Daniel Sanders nyerte a Dakar első 367 kilométeres speciálszakaszát, Pablo Quintanilla előtt. A GASGAS ausztrál versenyzője hét másodperccel volt gyorsabb mint a chilei hondás. A harmadik helyen is egy Honda ért célba, Ricky Brabec 10 másodperccel volt lassabb Sandersnél.
Sokáig úgy tűnt meglepetésgyőzelem születik a Dakar első napján. A tavalyi Rally2-es világbajnok Mason Klein egy kategóriával feljebb lépett és alaposan belekezett, az utolsó ellenőrzőpontig magabiztosan vezetett. A végére azonban jöttek a többiek és Klein visszaesett, közel másfél percet veszített. Sanders 3 óra 31 perc alatt teljesítette a 367 kilométeres szakaszt.
foto: BAS World KTM Racing
A tereprally világbajnok és tavalyi Dakar győztes Sam Sunderland az 52. kilométernél balesetet szenvedett, és az orvosi csapatnak kellett ellátnia. A versenyző eszméleténél volt de hátfájásra panaszkodott, ezért helikopterrel a yanbui kórházba szállították további vizsgálatokra. Sunderland már 2018-ban is hasonlóan balszerencsés volt. Akkor a 2017-es Dakar győzelmét akarta megismételni, ám a negyedik szakaszon kiesett a versenyből.
foto: A.S.O. / DPPI Julien Delfosse
Sanders szakaszgyőzelme is meglepetés, az ausztrál 2021-ben a legjobb újoncként negyedik lett, de tavaly két szakaszgyőzelem után a hetedik speciálon akkorát esett, hogy eltört a könyöke. A hazautazás után derült ki, hogy újabb műtétekre volt szüksége, így a felkészülése cseppet sem volt optimális. Ennek ellenére Sanders nagyon elszántan érkezett a Dakarra, és az első napi győzelem komoly lendületet adhat neki.
A negyedik helyen Joan Barreda Bort fejezte be a napot, neki 20 másodperc a hátránya, és csak utána jönnek a KTM-ek. Klein és Benavides ugyanolyan időt motorozott, mindkettejük 54 másodperc hátrányt szedett össze, a hatodik Toby Price pedig már majdnem két percre van a győztestől.
Gyenes Emánuel az utolsó ellenörzőpontnál a 38. helyen volt, Saghmeister Gábor pedig a 131. helyen motorozik.
A magyarok eredménye mellett kérdéses még Matthias Walkner eredménye, a 2018-as győztes megállt segíteni Sunderlandnek, ezt az időt még jóváírják neki.
FRISSÍTÉS: Sanders és Quintanilla két perc büntetést kapott, ezzel hatodik és hetedik helyre csúsztak, Barreda Bort egy perc plusz időt kapott és maradt a negyedik. Brabec nyerte a napot Klein és Benavides előtt.
Gyenes Emánuel 37. lett, Saghmeister Gábor a 127. helyen ért célba.
Lewis Hamilton várhatóan ezen a télen leül Toto Wolff-al, a Mercedes csapatfőnökével, hogy megegyezzen vele 2023 végén lejáró szerződésének meghosszabbításáról. Ralf Schumacher szerint az pedig csakis a hétszeres világbajnokon fog múlni, hogy mennyi ideig marad még az F1-ben.
Nemcsak a Forma-1-ben, de más sportágakban is rendszerint bebizonyosodik, hogy a legnagyobbak felett is eljár az idő – elég csak Cristiano Ronaldo szaúdi Al-Nassr-hoz igazolását említeni –, és kénytelenek továbblépni, hogy átadják helyüket a fiatalabb generációnak. Ez pedig nem mindig akkor történik, amikor ők elérkezettnek látják az időt erre, hiszen a csapatuknak a jövőre is gondolnia kell.
Így volt ez a hétszeres világbajnok Michael Schumacher első visszavonulásakor is, hiszen a Ferrari finoman kitessékelte őt az ajtón, hogy lecsaphasson a szabaddá váló Kimi Räikkönenre. Ralf Schumacher, a 91-szeres futamgyőztes öccse szerint azonban ilyesmi nem fog megtörténni a bátyja számos rekordját megdöntő Lewis Hamiltonnal, aki addig marad, ameddig akar.
