Az FIA elnöke, Mohammed Ben Sulayem szerint nem katasztrófa, hogy csak három gyártó van a WRC-ben, de belátja, hogy a jövő érdekében, még egy-két gyártóra szükség van.
2020-tól csupán a Toyota és a Hyundai, valamint a félgyári M-Sport a WRC gyártói. Az FIA 2022-től abban a reményben vezette be a hibrid Rally1-es autókat, hogy további gyártókat vonzzon a sorozatba.
A Skoda, az Alpine és a Stellantis csoport ugyan kinyilvánította érdeklődését a WRC iránt, azonban csak akkor hajlandóak belépni a sorozatba, ha változnak a szabályok.
Fotó: Toyota Gazoo Racing
A jelenlegi szabályrendszer 2024 végéig szól, és vélhetően két hónap múlva nyilvánosságra kerül a 2025-től életbe lépő szabályozás, mely megerősítheti a WRC jövőjét és komoly érdeklődés mutatkozhat más gyártóktól.
A Monte-Carlo Rallyra ellátogató Mohammed Ben Sulayem szerint nem kataszrrófa, hogy most csak három gyártó van a WRC-ben, azonban elismerte, hogy a jövőben további gyártókra van szükség.
“A WRC jövője terén nemcsak a gyártók száma fontos, hanem a versenyek helyszíne, a közvetítés és a nézők is fontos tényezők – mondta az FIA elnöke a Motorsport.com oldalnak. – Azt gondolom, hogy a WRC fenntartásához szükség van további gyártókra, de még három gyártóval is igen sikeres. További 1-2 gyártó belépése még nagyobb csatát eredményezne. A jelenlegi szabályozás bevezetését jónak gondolom, de a jövőben némileg változtatni kell rajta. Az autók erősebbé váltak a hibrid rendszerekkel, a versenyzők is képesek voltak hozzá alkalmazkodni, azonban a fenntarthatóság miatt mégis kisebb változásokat kell eszközölnünk.”
Ben Sulayem a változtatásokat tehát szükségesnek érzi, de szerinte jelenleg sincs nagy baj.
“Nem hiszem, hogy bajban van a WRC. A jelenlegi szabéályozás jó, de tovább kell fejleszteni. Meg kell nézni, hogy a szabályozásnak mely területei a fenntarthatóak és melyek nem. Nem a a környezet szempontjából való fenntarthatóságra gondolok, hanem a sport fenntarthatóságára. Vonzóbbá kell tennünk a WRC-t, és eszerint kell változtatnunk.”
Mai szemmel szinte elképzelhetetlen, hogy egy Forma-1-es istálló úgy érkezzen meg az első versenyre, hogy egy métert sem tett meg az új autójával, majd egy helyi gokartpályán, a kíváncsiskodó lakosok előtt járassa be azt. 1989-ben az Onyx-istálló megtette ezt.
Hamarosan megkezdődnek az idei autók bemutatói a Forma-1-ben, majd február végén rendezik a szezonnyitó Bahreini Nagydíj előtti három napos tesztet. Ezt megelőzően a csapatok többsége forgatási napon járatja majd be a 2023-as versenygépét, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben működik.
Nem mindig volt azonban ennyire szervezett és profi az F1, több mint 30 évvel ezelőtt pedig a sportágban megragadni próbáló kiscsapatok körében az is előfordult, hogy rendkívül felkészületlenül estek be az első versenyre. Így indult az Onyx-csapat is, amelyről szenzációs videót posztolt az egyik felhasználó az F1-es Redditre.
Bejáratás egy gokartpályán
Valószínűleg jó néhányan emlékeznek még a Forma-1-ben az 1988-as szezontól rendszeressé váló, és egészen az 1992-es Magyar Nagydíjig tartó előkvalifikációs korszakra. Ez volt az az időszak, amikor a turbómotorok közelgő, 1989-től érvénybe is lépett betiltásával egy rakás csapat próbált szerencsét az autósport hirtelen jóval olcsóbbá váló királykategóriájában – persze az eredményességhez akkor is egy rakás pénz kellett –, és mivel 30-nál több autó nem vehetett részt a szabadedzéseken (a versenyen csak 26 rajtolhatott el), selejtezőre volt szükség.
