Bútor Robi és Tagai Robi történelmet írtak a Horvát Rallyn, ezt kár is tagadni. Egy szinte belépőszintű Rally4-es autóval nekivágtak a vb-futamnak, szurkolók százait, ha nem ezreit csábították ki magukkal és megint egy olyan igazi, felhőtlen ünnepnapot teremtettek, amire már nagyon nagy szüksége volt a magyar rally családnak. Pár nappal a verseny után Bútor Robival beszélgettünk.
Fél órával a hívásom után jelentkezett Robi, hogy „most tudunk beszélni, mert aztán rohanok“. Lehet, hogy ez volt a terve, ha tényleg rohannia kellett, akkor biztos elkésett, de ezt látszólag egyáltalán nem bánta, ahogy a szurkolókra, úgy a médiára is mindig szívesen szán időt.
„Célba érni és az is okozta a nagyobb izgalmat – válaszolta Robi arra a kérdésre, hogy a Horvát Rallyn nyerni vagy célba érni volt-e nehezebb. – Nem is álmodtunk a győzelemről. Egy ötödik hellyel már teljesen kiegyeztünk volna.“
Azonban már a shakedownon látszott, hogy Bútorék viszik a prímet, a versenyen pedig azt a gyorsasági szakaszt leszámítva, ahol utolérték az előttük rajtolót, mindet megnyerték, vagyis könnyedén győztek. De vajon mennyire volt erős a mezőny?
„A shakedownon látszott, hogy hárman lehetünk versenyben a győzelemért, az osztrák Alfred Kramer junior és az olasz Marco Oldani. Utóbbi az első gyorson kiesett, így ketten maradtunk. Nem voltak nagyágyúk a mezőnyben, de azért 12-en voltunk, ami soknak számít. A junior vb mezőnye idén már Rally3-as autókkal versenyez, ha ők itt lettek volna, azért sokkal nehezebb dolgunk lett volna.
Nagyon jó volt megnyerni a kategóriát, de én azt sokkal nagyobb dolognak tartom, hogy (Tagai) Robival és az egész csapattal végig csináltunk egy háromszáz kilométeres, nagyon nehéz világbajnoki futamot úgy, hogy egyetlen egy hibát sem követett el senki.
Egyszer volt egy pici túlcsúszásunk egy balos visszafordítóban, de húztam egy kéziféket és mentünk tovább.
Hibátlan versenyzéssel lettünk abszolút 29.-ek, sok négykerekest is megelőztünk és egyébként RC3-ban (a négykerék-hajtású Rally3-as mezőnyben) is negyedikek lettünk volna.
Nem gondolom, hogy én vagyok a világ legjobb pilótája – ők előttünk rajtoltak –, de nagyon boldog vagyok attól, hogy 47 évesen hibátlanul megcsináltuk ezt a versenyt, hogy mindenki maximálisan végezte a dolgát és hogy egy száz százalékig magyar csapattal tudtuk ezt megtenni. Az autó, a TRT-csapat szenzációs munkájának köszönhetően egy apró hiba nélkül teljesítette az 1650 km össztávot, ami szintén szenzációs dolog egy vb-futamon!
Bárhogy is számoljuk, Bútor Robiék nagyon jó teljesítményt nyújtottak, amire minden szurkolójuk büszke lehet, de mi kellett ehhez az eredményhez?
„Észjáték volt. Utólag megnéztem a WRC2-eseket és a WRC3-asokat is, rajtuk is az látszott, hogy nagyon megfontoltan kellett menni, ha egy kicsit is kockáztattál, akkorát estél, mint az ólajtó.
Szárazon is nagyon csúszik a horvát aszfalt, mert mészkő darálékból van, annyira sima a felülete, hogy nem tapadnak rajta a slickek. Erre esett az eső és rengeteg volt a sárkihordás. Az első 20–25 autóig kezelhető volt a pálya, utána viszont borzasztó körülmények uralkodtak, szinte végig sáron mentünk. Aztán jött a köd, főleg az 1-es és a 2-es pályán, meg utána Platakon… A látótávolság ötven méter volt. Olyan szinten vissza kellett venni a tempóból, hogy nem néztem volna meg magamat kívülről.“
Bizonyos tekintetben szerencséje volt ezzel Bútornak, mert az ilyen lehetetlen, vizes, taknyos pályán ő mindig elemében van. Talán sokan emlékeznek rá, amikor a Citroën C2 S1600-assal a szakadó esőben abszolút időt futott Robi, de ugyanazt tette Pécsváradon a Mitsubishivel is.
„Igazából élveztem, közelebb áll hozzám, amikor ennyire összetett vezetéstechnikai feladatot kell megoldani: hogyan gyorsítasz ki, ne menj le a padkára, ne kapj defektet, hogyan veszel féktávot a sárban. (Tagai) Robi hihetetlenül jól navigált, nem mondom, hogy mindent elhittem, amit mondott, mert kettő tréningből mentünk, azt sem tudtam, hol vagyunk a pályán és volt úgy, hogy a nyolcvan méter egyenesben nem láttam, hol kezdődik a kanyar.
Nem akartam semmilyen kockázatot vállalni. Ha három hellyel előrébb végzünk, akkor sincs semmi, viszont nekünk nincs több vb-futamunk az idén, nem bizonyíthatunk a következőn. Ezért mindenképpen célba akartunk érni.
Nagyon fontos volt a gumiválasztás. Végig esőgumin mentünk, mert sokkal jobban tapadtak a sáron, és mivel alapvetően nem tapadós a horvát aszfalt, még a szárazon sem mentek tönkre. Ha hiszed, ha nem, a hátsó gumikkal 265 gyorsasági kilométert mentünk. Én sem gondoltam volna, hogy valaha 80 kilométernél többet fogok menni egy versenygumival, de ennyire extrémek voltak a körülmények.
Egyszer vittünk magunkkal két slicket, felraktuk előre, de ott be is bizonyosodott, hogy az esőgumi a jó választás. Tíz gumival csináltuk végig az egész versenyt.“
Érett versenyzés volt, nem is kérdéses, és még millió kérdésem volt, Bútor Robi mindet megválaszolta, amiket a holnap megjelenő második részben olvashattok, amiben azt is elárulja, lesz-e folytatása a vb-szereplésnek.
