ugorjunk 24 évet, vissza a Győr Rallyra, amelynek híre alaposan megbolygatta a város rallys és rallyt kevésbé ismerő lakóit is.
„Nagy az izgalom, mindenki keresi a lehetőséget, hogy valamilyen szinten indulhasson vagy részese lehessen. MI is ott leszünk, Dávid fiam a junior mezőnyben indul, és lesz egy másik győri páros is ebben a kategóriában. Ennek a lehetőségnek nagyon örülök, mert a jogosítvánnyal még nem rendelkező fiatalok így autóba ülhetnek, és ilyen versenyből sajnos nagyon kevés van. Szerintem nagyon jó ez az irány, mert amennyiben nemzetközi szintű versenyzőket akarunk kinevelni, akkor ahhoz kevés, ha csak 18 évesen lehet autóba ülni. Tudjuk, hogy a mostani világbajnok hány éves…. De a Győr Rally kapcsán hallottam, hogy készülődnek a helyi trabantosok is, és lesz R5-ös autó is Győrből” – mondja Faltusz Péter, aki nem csak a családi csapattal vesz részt a Győr Rallyn, hanem könnyen lehet, hogy a volán mögé is beül.
Egy leendő rally-suli terve miatt a garázsban ott sorakozik néhány Skoda Favorit versenyautó és egy kicsit komolyabb Felicia is, sőt a nagy álom, egy Subaru WRC replika is a gyűjtemény része.
„Gondolkodtam, hogy elindulok a Feliciával, de mivel támogatjuk is a versenyt, valószínűleg előfutóként indulok majd, vagy a Ssangyong új modelljével a szeptemberben megjelenő Torres-szel, vagy a Subaruval. Mindez attól is függ, hogy Dávid mögött a menedzsmentet hogyan tudjuk összerakni, mert ha szükség lesz rám, akkor természetesen neki segítek” – sorolja a lehetőségeket a már évek óta versenyző-apuka szerepkörben levő Faltusz Péter.
Az, hogy a korábbi versenyző a KMI Autóház tulajdonosaként támogatja a Győr Rallyt logikusnak tűnik, de mint mondja, nem kizárólag emocionális szempontok alapján döntött úgy, hogy a szponzorok sorába is beáll.
„Autós cég vagyunk, és úgy gondolom, hogy az autósport jó megjelenési forma, hiszen rengetegen állnak a pályák mellett. Az új Ssangyong modellt is ki tudjuk állítani, meg tudjuk mutatni a nézőknek, és emiatt üzletileg is jó döntésnek gondolom, hogy ebben a szerepben is ott állunk a verseny mögött.”
Fotó: Kollár Sport Fotó
A beszélgetés során nem mehettünk el amellett, hogy milyen pályákon zajlik a Győr Rally, és a gyorsaságikról beszélve Faltusz Péter hangja is megváltozik, érezni a lelkesedést.
„A Rábaring nekünk abszolút hazai pálya, én is szerettem, Dávid is szereti, de van, aki nagyon nem kedveli. Igazi rallypálya, van benne minden: keskeny szerpentin, döntött kanyar, vizesárok, rázókő, urgrató, nagyon technikás gyorsasági. Emiatt megosztó, általában vagy szeretik vagy nem, semleges ember nem szokott lenni.
A Olaszfalu – Tést a Kit-Car korszakban borzasztóan szerettem. A Nagyveleg gyorsaságit annyira nem ismerem. A Tényő-Ravazd pedig egy klasszikus, gyors rallypálya. Ha jól tudom ez nézők elől elzárt terület lesz, de a versenyzők nagyon élvezik majd.
A városi szakaszt ugye nem ismerjük, csak sejtjük a nyomvonalát. Én minden győrit arra buzdítok, hogy erre jöjjenek ki, mert a hangok, és a látvány óriási élmény lesz, egy ilyen különleges eseményt annak is látni kell, aki eddig nem ismerte a rallyt. Nagyon örülök, hogy lesz városi gyorsasági. Szükség van ezekre, a korábbi fehérvári vagy zalaegerszegi városi szakaszok is nagyon jól sikerültek. Ezek a pályák közelebb tudják hozni az embereket a rallyhoz és a sportág megítélésének is jót tesz, ha látják, hogy milyen magas színvonalú egy ilyen verseny és a magyar mezőny.
