A Forma-1-től már visszavonult világbajnok, valamint Michael Schumacher későbbi nagy riválisa is esélyes volt a Jordan megüresedő ülésére az 1991-es Belga Nagydíj előtt, a fiatal német pedig egy másik csapattal is tárgyalt. Ehhez hasonló, feledésbe merült történeteket idéztünk fel a későbbi hétszeres világbajnok több mint 31 évvel ezelőtti bemutatkozásáról.
Nagyon sok mindent lehetne írni Michael Schumacher 54. születésnapja alkalmából, hiszen finoman szólva is gazdag pályafutás áll a Forma-1-ben 1991 és 2006, majd 2010 és 2012 között versenyző német pilóta mögött. Ezek nagy részét pedig már sokan sokféleképpen megírták, úgyhogy próbáltunk valami olyasmivel megünnepelni a hétszeres világbajnokot, ami kevésbé közismert.
Ehhez a The-Race.com Bring Back V10s podcast Schumacherrel és az 1991-es szezonnal foglalkozó része alapján írt korábbi gyűjtését hívtuk segítségül, amelyben a német pilóta 1991. augusztusi spái debütálásának kevésbé ismert oldalait vesézik ki Gary Anderson, a Jordan-istálló egykori technikai igazgatójának társaságában. Talán még a legfelkészültebb Schumacher-rajongóknak is sikerül újat mondani.
Nem a Belga Nagydíj előtt volt az a bizonyos londoni taxis eset
Jól ismert történet, hogy Schumacher bemutatkozását alapvetően az tette lehetővé, hogy Bertrand Gachot, a Jordan-istálló egyik állandó versenyzője összetűzésbe került egy londoni taxisofőrrel, akit gázspray-el lefújt, ezért pedig börtönbüntetést kapott. Azt ugyanakkor sokan elfelejtik és nem is annyira van benne a köztudatban, hogy a belga versenyző nem a hazai futama előtt követte el mindezt, hanem még 1990 decemberében, miközben éppen úton volt egy megbeszélésre a Jordant szponzoráló 7UP-al.
Miután bírósági ügy lett az esetből, Gachot a Jordan F1-es bemutatkozó évét úgy versenyezte végig, hogy tudta, akár börtönre is ítélhetik, habár ez egészen az ítélet kihirdetéséig igen valószínűtlennek tűnt. „Szerintem senki sem ismerte fel igazán, hogy milyen komoly az ügy és mi lesz a vége. Még Eddie [Jordan] ügyvédei is azt mondták, hogy csak meg kell jelennie, fizetnie kell egy kis büntetést és kap egy ejnye-bejnyét. A csapatban nem is igazán tudtunk sokat a dologról és nem vettük komolyan” – emlékezett vissza Anderson.
Gachot a tárgyalóteremből azonban végül nem Monzába repült tesztelni, hanem a börtön felé vehette az irányt, miután 18 hónapot kapott, amelyet végül 9-re csökkentettek.
Embed from Getty Images
Gachot a Magyar Nagydíjon indult utoljára a Jordan pilótájaként
Korábbi világbajnok is esélyes volt a Jordan ülésére
Arról sem sokat beszélnek, hogy nem Schumacher volt az első számú várományosa Gachot megüresedett helyének, Eddie Jordan ugyanis a korábban a McLarennél és a Ferrarinál is versenyző, 1991-ben a sérült Alex Caffi helyére a Footwork-Arrows-hoz beugró Stefan Johanssont szemelte ki, a svéd azonban túl sokat kért a szolgálataiért, így Jordan meggondolta magát.
A korábbi csapatfőnök a könyvében azonban nemcsak őt, hanem az akkor éppen a Jaguarral a sportautó-világbajnokságban versenyző Derek Warwickot is megemlíti, valamint egy ennél jóval érdekesebb nevet is felhoz, méghozzá az 1982-es világbajnok Keke Rosbergét. A Forma-1-ből öt évvel azelőtt, az 1986-os szezon végén visszavonult finn két év kihagyás után újrakezdte a versenyzést és szintén a sportautó vb-n ment a Peugeot színeiben.
Embed from Getty Images
Keke Rosberg 1986-ban
Hogy mennyire volt valós lehetőség az érkezése, az nem derült ki, de Gary Anderson örült neki, hogy sem ő, sem a másik két rutinos veterán nem lett a Jordan versenyzője, ő ugyanis mindenképpen egy fiatal pilótát akart, aki „nem látott már mindent”, és „mindent kiprésel az autóból”.
