Az elmúlt 50 év során mindössze hatodik alkalommal fordult elő a múlt heti Ausztrál Nagydíjon, hogy egy csapat odaadja egyik pilótája autóját a másiknak.

Nagy felzúdulást keltett, amikor a Williams-istálló az Ausztrál Nagydíjon kispadra ültette Logan Sargeantet, miután Alex Albon összetörte a két rendelkezésre álló autó egyikét. Az amerikai pilóta semmiről nem tehetett, ám James Vowles csapatfőnök úgy vélte, túl szoros ahhoz a középmezőny, hogy ne adják meg az esélyt az első két versenyen jobban teljesítő pilótájuknak arra, hogy pontot szerezzen. A döntés végül nem fizetődött ki, hiszen Albon nem szerzett pontot.

Hogy mennyire ritka az ilyen helyzet a sportágban, azt jól mutatja, hogy az elmúlt 50 évben mindössze ötször fordult elő (az idei szezon előtt legutóbb 38 évvel), hogy egy istálló kirántotta az autót az alól a versenyzője alól, amelyik abszolút működőképes technikával várhatta a rajtot. A Racefans összegyűjtötte ezeket az eseteket.

Az F1 tündérmeséje is kezdődhetett volna katasztrófával, de a Brawn megúszta, amit a Williams nem

1986 – Ecclestone közbelép

Az első Magyar Nagydíj éve igencsak gyengén indult a három évvel azelőtt még világbajnoki címet ünneplő Brabham-istállónak, miután Gordon Murray formabontó BT55-öse nem hozta a várt eredményeket, ráadásul Elio de Angelis, a csapat egyik állandó versenyzője életét vesztette egy Paul Ricardon tartott teszten. A helyére Derek Warwick-ot szerződtették, de ő sem tudta gyűjtögetni a pontokat, amelyekből 12 verseny után mindössze 2 állt a Brabham neve mellett.

A mai Red Bull Ring elődjének számító, annál hosszabb és gyorsabb Österreichringre viszont nagy reményekkel érkezett a csapat, hiszen a padlógázas szakaszok sokasága és lassú kanyarok hiánya kidomborította a bivalyerős BMW-turbómotorral szerelt BT55-ös erősségeit, és elfedte a hiányosságait.

Embed from Getty Images

Legutóbbi Ecclestone hozott olyan döntést, amit az idén James Vowles, a Williams csapatfőnöke

Ám jött a balszerencse (vagy a felkészületlenség hiányából adódó problémák, attól függ, honnan nézzük), így az egyik edzésen egy jókora motortűz használhatatlanná tette Riccardo Patrese autóját, majd egy újabb váz mehetett a kukába, amikor Warwick gumihibából (Pirelli) adódóan hatalmasat bukott, így nem maradt tartalék.

Az időmérőn az olasz a 4., a brit a 10. helyet szerezte meg, ami a csapat addigi legjobb szereplésének számított, ám a futam előtt váltóhibát fedeztek fel Patrese autóján, Bernie Ecclestone csapatfőnök pedig nem volt szívbajos, és Warwick autóját odaadta az olasznak. Érthető döntés, hiszen Patrese sokkal jobb helyről várhatta a versenyt (és ne feledjük, akkoriban csak az első 6 szerzett pontot), ám nem volt kifizetődő, mivel a BMW-motor a 2. körben elfüstölt…

1984 – Nincs hazai pálya

A Brabham előtt a Ligier volt az a csapat, amely nem tétovázott, amikor az eredmények maximalizálását kellett szem előtt tartani. Olyannyira nem, hogy a francia istálló francia versenyzőjét ütötte el attól, hogy részt vegyen a Francia Nagydíjon. A szóban forgó pilóta az 1984-ben bemutatkozó Francois Hesnault, aki egyenesen a Forma–3-ból lépett fel a királykategóriába, ahol első négy versenyéből kettőről műszaki hiba miatt kiesett, a másik kettőn pedig Martin Brundle-lal, illetve  Jacques Laffite-tal ütközött.

Ötödik futamhétvégéje, a Dijonban rendezett Francia Nagydíj sem indult jól, az egyik edzésen ugyanis Patrese-vel összeakadva törte meg a Ligier-t, az időmérőn viszont 15. lett, ami jobb, mint amire olasz csapattársa, Andrea de Cesaris képes volt. Jóllehet, de Cesaris nem tehetett erről, mert a pénteki időmérőről utólag kizárták, amiért nem volt feltöltve az autójában kötelezően elhelyezett tűzoltókészülék, szombaton pedig a szakadó esőben esélye sem volt értékelhető körre.