A végére maradt a Csesznek szakasz. Mi ott járunk a Balatonra, van ott egy nagyszerű szerpentin. Fiatalon idézőjelben illegálisan jártunk a hóba autózni. Mikor bemondta a rádió, hogy senki ne menjen a Bakonyba, mi akkor ültünk be a Zsiguliba és mentünk az éjszakába. Szenzációs élmény volt, és biztos vagyok benne, hogy ezt a szakaszt is nagyon élvezik majd a versenyzők, igazi Kit-Car pálya lenne, ha lennének még ilyen autók.”
Faltusz Péter utolsó mondata arról árulkodik, hogy nem csak a szurkolók szeme fátyolosodik el, ha a 2000-res években a Faltusz-Békefi páros által vezetett Peugeot 306 Maxira gondolnak, hanem a pilóta pályafutásának is a legszebb évei közé tartoznak azok a szezonok, amikor azzal az autóval versenyzett. Nem meglepő, hogy most is pontosan tudja, hol található az a bizonyos Maxi.
„Franciaországban van, egy Mister Maxi nevű embernél. Nagy álmom, hogy egyszer még menjek egy Peugeot 306 Maxival egy Mecsek Rally és egy Győr Rallyn. Beleborzongok, ha elképzelem, hogy milyen hangja lenne, ha szeptemberben a városi gyorsaságin végig mennék a Kit-Carral.”
Lassan 9 éve, hogy Jules Bianchi elszenvedte tragikus szuzukai balesetét, a korábbi csapattárs pedig most többek között arra is visszaemlékezett, hogy melyek voltak az utolsó közös pillanatai a jövő F1-es világbajnokának tartott reménységgel.
A Forma-1-ben 2013-ban és 2014-ben a Marussiával 35 futamon induló, utolsó F1-es nagydíját kivéve mindvégig Jules Bianchi csapattársaként versenyző Max Chilton felidézte emlékeit az F1 hivatalos oldalának a tragikus sorsú franciáról, és azt is elárulta, mi az utolsó közös emléke a 2014 októberében, a Japán Nagydíjon halálos sérüléseket szerző, végül 2015. július 21-én elhunyt pilótáról.
Bianchi egy napon szinte biztosan bemutatkozhatott volna a Ferrariban Fotó: STUDIO COLOMBO X FERRARI
Chilton és Bianchi karrierje már a Forma-1 előtt számtalanszor keresztezte egymást. Nagyjából másfél év volt köztük a francia javára, így amikor a brit gokartozni kezdett, Bianchi már befutott versenyzőnek számított az F1 felé vezető ranglétra első állomásán. „Nagyon fura ez, mert 11-12 évesen úgy tekintesz ezekre a versenyzőkre, mint a Forma-1-es világbajnokokra. Velük kell összemérned magad. Mindig is tudtam, hogy nagyon jó. Három-négy éves kora óta gokartozott, mert bár akkoriban ilyen kicsiknek nem voltak versenyek, volt olyan gokart, amit vezetni tudott. Sok-sok évnyi tapasztalattal bírt, úgyhogy egyszerűen briliáns volt gokartban.”
Végül Chilton kezdett előbb autóversenyezni, de két szezonnal később Bianchi is követte, majd a Formula Renault 3.5 2009-es monacói futamán szerepeltek ismét egy mezőnyben, az év későbbi részében pedig számos brit Forma-3-as versenyen csaptak össze. Ezt a GP2 és teljes szezon követte a Formula Renault 3.5-ben, hogy aztán mindketten a 2013-as szezonra érkezzenek meg az F1-be.
