Évtizedeken át elképesztően magas szinten űzni valamit nem igazán lehet, ha az ember nem szenteli annak szinte a teljes életét. Azt pedig már csak feltételezhetjük, hogy eközben imádja is, amit csinál. Vagy mégsem?

Amikor valaki 14 éven át versenyez a Forma–1-ben olyan csapatokban, mint a Williams, a McLaren és a Red Bull, ez idő alatt pedig 13 futamgyőzelmet, 62 dobogós helyezést és 12 pole pozíciót hoz össze, arról alighanem nem feltételeznénk, hogy nem imádja, amit csinál. David Coulthard, a jelen állás szerint minden idők 24. legtöbb győzelmet szerző F1-es pilótája azonban állítja, vele ez volt a helyzet.

Pálinkát inni F1-es időmérő előtt? – Lauda és Berger szerint jó ötlet, Coulthard be is dőlt neki 28 éve

„Imádom az életet, de nem vagyok biztos benne, hogy valaha imádtam azt, hogy autóversenyző lehetek – jelentette ki az 52 esztendős skót a Telegraphnak adott interjúban. – Mert mindig úgy tűnt, hogy az élet ennél többről szól. Szerencsés vagyok, hogy szerető családban nőttem fel, és együtt mentünk versenyezni, de a hetem maradék részében normális életet éltem, így mindig is tudtam, hogy nem kell grand prix-versenyzőnek lenni, Monacóban élni és körbeutazni a világot ahhoz, hogy boldog legyél. A boldogság belülről fakad.”

Kínos módon esett ki az élről és bukott óriási összeget, de így is szerencséje volt Coulthardnak

Coulthard Ayrton Senna halála után, 1994-ben kapta meg a lehetőséget a bemutatkozásra a Williams színeiben, majd 1995-ben első győzelmét is náluk szerezte. 1996 és 2004 között aztán 9 idényt húzott le a McLarennél (ennél többet egy csapatban csak Michael Schumacher és Lewis Hamilton töltött). Itt 12 futamot nyert, 2001-ben pedig Schumacher mögött második lett az összetettben. A wokingiaktól távozva 2005-ben csatlakozott az F1-ben saját csapattal ekkor debütáló Red Bullhoz, és az energiaitalos csapat első dobogós helyezése is az ő nevéhez fűződik. 2008 végén akasztotta szögre az F1-es sisakot, de amellett, hogy szakértőként és kommentátorként azóta is a száguldó cirkusz része, a Red Bull-család tagja maradt, így bemutatókon továbbra is vezet korábbi F1-es autókat.

Hogy annak a fajta imádatnak a hiánya, amiről az interjúban beszélt, hatással volt-e a 16 évvel ezelőtti visszavonulására, azt nem részletezte, de alighanem igen.

Lezuhant a repülőgépe, pár nap múlva már Schumacherrel csatázott a McLaren pilótája

„Megkezdtem az előszezoni tesztelést abban az évben, ami végül az utolsó évem lett, és amikor először vezettem az autót, egyszerűen nem éreztem – emlékezett vissza. – A versenyzésben a szezon elején a vadonatúj autóban van minden reményed és vágyad. Azokkal a sportokkal ellentétben, amelyekben mondjuk te vagy Novak Djokovics és a teljes karriered során fent tudod tartani a formádat, a versenyzőknek szükségük van az autóra, vagy nem tudnak teljesíteni.”

„Lewis Hamilton is akkor nyer versenyeket, amikor jó autója van, de nem nyer, amikor átlagos. Azon a napon tudtam, hogy az enyém nem győztes autó, és elveszítettem az energiámat, a küzdeni akarásomat. Ez olyan, mint a párkapcsolatokban. Soha nem képzeled azt, hogy nem vagy kapcsolatban, egészen addig a pillanatig, amíg azt nem gondolod, hogy »Nem akarok többé ebben a kapcsolatban lenni.« És ahelyett, hogy lehangolttá váltam volna, valójában felszabadultnak éreztem magam.”

A csapatfőnök sem tudott erről: ő lehetett volna Schumacher első csapattársa a Ferrarinál