„Lewis-nak akkora a hitele a Mercedesnél, hogy erről ő maga dönt – idézi az Express a Sky Sports F1-es szakértőjeként dolgozó Schumachert. – Akárhogy is lesz, a pénz nem fog szerepet játszani a döntésében, hiszen abból több mint elég van neki. A döntő tényező az lesz, hogy kinek fekszik jobban az új autó. Noha Lewis Hamilton továbbra is abszolút toppilóta, már nem a legfiatalabb, az idő rajta is fog.”
Ezzel együtt Schumacher szerint Hamilton maga döntheti el, hogy mikor látja elérkezettnek az időt a visszavonulásra, amit akár az is előidézhet, ha nem fogja tudni felvenni a versenyt Max Verstappennel.
„Max és Lewis továbbra is a legversenyképesebb a mezőnyben, habár Lewis-nak már volt egy csatája George [Russell-lel] csapaton belül. Max és Pérez esetében ez csak rövid ideig állt fenn a szezon elején. Egy dolog viszont biztos, Max közel van a csúcshoz, és a kora miatt hosszú ideig képes lesz fenntartani ezt a szintet. Eközben Lewisnak többet kell tennie, hogy a határon legyen, többet kell küzdenie” – ecsetelte Schumacher, aki azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy Hamiltonnak Russell-lel is meg fog gyűlni a baja.
„Tegyük fel, hogy George Russell ismét gyorsabb lesz Lewis Hamiltonnál. Ebben az esetben [Hamilton] folytatni fogja egyáltalán? Ez izgalmas lesz. Russell nagyszerű, és fontos emlékeznünk rá, hogy fiatal pilótaként egy olyan Lewis-nak lett a csapattársa, aki minden szempontból toppilóta, és mégis megverte. Ez zavarja Lewis-t. A körülményeket figyelembe véve George teljesítménye még annál is jobb, amit Nico Rosberg csinált 2016-ban” – utalt az egyetlen olyan évre, amelyben Hamilton kikapott a Mercedesnél az aktuális csapattársától, az abba az évben vb-címet nyerő Rosbergtől.
Akkor még senki sem tudta, hogy 1968. január 1-je egy szenzációs pályafutás Forma-1-es részének lezárását hozza, ezen a napon versenyzett és nyert ugyanis utoljára az F1-ben Jim Clark.
Évtizedek óta hagyomány a Forma-1-ben, hogy márciusban indul az aktuális szezon, a téli hónapok pedig a felkészülésről szólnak a csapatoknak és pilótáknak egyaránt. Nem volt azonban ez mindig így, hiszen a sportág hőskorában számos alkalommal versenyzett a mezőny karácsony és szilveszter között, valamint az újév első napján, rendre ebben az időszakban rendezték ugyanis a Dél-afrikai Nagydíjat.
1962-ben december 29-én, egy évvel később pedig december 28-án az aktuális idényzárót tartották az East London-i Prince George versenypályán, 1965. január 1-én (pénteken!!) pedig itt rajtolt el az idény. Azt a futamot az abban az évben második világbajnoki címét ünneplő Jim Clark nyerte, méghozzá nagyon meggyőző teljesítménnyel, hiszen a pole pozícióból rajtolva a leggyorsabb kört is megfutotta.
A repülő skót hasonlóra készült 1968-ban is, amikor szintén január 1-i (hétfő) időponttal rendezték az afrikai versenyt, ezúttal már a Johannesburgtól északra fekvő Kyalamiban. A Lotus 31 esztendős versenyzője óriási favoritként vágott neki a szezonnak, és már az időmérő edzésen jelezte, hogy legfeljebb a technika ördöge foszthatja meg a győzelemtől: egy teljes másodperccel szerezte meg a pole pozíciót csapattársa, Graham Hill előtt a 4104 méter hosszú – azaz meglehetősen rövid aszfaltcsíkon – fölénye tehát igencsak brutális volt.
A helyi idő szerint három órakor, kíméletlen forróságban (közel 50 fokos volt az aszfalt hőmérséklete a rajt pillanatában) kezdődő verseny rajtját egyik Lotus sem kapta el jól, így Jochen Rindt állt az élre a Brabhammel, őt Jackie Stewart követte a Matrában, majd jött Clark, miközben Hill visszacsúszott a hetedik helyre. Ám akik óriási csatát vártak a győzelemért, azoknak csalódniuk kellett: a két skót a második kör kezdetére már meg is előzte Rindtet, majd Clark elment Stewart mellett és eltűnt a távolban.