A Nicholas Todt által menedzselt, a Ferrari junior programjába bekerülő Bianchinak ekkorra több tapasztalata volt F1-es autóval, mint a Force Indiával egyetlen újoncteszten részt vevő Chiltonnak, hiszen ő számos teszten és pénteki első szabadedzésen is ott volt az indiai istállóval. Majd a 2013-as szezon előtti teszteken rögtön bizonyította, hogy a jövő egyik bajnoka lehet belőle.
„A szezon előtti teszteken azt pletykálták, hogy Jacques [Villeneuve] lesz a csapattársam, de soha nem láttam, és semmi sem történt. Aztán úgy volt, hogy Luiz Razia, akivel a GP2-ben versenyeztem. De hirtelen megjelent Jules, a többi pedig már történelem. Nagyon-nagyon jó volt, és addig mindenhol nyert, ahol csak elindult. Abban a pillanatban, hogy beült az autóba, nevetségesen jó köröket kezdett futni” – emlékezett vissza Chilton az első közös tesztjükre Barcelonában.
„Sokkal több F1-es tapasztalata volt nálam, mert mielőtt először autóba ültem Barcelonában, csak egy Force Indiát vezettem egy újoncteszten. Nem emlékszem, de ő talán már a Ferrarinál is tesztelt, mindenesetre számos napot eltöltött már F1-es autóban, úgyhogy rögtön gyors volt, nekem pedig üldözőbe kellett vennem.”
A 2013-as szezonban Bianchi nagy fölénnyel győzte le a csapattársát, így Chiltonnak 2014-re össze kellett kapnia magát, amit meg is tett, így második évükben már sokkal szorosabb volt kettejük összevetése. Az viszont nem változott, hogy a Marussia továbbra is a sereghajtók között szerepelt, és normál körülmények között a pontszerzés közelébe sem lehetett kerülni vele.
Bianchi azonban Monacóban a büntetései miatt az utolsó, 22. helyről rajtolva mégis a 8. helyen ért célba vele, ami az 5 másodperces büntetésével a 9. pozícióra változott, de így is 2 pontot ért a csapatnak, ami hatalmas segítség volt nekik. Az utcai pályákon rendre erős, a GP2-ben Monacóban dobogóra álló Chilton csak a 14. helyen végzett (a csapatfőnök később felhívta, hogy véletlenül nem a megfelelő rugókat rakták az autójába, ami megmagyarázta, hogy végig a rossz egyensúlyra panaszkodott), és bár örült a csapat sikerének, sajnálta, hogy nem ő volt az, aki a pontokat szerezte. A későbbi események tükrében azonban már másként tekint vissza arra a versenyre.
Bianchi rádióüzenete az emlékezetes monacói pontszerzés után:
„Egy részem azt mondja, hogy »Nagyon gyors lehettem volna«, és talán lehettem volna én, aki pontokat szerez, de úgy tekintek erre, hogy hihetetlenül örülök, hogy Jules szerezte azokat, mert ő erre volt hivatott, és nagyszerű volt, hogy megszerezte, és ezzel megkoronázta azt az évet.”
Chilton azt is elismeri, hogy jó autóval sem biztos, hogy ő képes lett volna arra, amire a csapattársa. „Ő tett róla, hogy oda kerüljön. Ha nem ő ült volna az autóban, aznap nem szerzünk pontokat. Az előzés, amit végrehajtott az utolsó előtti kanyarban (féltávnál kívülről előzte a Rascasse-ban Kobajasi Kamuit – a szerk.), azt én nem csináltam volna meg, mert egyszerűen nem így vezetek. És ha nem csináltam volna meg, pontokat sem szereztem volna.”
„Teljes mértékben ő kaparta ki a gesztenyét, ezért érdemelte meg, a csapat ezért érdemelte meg. Született versenyző, egy ilyen mozdulathoz pedig annak kell lenned. Ez volt a tökéletes forgatókönyv. Mindent meg kell tenned, amit csak tudsz, és aznap ő mindent megtett.”