Ebben a korszakban döntött az F1-es szereplés mellett az azelőtt a Forma-3000-ben versenyző és ott sikereket elérő Onyx-istálló, amely az 1989-es szezonra saját autót épített. Főtervezőnek és gyakorlatilag az összes technikai dologért felelős mérnöknek felkérték a korábban a McLarennél is megforduló, 1985-ben első próbálkozásra Indy 500-at nyerő (versenymérnökként, természetesen) Alan Jenkins-t, aki megalkotta az Onyx ORE-1-es versenyautót.
Mivel a kocsi szó szerint az angliai bemutató reggelére lett kész úgy, hogy az azt megelőző kilenc napban az egyik napról a másikra 18-ról 75 fősre duzzadt istálló éjjel-nappal dolgozott rajta, egyetlen métert sem teszteltek vele, és így utaztak el a szezonnyitó Brazil Nagydíjra.
„Az autó az első perctől kezdve fantasztikus volt. Nagyon törékeny, de rengeteg okos megoldást felvonultatott” – emlékezett vissza a Jenkins-szel baráti kapcsolatot ápoló, az istálló egyik pilótájának szerződtetett Stefan Johansson.
Ez persze csak később derült ki. „Brazília őrület volt – összegezte Jenkins a helyzetet, majd Mike Earle, a csapat társalapítója felidézte, hogy miként tudtak megbizonyosodni a versenyhétvége kezdete előtt arról, hogy az ORE-1-es egyáltalán működik. – Nem mehettünk az F1-es pályán, úgyhogy beszéltünk a helyiekkel, akik mondták, hogy van a közelben egy gokartpálya, ahová elvihetjük az autót.”
Az olyan világsztárok, mint Ayrton Senna felemelkedésének otthont adó riói Maqui-Mundi pályáról van szó, amely a város feletti domboldalban található. Itt tette meg első métereit az Onyx-istálló első Forma-1-es autója. „Nevetséges volt, de legalább azt megtudtuk, hogy működik az kocsi” – nyilatkozta Earle.
Kígyó!
A teszt tehát rendben zajlott, de természetesen az autó teljesítményéről nem kaphattak valós képet egy gokartpályán. A korábban a McLarennél és a Ferrarinál is versenyző Johanssonnak azonban így is örökre emlékezetes maradt az a nap. „Az első kerékkel felszedett egy kígyót az aszfaltról, ami berepült a pilótafülkébe” – idézte fel a történteket Jenkins.
„Csak a kígyó egy része volt – mert természetesen millió darabra szakadt –, ami beesett a fejem mögé. Nekem pedig kígyófóbiám van. Az egyetlen dolog, amitől egész életemben féltem, azok a kígyók. Úgyhogy majdnem összeszartam magam. Elkezdtem kapálózni, hogy megszabaduljak a kígyótól” – emlékezett nevetve a svéd.
Az alábbi, gokartpályás tesztről készült felvétel egészen szürreális környezetben készült, egy finoman szólva is lepukkant gokartpályán, ahol a helyi lakosok kíváncsi tekintetétől kísérve az Onyx először motorborítás és orrkúp nélkül indította be a kocsit, amelyben Johansson sisak nélkül gurult egy kicsit, majd jöhetett a rendes „teszt”:
A másnapi előkvalifikáción aztán rögtön jött az első éles bevetés. „Reggel nyolckor kezdtünk, szóval 6:30-ra a pályán kellett lenni, tehát 5 óra körül keltünk. Az ember megérkezett a pályára és csak morgott mindenkire, nem akart beszélni és hihetetlenül fel volt spannolva” – ecsetelte Johansson.
A riói selejtezőn összesen 13 pilóta vett részt, és mindegyiküknek az volt a célja, hogy az első négyben végezzen, ennyien jutottak be ugyanis a hétvége további részére, hogy aztán az időmérőn újabb négy versenyző búcsúzzon, és kialakuljon a 26 fős mezőny. A korai kezdés és az, hogy rögtön minden kör számított, persze nagy stresszt rótt a csapatokra.
