Kezdőlap Blog Oldal 1199

Álmos angol kisvárosban üvöltött a Red Bull V8-as szörnyetege (videók)

0

A Red Bull 11 év után rendezett utcai parádét Milton Keynesben, ahol a csapat központja is található. Az F1-es pilóták pont a 2011-es autóval parádéztak, de többek között a ralilegenda is szórakoztatta a kilátogatókat.

Az idei szezon volt a Red Bull történetének egyik, és sok szempontból a legsikeresebb idénye a Forma-1-ben. Max Verstappen pont- és győzelmi rekorddal nyerte meg második világbajnoki címét, míg a konstruktőri elsőséget kilenc év után hódították el ismét. Ennek örömére a bikások megörvendeztették a gyáruknak otthont adó város lakóit, amire már 11 éve nem volt példa.

A Red Bull Milton Keynes belvárosában rendezett utcai parádét, amelyre körülbelül 30 ezren látogattak ki, miután az esemény teljesen ingyenes volt. A fő attrakciót természetesen a Forma-1-es pilóták, Verstappen és Sergio Pérez jelentették, illetve az RB7-es, a 2011-es bajnokságot megnyerő autó. A holland és a mexikói versenyző ezt a versenygépet futtatta meg, és természetesen a „fánkozás” sem maradhatott el. Mivel ez a kocsi még a V8-as korszakban épült, a helyiek a fülsüketítő zajt is élvezhették, amit a mostani autók már nem képesek produkálni.

Persze nem csupán a két pilóta szórakoztatta a közönséget, hiszen a Red Bull motorsportprogramjának számos képviselője felvonult. A kilencszeres ralivilágbajnok legenda, Sébastien Loeb ismét megmutathatta képességeit, de a „driftkirály” Connor Shanahan is tartott egy bemutatót, és a bikások NASCAR-autója is megjelent. A rendezvény házigazdái a tizenháromszoros F1-es futamgyőztes, a pályafutása utolsó szakaszát a Red Bullnál töltő David Coulthard és az ismért televíziós műsorvezető, Adam Gendle voltak.

„Utoljára tizenegy éve futtattuk meg az autókat Milton Keynesben – kezdte Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke. – Nagyon különleges volt látni a szurkolókat, a csapattagokat és az ő családjukat. Nagy büszkeséget jelent, hogy egy ilyen elképesztő szezon után az egyéni és a konstruktőri világbajnoki címet is hazahozhattuk Milton Keynesbe. Hogyan is lehetne jobban megünnepelni ezt, mint azzal a várossal, amely a kezdetek óta az otthonunk? Szeretnénk köszönetet mondani a Milton Keynes-i önkormányzatnak, illetve a hatóságoknak, amiért ezt lehetővé tették, de a legfontosabb, hogy köszönjük annak a harmincezer embernek, aki ma megjelent, hogy velünk ünnepeljen, igazán hálásak vagyunk a támogatásotokért. Ezt minden egyes futamra magunkkal visszük. A Red Bull Racingnél mindannyian kellemes ünnepeket kívánunk, és alig várjuk, hogy az új évben ismét találkozzunk, hiszen a 2023-as idényben megpróbáljuk megvédeni a bajnoki címeinket.”

„Nagyon élveztem a napot – árulta el Verstappen. – Hihetetlen volt látni azt a rengeteg embert, aki a hideg ellenére is kijött, hogy támogasson minket! A mi szurkolóink tényleg a legnagyszerűbbek. 2005 óta Milton Keynes a főhadiszállásunk, akkor én még gyerek voltam, szóval nagyon jó, hogy valamit visszaadhatunk a városnak az ehhez hasonló események révén. Nagyra értékeljük azt a szeretetet és támogatást, amit a várostól kapunk, és alig várjuk a jövő évet, amely nagy kihívást tartogat számunkra. Tudjuk, hogy ennek meg tudunk felelni, de persze mindenki ugyanolyan keményen dolgozik, hogy legyőzzön minket, ám ők nem kapják meg azt a támogatást, amit mi.”