A 32 éves pilóta rengeteget tanult Bianchitól a francia versenyző stílusát és telemetriáját tanulmányozva, és a mai napig rendszeresen gondol a tragikus sorsú pilótára. „Nagyjából minden héten eszembe jut – mondta láthatóan elérzékenyülve. – A legtöbbet ki kell hoznod az életedből, mert tényleg nem tudod, hogy mikor ér véget.”
„Ott voltam a temetésén, jó néhány versenyző ott volt. Sok idő eltelt azóta, de ettől még igazán kemény. Jó dolgokra volt hivatott, és imádtam volna, ha megtudhatom, meddig jut el” – ecsetelte Chilton, aki szerint Bianchi keresztfia, Charles Leclerc most azt az utat járja és teljesíti be, amit keresztapja járt volna. „Olyan, mintha feltámadt volna. Úgy érzem, hogy amit Charles csinál, pontosan azt csinálta volna Jules is.”
Utolsó közös versenyhétvégéjükre azon a bizonyos októberi Japán Nagydíjon került sor, Chiltonnak pedig van egy fotó a telefonjában, amit azóta is nagy becsben tart. Ezt a képet a versenyzői parádén csinálta Bianchiról.
„Mindannyian beültünk a saját autónkba, Jules pedig a mögöttem levőben foglalt helyet – idézte fel. – Utálta az esőt és a hideget, úgy volt vele, hogy »Te már hozzászoktál, mert brit vagy«. Nyitva volt az esernyője, és arra már nem emlékszem, hogy nekem volt-e ernyőm, de hátrafordultam, és csináltam róla egy fényképet, ahogy be van bújva az esernyője alá.”
„Az utolsó képen, amit csináltam róla, mosolyog és rám nevet, mert fotóztam őt az esőben, ernyővel a feje fölött. A rajtrácson nem beszéltünk, úgyhogy ez az utolsó közös emlék és kapcsolat egymással. Imádta a motorsportot, egész életében ezt csinálta, és úgy halt meg, hogy azzal foglalkozott, amit a legjobban szeretett.”
A csütörtök esti látványos rajtceremónia után pénteken reggel a prológgal folytatódott a Hungarian Baja. A szakaszt Michal Maluszynski nyerte, a legjobb magyar a Lukács Kornél-Mesterházi Márk páros lett.
A T1+ kategóriás Toyota Hilux-szal induló tavalyi győztes Benediktas Vanagas számára még az első szelektív szakasz előtt véget ért a magyar futam.
„Volt egy defektünk a szakasz elején, körülbelül két-három kilométerre a rajttól, de teljesítettük a pályát, ami utólag talán nem volt jó döntés. Rengeteg időt veszítettünk, és a szervizparkban rendbe hoztuk az autót, de a parc fermébe jövet a hátsó diffiből fura hangok kezdtek el jönni. Így nincs értelme folytatni. Nagyon csalódottak vagyunk…” – nyilatkozta Vanagas navigátora, Kuldar Sikk.
foto: Hungarian Baja/Pataky Péter/Báles László
A motorosok mezőnyében Stefan Svitko volt a leggyorsabb a prológon. A HunGarian Baja kétszeres győztese 11.6 másodperccel volt gyorsabb, mint a portugál David Megre. A legjobb magyar a negyedikként érkező Hodola Richárd volt.
A Hungarian Baja péntek délután két szelektív szakasszal folytatódik. Élő eredmények itt követhetők.
Úgy tűnik, mostanában kezd népszerűvé válni az ülés nélkül maradt F1-es pilóták között a továbbtanulás.
Nyck de Vries-ről nem sokat lehetett hallani azóta, hogy a Magyar Nagydíj ellőtt a Red Bull kitette a szűrét az AlphaTauritól, és Daniel Ricciardót ültette a helyére. A 28 esztendős pilóta közleményben tisztázott egy róla megjelent pletykát, arról azonban még nem beszélt, hogy hol folytatja a versenyzést, de mivel a Formula E-ben és a hosszú távú versenyzésben is jelentős tapasztalattal rendelkezik, alighanem lesz helye.
A kirúgás okozta sebek viszont még alighanem frissek, noha De Vries kijelentette, hogy nem rázta meg különösebben a dolog.