Eközben Hill is megkezdte a felzárkózást, és a 80 körös futam 29. körében megelőzte a második helyen haladó Stewartot, visszaállítva a rajt előtti Lotus 1-2-t. A hőség rendesen megtizedelte a mezőnyt: a 23 indulóból csak 9-en értek célba, az 1967-es szezonban elképesztően törékenynek bizonyuló Lotusok azonban végigbírták a versenyt, amelyet Clark 25 másodperces előnnyel nyert meg Hill előtt (Stewart motorhiba miatt kiesett), a harmadik helyen pedig a már fél percet kapó Rindt gurult be.
1 Jan 1968: The brilliant Jim Clark dominates the South African GP for what would be his 25th – & last – #F1 win pic.twitter.com/qk96PBI5BC
Clark pedig amellett, hogy megnyerte a szezonnyitót, pályafutása 25. győzelmét aratta, amivel csúcstartóvá vált, megelőzte ugyanis az addig 24 győzelemmel az örökranglistát vele holtversenyben vezető Juan Manuel Fangiót. A futam után megjegyezte, hogy annyira felforrósodott a lábfeje a hőségben, hogy nem bírta volna már sokáig.
A rekord ünneplésére ugyanakkor nem nagyon volt idő, mivel Clark is azon versenyzők közé tartozott, akik magukkal vitték a bőröndjeiket a pályára, hogy a verseny leintése után azonnal a reptérre siethessenek, hogy ott felüljenek az Új-Zélandra tartó járatra, ugyanis jelenésük volt az Új-Zélandon és Ausztráliában zajló Tasman Series az évi első versenyén.
„Volt egy bejelentés, az emberek pedig kicsit tapsoltak” – idézte fel Tony Rudlin, a Lotus későbbi csapatmenedzsere, hogy mennyire kerítettek nagy feneket a rekordnak.
„Semmi különleges nem volt abban, hogy Jimmy nyert, mert szó szerint egyfolytában nyert – mondta a Clarkkal és más pilótákkal az irányt szintén Új-Zéland felé vevő Chis Amon, a Ferrari versenyzője. – Azt hiszem, a legtöbbünk arra számított, hogy ő nyer, ezért bár nyugtáztuk, hogy megdöntötte Fangio rekordját, nem emlékszem semmilyen különleges ünneplésre a repülőn.”
72 rajt, 25 győzelem, 33 pole pozíció, 2 világbajnoki cím – amúgy is, de a kor autóinak technikai felkészültségét figyelembe véve még inkább elképesztő statisztika
A többi versenyző úgy tekintett Clarkra, mint a valaha volt egyik legjobbra, ezért biztosak voltak benne, hogy nem áll meg itt, és jócskán túlszárnyalja majd a 25-ös számot. Így gondolhatta a Kyalamiban első Forma-1-es futamán rajthoz álló Andrea de Adamich is, aki már-már csodálta a skótot. „Tudtam tanulni Graham Hilltől vagy [az 1967-es világbajnok] Denny Hulme-tól és másoktól is, mert láttam a versenyző személyiségét, és hogy miként veszik be a kanyarokat. De amikor Clark érkezett a Lotusában, lehetetlen volt fejben lemásolni azt, amit csinált.”
„Ami annyira gyorssá tette Jimmy-t, az az, hogy nagyon jól összecsiszolódott az akkori legjobb autóval és a mérnökökkel, és mindannyian kitűnőek voltak. Jimmy jó volt, nagyon jó, de pályafutása nagy részében az övé volt a legjobb autó is” – világított rá az 1964-es világbajnok John Surtees arra, hogy akkoriban sem ártott egy kiemelkedően jó autó ahhoz, hogy valaki nyerjen.
Ez persze semmit sem von le Clark érdemeiből, aki az 1962-es, az 1964-es és az 1967-es világbajnoki címről is önhibáján kívül csúszott le, és ha 1968 áprilisában nem veszti életét azon a bizonyos hockenheimi Forma-2-es versenyen, a Lotus elkövetkező években nyújtott teljesítményét (Hill 68-ban, Rindt 70-ben, Fittipaldi 72-ben lett világbajnok a Colin Chapman tervezte autóban) elnézve akár a vb-címek számában is megdönthette volna Fangio rekordját.
Ezt azonban már soha nem tudjuk meg, mert 1968. április 7-én, mindössze 32 évesen, máig tisztázatlan körülmények között a fák közé csapódott az ultragyors német pályán.