„Nagyon klassz volt, nagyszerű, hogy lehetőségünk nyílt valamit visszaadni Milton Keynesnek – ezek már Pérez szavai. – Hosszú ideje nem rendeztünk ilyen eseményt az otthonunkat jelentő városban, úgyhogy jó, hogy most összejött a csapat számára rendkívül sikeres idény után. Örülök, hogy még az ünnepek előtt meg tudtuk tenni, hogy igazán kerekké tegyük a szezont. Úgy érzem, ez tökéletes módja annak, hogy köszönetet mondjunk a szurkolóinknak, és lezárjuk ezt az elképesztő évet. Max és én a csapattagokkal is találkoztunk a gyárban, ami nagyon különleges volt. Jövőre továbbra is nyomni fogom, és azon dolgozom, hogy a legjobbamat nyújtsam, de addig is szeretnék kellemes ünnepeket kívánni, és várom már, hogy jövőre mindenkivel újra találkozzak.”

Nem a Fiestát másolta a Renault a Clio Rally3-mal

0

Végre nem egyszereplős a Rally3-as kategória, mivel a Renault is elkészült a saját autójával. A Ford örül, hogy versenytársat kapott, és a kategóriának is jót tesz, hogy két márka között lehet választani.

Az új Renault Clio Rally3 a márka első összkerékhajtású rallyautója. Ennek ellenére a fejlesztés során saját útjukat járták a mérnökök, nem a konkurens modellt próbálták továbbgondolni. Utóbbi egyszerűbbnek hangzik, de a Renault másképp látja.

„Mi saját fejlesztéseket végeztünk” – kezdte Yann Paranthoën, a Renault Customer Racing főmérnöke.

„Nem akartuk összehasonlítani a Cliót és a Fiestát, mert ezt nem túl könnyű megcsinálni a fejlesztés során, mivel nem volt sok időnk. Ha nagyon jó munkát akarunk végezni, akkor a Fiesta és a Clio megfelelő összehasonlításához nagyon ügyesnek kell lenned, és sokat kell tesztelned a Fiestával és sokat a Clióval.”

A franciák azért nem indultak ebbe az irányba, mert egyszerűen nem volt elég idejük megismerni a Fiestát. Ha pedig ezzel töltik az időt, akkor nem maradt volna elég energiájuk a Clio fejlesztésére.

„Inkább olyan célkitűzéseink voltak, hogy mondjuk egy másodperc és 1,5 másodperc között legyünk lassabbak, mint a Rally2 autói. Elég büszkék vagyunk a Cliónkra, és 2023 elején látni fogjuk az időeredményeken az összehasonlítást a Forddal” – tette hozzá Paranthoën.

Clio Rally3
foto: Renault

Azt azonban elárulta a főmérnök, hogy a Clio egyik fejlesztőpilótájának volt már tapasztalata a Fiestával kapcsolatban.

„Igen, volt egy Jean-Baptiste Franceschink, aki csak egy versenyt futott a Fiestán, de ez már egyfajta összehasonlítás. A fejlesztés utolsó két napjában az ügyfelek vezették az autót, és néhány korábban Fiestával is mentek, így ezen a téren is összehasonlíthattuk őket, de mi a Cliónkra koncentrálunk, és nem a Fiestára” – mondta Paranthoën.

Hoffer Ózd
foto: Hungarian Police Rally Team

„A fejlesztés során igazán az elvégzendő munkára összpontosítottam, és nem éreztem úgy, hogy össze akarom hasonlítani a két autót. De az biztos, hogy a végén össze akarjuk majd hasonlítani őket, mert csak ketten vannak a Rally3-ban” – mondta Jean-Baptiste Franceschi.

„Csak egy aszfaltos versenyt mentem a Fiestával, így nem könnyű megmondani, mert nagyon régen volt, de számomra mindkét autó hasonló, de persze ugyanakkor egy kicsit más is. A Renault motorja erős, mert nem három, hanem négyhengeres – a hangja más, és nagyon-nagyon jó hallgatni” – tette hozzá a francia versenyző.