„Valójában nem – válaszolta a RacingNews365 azon kérdésére a Gran Turismo-film hollandiai bemutatóján, hogy nehéz volt-e lenyelni a menesztését. – Rengeteg támogatást kaptam, és valójában eléggé természetesen zajlott. Azóta sokat golfoztam.”
Hogy versenyezni mikortól fog, az majd kiderül, az viszont már biztos, hogy ősszel iskolába megy, nem is akármelyikbe.
„Soha korábban nem tanultam életemben, még a középiskolát sem fejeztem be – árulta el az idei 10 F1-es versenyén még csak pontot sem szerző holland. – De szeptembertől egy harvardi kurzusra fogok járni, tárgyalás és vezetés, úgyhogy tanulok egy kicsit. Leginkább azért, mert szeretem, és most, hogy kicsit több a szabadidőm, érdekel, hogy megtanuljak más dolgokat.”
De Vries természetesen nem az egyetemre, hanem a Harvard Business Schoolba iratkozott be, ahová csak pénz kell, előkövetelmény nincs, úgyhogy szó sincs arról, hogy az iskola kivételezne vele.
Nem de Vries az egyetlen ülés nélkül maradt versenyző, aki mostanában tanulásra adja a fejét, hiszen nemrég a Williamstől tavaly év végén távozó Nicholas Latifi jelentette be, hogy a London Business Schoolban tervez mesterdiplomát szerezni.
Andreas Mikkelsen a Finn Rallyn Oliver Solberg beállításaival próbálkozott a verseny elején, de később dühös volt önmagára a döntés miatt.
A történet két héttel előbb az Észt Rallyn kezdődött. Tartuban Mikkelsen úgy tervezte, hogy keményen nyomja, de hagy némik tartalékot, amivel minimalizálja a kockázatokat. A terv jó volt, de nem eredményes, mert péntek délben a második helyen állt, 13,5 másodperccel lemaradva a szintén Škoda Fabia RS Rally2-essel versenyző Oliver Solberg mögött.
Solberg később eltörte a lengéscsillapítót, és kieset, ezzel szabaddá tette Mikkelsen útját, aki sorozatban harmadik kategóriagyőzelmét szerezte Észtországban.Solberg gyorsasága mély benyomást tett Mikkelsenre.
„Miután láttam Oliver sebességét Észtországban, ahol nagyon gyors volt, ki akartam próbálni a beállításait„- mondta Mikkelsen.
Fotó: Jaanus Ree / Red Bull Content Pool
Ki is próbálta, de az esős teszten nem volt ideje kiismerni az így beállított Skodát. A Finn Rallyn aztán kiderült, hogy a versenyen sem működik ez a setup.
„Nem volt precizitásom, nem tudtam megbízni az autóban, hogy azt csinálja, amit a vezetési stílusommal akartam. Szóval lépésről lépésre változtattunk, és szombaton délre teljesen visszatértem azokhoz, amelyeket az összes rallyversenyen használok ebben az autóban. Aztán rögtön nagyon jól éreztem magam. A leggyorsabbak voltunk a részidők alapján Päijäläben, mielőtt elvesztettem a fékem, szóval jó érzés volt tudni, hogy még mindig ott vagyunk” – mondta a norvég.
Mikkelsen finn futamát a fékproblémák mellett egy defekt is megnehezítette, amit akkor gyűjtött be, amikor hozzáért egy sziklához. Azon azonban nem változtattak a problémák, hogy Mikkelsen megbánta, hogy eltért a megszokott beállításoktól.
„Reméltük, hogy jobb lesz a végeredmény” – ismerte el. „Be kell ismernem, hibát követtem el, amikor úgy érkeztem a versenyre, hogy valami újat akartam kipróbálni a beállítások terén ezen a hétvégén, és ez nem működött. De ugyanakkor, ha soha nem vagy hajlandó új dolgokat kipróbálni, akkor soha nem fogsz fejlődni. Oké, ez egy lépés volt a rossz irányba, így amikor visszaváltottunk, újra jól éreztem magam az autóval, és úgy tudtam vezetni, ahogy akartam. Bárcsak így kezdhetném újra a rallyt, de mindenesetre egy negyedik hellyel és néhány értékes ponttal feljöttünk a bajnokság élére, szóval ez jó, de sajnos a negyedik helynél jobbat reméltünk.”
