Egész pontosan Csomós Mixi és Nagy Attila, akik a rally Európa-bajnokságon alaposan letették a névjegyüket. Szombaton a szétázott pályákon küzdöttek egy oda nem való gumival. Mixi már feladta volna, Attila a végsőkig kitartott. Vasárnap bíztak a csodában, Mixi elfordulta a harmadik kanyart és valami bekattant nála. Az eredmény hat top ötös gyorsasági idő és pályafutásuk első szakaszgyőzelme Eb-futamon. Tiszta libabőr, nem?
„Rengeteg gratulációt kaptunk – mondta hullafáradtan, de fülig érő szájjal Mixi vasárnap este, miközben éppen az autóra vártak a parc fermében. – Minden volt, telefonhívás, üzenet, like, szurkolóktól, első osztályú versenyzőktől… Nagyon jól esett. Köszönöm mindenkinek.“
A verseny azonban egyáltalán nem úgy kezdődött, hogy ebből ekkora dicsőség lesz. Még itthon beszélgettünk Mixivel, aki azt mondta, hogy az első nyolcban szeretne végezni, ami azért elég merész gondolat volt. „Mit fognak szólni a szurkolók, ha ezt mondom, és nem leszek az első tízben?“ – kérdezte. Semmit – mondtam. – Azért mentek ki, hogy tanuljatok és hogy meglegyen a tudásotok ahhoz, hogy pár év múlva a bajnoki dobogóért harcoljatok. Nem az első versenyen kell megváltani a világot. „Ez igaz“ – mondta Mixi, de nem voltam benne biztos, hogy így is gondolta.
Portugáliában aztán már a pályabejáráson látszott, hogy a Fafe Rally nem az a verseny lesz, ahol bárki is megváltja a világot. Napokon keresztül szakadt az eső, a murvás utak pedig katasztrofálisan szétáztak. A Rally Hungaryre pár éve lezúdult eső ipari tanuló volt a portugál társához képest.
„Én még ilyet nem láttam rallyversenyen – mondta Mixi. – Édesapámmal jártunk off roadra, ott volt ilyen sár. Hihetetlen mély nyom volt, olyan szintű lépcsők voltak az úton, hogy ha nem látom, nem hiszem el. Féktávon még jobban kimélyült. Nem érkezett meg a Hankook nyitott gumija, ezért zártakkal mentünk, amikkel gyakorlatilag nulla tapadás volt. Féktávon úszott az autó előre, a kanyarokban csúsztunk le. Mentünk ködben, este, lovak szaladgáltak át a pályán… Az első lökhárítónk annyira eltömődött sárral, hogy road mode-ban kellett mennünk. Szégyen, nem szégyen, én már azon voltam, hogy feladom.“
Tényleg elég nehéz volt a helyzet a Skoda Fabia R5-ben, ahol Nagy Attila próbálta Mixiben tartani a lelket – nem sok sikerrel.
„Én picit jobban tudtam kezelni a helyzetet – mondta Attila. – Bennem fel sem merült, hogy kiálljunk, ha road mode-ban is, de végig akartam csinálni a versenyt. De azt is megértettem, hogy Mixi félti az autót és félt mindkettőnket. Vita nem volt az autóban, mind a ketten elmondtuk a véleményünket, én, hogy miért akarom folytatni, Mixi pedig, hogy miért nem. Végül abban állapodtunk meg, hogy elmegyünk a következő pályára, megnézzük, hogy tényleg olyan ramaty állapotban van-e. Ha el tudunk jutni a feléig, akkor megyünk tovább, ha életveszélyes, akkor kiállunk.“
„A második kör egy kicsit jobb volt – vette át a szót Mixi. – töröltek szakaszokat is, abban bíztam, hogy hátha az egész második kört törlik. Nem törölték, de valahogy túléltük.“
Az első nap egy 9. és egy 14. időt futottak, az összes többi eredményük húsz felett volt.
