Fél évszázados dédelgetett álma valósul meg Wirtmann Ferenc egykori navigátorának, az 1979-es magyar szlalom bajnok, Schneer Lászlónak, aki az Orfű Rallyn egy piros Gruppe 2-es Zsiguli volánja mögött kezdi meg a historic bajnoki szezont. Az első rally szezonját sofőrként.

Nagy felbolydulás volt a Wirtmann műhelyben az elmúlt hetekben. A Ford Escortra rá sem néztek, hiszen sokkal fontosabb feladata volt a csapatnak: a Gruppe 2-es kereklámpást kellett felkészíteni, amit Schneer László hétvégén, egy nappal a 68. születésnapja után, Kiskunlacházán ki is próbált. 

„Beszéljünk az első verseny után, mert most nem tudok neked mit mondani, Csaba. Nem akarok nagyképű lenni – kezdte Schneer Laci a telefonba, de azért nem engedtem, hogy ilyen könnyen lerázzon. Azt tudtam, hogy tíz évvel ezelőtt azért szállt ki Wirtmann mellől, mert a gerincsérve miatt eltiltotta az orvos. 

„Azóta nem történt komolyabb bajom. Lehet, hogy egy kicsit túl óvatosak voltunk, úgyhogy arra gondoltam, megkockáztatom – nevetett. – Tavaly eladtuk a céget, hivatalosan is nyugdíjba vonultam most már van időm versenyezni.“

Most, hogy ilyen sok ideje van, gondolom, eszébe jutott a rally is – próbálkoztam egy nem túl jó poénnal, de Laci azonnal lecsapta a labdát.

„A rallynak nem kellett eszembe jutnia, az elmúlt negyven–ötven évben mindig az eszemben volt. Húsz éves koromig élsportoló voltam, kenuztam, és az volt a célom, hogy a ’76-os olimpiára kijussak. Nem tudom, hogy megvalósulhatott volna-e, de volt rá talán egy kevés esélyem, de egy sérülés miatt abba kellett hagynom. 

Az autósporttal is próbálkoztam, ’79-ben magyar bajnok lettem szlalomban. ’80-ban én segítettem felkészülni Zágon Zsoltnak (a Premier Videó későbbi alapítójának), az edzéseken még én voltam a gyorsabb, de abban az évben ő lett a bajnok.“

Olyan ellenfeleik voltak, mint a mai napig is aktív Gerencsér Titi, a későbbi abszolút bajnoki második helyezett Szabó Tamás, a sokszoros hegyi bajnok, Szabó András, vagy a magyar hegyi legenda, Cserkuti Öcsi. Ezeken a neveken jó pár percig elcsemegéztünk, de aztán gyorsan visszatértünk a jelenbe. 

„Ha navigálsz, akkor a fejed egyfolytában rázkódik, ha vezetsz, akkor jobban tudod tartani. Kevésbé veszi igénybe a nyakat, talán a vezetést jobban fogom bírni. 

De nem csak ez az oka annak, hogy a volán mögé ülök. Amikor elkezdtem szlalomozni, az volt az álmom, hogy egy ilyen Gruppe 2-es Zsigulival rallyzzak. A VFTS is tetszett, de nekem mindig is a Gruppe 2-es volt az álmom. Akkor ez nem tudtam megengedni, most igen.“

És még egy adalék Laci fanatizmusához: „Képzeld el, a feleségemtől egy piros Zsiguli modellt kaptam a születésnapomra. Nagyon nehéz nekem ajándékot venni, mert mindenem megvan, de ennek nagyon örültem. Most is itt van mellettem, gyönyörű!“

A Zsírpapa vs Wirtmann szájkarate óta tudjuk, hogy a historicnak ez is komoly része. Wirtmann és Schneer pedig egyfolytában egymás vérét szívja. Négy évesen ismerkedtek meg az óvodában, felnőttként pedig közös cégük volt egészen tavalyig. A historicban is együtt versenyeztek, amíg Schneert el nem tiltotta az orvosa a kemény lengéscsillapítótól. 

Egy alkalommal, amikor Wirtmann-nal készítettem interjút az irodájukban, Schneer bejött egy fontos gazdasági kérdéssel, de kb. három másodperc múlva már a rallyról beszéltünk, sőt előkerült két méterrúd is (textil kereskedelemmel foglalkoztak) amivel megmutatták, hogyan szoktak kardozni az irodában. 

Ebből kiindulva gondoltam, megkérdezem Schneertől, hogy akkor idén megveri-e Wirtmannt. 

„Biztos hogy nem. Együtt tanultunk vezetni, Lengyelországba jártunk ki, és a Tátra a legjobb tanpálya volt. Akkor még felvettem vele a versenyt, de azóta ő sokat fejlődött. Nem csak az Escort és a Zsiguli közti műszaki különbség miatt nem tudom őt megverni, a méterrúddal inkább van esélyem.“

A kérdés már csak az, hogy mire lesz képes Schneer a Zsigulival és hogy Wirtmann nem félti-e sokat dédelgetett kincsét. 

„Feri szerintem jobban izgul, mint én. Nem azért, mert félti az autóját, hanem hogy nekem milyen élményt okoz. Azt tudom, hogy annak idején el tudtam vezetni egy ilyen autót. Most, hogy kipróbáltam, már köszönőviszonyba kerültünk, de azt még nem engedte meg, hogy tegezzem. 

Azt is érzem, hogy egyelőre halvány utánzata vagyok a ’79-es szlalom bajnoknak – nevet megint. – Egyetlen célom van, hogy menjek a Zsigulival és hogy jól érezzem magam. Talán a szurkolók is megbocsátják, hogy nem a 43 évvel ezelőtti Schneer Laci ül a volán mögött, de remélem, hogy az autó látványa kárpótolja majd őket.“

Azt hiszem, hogy ha egy ilyen gyönyörű Gruppe 2-es Zsigulit láthatunk a magyar mezőnyben, az mindenképpen öröm. Mint ahogyan az is, hogy a magyar autósport ilyen legendás alakja visszatér a pályákra. 

És ki tudja, hátha megmutatja, mit tud.