„Ha továbbjutottál, annyira kimerített az egész, hogy mikor valaki szólt, hogy tíz perc múlva kezdődik az első szabadedzés, legszívesebben közölted volna vele, hogy »nem érdekel, elmentem haza«” – jellemezte Jenkins az előkvalifikációk hangulatát.
Az Onyx számára végül borzasztóan alakult a bemutatkozó hétvége, Johansson és csapattársa, a belga Bertrand Gachot ugyanis az utolsó két helyen zárt az előkvalifikáción. Előbbi ideje 7,4, utóbbié 10 másodperccel maradt el a Martin Brundle által a Brabhammel futott etalontól.
Gachot ráadásul idő előtt leparkolta a kocsit, mire Jenkins megvádolta azzal, hogy biztos kicsúszott valahol, és közölte vele, hogy ne tagadja, mert mindenki hibázhat. Gachot azonban ragaszkodott hozzá, hogy az autóval volt valami gond, és mint később kiderült, neki volt igaza, a vadonat új kocsin ugyanis elgörbült a bal oldali kormányösszekötő.
Az Onyx végül az első három verseny egyikén sem jutott túl az előkvalifikáción, de a szezon későbbi részében ez már többször összejött nekik, sőt, Johansson hat pontot is szerzett, miután Franciaországban az ötödik, Portugáliában pedig a szenzációs harmadik helyen ért célba.
Francois Delecour el volt ragadtatva az új Skodától, amivel rajt-cél győzelmet aratott a Monte-Carlo Rally WRC2 Masters Cup mezőnyében. A verseny korábbi győztese azonban a WRC2 élmezőnyével igyekezett harcolni.
Francois Delecour 1994-ben megnyerte a Monte-Carlo Rallyt, idén pedig ismét egy erős autóval, a legújabb Skoda Fabia RS Rally2-vel állt rajthoz. A 60 éves legenda megnyerte a Masters Cup kategóriáját, a WRC2-ben pedig a 10. helyen ért célba.
“Elsősorban szeretnék Nikolay Gryazinnak gratulálni a győzelemhez, rohadt gyorsan közlekedett – mondta Francois Delecour a verseny után, amikor még nem lehetett tudni, hogy Nikolay Gryazin egy utólagos büntetés miatt elveszíti a WRC2-es győzelmet. – Amikor egy-egy szakaszon csak 1 másodperccel maradtam le tőle, nagyon boldog voltam. 60 éves vagyok, de még mindig meg kell próbálnom fejlődni, gyorsabban menni a Skodával, amivel először indultam a WRC2-ben. Azt hittem korábban, hogy jól ismerem a pályákat és nem számítottam arra, hogy ennyivel gyorsabbak lesznek a fiatalok. Azt hiszem még 24 Monte után sincs elég nagy tudásom. 10 fiatal volt előttem, akik nagyon gyorsak voltak, gratulálok nekik.”
A francia versenyző is azon versenyzők közé tartozott, aki az új Fabia RS Skodával indulhattak, Delecourt pedig nagyon meggyőzte az új autó.
“Elképesztően jó volt az autó a versenyen, a Skoda nagyon jó munkát végzett ismét, csupán én voltam az akadálya a nagyonn gyorsaságnak. Kicsit változtatnom kell a vezetési stílusomon. Több videót kell néznem, mert most csak két pályát néztem meg. Brutális volt a szombat esti szakasz, ahol 200 lóerő hátrányban is meglehetett közelíteni az új Skodával a Rally1-es autók tempóját. Nagyon magas volt a szint.”
Delecour szeretne több WRC2-es versenyen is indulni.
“Keményen dolgozunk azért, hogy további versenyeken is induljunk. Most úgy tűnik, hogy a Korzika Rally lesz a következő, majd Portugáliában ismét indulunk a WRC2-ben. Talán 5-6 versenyt képesek leszünk megtenni a WRC2-ben. Szeretnénk indulni Görögországban is.”
Lewis Hamilton megrázó részleteket árult el élete legnehezebb időszakáról.
Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de Lewis Hamilton még soha nem szerepelt podcastban. Egészen mostanáig, Jay Shetty ugyanis leültette őt egy több mint egy órás beszélgetésre, amelyben számos témát érintettek. És rögtön bele is csaptak a közepébe, hogy Hamilton gyerekkorára visszakanyarodva felidézzék, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a Stevenage-ben felnőtt sportolónak.
„Számomra alighanem az iskola volt életem legnagyobb traumája és legnehezebb időszaka. Már hat éves koromban zaklattak. Akkor abban az iskolába azt hiszem, hogy velem együtt három színesbőrű gyerek járt, a nagyobb és erősebb zaklató gyerekek pedig folyton dobáltak. Mindig engem választottak utolsónak a focicsapatban, vagy kis sem választottak, még akkor sem, ha volt, akinél jobb voltam.”
„Folyamatosan mentek a szurkálódások, vagy hogy banánnal dobáltak, és a legnagyobb nyugalommal használták az n-betűs szót, félvérnek hívtak. Nehéz volt nem tudni, hogy hová tartozol. Amikor a történelem órán nem találkozol színesbőrűekkel a tananyagban, és arra gondolsz, »hol vannak az emberek, akik ugyanúgy néznek ki, mint én?«”
„És minden hétvégén versenyeztem, szóval csütörtök este elutaztunk a felpakolt motorhome-mal, hogy valahol az országban versenyen induljunk. És ezt senki sem tudta. A többi gyerek normális dolgokat csinált a hétvégén, én pedig mondtam, hogy én versenyeztem, mire a többiek mondták, hogy »igen, én is csináltam már olyat«. Igen, a vidámparkban, vagy hasonló helyen. De senki sem igazán tudta, hogy mik a céljaim, talán viccnek gondolták.”
Ez már önmagában bőven elég ahhoz, hogy begyógyíthatatlan lelki sebeket okozzon egy gyereknek, és egy életre megnyomorítsa őt. De Hamilton még otthon, a szüleinek sem tudta elpanaszolni az őt ért sérelmeket.
„Úgy éreztem, hogy az egész rendszer ellenem van és az árral szemben úszom, de nagyon hálás vagyok ezért, mert ettől lettem az, aki ma vagyok. És rengeteg dolgot elnyomtam, mert nem éreztem úgy, hogy otthon azt mondhatom a szüleimnek, hogy ezek a srácok folyton az n-beűs szót használták ma rám az iskolában, vagy zaklattak, megvertek, és nem voltam képes megvédeni magam. Nem akartam, hogy az apám azt gondolja, nem vagyok elég erős. Visszatartottam a sírást. Ha elöntöttek az érzelmek, kerestem egy csendes helyet.”
„Amíg el nem kezdtem versenyezni, nem tudtam ezeket az érzelmeket a versenyzésben hasznosítani. Superman volt a kedvencem, mert imádtam, ahogy kiállt az emberekért és ahogy a helyes dolgot cselekedte. Nagyon inspiráló karakter volt nekem. És közben egyetlen szuperhős sem volt színesbőrű. Persze olyanok is inspirálhatnak, akik nem olyanok mint te. Amikor felvettem a sisakomat, az volt az én köpenyem, és előjött a szupererőm, miközben versenyeztem. Csatáztam ezekkel a srácokkal, és olyan dolgokra voltam képes, amikre látszólag ők nem. Ezt imádtam.”
Fotó: Mercedes
Ám, ha azt gondoljuk, hogy Hamilton a gokartozásban egyenlőnek érezhette magát, és ott nem zaklatták, akkor nagyon tévedünk.
„Ez elől nem lehet menekülni. Menekvésként használod [a sportot], de aztán ott is találkozol vele. Hálás voltam, hogy az apám személyében ott volt nekem egy csodálatos ember. Az egyik legjobb barátomnak például soha nem volt ott az apja, és sok embert ismerek, akiknek elváltak a szülei, és nem könnyű, amikor két ember osztozik rajtad, és egyes napokat az anyukáddal, másokat az apukáddal töltesz. Az anyukám volt a gyengéd, szerető szülő. Tőle tanultam rengeteget az együttérzésről, az empátiáról. Az apám pedig a kemény szikla, aki rám nézett és azt mondta, »beszéljen a pályán mutatott teljesítményed, és ne engedd, hogy elvonják a figyelmed, ne hallgass rájuk. Amikor ez történik, csak maradj csöndben és sétálj el.« Az apám is keresztülment ezen, és mindent meg akart tenni, hogy a gyerekeinek jobb életet biztosítson, és ne tapasztalják meg azokat a dolgokat, amiket én.”