„A karosszériával nagyon jó munkát végzett a Renault, alig várom már a csatát a két autó közt. Azt hiszem aszfalton, mint például a Róma Rally, a Clio erősebb lesz. A murvás futamokon, mint a Lett vagy a Lengyel Rally nagy csatát várok, mert a Fiesta már megmutatta, hogy mennyire gyors, a Renaultnak pedig még bizonyítania kell.”

Fotó: Hungarian Police Rallye Team

 

Valóra vált álom: édesapjával versenyezhet együtt az idei F1-es szezon nagy visszatérője

0

Kevin Magnussen édesapjával, az egykor szintén F1-es pilótaként tevékenykedő Jannal egy csapatban fog indulni a jövő évi Daytonai 24 órás futamon. A páros a mostani hétvégén is együtt versenyez Abu-Dzabiban.

Hivatalossá vált, hogy teljesül a Magnussen-család vágya, és Kevin, illetve édesapja, Jan egy párost alkothatnak a 2023-as Daytonai 24 órás versenyen. A dán pilóták az MDK Motorsports színeiben vesznek részt a legendás viadalon, és egy Porsche 911 GT3 R volánja mögött próbálnak meg minél jobb eredményt elérni.

Az eseményre január 28-án, illetve 29-én kerül sor, vagyis a viadal semmilyen szempontból nem csúszik bele az F1-es versenynaptárba. Az előszezoni teszteket csak február 23-án kezdik meg, és az autóbemutatók is csak a hónap elején szoktak elkezdődni. Az ifjabbik Magnussennek tehát ezzel nem kell foglalkoznia, más kérdés, hogy számára így még hosszabb lesz az egyébként sem rövid idény.

A Haas pilótája eddig kétszer vett részt a Daytonai 24 órás versenyen: 2021-ben a hatodik, míg idén összességében a tizenkettedik, kategóriáján belül ugyancsak a hatodik helyet szerezte meg az egysége. Tavaly az egész IMSA-szezont teljesítette, miután az előző év végén kikerült a Forma-1-ből, és idén is ez volt a terv, de aztán jött a visszatérési lehetőség, amelyre természetesen nem mondott nemet.

Édesapja nála és rutinosabbnak számít ezen a versenyen, hiszen 2014 és 2019 között minden évben elindult rajta, és második próbálkozása kategóriagyőzelemmel zárult. Jan Magnussen ráadásul az egész sorozatot figyelembe véve is kifejezetten sikeres, hiszen 2017-ben és 2018-ban is bajnokká koronázták az IMSA-ban.

Most pedig visszatér a sorozatba, hiszen nemcsak a Daytonában fog indulni, hanem a többi futamon is. Mindez természetesen a fiára nem vonatkozik, hiszen ő jövőre is az F1-ben szerepel, így ő csak ezen az egy viadalon ül a volán mögé az IMSA-ban. A 30 esztendős versenyző rendkívül hálás az MDK Motorsports tulajdonosának.

„Elképesztően izgatott vagyok emiatt – nyilatkozta. – A Rolex [Daytonai] 24 órás egy legendás [verseny], és az elmúlt két évben fantasztikus pillanatokat éltem ott át a Chip Ganassai Racinggel. Csodálatos, hogy édesapámmal együtt teljesíthetünk egy ilyen futamot. Még egyszer mondom, nem tudom eléggé megköszönni Mark Kvamme-nek, hogy ezt összehozta.”

A páros egyébként nem először áll össze, hiszen a 2021-es Le Mans-i 24 órás versenyen ez már megtörtént, akkor összesítésben a huszonkilencedik, az LMP2-es kategóriában pedig a tizenhetedik pozícióban zártak. Sőt, Magnussenék ezen a hétvégén is egy csapatot alkotnak az abu-dzabi Gulf 12 órás futamon.

A kettős Bugalski-csoda

0

1999-ben csodát láthatott a Spanyol Rallyra és Korzika Rallyra kilátogatók tömege, Philippe Bugalski ugyanis a kétkerék-meghajtású Citroen Kit Carral legyőzte a WRC-ket. 

Eredetileg a francia aszfaltbajnokság versenyire építette a Citroen a Xsara Kit Cart, melynek nem volt turbója, de volt 10500-as percekénti fordulatszámot elérő és WRC-hez hasonló erősségű motorja. 