Solberg viszont csak röviden kommentálta Mikkelsen kanosszajárását.
Ismert történet, hogy Ayrton Senna egy ezerkettes Ladával ment körbe először a Hungaroringen, hogy az első Magyar Nagydíj edzései előtt megismerje a Forma-1-ben 1986-ban debütáló aszfaltcsíkot. A Retro Rádióban azonban most először szólalt meg a férfi, akinek apjáé volt a Zsiguli, és elmesélte, hogyan is esett valójában erre az autóra az akkor a Lotusnál versenyző brazil pilóta választása.
1986. augusztus 10-e kiemelt dátum a hazai autósport történetében, hiszen ezen a napon rendezték az első Forma-1-es Magyar Nagydíjat. Az évforduló alkalmából kiemelten foglalkozott a száguldó cirkusz első hungaroringi látogatásával a Retro Rádióban a Bochkor című műsor, amelyben többek között beszéltek Takival, annak az autószerelőnek a ma már 50 év feletti fiával, akinek Ladájával Senna megismerte a Hungaroringet.
A nem mindennapi eseményről egy fénykép is fennmaradt a Hungaroringen 1986 és 1992 között technikai beavatkozóként dolgozó Mitrovics Zsolt jóvoltából. Ezen az látható, ahogy Senna lehúzott ablakokkal küldi az ezerkettes Zsigulinak, miközben a hátsó ülésen egy másik férfi ül.
„A képen látható úriember, édesapám egyik szerelő kollégája, hiszen édesapám csak utólag értesült az egész történetről, hogy elvitték a kocsiját – mesélte Taki a Bochkorban. – 14-15 éves voltam akkor, és azt tudom erről, amit apám utólag elmesélt. A pályán dolgozott, mint nehézgép-kezelő. Az volt a feladata, hogy ha baleset van, akkor bemegy a pályára és segít elszállítani a roncsokat. A készenléti helyén volt, vagy ült, egy szóval a géppel foglalkozott, ez az autóversenyző úriember (Senna) pedig a nemzetközi nyelven, kézzel-lábbal mutogatva jött, hogy valamilyen járművet adjanak már neki, édesapám barátja, Péter pedig fölajánlotta, hogy gyere, itt a kulcs, haladjunk.”
Az autóban benne volt a slusszkulcs, úgyhogy szépen el is vitték néhány körre, Senna pedig később profitálhatott is abból, hogy ő nem csak gyalog ment körbe a vadonatúj Hungaroringen, hiszen megszerezte a pole pozíciót. A versenyen azonban be kellett érnie a második hellyel, miután szenzációs előzéssel Nelson Piquet elment mellette, és megnyerte az első Magyar Magydíjat.
Taki elárulta azt is, hogy a családi Zsigulit édesapja Amerikában élő testvére vette neki, arra viszont már nem igazán emlékezett, hogy apja mennyire büszkélkedett később azzal, hogy Senna vezette az autóját, mint ahogy arra sem, hogy a brazil mennyire hajtotta meg a szovjet autógyártás remekművét. „Ezt nem tudom, úgyhogy erről hadd ne mondjak semmit, de gondolom, hogy azért a maga tempójában csak felkérdezte. Egy 60 lóerős, vagy nem is tudom, mennyi volt az a szerencsétlen Zsiguli, hát most őszintén, mit lehetett abból kihozni.”
Azt nem tudni, hogy mi lett az autóval és esetleg megvan-e még egy darabban valahol, de az biztos, hogy ha igen, akkor egy 40 éves Zsigulinál jóval többet érhet.