„Az is nehéz volt, hogy az apám fekete, az anyám pedig fehér. Tudtam, hogy az apám megértené a rasszista gyalázkodásokat, amiket a fejemhez vágtak, az anyám viszont nem értette. Vele nem igazán tudtam vele erről beszélni. Szeretett, de soha nem tanult erről, nem ismerte a feketék történelmét, a rabszolgaságot. De szeretetet kaptam tőle, ami a legfontosabb volt nekem.”
„A versenyzést pedig gyerekként az ember csak élvezni akarja, részt akar venni, és amikor számkivetett lesz, az nehéz a gyerekeknek. Ezért remélem ma is azt, hogy amikor posztolok valamit, és megnyomom a gombot, az pozitív üzenet azoknak a gyerekeknek, akiket megzavarnak a világban zajló különböző dolgok.”
A Toyota Gazoo Racing csapatfőnöke, Jari-Matti Latvala bevallotta, még a csapatot is meglepete a jó szereplés a Monte-Carlo Rallyn.
A Toyota Gazoo Racing Sébastien Ogier révén végig vezetve, 18 szakaszból 16-ot nyerve, kettős győzelemmel zárta a Rally Világbajnok szezonnyitó versenyét, a Monte-Carlo Rallyt.
Jari-Matti Latvala bevallotta a szereplés a vártnál is jobban sikerült.
“Nagyon jó hétvégénk volt, nagyon örülünk a teljesítménynek – mondta a Toyota Gazoo Racing csapatfőnöke. – Az eredmény még a vártnál is jobb lett. Tudtam, hogy Sébastien Ogier mindent megtesz a győzelemért, mert a tavalyi vereség után nagyon dühös volt. Kalle Rovanpera esetében szintén tudtam, hogy szeretne jól kezdeni, de azt gondoltam, hogy elsősorban a dobogóért fog harcolni. Kettős sikert értünk el, és a legjobb hatban volt négy autónk, a legtöbb szakaszt szintén megnyertük, köztük Kallénak köszönhetően a Power Stage-et is. Ennél többet nem kérhettünk volna a verseny előtt.”
A japán gyártó dominált a szezonnyitón, de Latvala is jól tudja, hogy ez bármikor megváltozhat.
“Alapvetően nagyon szorosak lesznek az idei versenyek, ami nagyon jó a bajnokságnak. Minden csapatban van olyan versenyző, aki képes futamot nyerni, ez pedig nagyon jó a sportnak. Szeretnénk mi is szoros küzdelmet látni, de bízunk benne, hogy a Toyota versenyzői mindig jól fognak szerepelni.”
Thierry Neuville a Monte-Carlo Rally végén elárulta, hogy már a verseny elején tudták, hogy riválisaik gyorsabbak, így nagyon örül a dobogó harmadik fokának is.
Thierry Neuville nem sokkal, de pár másodperccel folyamatosan elmaradt toyotás riválisaik eredményétől, ami alól kivétel csupán a szombat délutáni első két szakasz volt.
“Elégedettek lehetünk a dobogóval, mert már a verseny elején egyértelmű volt, hogy a többiek picivel gyorsabbak – mondta Thierry Neuville a Monte-Carlo Rally végén. – Hiába próbálkoztunk, nem tudtunk elég jó időket elérni. Mindig csak pár másodpercet kaptunk, de folyamatosan időt vesztettünk. Szombat délután sikerült jobban gumit választani, aminek köszönhetően sikerült két szakaszt nyerni. Egyébként kicsit tehetetlennek éreztem magam, de ez némileg a mi hibánk is.”
Vasárnap reggel Thierry Neuville bemutatott egy fél forgást, aminél nagy szerencséje volt a Hyundai belga pilótájának.