Embed from Getty Images

Francois Hesnault „lecserélése” különösen kegyetlen, hiszen hazai futamán történt 

Ez azt jelentette, hogy de Cesaris a versenyre sem jutott be (27. lett és csak 26-an indulhattak), Guy Ligier viszont nem habozott, és Hesnault-t visszahívva odaadta honfitársa autóját az olasznak, aki így utolsóként felállhatott a rajtrácsra (ma már ilyesmit nem lehetne megtenni). De Cesaris végül a 10. helyen ért célba, Ligier pedig utólag belátta, hogy ennek tükrében jobb lett volna, ha hagyja versenyezni Hesnault-t, akire manapság leginkább arról emlékszünk, hogy az 1985-ös Német Nagydíjon ő autójáról sugároztak először élőben fedélzeti kamerás felvételt F1-es versenyen.

1978 – az első számúé az autó

Az 1978-as Brazil Nagydíjon egy másik francia, Jean-Pierre Jarier is elszenvedte azt, amit hat évvel később Hesnault – azaz hiába kezdhetett volna jobb helyről, ő is oda kellett adja az autóját a tapasztaltabb csapattársnak. Az ATS pilótája a 16. helyre kvalifikált, ami négy pozícióval volt jobb, mint a McLarentől érkezett Jochen Mass helyezése. Ám mivel Mass volt az első számú (és nem mellesleg a német egy német csapatban), amikor vasárnap reggel üzemanyag-szivárgást fedeztek fel az autóján, megkapta Jarier versenygépét.

A döntés pedig kis híján kifizetődött, Mass ugyanis 7. helyen ért célba, és nagyon közel állt ahhoz, hogy pontot szerezzen. Ám végül a 3 hellyel előtte haladó Mario Andretti nem robbant le, amikor 4. fokozatban ragadt váltóval evickélt a cél felé a Lotusszal, így az ATS pont nélkül maradt.

Embed from Getty Images

Jochen Mass az 1978-as Brazil Nagydíjon 

1977 – amikor bejött a kegyetlenség

Miként 84-ben Dijonban, az 1977-es Argentin Nagydíjon is szerepet játszott egy tűzoltókészülék abban, hogy az egyik pilótának önhibáján kívül kellett kihagynia a versenyt. Mario Andretti Lotusában ugyanis felrobbant a szerkezet, miközben a későbbi világbajnok a Buenos Aires-i pálya célegyenesében haladt, amitől az autó eleje és fékrendszere odalett. Andretti szerencsére egyben maradt, csapattársa, Gunnar Nilsson balszerencséjére azonban első futam lévén a Lotusnak nem volt tartalékja a vadonatúj 78-as modellből, így a svéd hoppon maradt.

Andretti a 8. helyről rajtolva hamarosan már a 4. helyen haladt, majd dobogós pozícióba került, ám lekörözés közben összeütközött Alex Ribeiróval, a medical car későbbi állandó sofőrével. Az ütközés és az azt követő bokszkiállás miatt az olasz amerikai két körös hátrányba került, ám mivel rengeteg volt a kieső, végül így is a két pontot érő ötödik helyen zárt.

Embed from Getty Images

Gunnar Nilsson (balra), Colin Chapman (az autóban) és Mario Andretti a Lotus 78-as bemutatóján 

1974 – Williams már egyszer megtette

Noha ez még nem a Williams Racinggel, hanem Frank Williams első F1-es csapatával, a Frank Williams Racing Cars-al történt, az elmondható, hogy a legendás csapatfőnök nevét viselő istálló egyszer már hozott brutális döntést, amivel vétlen versenyzőjének ártott.

A csapat második idényében Arturo Merzario volt az állandó pilóta, a másik autót pedig egymásnak adták a különböző jelöltek. Amikor Merzario sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a Svéd Nagydíjat, Richard Robarts ült a helyére, míg a másik autót Tom Belso vezette. A vasárnap délelőtti bemelegítő edzésen Belso versenygépén meghibásodott a felfüggesztés, és miután már nem volt idő kicserélni azt, odaadták neki Robarts Williamsét, amivel mindössze második Grand Prix-futamán a 8. helyet szerezte meg.

Miként azt fentebb is írtuk, az utóbbi 50 évben történt csak ez az öt eset, azelőtt a 60-as és 70-es években 18 alkalommal (utóbbiban 5-ször, előbbiben 13-szor) fordult elő, hogy valamelyik csapat odaadta egyik versenyzője autóját a másiknak, az 50-es években pedig még az is teljesen mindennaposnak számított, hogy futam közben cseréltek.