A 2WD Xsara a kipörgésgátló segítségével pokoli gyorsaságra volt képes aszfalton, 960 kg-os súlya pedig 270 kilóval volt kevesebb, mint a WRC autóké, ezért jóval később lehetett vele fékezni. 

A Spanyol Rally pályái pedig nagyon jó terepnek bizonyultak, ahol Philippe Bugalski képes volt kihasználni a kis autó erősségeit. 

Az első nap után azonban Jesús Puras és Marc Martí vezetett a versenyen a csapattársak Philippe Bugalski és Jean-Paul Chiaroni előtt 7 másodperccel, míg a leggyorsabb WRC-s versenyző Didier Auriol és Denis Giraudet voltak a Toyota Corollával 10.3 másodperces hátránnyal. 

A második napon Puras kiállni kényszerült elektromos hiba miatt a versenyből, azonban Bugalski 17.7 másodpercre növelte előnyét Auriol előtt, ez a különbség pedig a verseny végére 31.8 másodperc volt a két francia versenyző között Bugalski javára, aki így megszerezte első WRC futamgyőzelmét, mégpedig egy 2WD autóval. 

A szezon Korzika Rallyján pedig még inkább éltek a Citroen Xsarák és végül Bugalski már Puras előtt tudott nyerni, így már kettős sikert ünnepelhetett a Citroen is. 

A WRC gyártói természetesen felháborodtak a Citroen sikerei után, aminek köszönhetően 50 kilóval megemelték a Kit Carok minimum súlyát év végén, így már nem tudtak harcolni a győzelmekért a WRC-kel. 

Philippe Bugalski számára végül ez a két WRC futamgyőzelem adódott meg, 2012-ben egy gyümölcsfáról leesve lelte halálát, 49 éves korában. 

Schumacher minden idők legjobbja lett, majd legyorsult egy vadászgépet (videó)

0

2003. december 11-én Michael Schumacher háromszor is összecsapott egy vadászgéppel, és egyszer győztesen jött ki belőle.

Szinte napra pontosan két hónappal azután, hogy Szuzukában megnyerte hatodik világbajnoki címét és az ötszörös világbajnok Juan Manuel Fangiót megelőzve minden idők legeredményesebb Forma-1-es pilótája lett, 2003. december 11-én Michael Schumacher igen különleges eseményen vett részt a toszkánai Grossettóban található Baccarini reptéren.

A hatszoros világbajnok egy Ferrari-logós Piaggio P180-as fedélzetén, délelőtt fél tízkor landolt a helyszínen, hogy nem sokkal később elfoglalja helyét az F2003-GA-ban, és megmérkőzzön egy Eurofighter Typhoon típusú vadászgéppel. Az apropó az első repülés 100. évfordulója, a Wright-fivérek ugyanis 1903. december 17-én, az észak-karolinai Kitty Hawkban repültek először egy saját maguk által épített géppel.

Michael Schumacher, Scuderia Ferrari, 2003, Eurofighter
Schumacher és az Eurofighter / Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

A levegő és a szárazföld csúcstechnikáinak párharca három távon, 600 méteren, 900 méteren és 1200 méteren zajlott. A legrövidebb távon a 294 km/h-ra gyorsuló Ferrari nyert, amely 9,4 másodperc alatt ért célba a vadászgép 9,6 másodpercével szemben. Ezt a leghosszabb táv követte, amelyen már az Eurofighter volt gyorsabb, méghozzá nem is kevéssel (14,2 a 16,7 ellenében). Végül a 900 méter jelentette a döntőt, amely az első nekifutáshoz hasonló szoros párharcot hozott, de Schumacher 2 tizeddel (13,0 a 13,2 ellen) alulmaradt, jóllehet, a vizes aszfalt a Ferrarinak nagyobb hátrányt jelentett, mint a vadászgépnek.