Mivel a január 1-i szezonnyitót követően csak májusban rendezték az 1968-as F1-es szezon második futamát, a tragédia miatt a Dél-afrikai Nagydíj nemcsak Jim Clark 25. győzelmét, de egyben utolsó F1-es versenyét is hozta.
Láthatóan remekül indult a 2023-as esztendő George Russellnek és Fernando Alonsónak, akik egy kis közös bulizással hangoltak az előttünk álló esztendőre.
Pusztán a kettejük között levő 17 évnyi korkülönbségből adódóan is szokatlan, hogy együtt bulizzák át magukat az újévbe, mégis ezt tette Fernando Alonso és George Russell, legalábbis utóbbi Instagram-oldalának tanúsága szerint. A Mercedes 24 esztendős pilótája ugyanis egy olyan fényképet posztolt az Instagram Story-ban, amelyen ő és a 41 éves kétszeres világbajnok látható, amint éppen önfeledten bulizik.
Russell nem fűzött túl sok kommentárt a fotóhoz, mindössze annyit írt, hogy 2023, és betagelte a képen Alonsót. Hogy hol készült a fotó, azt – legalábbis egyelőre – nem tudjuk, így persze lehet, hogy nem Russell és Alonso volt az egyetlen a mezőnyből, aki ott volt, mint ahogyan az sem zárható ki, hogy nem szándékosan partiztak együtt, hanem véletlenül kötöttek ki mindketten ugyanabban a buliban.
A fotót Carmen Mundt, Russell barátnője is megosztotta (a képre kattintva megtekinthető teljes méretben):
Lezárult a 2022-es év, mely során ismét előfordultak az autósportban balesetek, szerencsére többségük személyi sérülést nem okozott. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 2022-es esések sem voltak kisebbek a korábbi éveknél.
Balesetekben szegényebb, sikeres új esztendőt kívánunk minden olvasónknak!
Túl van a Dakar prológon a Qualisport Racing csapata. Kovács Miklós, Czeglédi Péter és Ács László a kamionos mezőny 23. helyén fejezte be a 13 kilométeres szakaszt, a lényeg azonban az volt, hogy ráhangolódott a csapat a Dakarra.
Óvatosan és megfontoltan kezdtek a magyarok, hiszen tudják, hogy a prológon megnyerni nem lehet a Dakart, veszíteni viszont annál többet lehet, ha valaki hibázik. Kovács Miklóson a prológ után látszott a megilletődöttség, ami nem is csoda, hiszen élete egyik nagy álma volt, hogy elinduljon a Dakaron.
A prológ előtt természetesen a nyitóünnepségen is részt vettek a csapatok, a magyar kamion is átgurult a rajtdobogón, Kovács Miklósék pedig a nemzeti színű zászlóval kezdték a Dakart. Eközben az arab műsorvezető a magyar nevek kiejtésével is megbírkózott, az alábbi videóból látszik, hogy ez több kevesebb sikerrel ment csak neki.
Rendhagyó módon visszafelé haladva az időben, a nap első eseméyne is említést érdemel. A Dakar kamionos mezőnye elkészítette a közös csoportképet amelyen minden induló szerepel.
Lewis Hamilton mindig is őrizni fogja a tavalyi Brazil Nagydíj után Pelétől kapott ajándékot.
A teljes sportvilág, így természetesen a Forma-1 is elbúcsúzott a nemrég elhunyt háromszoros világbajnok brazil futballegendától. Hasonlóan tett Lewis Hamilton is, akinek gyerekkori példaképe, Ayrton Senna miatt egyébként is különösen szoros a kapcsolata Brazíliával és a brazil emberekkel.
Az idén a tiszteletbeli brazil állampolgárságot megkapó hétszeres világbajnok az Instagramon előbb egy Pelét három világbajnoki trófeával ábrázoló fotót posztolt. „Ma elveszítettünk egy legendát. Köszönöm, hogy megosztottad a tehetséged, a zsenidet és a szeretetedet velünk. Pelé öröksége örökre és mindig inspirálni fog minket” – írta a kép mellé.