„Este nagyon magam alatt voltam, lezuhanyoztam, lefeküdtem és szerintem azonnal elaludtam, el akartam felejteni az egész napot és bíztam benne, hogy másnap csoda történik.“
A csoda meg is történt: kisütött a nap. Ettől az embernek eleve jobb kedve van, ám az igazi fordulat a vasárnapi harmadik kanyarban következett.
„Elrajtoltunk, ötven egyenes mondom, tuti nem lesz tapadás. A harmadik kanyart negyedikben elfordultam, éreztem hogy van tapadás, dobálgattam, jött minden, hú, elmondani nem tudom, mennyire élveztem a szombati nap után. Már a pálya felén éreztem, hogy jó idő lesz. Az új FIA rendszer azonnal mutatja az időt, emlékeztem rá, hogy a vb-n milyen időket mentek ezen a pályát, tudtam, hogy top tízesnek kell lenni.“
Negyedik lett az a top tízes, ami már önmagában megérte az összes szombati tortúrát, mi, szurkolók pedig már ekkor kibontottuk itthon a pezsgőt.
„Mi is úgy gondoltuk, hogy ha csak ez jutott, már akkor is érdemes volt eljönni. A következő szakaszon éreztem, hogy lehetne ennél gyorsabban is menni. Aztán mentünk egy harmadik időt, és a szervizparkban még mondtam is a rácoknak, hogy jó lenne egy szakaszt nyerni.“
Ez a 16., Santa Quitéria gyorsaságin megtörtént. A rutinosabb szurkolók – akiknél volt a hűtőben még egy tartalék – azonnal kilőtték a dugót a második üveg pezsgőből is.
„Végig kontroll alatt volt minden – mondta Attila. – Van egy divatos kifejezés, hogy flowban volt. Nagyon keveset tudtam felnézni, de végig azt éreztem, hogy Mixi száz százalékosan biztosan uralja az autót. Dobálta, mintha hóautóznánk, és közben vigyorgott.“
Na de még mindig nem volt vége a versenynek, mert hátra volt az erőgyorsasági, ami előtt leszakadt az eső. Mixiék vasárnap másodiknak rajtoltak, de az erőgyorsasági miatt megfordították a mezőnyt, és csak az első 16 után mehettek.
A sárban mindenki korcsolyázott. A rally 2-vel visszaállt Cais háromszor verte oda az autóját, Tempestini a biztos hatodik helyről esett ki. Hirtelen visszacsöppent a mezőny a szombati rémálomba.
„Még egy kicsit nehezebb is volt, mint a szombat. Nem számítottunk rá, hogy ennyire nincs tapadás. Megbeszéltük Mixivel, hogy amiért jöttünk, az már megvan. Tök mindegy, hanyadikok vagyunk, érjünk célba. Az itinerben fel volt írva, hol lehet sár, azt nagyon nyomatékkal mondtam be. Amikor volt két-három tiszta kanyar és Mixinek megjött az önbizalma, hogy van tapadás, rászóltam, hogy ésszel! De sikerült.
Nagyon örülünk a szakasz győzelemnek, a top ötös eredményeknek, de számomra sokkal fontosabb volt, hogy egy nagyon nehéz versenyen célba értünk.“
Nem volt más hátra, mint gratulálni a fiúknak – akik mellesleg tizedikek lettek – és ünnepelni a magyar rallysport sikerét, na meg beszerezni pár üveg pezsgőt Mixiék következő versenyére. De egy kérdést még fel kellett tennem. Milyen volt a Hankook gumi?
„Szerinted? Vasárnap, tudtunk vele gyorsaságit nyerni, a száraz pályán eszméletlen tapadása volt, nem akartam elhinni. Nagyon bízom a következő versenyekben.“
Mi is. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy az Eb-n az első két évet el kell dobni, és csak a harmadik számít igazán. Ehhez képest Mixiék belépője tényleg elég határozott volt. Biztos, hogy lesz még nehéz versenyük, de a szombati nap azt is bebizonyította, hogy minden nehézséggel meg tudnak küzdeni.
Egy szó, mint száz, érdemes lesz idén rally-Eb-t nézni. Hajrá Mixi! Hajrá Attila!