„Az első volt a legjobb verseny – viccelődött a német pilóta. – Ha nem esett volna, nagyobb lett volna a tapadás, de akárhogy is, ebben a versenyben nem az eredmény volt a fontos. Szórakoztató volt látni felszállni a gépet. Technikai szempontból a rajt olyan volt, mint egy rendes nagydíjon, és ha számításba vesszük az erőkülönbséget egy repülő és egy formaautó között, várható eredmény született. De nagyszerű esemény és különleges kihívás volt. Remélem, a szurkolók is olyan jól szórakoztak, mint mi.”

Pierro Ferrari, a maranellóiak elnöke kiemelte, hogy az esemény remek bemutatása volt annak, hogy Olaszország a földön és a levegőben is képes győztes technológiát alkotni. A versenyt egyébként az első ilyen megméretés ihlette, amelyet 1931-ben Tazio Nuvolari vívott egy korabeli gép ellen, de akkor kicsit másként zajlott a küzdelem, hiszen a felek köröket futottak. Nuvolari végül egy másodperccel kapott ki úgy, hogy az első három kör során még ő vezetett.

Videón Schumacher és az Eurofighter párharca:

Amikor Makinen a szállodában szerezte meg vb címét

0

1998, Brit Rally. Tommi Makinen és Carlos Sainz is harmadik vb címének megszerzésében bízott, azonban ez csak a finn versenyzőnek sikerült. 

Az 1998-as vb szezonzáró Brit Rally előtt Tommi Makinen 2 ponttal előzte meg Carlos Sainzot a bajnokságban, míg a harmadik helyen álló Colin McRae hátránya már behozhatatlan 12 pont volt. 

A finn mitsubishis és spanyol toyotás versenyző csatája csupán hat szakaszig tartott, miután Makinen nekicsúszott egy sziklának, ami kiszakította a Lancer kerekét. A megcsúszás egy olajfolton történt, amit egy historic autó hagyott az úton. 

Ebben a pillanatban Sainz nagyon jól tudta, hogy egy negyedik hely is elég harmadik vb címéhez.  

Sainz és navigátora, Luis Moya a verseny utolsó, 27 km-es szakasztán pont ebből a pozícióból várhatta, úgy, hogy helyét nem veszélyeztette senki. 

A Toyota ezért arra kérte a kétszeres világbajnokot, hogy a biztonságos üzzemmódban, utcai özemmódban teljesítse a szakaszt és ne kockáztasson. 

Sainz azonban nem tudta megszerezni harmadik vb címét, miután a Corolla motorja 300 méterrel a cél előtt leállt és többé nem indult be. 

Luis Moya dühét előbb a tűzoltókészüléken töltötte ki, amit belehajított a motorháztetőbe, majd siksakján, amit az autó hátsó ablakán hajított be.  

Ekkorra már Tommi Makinen elkönyvelte a vereséget, és éppen szállodájában adott interjút mit sem sejtve Sainz drámájáról. Az interjút azonban már háromszoros világbajnokként fejezte be. 

Schumacher többször kérte a mérnökeit, hogy tegyék meg, végül megtették, és jött az áttörés

0

Nyomásról, áttörésről, tanulásról és a jövőjéről is beszélt a két szezon után a Forma-1-es mezőnyből kiszoruló Mick Schumacher.

Mick Schumachernek a szezon végén távoznia kellett a Haas-istállótól és ezzel a Forma-1-ből, legalábbis, ami a versenyzést illeti, hiszen nagy valószínűséggel jövőre is láthatjuk majd a paddockban a német pilótát, aki minden bizonnyal a Mercedes tartalékja lesz. A 23 esztendős versenyző az Auto Motor und Sportnak adott exkluzív interjúban számos kérdést érintett az idei évével kapcsolatban. Többek között beszélt arról, miért volt nehezebb dolga a szezon elején, mint új csapattársának, a sportágba egy év kihagyás után visszatérő Kevin Magnussennek, vagy hogy mi kellett a szezon közbeni áttöréshez.

„Valamennyire ismertem Kevint korábbról, és nagyon örültem az érkezésének, mert így egy tapasztalt pilótával a másik oldalon ismerhettem meg az új autókat. Az év elején nagyon erős autónk volt, aztán a többiek fejlődtek egy kicsit, de az autó azután is elég jó volt a pontszerzéshez” – nyilatkozta Schumacher.