Hamilton azonban posztolt mást is, köztük egy egy brazil válogatott mezt, amit személyesen Pelétől kapott a tavalyi Brazil Nagydíj megnyerése után. A brazilok ikonja pedig egy üzenetet is mellékelt az ajándékhoz. „Csodálatos teljesítmény. Egy nap, amely éppen oly dicsőséges nekünk, braziloknak, mint neked, Lewis. Nagyszerű látni, hogy egy Forma-1-es pilóta magasba emeli a zászlónkat a dobogón. Köszönöm, hogy az vagy, aki” – utalt arra Pelé, hogy Hamilton a brazil zászlóval ünnepelt, és a dobogóra is magával vitte azt.
„Olyan sokat jelent, hogy a legenda maga adta ezt nekem. Mindig biztonságban tartom” – írta Hamilton.
Pelé közismerten szerette a motorsportot és számos alkalommal a helyszínen tekintette meg a Brazil Nagydíjat (2002-ben emlékezetes módon lekéste a futam leintését, mivel nem lengette meg időben a kockás zászlót), és a díjátadókon is közreműködött.
A cseh Martin Macík nyerte a Dakar prológját a kamionos mezőnyben. Az Ivecóval versenyző pilóta a verseny egyik favoritja, amit bizonyított is azzal, hogy öt másodperces előnnyel nyert a holland Mitchel van den Brink előtt.
A kamionos mezőnyben a várakozásoknak megfelelően holland-cseh küzdelem alakult ki már a prológon is. A legjobb 12 között csak ennek a két nemzetnek a versenyzői végeztek. Martin Macík az Ivecóval nyert, mögötte öt másodpercel következett a De Rooy csapat versenyzője Mitchel van den Brink. A harmadik helyen is egy De Rooy kamion ért célba, Janus Van Kasterennel, ő egy másodperccel volt lassabb a csapattársnál. A negyedik helyet megint a csehek vitték, Martin Soltys a Tatrával 13 másodperccel teljesítette lassabban a 13 kilométeres prológot.
A sorminta folytatódott, Victor Versteijnen egy De Rooy Ivecóval lett ötödik, Ales Loprais pedig egy Praga teherautóval hatodik, mindketten 15 másodperccel voltak lassabbak a győztes Macíknál.
A Qualisport Racing kamionja 530-as rajtszámmal indul, Kovács Miklósék így a mezőny közepén teljesítették a prológ távját. 1 perc 46 másodperces hátránnyal értek célba, ezzel a 23. helyen zártak a kategóriában.
„Őszintén mondom, nagyon különleges érzések kavarogtak bennünk. Jónéhány nagy versenyt végigcsináltunk már, de ez mégis a Dakar, amely a legnagyobb álmom volt hosszú ideje. A remek hangulatú rajtceremónia után jött a prológ, amelynek útvonalát itt, a tábor körül alakították ki. Fantasztikus érzés volt elrajtolni, tudva azt, hogy végre tényleg versenyben vagyunk a Dakar Rallyn. Az útvonal nem volt nem különösebben bonyolult, szépen ki is volt jelölve, így eltévedni sem nagyon lehetett, de a homok alaposan ki volt járva már addigra, mire mi következtünk. Mivel tudjuk jól, hogy a prológon csak elveszíteni lehet egy versenyt, megnyerni nem, így inkább arra mentünk, hogy élvezzük a pillanatot, a folytatás ugyanis borzalmasan hosszú és kemény, ilyesmire aligha lesz alkalmunk az előttünk álló hetekben. Nagyon köszönöm mindenkinek a szurkolást, az elmúlt napokban megszámlálhatatlanul sok biztató üzenetet kaptunk otthonról és a világ minden tájáról, amelyek komoly motivációt jelentenek” – mondta Kovács Miklós
Darázsi Zsolt is célba ért a TEAM SSP kamionjával, ők 3 perc 57 másodperces hátránnyal a 46. helyen végeztek.
A Szilveszter Rally volt Csomós Mixi és Nagy Attila első versenye a Citroën C3 Rally2-vel. A HUMDA Academy versenyzője az autóval és a Tagai Racing Technology csapatával is gyorsan összeszokott, volt egy kisebb kalandjuk a szalagkorláttal, a gumibálák közé is becsúsztak, Mixi pedig azt is letesztelhette, hogy átfér-e a C3 negyedikben egy lassítón.
Tesztversenynek szánta Csomós Mixi és Nagy Attila a Szilveszter Rallyt, ahol a Citroën C3 Rally2-t és a TRT csapatát is szerették volna éles körülmények között kipróbálni. Ugyanakkor a győzelem is a célok között szerepelt: „Szenzációs évünk volt, de futamot még nem nyertünk idén, úgyhogy jó lenne egy győzelemmel zárni a szezont” – nyilatkozta a navigátor Nagy Attila az év utolsó versenye előtt.
