Kimi Räikkönen egykori Lotusában tapasztalta meg a YouTuber, hogy mitől olyan különlegesek a Forma-1-es pilóták.

Forma-1-es autót vezetni olyan kiváltság, ami az autóversenyzők között is csak nagyon keveseknek adatik meg, a hétköznapi emberek számára pedig szinte elérhetetlen. De csak szinte, mivel akinek nincs hihetetlenül vastag pénztárcája, annak sem kell feltétlenül lemondania erről az élményről, elég „mindössze” több milliós nézettségű YouTube-csatornát működtetnie. És persze nem baj, ha ez a csatorna az autókról szól.

Így ülhetett be néhány évvel ezelőtt a Seen Through Glass YouTube-csatornát üzemeltető Sam Kimi Räikkönen 2012-es Lotus E20-asába (ami akkoriban éppen a jogutód Renault aktuális F1-es festésében pompázott), hogy a franciaországi Paul Ricardon tapasztalhassa meg, milyen brutális egy F1-es torpedó pilótafülkéjéből az, amit mi kívülről sokszor könnyed autókázásnak látunk.

Sam azért persze tapasztaltabb volt, mint az utca embere, hiszen YouTube-csatornája révén versenyautókat és nagyteljesítményű sportautókat is vezetett már korábban, de azért először így is egy Forma-4-es autóval kellett bizonyítania, hogy nem lesz gondja az F1-es géppel. Végül nem is lett (egy-két apróságtól eltekintve), és megérezhetett valamit abból, hogy mivel kell megbirkóznia egy Forma-1-es versenyzőnek.

Azért csak valamit, mert természetesen a közelébe sem került annak, hogy a határon vezesse a Lotusból átvedlett, azóta a különböző promóciós eseményeken és ehhez hasonló pályanapokon már Alpine-ként szereplő autót. Élményeit akkoriban saját YouTube-csatornáján is megosztotta, a bosshuntingofficial TikTok-oldal pedig most közzétett egy videót, amiben interjút készít vele. Itt rendkívül érzékletesen és élvezhetően meséli el az élményeit.

@bosshuntingofficial

“You hit 40% brake pressure, well done” 🤣. #bosshunting #formula1 #formulaone #f1 #racing #cars #supercar #supercars #carracing #renault #sportscar #sportcar #foryou #fyp #4u #foru #trending #viral

♬ original sound – Boss Hunting Official

„Tudtam, hogy az egyik dolog, amitől le fog esni az állam, az a gyorsulás, hiszen 2-2,5 másodperc alatt gyorsulnak fel ezek a kocsik nulláról száz mérföld/órás sebességre – kezdte ecsetelni az élményeit a videóban. – Aztán valószínűleg ott lesz a kanyarsebesség is, noha kétkedtem, hogy valóban meg fogom tapasztalni a leszorítóerőt, mert 120 mérföld/óránál nagyobb sebességgel kell kanyarodni, hogy elkezdjen dolgozni az autó aerodinamikája. És végül a fékek. Sokan azt mondták, hogy a fékektől fogok igazán hátast dobni.”

„Aki még nem vezetett versenyautót, az talán nem tudja, hogy a versenyautókban a fékek általában olyanok, mint egy téglafal. Ez a legkeményebb pedál, amivel életedben valaha találkoztál, és szó szerint rá kell ugrani, hogy bármennyire is elmozduljon. Az F1-es autóban valójában fekszik az ember, a kezei és a kormány közvetlenül az arca előtt van, és alig lát ki, az első gumiknak is csak a tetejét látja. Elég kényelmes, de egy kicsit klausztrofóbikus is.”

„Mielőtt kiengedtek a pályára, megkértek, hogy nyomjam le a fékpedált. Elég keményen rátapostam, de szóltak, hogy »keményebben, keményebben«. Ezután olyan keményen tapostam, hogy belenyomódtam háttal az ülésbe, alig kaptam levegőt, mire közölték: »Rendben, ez 75%-os féknyomás volt, minden kanyarban így kell majd nyomni, különben a fékek nem fognak működni.« Erre én: »Jaj, ne, ezt nem tudom megcsinálni«, de azt mondták, hogy »Rendben leszel.«”

Ezután Samet kitolták a garázsból a bokszutcába, majd segítettek neki az elindulásban (merthogy egy F1-es autóval ez is irtó nehéz), és jöhetett a puding próbája, az evés, és az első találkozás a karbonfékek elképesztő erejével.

„Az első, amit megtapasztaltam, természetesen a gyorsulás volt. Semmihez nem volt fogható, amit azelőtt átéltem. Vegyük a leggyorsabb utcai autót, és itt La Ferrarikról, McLaren Sennákról, vagy bármi egyébről beszélek, de a Forma-1 az gyorsabb. És ami a legdurvább, hogy nincs vége. Egy utcai autóban van egy gyorsulási görbe. Mindegy, mennyire gyors az autó, még egy Koenigsegg vagy Pagani esetében is a kezdeti bélfacsaró gyorsulás után a görbe kisimul. Na, a Forma-1-ben ilyen nincs. Folyamatosak a rád ható G-erők, a gyomrod három mérfölddel lemaradva követ, amíg rá nem lépsz a fékre.”