Mick Schumacher, Kevin Magnussen
Schumacher úgy véli, rajta nagyobb volt a nyomás az év elején Fotó: Mark Sutton / LAT Images / Haas F1 Team

„Nagy várakozások nélkül kezdte az évet, nem volt semmi veszítenivalója, nekem azonban igen – felelte arra a kérdésre, hogy a szezon elején miért teljesített jobban a rutinosabb, de egy évet kihagyó dán. –  Visszatekintve a megközelítésem azon körülmények mellett valószínűleg rossz volt. Elvesztünk a beállításokkal az év elején, de aztán viszonylag gyorsan felzárkóztunk, és a helyes döntéseket hoztuk. Ismét a nulláról kezdtük, a Kanadai Nagydíjtól kezdve pedig olyan autóm volt, ami passzolt hozzám, úgyhogy innentől folyamatosan fejlődtünk.

„A valódi áttörést a beállításokkal Kanada hozta meg. Aztán Silverstone-ban először tudtam megmutatni (ekkor szerezte első pontjait – a szerk.), hogy sokkal jobban érzem magam az autóban. Egy ponton Kevin is átállt az én beállításaimra.”

Arról, hogy pontosan min változtattak, Schumacher nem akart részleteket elárulni, de elmondta, hogy nem folyamatos kemény munkával jutottak el oda, hogy megtalálják a helyes utat. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a csapat végül beadta a derekát, és megengedte neki, hogy tegyen egy próbát valamivel.

„Volt az autónak egy része, amivel kapcsolatban nem szeretnék túlságosan belemenni a részletekbe, de az első tengelyhez van köze. Ha csinálsz valamit, az papíron jól néz ki, de kialakul egy érzet az autóban, amit nehéz kontrollálni. Az autó nem volt következetes. Ezt megszüntettük, és onnantól minden sokkal jobb lett. Inkább véletlen egybeesés volt, de számos alkalommal mondtam a mérnököknek, hogy ki szeretném próbálni. Az előző autónál nem működött, de az újnál még annál is jobban.”

Mick Schumacher, Haas, Kanadai Nagydíj
Kanada volt a fordulópont Fotó: Zak Mauger / LAT Images

A szezont 12 ponttal a 16. helyen záró versenyző arról is beszélt, hogy nem minden pályán volt tökéletes az autójuk, és leginkább a maximális leszorítóerőt igénylő helyszíneken küszködtek „A fluktuáció abból fakadt, hogy nem volt nagy az autó működési tartománya. Ennélfogva mindent ki kellett hoznunk azokból a versenyekből, amelyeken jól mentünk.”

Ezzel együtt szerinte sikerült megérteniük az új generációs autókat, noha ez több időbe telt nekik, mint más csapatoknak. „A nagyobb csapatoknak egyértelműen gyorsabban megy, mert több lehetőségük van kipróbálni dolgokat. A Red Bullnak vagy a Ferrarinak 20 embere koncentrálhat egy bizonyos feladatra. Nálunk egy vagy kettő. Ezért nem tudtunk siettetni dolgokat, és tovább tartott kihozni valamiből a maximumot. Nagyon erős autónk volt az elején, ezért elég jól túljutottunk a hosszabb tanulási fázison.”

Ami Schumacher teljesítményét illeti, az áttörés után folyamatosan egyre jobb lett, de azt ő is bevallotta, hogy ezt sokszor nehéz volt megítélnie. „Az alsóbb kategóriákban nincs autófejlesztés, így versenyzőként sokkal világosabban látod a fejlődést. A Forma-1-ben a csapatok folyamatosan fejlesztenek. Nekünk egy átfogó aerodinamikai fejlesztési csomagunk volt, másoknak több. Ezért nehéz mérni magadat. Ha egy másik csapat előrelép, de a tiéd nem, azt érzed, hogy visszaesel, még ha versenyzőként jobbá is váltál. Számomra az volt a fontos, hogy magunkhoz mérve rendszeresen javultunk.”