Mivel ez a verseny is a jövő évi Európa-bajnoki szereplés felkészülése volt, nem éltek a szabályok adta lehetőséggel, hogy 34 mm-es turbószűkítővel versenyezzenek, maradtak az FIA versenyeken homológ 32-es mellett.
Az autó ennek ellenére szenzációs volt, amit a belső kamerás felvételen is hallhattunk. A srácok nem csak menet közben dicsérték a Citroënt, de minden alkalommal fülig érő szájjal szálltak ki belőle. Sőt, miután az első gyorsaságin megérintették a szalagkorlátot, azt is letesztelhették, hogy a TRT csapata milyen gyorsan cserél futóművet.
„Nagyon boldogok vagyunk – mosolygott Mixi. – Már a teszten is tetszett a Citroën, de most sokkal több lehetőségünk volt kipróbálni. A Rally2-es autók között nincs nagy különbség, de azért mindegyik más egy picit.
A Citroënben tetszett a differenciálmű működése és hogy a motor egy kicsit nyomatékosabb. A difi beállítások miatt jobban ment keresztbe, aminek gondolom a nézők örültek, de mi sem bántuk Atival.
Az első gyorsasági vége felé volt két terelő, amiből a második jobban tört, rövid lett a féktáv, kettesben ráhúztam a kéziféket és hozzáértünk a szalagkorláthoz. Minimális hiba volt, de a jobb hátsó futóművet cserélni kellett.
Rengeteg szurkoló volt a pályán és a bokszunkban is, hihetetlen jó érzés volt versenyezni előttük. Ha a futómű sérüléssel veszített időt és a két lassító érintés miatt kapott büntetést levesszük, akkor sem tudtunk volna nyerni. Abszolútban negyedikek lettünk, de sokkal fontosabb volt a tapasztalatszerzés. Nagyon boldogok vagyunk és nagyon szívesen versenyeznénk jövőre a Citroënnel és a TRT csapattal is.“
Nagy Attila is hasonlóan pozitív tapasztalatokról számolt be, illetve azt is elárulta, hogyan zajlott pontosan az a második lassító érintés.
„Nagyon jó és hasznos verseny volt. Az autó és a csapat is szenzációs. Profi kiszolgálást kaptunk. Ez egy buliverseny, de így is megtapasztalhattuk, milyen az, amikor nekünk csak a versenyzéssel kell foglalkoznunk, a csapat intéz mindent. Nekünk Mixivel csak annyi dolgunk volt, hogy a rajt előtt beültünk az autóba, a cél után kiszálltunk, átöltöztünk, és jöhettünk is haza.
Meglepő volt, hogy mennyire lazán, a verseny részeként kezelték azt is, amikor kiütöttük a futóművet. Több beállítást is kipróbáltunk, a verseny végére a csapat is jobban ráérzett arra, hogy mire van szükségünk.
Az utolsó gyorsaságira annyira belelendültünk, hogy Mixi kipróbálta, átfér-e a Citroën negyedikben a lassítón. Most már tudjuk, hogy azon nem.
foto: DuEn/Ati bá
A szurkolók most is óriásiak voltak, Tagai Tamás (a TRT vezetője) legnagyobb problémája az volt, hogy hogyan fogunk kijutni a bokszunkból, annyira tele volt szurkolókkal. De ezt is megoldottuk.
A verseny után a rendezőtől kaptunk lehetőséget egy hetedik gyorsaságira, amire elárvereztük a navigátorülést, a befojt összeget pedig Szilágyi Ricsi gyógykezelésére ajánlottuk fel. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egymillió forintot tudunk összegyűjteni.
Szalay Gergő 500 ezer forintot ajánlott fel, ő ült Mixi mellett. Luczó János szintén 500 ezer forinttal járult hozzá az akciónkhoz. Ő nem kért cserébe semmit, de természetesen a nagylelkűségét nem hagyhattuk annyiban, és jövőre egy murvatesztre várjuk őt is.
Örülünk, hogy ekkora összeggel járulhattunk hozzá egy sporttársunk gyógyulásához. Mindenkinek boldog új évet kívánunk. Találkozunk jövőre!“
Sebastian Vettelre is igaz a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött ott áll egy erős nő.