Kalapács alá kerül Kimi Räikkönen egyik Forma-1-es autója, amellyel a Jégember két dobogós helyezést szerzett, azaz nem a legsikeresebb, általa használt modell volt ez, de így is köszönhetünk neki egy legendás räikkönenes pillanatot.
2,5 és 3,5 millió dollár (0,87 – 1,2 millárd forint) közé becsüli az értékét a Bonhams aukciósház annak az autónak, amelyet Kimi Räikkönen utolsó McLarennél töltött idényében vezetett. A 2006-os McLaren MP4/21 sokkal gyengébbre sikerült, mint elődje, a szélvészgyors, ám nagyon megbízhatatlan MP4/20-as, de legalább ez sem volt golyóálló, mint azt a műszaki hibák száma mutatja. Mégis tartogatott emlékezetes pillanatokat.
A Bonhams egészen pontosan azt a 02-es sorszámú kasztnit bocsátja árverésre a novemberi aukción Abu-Dzabiban, amelyet Räikkönen a szezonnyitó Bahreini Nagydíj és az év 11. versenye, a Francia Nagydíj között vezetett (nem mindem futamon ez volt a versenyautója), ez idő alatt pedig két dobogós helyezést szerzett.
Különösen emlékezetesre sikerült a szezonnyitón elért harmadik helye, amelyet az utolsó helyről indulva kaparintott meg, miután az időmérőn meghibásodott az autó felfüggesztése, látványos kicsúszásba taszítva a finnt. A másik dobogó – egy 2. helyezés – a harmadik versenyen, Ausztráliában született, egy igazi, számos biztonsági autós fázissal tarkított káoszfutamon.
22. helyről az elsőre az időmérőn elszenvedett műszaki hiba után Bahreinben:
Az autóhoz fűződő legemlékezetesebb momentum azonban a Monacói Nagydíjon jött el, ahol Räikkönen a 2. helyen haladva volt kénytelen félreállni, mert az MP4/21-ben túlmelegedett, majd kigyulladt egy hőpajzs. Ebben persze még nincs semmi különleges, de abban annál inkább, hogy a Jégember ezután nem a boksz, hanem saját jachtja felé vette az irányt, a közvetítés rendezője pedig nem volt rest megmutatni, ahogy nem sokkal később már barátaival iszogat a fedélzeten.
Sokan azért is emlékezhetnek a McLaren MP4/21-esre, mert ez volt az első autó a wokingiak történetében, ami az egészen a 2015-ös szezonig használt, rendkívül népszerűnek bizonyuló chrome festéssel futott.
Az eladásra bocsátott kocsiról a Bonhams oldalán rendkívül részletes képgaléria érhető el.
A várpalotai Thury-vár előtt látványos rajtceremóniával kezdődött el a HunGarian Baja, amely a motorosoknál a Baja világkupa, az autósoknál a Baja Európa-kupa értékelésébe számít bele.
A kötelező papírmunkán és technikai ellenőrzésen túl vannak a versenyzők, amely után kiderült, hogy összesen 101 egység – motorosok, autósok és két kamion – vág neki pénteken a 615 kilométeres versenytávnak, amelyből 445 km a mért szakaszok hossza.
A motorosoknál Mohammed Al Balooshi vezet a Baja világkupában, így természetesen ő nem hiányozhat a rajtvonalról, hiszen meg akarja őrizni pozícióját, mivel többen is lőtávolon belül vannak hozzá képest.
Egyes rajtszámmal a HunGarian Baja kétszeres győztese, Stefan Svitko várhatja a rajtot – kimondva-kimondatlanul ő a verseny egyik nagy esélyese.
„Ez a negyedik HunGarian Bajám, az eddigieken kétszer nyertem, egyszer második voltam, ami azt is mutatja, hogy szeretem az itteni pályákat. Ráadásul úgy hallottam, hogy az utóbbi hetekben jó sok eső esett, aminek én kimondottan örülök, mert kedvelem a csúszós, sáros pályákat. Nagyon várom az első szakasz rajtját!” – nyilatkozta Stefan Svitko.