“Vasárnap reggel próbáltunk változtatni az autó beállításán, és a forgás az első fékezés során történt. Az autó nagyon alulkormányozottá vált, és már nem tudtam mit tenni. Az eset után megfordult a fejemben, hogy ha az egész szakaszon így lesz, akkor nagy sz…ban leszünk. A fékezés során nem koncentráltam eléggé, de szerencsére megúsztuk az esetet.“
Neuville Svédországban szoros versenyt vár.
“Valószínűleg minden verseny nagyon szoros lesz, a Toyota most némileg előnyben volt. A különbség nem volt nagy, de ahhoz elegendő volt, hogy sikerüljön ellépniük. Svédországban nehéz megmondani, hogy mi várható, de bízom benne, hogy jó lesz a tempónk, és örülnénk, ha kis előnyre sikerülne szert tenni. Az első nap rajthely fontos lesz, de vélhetően nem lesz nagy különbség Kalle Rovanperához képest. A következő hetekben jó munkát kell végeznünk, hogy nagyobb esélyünk legyen.”
Lewis Hamilton igyekezett tisztába tenni, hogy hányadán állnak Max Verstappennel azok után, hogy a 2021-es öldöklő csatájuk után tavalyi is sikerült összeütközniük.
„Bárkivel is csatáztam az idén, igazán kemény és agresszív csaták voltak, de soha nem értünk össze. Lewis-zal valahogy más a helyzet, amit őszintén mondom, nem értek” – nyilatkozta nemrég Max Verstappen az Autosportnak arról, hogy Lewis Hamiltonnal eddig többször akadt össze a pályán, mint bárki mással.
Legutóbb a tavalyi Brazil Nagydíjon ütköztek, a holland pilóta pedig úgy vélte, hogy talán az is szerepet játszik ebben, hogy viszonylag nagy, 13 év köztük a korkülönbség. „Nem érzem úgy, hogy bármit másként csinálnék Lewis-zal a többi pilótához képest abban, ahogyan versenyzünk. George-al egy nappal korábban (az interlagosi sprinten Russell megtámadta és megelőzte Verstappent) elképesztő csatát vívtunk, becsuktuk az ajtót, védekeztünk, kifékeztük egymást. Ez nagyon szórakozató volt, és ugyanezt próbáltam megcsinálni a nagydíjon is [Hamiltonnal], hogy ilyen csatánk legyen. De sajnos nem működött.”
Hogy miután 2021-ben a végletekig kiélezett csatát vívtak a világbajnoki címért, és közben több alkalommal is összeütköztek, egy olyan idényben is sikerült ezt összehozniuk, amelyben csak nagy ritkán keresztezték egymást útját a pályán, csak tovább erősítette azokat a véleményeket, amelyek szerint Verstappen és Hamilton nem szívleli egymást, és amint kerék a kerék elleni csatába bonyolódnak, rögtön meg akarják mutatni a másiknak, hogy ki az úr a háznál.
A hétszeres világbajnok azonban úgy véli, neki nincs gondja Verstappennel, és azt sem jelentené ki teljes magabiztossággal, hogy a hollandnak van vele. „Sokkal fiatalabb nálam, úgyhogy talán problémája van velem, de nem vagyok biztos benne, és valójában azt gondolom, hogy nincs. Habár nem beszélhetek a nevében. Mindent megtett, amit meg kellett tennie 2021-ben, úgyhogy miért kellene problémám legyen vele? Minden hétvégén teljesített és szállította az eredményeket, amit senki sem vehet el tőle” – idézi a holland Formule1.nl a Mercedes versenyzőjét.
Hamilton szerint leginkább a kívülállók gondolják úgy, hogy nem szívlelik egymást, de miként azt korábban Verstappen is hangsúlyozta, a tisztelet az ő részéről is megvan. „Az emberek szeretnek arról beszélni, hogy problémák vannak Max és köztem, de én tisztelem őt” – jelentette ki Hamilton.
Hogy a 2023-as szezonban ezt bizonyítják-e, vagy ismét összeütköznek, az nagyban függ attól is, hogy mindkettejüknek versenyképes lesz-e az autója. De alighanem sokan nem bánnák, ha Hamilton és Verstappen újra összecsapna a világbajnoki címért.