„Erre viszont úgy, ahogy számítottam, hiszen ez a Forma-1, úgyhogy a padlóig nyomtam a gázpedált, miközben a sisakom össze-vissza verődött a pilótafülkében. Aztán elértem az első kanyarig, és bár elsőre nem vettem be túl gyorsan, az autó elképesztően simán és könnyedén fordult, sokkal könnyebb volt vezetni, mint a kis Forma-4-es autót. Olyan nagy a mechanikus tapadás, hogy az ember úgy van vele, »Annyira, de annyira jó vagyok ebben.« Folyik át a kanyarokon, az autó hátulja pedig nem tör ki.”

Aztán ahogy egyre bátrabb lett, úgy döntött, kicsit nagyobb tempóra kapcsol, ami természetesen magával hozta, hogy nagyobbat is kell majd fékeznie.

„Megláttam az egyenest, és arra gondoltam, »Ez az, gyerünk!«. Leváltottam második fokozatba, majd lepadlóztam a gázpedált, amit a legelképesztőbb érzés követett, amit valaha éreztem. Ilyen, ha rászíjaznak egy rakétára. Majd ahogy közeledtem az egyenes végéhez, csak a hangokat hallottam a fejemben, hogy »Használd a fékeket!« Bárki, akit előtte kérdeztem, barátokat, autóversenyzőket arról, hogy mit csináljak, mind azt mondták, hogy használjam a fékeket. Úgyhogy száguldottam a kanyar felé, amely előtt a Forma-4-es autóval a 200-as táblánál fékeztem.”

„Előre néztem, megláttam az 50-es táblát, és úgy voltam vele, hogy »Gyerünk, mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Hatalmas a bukótér, ha pedig meghalok, egy Forma-1-es autóban halok meg, pont így akartam elmenni.« Az 50-es táblánál olyan keményen tapostam a fékbe, ahogy csak tudtam, a fejem pedig azonnal előrebukott, a G-erők le akarták tépni a sisakomat. Semmit nem láttam, csak rázkódott a fejem, miközben próbáltam leváltani, és mire fel tudtam emelni a fejem, már ott is volt a kanyar, úgyhogy gyorsan be kellett kanyarodni. Soha nem tapasztaltam ehhez foghatót és nem is fogok többet.”

Ez alapján azt hihetnénk, hogy Sam őstehetség, és elsőre F1-es pilótákat meghazudtoló módon száguldozott az egykori Lotusszal, ám erről persze szó sincs.

„Amikor visszatértem a bokszutcába, a mérnök azt mondta, »Remek munkát végeztél, 40%-os féknyomást produkáltál, szép volt!« »40%-ot?!«, kérdeztem, mire ő: »Igen, ez elsőre elég jó.« De hogyan lehet ez 40%, amikor az igazi versenyzők minden egyes alkalommal 100%-ot érnek el. És nem csak arról van szó, hogy olyan erővel nyomtam, ahogy csak bírtam, annyira keményen ugrottam rá a pedálra, hanem az erőkről is, amik a testemre hatottak. Olyan volt, mintha a tüdőm az első kerekek közé repült volna, a fejem pedig ott volt, ahol volt, nem túl szép helyen. Az egész annyira megsemmisítő erejű volt, hogy a tiszteletem az F1-es pilóták iránt az egekbe szökött. És nem csak, ami a fizikai, hanem ami a mentális képességeiket is illeti. Hogy képesek mindeközben csatázni, figyelni az ellenfelet, tekergetni és nyomogatni a kapcsolókat a kormányon, beszélni a csapattal.”

„Teljesen újra kellett gondolnom, hogy mire képes egy autó, és a vicces az, hogy a csapat, amely aznap futtatat a kocsit, azt mondta, hogy az emberek általában azzal küzdenek egy F1-es autóban, hogy milyen magas az alapjárati fordulat, emiatt pedig hagyják túlságosan leesni a fordulatszámot, vagy túl korán váltanak fel, mert nincsenek hozzászokva a magas hanghoz. Ilyenkor viszont a folyadékok nem áramlanak megfelelően a motorban, vagy a motor hőmérséklete túl alacsonyra esik. Én meg is tapasztaltam ezt, én voltam az egyetlen a nap során, aki mechanikai problémával szembesült, mert amikor ráfordultam a célegyenesre, meg akartam ízlelni, hogy milyenek lesznek a fékek, ezért másodikban ráugrottam a fékre, amitől leesett a fordulat és bekapcsolt a lefulladásgátló.”

„Az egész lekapcsolt, és mivel nem volt rádió, csak ők tudtak beszélni hozzád, de te hozzájuk nem, lekapcsolt motorral begurultam a bokszutcába, és mindenki csak nézett, hogy mit csinál ez a fickó. Én voltam a legizgatottabb, és tudnom kellett volna, hogy ilyesmit nem csinálunk. Magasan kell tartani a fordulatot, mert ezt a csodálatos autót egyetlen módon lehet vezetni, padlógázon attól a pillanattól kezdve, hogy elhagytad a bokszutcát. Nincs bemelegítés, azt már ők megtették neked azelőtt a számítógépekkel, úgyhogy amint elhagytad a bokszot, nyomni kell neki, vagy az autó nem engedelmeskedik.”