A rally szakág vezetőjének komoly áldozatot kellett hozni, amikor elvállalta a szakág vezetését: szinte teljesen le kellett mondania a versenyzésről. A bajnokság zárása után kárpótolhatta magát, Czézinger Kristóf navigátorral elindultak a Herbst Rallyn, ahol a kategória harmadik helyén értek célba.
„Véget ért a magyar bajnokság és szerettünk volna valahol versenyezni. A szezonban nekem a szakágvezetés, Kristófnak a versenyekkel kapcsolatos ügyintézés jelentette a feladatot, és most, hogy véget ért a hazai szezonnak az a része, ahol igen aktívan jelen voltunk, erre a futamra esett a választásunk. Kicsit kárpótoltuk ezzel magunkat, hiszen nagyon hiányzott a versenyzés, és azt gondolom, hogy jól tudunk együtt dolgozni Kristóffal. Szuper a hangulat a kocsiban is. Az autóválasztásnak anyagi okai voltak, ezt tudtuk megteremteni a partnereink jóvoltából, akiknek ezúton is köszönöm. A Berényi Racinggel is szeretünk versenyezni, Lacinak Peugeot-i vannak így esett a 208-ra a választás” – foglalta össze az előzményeket Hoffer Zsolt.
A program sűrű lett, tesztre sem maradt idő, az elutazás napjába egy rövid üléspróba fért és egy gyorstalpaló tanfolyam a Peugeot 208 Rally4 kezeléséből, idézte fel a versenyhétvége első napját a pilóta.
„Csütörtökön déltájban ültem először az autóban, ülést állítottunk, nagyjából 10 kilométert mentem a kocsival és már utaztunk is Ausztriába. Erre nem is vagyok büszke, mert szeretek felkészülten utazni egy rallyra. Szerencsére a kapott alapbeállítás egész jó volt, így ez nem jelentett gondot.”
A pénteki pályabejárás sem ment simán, ezúttal az időjárás tréfálta meg a párost, igaz ez minden indulónak egyformán problémát okozott.
„A nap kétharmadában ködben dolgoztuk fel a szakaszokat, ezeken háromszor tudtunk végigmenni, ennek ellenére az itinerünk nagyon jól sikerült” – idézte fel a pályabejárás napját Hoffer Zsolt, aki 2020-ban az Opel Kadett GSi-vel versenyzett utoljára elsőkerékhajtású autóval, ezért már az itinerírásnál sem volt egyszerű az ismeretlen autóra felírni a pályákat.
„A Rally3-ra alapoztam, azt gondoltam, hasonlóan lehet menni a Rally4-es Peugeot-val is. Mint kiderült nem, de azért elég jó időket lehetett autózni ezzel a kocsival is. Az első gyorsasági az ismerkedésről szólt, illetve szólt volna, de az előttünk levő páros pár kilométer után elesett egy felhordáson, mi pedig meg is álltunk a balesetnél. A második gyorsaságin is óvatosak voltunk, ez betudható volt annak, hogy az ülésbeállítás mint kiderült nem jól sikerült, én is pontatlan voltam, volt egy-két túlcsúszásunk is volt, ezeket a hibákat próbáltam javítani.”
Az idei év szinte teljes kihagyása után, új autóval ez nem meglepő, ám a páros hamar felvette a ritmust. A harmadik gyorsaságin már harmadik idővel értek a szakasz céljába, majd a végén újra két harmadik idővel fejezték be a versenyt.
“A 15 fős mezőnyben a hatodik helyen voltunk, aztán az utolsó körben előbb az ötödik majd a negyedik helyre léptünk előre és a dobogóhoz maradt még 3.6 másodperc különbség. Örültünk ennek az eredménynek, mert az élményért mentünk nem a serlegért, de persze jól esett amikor a végén többen is mondták, hogy meglepődtek azon, hogy magyarként partiban tudunk lenni a helyi versenyzőkkel.”
Nem csak a helyi menőkkel versenyzett együtt a magyar duó, hanem két világsztárral is. Ott Tanak és Adrien Fourmaux is indult a Herbst Rallyn.
“A szívem most fordos úgyhogy örültem neki, hogy ott voltak, és persze mindig élmény ha ekkora sztárokkal vagyunk egy mezőnyben. Mivel távol rajtoltunk tőlük, így nem találkoztunk, egyetlen gyorsaságin volt egy kis várakozás, ott láttam őket elfordulni. A szervizben azért megnéztük őket is.”
És persze megnézték a versenyt szakmai szemmel is, mert hiába az élményautózás, tapasztalatot mindig lehet gyűjteni.
“Fura volt egy-két dolog. Mindössze 48 négyzetméteres szerviz helyet adnak a versenyzőknek és a nevezési díjak is magasak. Pörgős volt a verseny, a földrajzi lehetőségek pedig olyan adottságok, ami könnyebbé teszi a szervezést. Az etapok is olyanok voltak, hogy akár gyorsaságik is lehettek volna. Az viszont meglepett, hogy a gyorsasági szakaszokban hagytak rossz minőségű részt is, sőt murvát is, amit nem indokolt semmi, de kétségtelen, hogy izgalmasabbá tette a versenyzést, nekem is új élmény volt slickkel menni a murván. Természetesen a tapasztalatokat feldogozzuk és a jó gyakorlatokat igyekszünk adoptálni a hazai bajnokságba, amennyiben az lehetséges. Azt megfogadtuk, hogy jövőre is visszatérünk erre a versenyre.”