Schumacher későbbi nagy ellenfele is szóba került
Anderson szerint volt még egy versenyző, akit megfontoltak. Ez akkoriban Rosberg érkezésével ellentétben nem számított volna szenzációnak, de utólag nézve akár teljesen átírhatta volna a 90-es évek F1-es történelmét. Jordanben ugyanis felmerült, hogy Damon Hillnek szavaz bizalmat.
Hill úgy került a Jordan látókörébe, hogy a Forma 3000-ben Eddie Jordan istállója és a Middlebridge csapat összeolvadásából létrejött Barclay Team EJR-nél versenyzett, valamint a Williamsnek is tesztelt. Lévén Hill és Schumacher 1994-ben és 1995-ben is összecsapott a világbajnoki címért (a brit végül 1992-ben, a Jordannél jóval kevésbé versenyképes Brabhammel mutatkozott be), minden másként alakulhatott volna, ha Schumacher helyett Hill kap lehetőséget 1991-ben.
Embed from Getty Images
Hill 1992-ben a Brabhammel
Schumacher neve az Arrows-nál is felmerült
Amennyiben nem kapta volna meg a lehetőséget Spában, Schumacher akár az akkor éppen Footwork néven futó Arrows istálló színeiben is kezdhette volna Forma-1-es pályafutását az 1992-es szezonban, a Jordan silverstone-i központjába, üléspróbára menet ugyanis részt vett egy korábban egyeztetett találkozón Jackie Oliverrel, a Footwork csapatfőnökével. Az 1991-ben történtek végül okafogyottá tették a további egyeztetéseket, a Footwork pedig Szuzuki Agurit szerződtette 1992-re.
Jordan nem volt elragadtatva Schumachertől
„Amikor először láttam Michael Schumachert versenyezni, nem voltak különösebben lenyűgözve – írta könyvében a Jordan-istálló tulajdonosa és csapatfőnöke. – Michael teljesítménye aznap, 1990-ben, nem váltott ki belőlem olyan hatást, mint amikor Ayrton Sennát láttam először. Mivel azelőtt is volt már dolgom jó pilótákkal, rögtön felismertem, hogy van valami különleges Sennában. Schumacherrel viszont nem volt ez az érzésem. Olyan volt, mint egy normál pilóta. Nagyon jó, de nem kivételes.”
Azt ugyanakkor Jordan is elismeri, hogy nem kifejezetten Schumacher miatt tekintette meg a helyszínről a szóban forgó német Forma-3-as futamot, hanem mert szerette volna eladni Forma-3000-es csapatát Willi Webernek, a német pilóta menedzserének, így aztán elsősorban nem is Schumacher vezetésére koncentrált. A 21 esztendős pilóta nem mellesleg abban az évben német F3-as bajnok lett és a híres makaói versenyt is megnyerte.
Ez az élmény, illetve az a tény, hogy Weber a Jordan által zsákutcának tartott (csak visszavonult F1-es pilóták és olyanok versenyeznek ott, akik nem elég jók az F1-hez) sportautózás felé terelte Schumachert, hogy a Mercedes gyári juniorja legyen, azt eredményezte, hogy Jordan elsőre lesöpörte az asztalról Schumacher nevét, amikor Gachot utódjáról kellett dönteni.
Embed from Getty Images
Schumacher még a DTM-ben is feltűnt
Anderson teóriája szerint azonban Schumachernek egyszerűen nem mutatkoztak meg olyan jól a képességei a junior szériákban. „Elég sok pilóta lépdel végig úgy a különböző utánpótlás-sorozatokokon, hogy soha nem emelkedik ki, egészen addig, amíg be nem kerül abba az osztályba, amiben igazán jó. Ha ez a Forma-1, az azt jelenti, hogy a versenyzőnek a rendelkezésére állnak a kirakós darabjai, és már képes összeilleszteni azokat. Michaelnek minden a rendelkezésére állt, amire egy Forma-1-es pilótának szüksége van, és az első naptól fogva használta is ezeket. Az ébersége, az elkötelezettsége, a képessége, hogy olvassa az autót, az első naptó kezdve elképesztő volt.”