Ami a jövőt illeti, az A-terv mindig is az volt, hogy marad a Forma-1-ben, és most is ezen dolgozik. „Egyértelműen maradni akarok a Forma-1-ben, és most a lehetőségeimet vizsgálom, majd remélhetőleg a jót választom. Mindenkinek be akarom bizonyítani, aki nem hisz bennem, hogy téved. Tudom, mire vagyok képes, bizonyítottam a junior szériákban, és nem látom okát, hogy miért ne lehetnék képes ugyanerre a Forma-1-ben.”

Váratlan helyről kapott támogatást a Haastól elküldött Schumacher

Amikor megszületett a 25 éven át uralkodó WRC autó

0

1994 végén úgy döntöttek, hogy az A-csoportos autók helyett bevezetik a WRC autókat, a nagyobb esélyegyenlőség és a több gyártó reményében. 

A B-csoportot 1987-től a jóval biztonságosabb A-csoportos autók váltották, azonban 1994 végén az az elhatározás született, hogy a WRC csúcskategóriáját megreformálják, amivel kiegyelíthetővé válik az erőviszony és több gyártó léphet a világbajnokság mezőnyébe. 

A John Wheeler, a Ford vezető tervezője, David Lapworth, a Subaru technikai vezetője, valamint az FIA két mérnöke Gabriele Cadrigher és Jacques Berger egy szobába zárkózott, ahol megalkották az új csúcskategória autóinak szabályait. 

Az új járművek olyan autók lennének, melyekből 25 000 darabos utcai jármű készül. Az új autók négyüléses, elől elhelyezett motorral rendelkeznek. 

A járműben, ha nem volt turbófeltöltő, annak beépítése lehetővé vált. Az autók mindegyike négy kerék-hajtással és szekvenciális váltóval rendelkezik. 

Az autókon 18 colos gumik az engedélyezettek, ennek érdekében a kerékházakat növelni lehetett. 

A további szabályozások az A-csoportos autók alapján születtek meg: az autók szélessége 1,77 méter lehetett (Toyota Celica), a Turbófeltöltők mérete a Ford Escortokénak mérete lett, a Mitsubishi Lancer Evo III hátsó légterelője adta meg ezen alkatrészek méretét. A bemeneti levegő szűkítőjét pedig úgy határozták meg, hogy az autók teljesítménye 300 lóerő legyen. 

Az új korszak autói 1997-ben debütáltak, és különböző változtatásokkal 2021 végéig uralták előbb a WRC csúcskategóriáját, majd a nemzeti bajnokságokét is, végül pedig ismét csak a WRC-ét.

A változtatás az első években valóban sokkal több gyártót vonzott a WRC-be, és az erőviszonyok is kiegyelítődtek, később azonban ez már nem volt igaz.

A verseny, ahol napi 14 liter vizet kellett inniuk a versenyzőknek 

0

1996-ra a WRC-nek már volt Európai, Afrikai, Észak – és Dél-Amerikai, valamint Óceániai versenye is, azonban ázsiai nem, erre az év harmadik futamáig, május közepéig kellett várni. 

Komoly mérföldkőnek számított az Indonéz Rally WRC naptárba kerülése, hiszen ezzel az utolsó még a vb által érintetlen földrészre is eljutott a sorozat. 

Az indonéz körülmények pedig alaposan próbára tették a versenyzőket, akiknek 95%-os páratartalom mellett, melegben kellett vezetniük. A körülmények elviselése csak napi 14 liter víz elfogyasztása után vált lehetővé. 

A csapadék pedig egyik pillanatról a másikra érkezett meg a szakaszokra sokszor, a murvás pályák pedig ennek köszönhetően sokszor iszapfürdővé váltak. 

A nem mindennapi kihívásokat tartogató versenyt végül csupán kétszer tették a WRC naptárba 1996-ban és 1997-ben. A győzelmet mindkét évben Carlo Sainz szerezte meg Forddal. 

Bár WRC futam nem volt már később, az Ázsia-Óceánia Bajnokságnak (APRC) folyamatosan része volt, és 2019 után jövőre ismét megrendezik az APRC Ázsia Kupájának harmadik versenyeként. 