Számtalan ember segítsége és munkája kell ahhoz, hogy egy autóversenyző egyáltalán eljusson a Forma-1-be, hát még ahhoz, hogy ott sikereket érjen el. Valószínűleg éppen ezért Sebastian Vettel is napestig tudná sorolni, hogy kik azok, akiknek a hozzájárulása elengedhetetlen volt a négy világbajnoki címéhez és 54 győzelméhez, ő azonban arra a kérdésre, hogy kinek tartozik a legtöbbel, aki nélkül nem lehetett volna ilyen sikeres, nem valamelyik korábbi csapatfőnökét vagy szponzorát, de még csak nem is a szüleit nevezte meg.
Vettelt is nagyon sokan támogatták a karrierje során Fotó: Aston Martin
„Szerintem a feleségemnek – válaszolta a Beyond the Grid podcastnak még a visszavonulása előtt adott interjúban. – Az a fajta erő, amit adott nekem végig ebben az időszakban… Ezer éve együtt vagyunk, mióta mindketten végeztünk az iskolával. Valószínűleg ez a korrekt, az igazságos és a helyes válasz. Azért is, mert a Forma-1-es élet nagyon intenzív, nagyon elfoglaltak vagyunk, rengeteg a verseny és az egyéb dolog. Mentálisan nagyon sokat követel, de annyira szeretni egy másik embert, hogy bizonyos módon háttérbe szorítsd magad és minden támogatásod a másiknak add ilyen hosszú időn keresztül. Teljesen őszintén mondom, hogy bár nagyon szeretem őt, nem tudom, hogy én elég erős lettem volna-e, hogy ezt tegyem.”
A szintén Heppenheimben született Hannah Prater még a középiskolában jött össze a későbbi Forma-1-es pilótával, akivel azóta is egy párt alkotnak. 2019-ben házasodtak össze, eddig három gyermekük született.
„Persze most rengeteg embert felsorolhatnék. Olyanokat, akik segítettek üléshez jutni, lehetővé tették, hogy versenyezzek – mondta Vettel. – Rengeteg tehetséges pilóta van. Mindannyian kicsit mások vagyunk, de ez jó, és végül az a legfontosabb, hogy békére lelj magadban, boldog legyél az életeddel, képes legyél megmutatni a tehetségedet, amikor számít, és ne idegeskedj. Mindez pedig nagyban összefügg azzal, hogy egyensúlyban van-e az életed, ami nagyobb azoknál a köröknél, amiket a pályán teljesítesz. Úgyhogy a helyes válasz az, hogy a feleségem.”
Sebastian Vettel admitted that he had carried these (retirement) thoughts around with him for a long time. His wife Hannah had urged him to continue rather than retiring. Because she knows how attached Vettel is to the sport. Hannah you’re a real one🫶🏻❤️😭 https://t.co/gi5mQs9C3kpic.twitter.com/F7RDd3EQbZ
— Sebastian Vettel Updates (@ocsebvettel) July 28, 2022
Vettel és felesége, Hannah, az FIA 2017-es év végi díjátadó gáláján
A podcastban Tom Clarkson megkérte a négyszeres világbajnokot, hogy érzékeltesse példával, miként nyújtott neki támaszt a felesége az évek alatt, Vettel azonban nem akart kiragadni egyetlen momentumot.
„Rengeteg mindent tudnék mondani. Mindig ott volt, mindig támogatott. Nyilván rengeteget beszélgetünk mindenről. Ott vannak a legkevésbé sem dicsőséges pillanatok, amikről azt gondolnád, hogy nem fontosak, de sok van belőlük, és számítanak. Észnél tartott, vigyázott rám és megadta a támogatást, hogy soha ne érezzem magam egyedül, és azt érezzem, hogy szeretnek, ami önmagában remek érzés. Nehéz egy példát kiragadni, hogy akkor ott volt, én magam alatt voltam, ő pedig ezt vagy azt csinálta, vett nekem csokit. Volt ilyen is, de összességében sokkal többről szól ez ennél.”
„Szerintem ő a világon a legnagyszerűbb ember, és a legjobb, akivel lehetek. Meg vagyok győződve arról is, hogy ha később találkozunk, akkor is minden így alakul. Boldog vagyok, hogy ilyen hamar rátaláltam, és nem töltöttem sok időt azzal, hogy őt keresem.”