Nem oda kvalifikált, ahonnan indult
Sokaknak talán fejből is megvan, hogy Schumacher a remek hetedik helyről kezdte az 1991-es Belga Nagydíjat. Az időmérőn azonban a nyolcadik időt autózta, de utólag nyert egy pozíciót, mert Riccardo Patrese szombati idejeit törölték, mivel a Williamse nem ment át az időmérő utáni technikai ellenőrzésen, mert nem működött rajta a hátramenet. Emiatt Patrese visszacsúszott a 17. helyre, miközben többek között Schumacher is előrébb jött eggyel.
Amit pedig mér érdemes megjegyezni, hogy ezt a nyolcadik helyet kisebb csalódásként is fel lehetett fogni az alapján, hogy tempóból mire lett volna képes a német. A pénteki időmérőn azonban egyik időmérős gumiszetten sem tudott rendes kört megtenni (előbb egy piros zászló miatt kukázta az egyik szettet, majd feltartotta őt Alain Prost a buszmegálló-sikánban), és szombaton sem tudta hozni az aznap délelőtti edzésen mutatott sebességét.
„Ha meg tudta volna ismételni, amit a legjobb körében csinált a buszmegállóban, harmadik lett volna a rajtrácson” – mondta Anderson.
Embed from Getty Images
Schumacher Spában a Jordannel
Schumacher tempóját a vasárnap délelőtti bemelegítő edzés domborította ki igazán, azon ugyanis megtankolt autóval negyedik lett, a versenyen azonban a rajtnál leégett a kuplungja, és néhány száz méter után félreállt. Viszont annak tükrében, hogy csapattársa, a nála egész hétvégén lassabb Andrea de Cesaris a kiesésekből is profitálva egészen a második helyig jött előre, és mindössze 2,5 másodpercre zárkózott fel a váltóproblémákkal küzdő Ayrton Sennára, Schumacher akár a győzelemért is harcban lehetett volna élete első versenyén, ha túléli a rajtot. De Cesaris végül nem lett dobogós, a 44 körös futam 41. körében ugyanis megadta magát az autójában a Ford V8-asa.
Berger miatt volt a kuplunghiba
A Schumacher futamának idejekorán véget vető kuplunghiba ténye is jól ismert, ám a köztudatban leginkább az él, hogy az újonc a tapasztalatlanságából adódóan túl agresszívan rajtolt (azonnal elviharzott Piquet és Alesi mellett) és leégette a kuplungot. Anderson visszaemlékezése azonban rávilágított, hogy több tényező vezetett a hibához. Ezek egyike, hogy a csapat kénytelen volt a kevésbé strapabíró kuplungot használni, mert a másikat nem tolerálta a motor problémás főtengelye.
Ez önmagában még nem lett volna gond, csakhogy a Jordan nem engedhette meg magának a titániumból készült agyat a kuplunghoz, ezért alumíniumot használt, méghozzá egy olyat, amit a Williams visszaküldött a beszállítónak, miután elérhetővé vált a titánium változat. Emellett Anderson bevallása szerint nem vették számításba, hogy mekkora extra terhelést ró a kuplungra a spái célegyenes, amelyben kicsit jobban csúsztatni kell azt.
Embed from Getty Images
Örök rejtély marad, hogy mire lehetett volna képes a versenyen
De talán ezt mind túlélte volna Schumacher autója, ha a La Source hajtűben Gerhard Berger nem vág át előtte keresztbe a McLarennel, ami miatt a németnek viszonylag kis sebességgel kellett bevennie a kanyart. „Kinyomott kuplunggal fordult be az első kanyarba (hogy ne fulladjon le), utána pedig többé-kevésbé csinált még egy rajtot, amivel kinyírta a kuplungot” – összegezte a volt technikai igazgató a történteket.
Nem Spában vezetett utoljára Jordant
A bemutatkozásával így is nagy visszhangot kiváltó Schumacher a következő versenyen, Monzában már a Benettonnal állt rajthoz és lett ötödik, ám ebből nem következik az, hogy utoljára Spában ült Eddie Jordan zöld versenyautójában. Ugyanis még mielőtt Willi Weber nyélbe ütötte volna az átigazolást Flavio Briatoréval, Schumacher visszatért Silverstone-ba, hogy a Brit Nagydíjnak otthont adó aszfaltcsík rövidebb, déli nyomvonalán fékeket és lengéscsillapítót teszteljen, és 54,4-es idejével megfussa a Jordan az évi legjobb körét ezen a konfiguráción.
Anderson elmondása alapján a csapat akkor még biztos volt benne, hogy Schumacher náluk folytatja, noha a háttérben már bőven zajlottak azok a folyamatok, amelyek végén a Benettonnál kötött ki.