Kalle Rovanpera első dobogós eredményét szerezte a Monte-Carlo Rallyn, ahol idén Sébastien Ogier mögött a második helyen zárt.
Azt követően, hogy tavaly csupán a negyedik lett, idén már a második helyen zárt Kalle Rovanpera a Monte-Carlo Rallyn, így megszerezve a legendás versenyen első dobogós eredményét. A 2022-es világbajnok csütörtökön és pénteken a sózott pályákon időt vesztett, később azonban gyorsulni tudott.
“Nagyon elégedett vagyok, mert erős pontokat sikerült szerezni – mondta Kalle Rovanpera. – Kicsit más verseny volt ez, mint korábban, túl száraz volt, lehetett gyorsan menni. Csütörtök este és pénteken időt vesztettünk az első menet során. Jó lett volna gyorsabban menni, de a só és por miatt nem lehetett. Később azonban már tudtunk gyorsulni.”
Mivel Sébastien Ogier nem indul Svédországban, így Kalle Rovanpüera fog takarítani a havas verseny első napján.
“Nem lesz könnyű Svédországban, de bízom benne, hogy az időjárás nem lesz akadály, mert a riválisok így is nagyon gyorsak, elég lesz velük küzdeni.”
Az egész hétvégén az élmezőnyben versenyzett, majd a döntőben végig a dobogós helyeken csatázva, két legfőbb riválisát egyszerre megelőzve nyerte meg Molnár Martin a 2023-as gokartos szezont megnyitó Winter Cupot. Az olaszországi Lonatóban rendezett viadal mindössze a harmadik volt, amelyet a 14 esztendős sportoló a felnőttek mezőnyében teljesített.
A Himnusz megszületésének 200. évfordulóján az olaszországi Lonatóban is felcsendült Kölcsey Ferenc költeménye, méghozzá Molnár Martin tiszteletére, aki az élete harmadik versenyére készült a nemzetközi gokartos sorozatok felnőtt kategóriájában. Az Energy Corse 14 esztendős versenyzője tavaly az OK Junior-mezőnyben több dobogós helyezést szerzett, idén pedig a 27. Winter Cupon győzelemmel kezdte az évet.
A HUMDA Academy által támogatott versenyző a hétvége érdemi részének kezdetétől az élmezőnyben csatázott: az előfutamokon egy kivétellel mindig a legjobb háromban zárt, a vasárnapi szuper előfutamban elért negyedik helyezését követően pedig harmadik pozícióból várhatta a döntő rajtját, amelyet remekül kapott el, és a második kanyarba már a második helyről induló Dmitry Matveev előtt fordult be.
Fotó: MOTAM
A futamon folyamatos volt az adok-kapok, Ean Eyckmans, Matveev és Molnár Martin között. A magyar versenyző a 20. kört a harmadik helyen kezdte meg, majd szenzációs manőverrel dupla előzést mutatott be a két ellenfelén, azaz egyszerre viharzott el az élen álló kettős mellett, majd magabiztos előnnyel megnyerte a versenyt.
„Nagyon vártuk már a pillanatot, hogy összejöjjön az első győzelem a legjobbak között. Amikor elkezdtünk az elitben versenyezni, tisztában voltunk vele, hogy ez nagyon más szint, és nem fognak azonnal jönni az eredmények. Elkezdődött egy tanulási folyamat, tavaly több alkalommal közel álltunk a dobogó tetejéhez, és csak karnyújtásnyira volt az első hely, az idén pedig végre össze is jött. Úgy álltam hozzá ehhez a szezonkezdethez, hogy egyből jól kell teljesítenem, mert ebben a kategóriában normális esetben nincs idő éveken át fejlődni. Ez egyelőre sikerült, amiért köszönettel tartozom a szüleimnek, az Energy Corse-nak, a HUMDA-nak , a MOTAM-nak, Antonio Gallucciónak, a coach-omnak és Andrea Terronnak, a szerelőmnek” – nyilatkozta a hétvége után Martin.