A magyar színeket Hodola Richárd képviseli a világkupa mezőnyben: „Ez a legfontosabb és legrangosabb verseny itt, Magyarországon, amelyre a spanyol futamon készültem fel. A mezőny nagyon erős, remek versenyzők állnak oda a rajthoz, úgyhogy kiélezett csatára számítok. Nem szeretek jósolgatni, de mindent meg fogok tenni, hogy kihozzam magamból a maximumot.”
A motoros mezőny egyik nagyon érdekes figurája az ausztrál Andrew Houlihan, aki 16 ezer kilométert, 33 órát utazott azért, hogy részt vegyen a HunGarian Baján. „Öt éve jártam már Magyarországon, amikor Görögországban versenyeztem, eljöttem ide vakációra, de versenyezni még nem versenyeztem itt – mondta Houlihan, aki vezeti a veterán kategóriát, a 450 köbcentisek mezőnyében pedig a harmadik az összetett pontversenyben.
foto: Garilla Media
Az autós mezőnyben a HunGarian Baja három korábbi győztese is megméreti magát: Krzysztof Holowczyc, Benedictas Vanagas és Miroslav Zapletal. Mindhármuk célja, hogy a győzelemért harcoljanak. Érdekesség egyébként, hogy a lengyel Michal Maluszynski autóját környezetbarát üzemanyag hajtja. A tereprally sportág évekkel ezelőtt zászlajára tűzte a környezetvédelmet, néhány éven belül kiderül, hogy vajon az elektromos terepjárók, vagy az alternatív üzemanyagok jelentik-e a megoldást.
Visszatérve a korábbi győztesekre: Holowczyc két évvel ezelőtt alighanem a HunGarian Baják történetének legérdekesebb győzelmét aratta, hiszen a szakaszok teljesítése után másodpercre azonos időeredménye volt, mint Yazeed Al Rajhi-nak, és végül az első szakaszon elért jobb eredmény döntött a javára.
„Sohasem felejtem el azt a napot” – mondta Holowczyc. „Az utolsó méterekig harcoltunk Al-Rajhival és több száz kilométer után ugyanaz volt az időeredményünk, nem tudtuk, ki nyert. Végül a szabályok döntöttek, amelyek kimondták, hogy az nyer, aki az első szakaszon gyorsabb volt. Hihetetlen volt. A HunGarian Baja ezért is az egyik kedvenc versenyem, meg azért is, mert itt a technikás részek mellett van a pályáknak olyan része, amelyen bátorság és nagy szív szükséges, úgy kell nyomni a gázt, ahogy a csövön kifér. Most az öreg BMW-mel jöttem, de a célom ugyanaz, mint mindig: nyerni!”
A magyar színeket az autós mezőnyben Lukács Kornél „Csucsu” és Lónyai Pál képviseli – előbbi versenyzőnek itt kezdődött a terepralis pályafutása két évvel ezelőtt, és ahogy jött, úgy bele is szeretett a szakágba. „Mindig jó visszatérni oda, ahol minden kezdődött, ráadásul nagyon szeretem az itteni pályákat, a viszonyokat, ezért különösen fontos, hogy kihozzam magamból a lehető legtöbbet” – mondta Csucsu, aki már eddig is szorgalmasan gyűjtögette a pontokat az Európa-kupában.
Lónyai Pál most először versenyez Tóth Györggyel, a csütörtöki shakedown-on tették meg az első kilométereket együtt, de mivel mindketten nagyon tapasztalt versenyzők, reményeik szerint versenyképesek lesznek. „Az autón fejlesztettünk a váltóban és a középső difiben is, aminek köszönhetően javult a kezelhetőség, a kanyarsebesség és a tapadás. Bízom benne, hogy ennek köszönhetően még versenyképesebbek leszünk, mint eddig – mondta Lónyai. – Imádom a lőteret, szeretem az egész versenyt, nagyon várom már, hogy elkezdődjön. S hogy mit gondolok a sárról és a vízátfolyásokról? Nem gondolkodom. Átküldjük rajta az autót, mert alkalmas rá!”
