Walter Röhrlről az első emlékem, amikor a BS-ben versenyautó kiállítást rendeztek és a lelátón több tévén lehetett rally videót nézni. Órákig ültünk előtte, hogy lássuk Walter Röhrl lábát, hogy táncol a pedálokon. Ez jutott eszembe erről a filmről, amit a Porsche még tavaly forgatott a legendával. 

Már önmagában az is perverz dolog volt, hogy a Porsche közel negyven évvel ezelőtt a Dakarra épített versenyautót, az pedig ennek már csak a kicsavarása volt, hogy ezt a gépet a Porsche múzeumból kihozták és meg sem álltak vele az Alpok jeges pályájáig. De végülis tök mindegy, mit mondunk róla: Walter Röhrl jégen vezet. Ahogy a cikk végén mondja: „Ez függőséget okoz.“

Az 1984-ben a Párizs-Dakar Rallyra gyártott autó olyan szélsőséges hőség és sivatagi terepviszonyok elviselésére készült, amilyet korábban egyetlen Porsche sem tapasztalt.

A 953-as a 911 G modell héjszerkezetét és egy 3,2 literes hathengeres 180 fokos V-motort használt, amelynek sűrítési arányát csökkentették, hogy alkalmas legyen a rossz minőségű üzemanyaghoz is. 

Az igazi változásokat a karosszéria alatt találjuk, a középpontban egy új összkerékhajtási rendszer állt, amely 31:69 arányban osztotta el az erőt az első és a hátsó tengely között, és egy kézzel zárható középső differenciálművel rendelkezett.

Hogy megbirkózzon a Föld legnehezebb és legmostohább terepviszonyaival a 14 000 kilométeres maratonon, a Porsche 270 milliméterre növelte a rugóutat és elöl kettős lengéscsillapítóval ellátott kettős keresztlengőkaros felfüggesztést, hátul pedig kiegészítő tekercsrugókkal megerősített tengelyt épített be.

A karosszériát hegesztett acél bukókerettel erősítették meg, míg az ajtók, a tető, az első sárvédők és a szélvédő kivételével az összes üveg polikarbonát műanyagból készült a súlycsökkentés érdekében.

A Párizs-Dakaron naponta megtett hihetetlen távolságok leküzdésére a Porsche mérnökei egy 120 literes üzemanyagtartályt is felszereltek az első csomagtartóba, valamint egy további 150 literes tartályt a vezetőülés mögé. 

A rally francia veteránjai, René Metge és navigátora, Dominique Lemoyne, a 911-est azonnal győzelemre vitték, és a Párizs–Dakar történetének első sportkocsis győzelmét érték el. 

Csapattársaik, Jacky Ickx és Claude Brasseur egy kábeltűz miatt a 139. helyre estek vissza, de még nekik is sikerült visszaküzdeniük magukat a hatodik helyre.

Majdnem 40 évvel később, a Porsche nyolcvanas évekbeli rallyversenyzésének másik legendája Walter Röhrl ült az autó volánja mögé az osztrák Alpokban.

„Természetesen az ember bizonyos tisztelettel közelít az autóhoz – mondja Röhrl. – Tudod, hogy mit értek el vele. Egy autórajongó számára az a legnagyobb dolog, amikor egy ilyen kocsit vezet.” 

A 953-as a Rothmans védjegyének számító fényezésben, a fehér Fuchs keréktárcsák és a hatalmas, terepgumik mellett a 953-as a rally 911-es kvintesszenciája. Bárhová nézel, mindenhol olyan részletek vannak, amelyek a cél abszolút tisztaságát hangsúlyozzák: az alváz alatti védelemtől és a hatalmas terepjáró sárvédőtől kezdve az aerodinamikus motorsport visszapillantó tükrökig és a magas hátsó lámpákig. 

A téma belül is folytatódik, hiszen Röhrl egy spártai pilótafülkébe ült be, amely könnyű, kagyló ülésekkel és több rally segédműszerrel van felszerelve.

A rögtönzött jégpálya egyetlen körén belül Röhrl lábai ugyanolyan könnyedséggel és pontossággal táncolnak a pedálokon, mint fél évszázaddal ezelőtt, amikor a fiatal német uralta a rally világbajnokságot. Az üres völgyben visszhangzik a bokszermotor összetéveszthetetlen hangja, egy olyan névjegy, amelyet Röhrl a motorsport rajongók számára a „csúcspontnak”, de a profi versenyzők számára is elixírnek nevez. 

„Serkenti az embert – magyarázza. – A Porsche remek utcai autókat és csodálatos pályaautókat épít, de a világ legbrutálisabb terepviszonyaihoz is gyártottak ilyet. Ez az autó a sivatagra készült, de még mindig elképesztő, hogy mennyire lehet vele a jégen vezetni. Függőséget okoz!”