Újabb elismerés: Hamiltoné lett „Verstappen díja” az FIA gáláján

0

Lewis Hamilton is kapott díjat az FIA és végi díjátadóján, ugyanis a szurkolók szavazatai alapján a hétszeres világbajnok mutatta be az év akcióját.

Noha nem végzett az összetett első három helyének valamelyikén, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) Lewis Hamiltont is díjazta Bolognában megtartott év végi díjátadóján. A Mercedes hétszeres világbajnokáé lett ugyanis az „Év akciójáért” járó díj, amelyet a 37 esztendős pilóta a szövetség által összeállított listára leadott szurkolói szavazatok alapján kapott meg.

És hogy mi volt az az akció, amelyet díjaztak? Hamilton Brit Nagydíjon bemutatott dupla előzése, amely során egyszerre ment el a belső íven az egymással csatázó Sergio Pérez és Charles Leclerc mellett. A mexikói később visszaelőzte őt, így Hamilton hazai közönsége előtt a harmadik helyen zárt.

Az előzés 0:50-től látható:

A hétszeres világbajnok előtt a 2014 óta létező díjat hat alkalommal kapta Forma-1-es pilóta. Tavaly Fernando Alonsóé lett, ráadásul a spanyol pont a Magyar Nagydíjon Hamilton ellen bemutatott védekezéséért vehette át azt. Előtte Kimi Räikkönent díjazták a Portugál Nagydíjon bemutatott első körös felzárkózásért, azelőtt pedig négy alkalommal is (az első hármat ő nyerte) Max Verstappené lett. A holland pilóta 2014-ben még egy Antonio Giovinazzi ellen bemutatott imolai Forma-3-as előzésért, 2015-ben Felipe Nasr Belga Nagydíjon történt megelőzéséért, 2016-ban pedig Nico Rosberg elleni brazíliai manőveréért kapta meg, 2019-ben pedig azért, ahogyan Charles Leclerc mellett ment el Silverstone-ban.

Hamilton ezzel már második díját zsebelhette be élete első győzelem nélkül zárult F1-es idénye után, hiszen az Autosport díjátadóján őt választották az év legjobb brit autóversenyzőjének.

Hamilton nem volt jelen személyesen az FIA díjátadóján, de ebben semmi meglepő nincs, ugyanis csak az első három helyezett számára kötelező a részvétel, és nem mellesleg tavaly Alonso, tavalyelőtt pedig Räikkönen sem ment el átvenni ugyanezt az elismerést. A hétszeres világbajnok nem mellesleg Brackley-ben, a Mercedes évzáróján vett részt Toto Wolff és George Russell társaságában:

Úgy érzi, fog még nyerni

Noha van, aki szerint Hamilton csillaga leáldozott, és mostantól George Russell lesz a Mercedes vezére, a hétszeres világbajnok a New York Times-nak nyilatkozva elmondta, bár örökké nem fog versenyezni „valami belül azt súgja nekem, hogy »Még nem végeztél, nyomnod kell tovább, van még dolgod és van még mit elérned«.”

A januárban 38. életévét betöltő versenyző szerződése 2023 végén lejár a Mercedesszel, de a tél folyamán le fog ülni Toto Wolff csapatfőnökkel, hogy már most meghosszabbítsák azt, Hamilton tehát egy ideig még biztosan itt lesz.

„Nehéz lesz egy napon abbahagyni a versenyzést. Harminc éve ezt csinálom, és még több mint 30 évem lesz hátra, amikor végül abbahagyom. De szerencsére még nem jött el ez a pillanat – mondta. – Az apám és a bátyám azt mondják, hogy »Folytasd örökké a versenyzést«, mert ők versengő alkatok. Ami viszont az anyukámat és a húgomat illeti, rajtuk érzem, hogy azt akarják, hogy azt csináljam, amit csak szeretnék. Azt is látják, hogy mennyire fárasztó ez, és nagy terhet rak rád. Néha, amikor átmegyek a húgom házába, egyszerűen csak elájulok a kanapén.”

Hogy miért akarja folytatni, arról ezt mondta: „Mert kétségtelenül imádom, amit csinálok. Imádom a kihívást hétvégéről hétvégére, és azt, ahogy minden alkalommal csapatként megjelenünk.”