Napra pontosan 25 évvel ezelőtt, március 8-án kezdődött el az 1998-as Forma-1-es szezon. Úgy tűnt, hogy az Ausztrál Nagydíjon a McLaren tükörsima, igencsak demoralizáló győzelmet arat, ami így is lett, de történt egy kis malőr, ami kisebb botrányhoz vezetett.
Akár tetszik, akár nem, a csapatutasítások mindig is a Forma-1 részét képezték, és mindig is azt fogják. Nem is olyan régen volt egy időszak, amikor a Ferrari 2002-es Osztrák Nagydíjon bemutatott harakirijére reagálva be voltak tiltva, de nyilván ekkor is léteztek, csak mindenki úgy csinált, mintha ez nem így lenne. Aztán a szabályalkotók belátták, hogy igazából felesleges tiltani azt, amit nem lehet, hiszen a csapatérdek mindig felül fog írni mindent, csak legfeljebb az istállók az egész világot hülyének nézve fogják megoldani, hogy az ő akaratuk érvényesüljön.
Ez az akarat pedig rendre az adott szezon második felében csap le arra a versenyzőre, aki nem tudott elég közel maradni a csapattárshoz, és amennyiben a helyzet úgy kívánja, kénytelen segíteni azt a személyt, akinek a legyőzése minden pilóta számára a legfontosabb. Az idény elején azonban még a legtöbb esetben egyenlő a küzdelem, hiszen egyik csapatnak sem érdeke szándékosan hátráltatni valamelyik versenyzőjét, így aztán ebben az időszakban csapatutasítással is ritkán találkozunk. 25 évvel ezelőtt, az 1998-as szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon azonban rögtön csapatutasítás döntött a győzelem sorsáról, még ha nem is a klasszikus okból kifolyólag.
Embed from Getty Images
Az 1998-as Ausztrál Nagydíj rajtja
Arra az évre jelenősen megváltoztak a szabályok, azokkal pedig az autók külseje is: az elődeiknél jóval keskenyebb kocsikkal, ráadásul slickek helyett immár bordázott gumikon sorakozott fel a mezőny a szezon első futamának harmadik alkalommal otthont adó melbourne-i pálya rajtrácsára. Az első sorban a két McLaren-pilóta, Mika Häkkinen és David Coulthard foglalt helyet, és arra készült, hogy az Adrian Newey által tervezett MP4/13-as konstrukcióval leigázza a mezőnyt.
Egyedül Michael Schumacherről lehetett elképzelni, hogy valamennyire megnehezítheti az Ezüstnyilak dolgát, ám a Ferrari az ötödik körben megadta magát a német alatt, minden akadályt elhárítva ezzel a Newey-féle csodaautók sima kettős győzelme elől (ismerős forgatókönyv, nem igaz?).
Csakhogy ez a kettős győzelem végül majdnem fordított sorrendben történt, mint ahogy azt Coulthard és Häkkinen gondolta, a 36. körben a finn ugyanis váratlanul megjelent a bokszutcában, majd mivel a McLaren szerelői a garázsban ücsörögtek, végig is száguldott azon, és visszarongyolt a pályára. Hogy mi történt, azt nem nagyon lehetett tudni, de Martin Brundle, az angol közvetítés szakkommentátora rögtön megérezhetett valamit, ugyanis közölte: „Häkkinen valamit félrehallhatott a rádióban.”
Mindenesetre a finn pilóta nem sokkal később megejtette tervezett, összességében második, egyben utolsó kiállását, majd miután a csapattársa is így tett, a két McLaren senkitől sem zavartatva robogott a cél felé. Csakhogy Häkkinen nem kapcsolt cirkáló módba, helyette a határon autózva űzte a csapattársát, majd nem kis meglepetésre az 57., azaz utolsó előtti kör elején Coulthard lelassított a célegyenesben, és elengedte a másik McLarent.
A közönség persze kifütyülte a megmozdulást, mint ahogyan a befutónál is ugyanígy kifejezte a nemtetszését, utólag azonban kiderült, hogy nem a McLaren határozta már meg az első versenyen, hogy ki az első, és ki a második számú pilótájuk, hanem csak az előzetes megállapodást tartatták be Coultharddal.
Embed from Getty Images
Coulthard nem tarthatta meg az első helyet
„Elfogadtunk egy megállapodást a csomagunk szezon előtti teszteken tapasztalt megbízhatatlansága miatt, lévén egyszer sem sikerült teljesítenünk egy teljes versenytávot Melbourne előtt. Ron Dennis [a McLaren csapatfőnök] hozott egy döntést, hogy Mika és én az első kanyarig versenyezhetünk, utána pedig az autó képességein belül kell vezetnünk, és nem hajszolhatjuk azt afelé, ami azelőtt műszaki hibába torkollt” – emlékezett vissza Coulthard az Automobiliist.com-nak.
„Kötelességtudóan követtük az instrukciókat, amíg Mika nem tervezett kiállása miatt mögém került a pályán. Ezután megkértek, hogy lassítsak, és engedjem, hogy visszavegye a pozícióját a kockás zászlóig, amit meg is tettem. Érthető módon ebből elég nagy viszály lett, de végtére is a csapat utasításait követtük abban a szellemben, hogy együtt nyerünk és együtt veszítünk.”
Persze ettől még nem volt könnyű feladni egy győzelmet. Egyetlen autóversenyzőnek sem az. „Versenyzőként sosem könnyű feláldozni egy lehetőséget a győzelemre, különösen, amikor a csapatod ennyire domináns helyzetben van, mint amiben mi voltunk azon a versenyen… (a harmadik helyezett Heinz-Harald Frentzennek is kör adtak – a szerk.) Ez alkalommal a csapat nyeresége az én veszteségem volt, de ezután folytattam a McLarennél, és összesen 9 évig voltam a csapat versenyzője, ezért úgy hiszem, visszafizették a lojalitásomat.”
Coulthard öröme azért nem volt felhőtlen a verseny után
A közvélemény nem fogadta jól, amikor a verseny után fény derült a megállapodásra, Ron Walker, az Ausztrál Nagydíj promótere pedig be is panaszolta a csapatot az FIA-nál. A Motorsport Világtanács kivizsgálta az ügyet, és figyelmeztette a McLarent, hogy a következő ilyenért már büntetni fognak. Ugyanakkor évekkel később, egészen pontosan 2007-ben kiderült, hogy a csapaton és Häkkinenen kívül álló ok miatt alakult ki az egész helyzet.
„Soha nem manipuláltunk versenyt, hacsak nem álltak fent kivételes körülmények, mint 1998-ban Ausztráliában, amikor valaki lehallgatta a rádiónkat, majd arra utasította Mika Häkkinent, hogy menjen ki a bokszba” – utalt arra Dennis, hogy az egyik néző meghackelte a McLaren rádiózását, a finn pilóta pedig tévesen azt hitte, hogy a csapat hívta ki.
A McLaren 1998-as idénye végül annyira nem lett sima, mint amilyennek indult, hiszen Schumacher és a Ferrari később magára talált, a világbajnoki csata így végül egészen a szezonzáró Japán Nagydíjig nem dőlt el. A Häkkinen és Schumacher közötti párharc Szuzukában azonban elmaradt, miután a pole pozícióból rajtoló Ferrari nem tudott elindulni a felvezető körre, és csak az utolsó helyről kezdhetett. A felzárkózó Schumacher az évi vb-álmait végül egy defekt foszlatta szerte.