Fotó: MOTAM
„Ami a döntőt illeti, az elején rögtön egymásnak estünk, miközben hárman próbáltunk meglépni a többiektől. Élveztem a csatákat és azt, hogy több alkalommal is oda-vissza előztük egymást. A végén nem jött össze az előzés az utolsó kanyarban, de utána már akkor tudtam, amikor megláttam Matveevet Eyckmans lökhárítóján, hogy nem fogják kímélni egymást. Matveev nem fordulhatott szélesen, mert akkor megelőzöm, de azzal, hogy szűken tartotta a gokartját, meglökte Eyckmans-t, én pedig mindkettejüknek alá tudtam fordulni. Akkor még nem voltam benne biztos, hogy meglehet a győzelem, de akkor már igen, amikor az utolsó kör elején hátranéztem, és azt láttam, hogy messze vannak.”
A fiatal sportolóra az elkövetkező hetekben sűrű program vár, hiszen egy héttel a Winter Cup után már a WSK Champions Cupon versenyez, ugyancsak Lonatóban. Ezen a futamon viszont már OK-győztesként áll rajthoz.
A Winter Cup OK-döntőjét alább nézheti vissza 4 óra 15 perctől:
Sébastien Ogier történelmet írva megszerezte a Monte-Carlo Rallyn kilencedik győzelmét, aminek nagyon örül, de a nyolcszoros világbajnok szerint régen jobb volt a verseny.
Sébastien Ogier-t gyerekként éppen a Monte-Carlo Rally ösztönözte, hogy egyszer ő is versenyző, pilóta legyen, idén pedig megszerezte kilencedik győzelmét a hercegség futamán, amivel ismét egyedül a legeredményesebb versenyző.
“Egykoron ez a verseny ösztönzött arra, hogy én is pilóta legyek – mondta Sébastien Ogier az idei Monte-Carlo Rally után. – Talán már kissé unalmas, hogy ezt mindig elmondom, de a siker érzése nem változott az évek során. Örülök, hogy a Vincenttel közös második versenyen sikerült nyerni, sok a közös benne és Julien Ingrassiában, ami olykor zavaró lehet.”
A nyolcszoros világbajnok szerint mióta a szakaszok Gaptól délebbre költöztek, elveszett a gumitaktika jelentősége, hiszen kevesebb a hó, jórészt aszfalton zajlik a verseny.
“Ha a versenyt délebbi szakaszokon rendezik, akkor könnyen előfordulhat, hogy kevesebb lesz a kihívás. A globális felmelegedés itt is érződik, a szakaszok alacsonyabban fekszenek, ezért hó esetleg csak a hegycsúcsokon van. Úgy tudom, hogy van esély, hogy északabbra kerüljön a verseny, ami visszahozná a gumiválasztás jelentőségét. Most egy aszfaltos versenyünk volt, ami azonban nagyszerű pályákon zajlott. Az első napon igyekeztem gyors lenni, a második naptól csak a kanyarlevágások okozta veszélyt próbáltam elkerülni. Tudtam volna gyorsabb is lenni, de nem szerettem volna kockáztatni.”
Péntek reggel a Toyota szerelői 13 perc alatt cseréltek váltót Ogier autójában.
“Csütörtökön a Parc Fermébe menet éreztünk valami szokatlant a kuplunggal. Péntek reggel a csapat is észrevett egy hibát, de nem tudták pontosan, hogy mi okozza. 13 perccel az indulás előtt aztán úgy döntöttek, hogy váltót cserélnek. Azt hittem, hogy ennyi idő alatt ez lehetetlen, de megcsinálták a fiúk. Nagy köszönetet kell ezért mondanom nekik, azt hiszem hamarosan küldök nekik pár pezsgőt.”
Tavaly Ogier elsősorban Sébastien Loebbel harcolt a győzelemért, idén azonban a kilencszeres világbajnok nem volt jelen a versenyen.
“Remélem, hogy jövőre ismét tudunk harcolni ezeken a pályákon Loebbel, nem titkolom, hogy jobban élvezem a versenyt, amikor vele tudok harcolni. Bízom benne, hogy jövőre ismét rajthoz áll a Montén.”
