Támogatták, de azért közben nagyon korán átálltak a 2000-es autó fejlesztésére. Eddie Irvine karnyújtásnyira került az 1999-es világbajnoki címtől, de utólag ő maga is helyes döntésnek tartja, hogy a Ferrari már a jövőre koncentrált. Ezzel együtt azt sem lehet kijelenteni, hogy a pályán ne tettek volna meg mindent az ír pilóta sikeréért.
1999-ben ezen a napon, október 31-én rendezték az 1999-es Forma-1-es szezon záró futamát, a Japán Nagydíjat. Akárcsak egy évvel korábban, ezúttal is Suzukában dőlt el a világbajnoki cím sorsa, és ismét Mika Häkkinen csapott össze egy Ferrari-pilótával, csakhogy ezúttal Michael Schumacher helyett Eddie Irvine volt az ellenfele.
A bohém ír a Scuderia másodhegedűséből lépett elő bajnokesélyessé, és négy pontos előnnyel érkezett meg Japánba, ami azt jelentette, hogy amennyiben sikerül a McLaren finnje előtt végeznie, biztosan világbajnok, de akkor is az övé a cím, ha Häkkinen nem tud a negyedik helynél előrébb zárni, vagy úgy második, hogy Irvine minimum negyedik, illetve úgy harmadik, hogy az ír nem szerez pontot.
Häkkinen azonban nem bízta a véletlenre, és miután lerajtolta a pole pozíciót megszerző, a kettős lábtörése miatt hat versenyről hiányzó Michael Schumachert, tükörsima győzelmet aratott. Irvine eközben összetörte a Ferrariját az időmérőn, és az ötödik rajtkockából indulva Schumacher mögött a harmadik lett, három ponttal csúszva le a címről.
A Ferrari viszont legalább a konstruktőri győzelmet bezsebelte, ami némi vigaszul szolgálhatott a maranellóiaknak, ha kellett volna vigasztalni őket, a legtöbbjük ugyanis alighanem nem bánta, hogy Irvine nem nyert.
Embed from Getty Images
Schumacher silverstone-i lábtörése adta meg Irvine-nak az esélyt
Schumacher érdemelte volna meg
Hogy ez mennyire így volt, arról Ross Brawn, a Scuderia akkori technikai igazgatója beszélt a Beyond the Grid podcast 2019-es epizódjában. „Nagyon közel kerültünk 1999-ben, de Michael eltörte a lábát. Könnyedén megnyerhette volna a bajnokságot, hiszen Eddie is majdnem megnyerte. Michael útban volt afelé, hogy dominálja azt az évet, de aztán jött a baleset” – jelentette ki a brit szakember, majd miután Tom Clarkson megkérdezte tőle, miként fogadta volna a Ferrari Irvine vb-címét, így felelt:
„Ha őszinte akarok lenni, valószínűleg vegyes érzésekkel. Elég egyértelműen az volt az érzés a csapaton belül, hogy Michael érdemelné meg, de elfogadtuk volna. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy Eddie-t bajnoki címhez segítsük, de a végén szerintem kissé összeroskadt a nyomás alatt, küszködött azzal, hogy kezelje ezt. Jó autónk volt abban az évben, és mindenhol támogattuk [Irvine-t], ahol tudtuk. Mika Salo feladott egy győzelmet Eddie-ért, aztán Michael is megtette ezt, miután visszatért. Eddie-nek minden lehetősége megvolt, hogy megcsinálja, de szerintem mélyen belül mindenki azt gondolta, hogy Michael érdemelné meg a bajnoki címet. Persze nem mondtunk volna nemet [Irvine bajnoki címére], mert az ember soha nem tesz ilyet. Megnyertük a konstruktőri világbajnoki címet abban az évben, ami a csapatoknak fontos, de kicsit vigaszdíjként fogtuk fel.”
Embed from Getty Images
Irvine és Häkkinen a szuzukai dobogón
Irvine: Nem támogattak teljes mértékben
Nem teljesen egyezik Eddie Irvine véleménye Ross Brawn-éval, az abban az évben négy győzelmet szerző ír szerint ugyanis az 1999-es autó messze nem volt olyan jó, mint a McLaren. A 2016-ban a Motorsport-Total.com-nak nyilatkozó expilóta szerint eleve azért csatázhattak a wokingiakkal, mert nem követtek el annyi hibát.
„Az alapvető problémánk az volt, hogy nem voltunk elég gyorsak, a McLaren egyszerűen sokkal gyorsabb autóval rendelkezett. Azért voltunk harcban, mert kevesebbet hibáztunk, mint a McLaren-Häkkinen páros, megbízhatóbbak voltunk náluk. Szóval lassabbak voltunk, de ezek miatt a dolgok miatt harcban maradtunk, de végül a gyorsabb autó nyert” –mondta Irvine, akinek felvetették, hogy amennyiben a Ferrari nem utasítja arra a Francia Nagydíjon, hogy ne támadja a nála lassabb Schumachert, talán szerezhetett volna aznap egy helyett négy pontot, amivel most világbajnok lenne. Irvine szerint azonban sok más dolgon is múlt a siker.
Megnézve a szezon egészét, ezzel a kijelentéssel pedig nehéz lenne vitatkozni, hiszen amellett, hogy Häkkinen Monzában az élről esett ki vezetői hiba miatt, vagy Hockenheimben szintén a biztos győzelmet bukta el defekt, Ausztráliában pedig műszaki probléma következtében, Irvine az említett módon Németországban és Malajziában is csak azért nyert, mert a csapattársa elengedte. És akkor ott volt még például a Hungaroringen elkövetett vezető hiba, ami miatt elveszítette a második helyet Coultharddal szemben. Persze a Ferrari is követett el hibákat, elég csak a nürburgringi kerékcserekáoszra gondolni, amikor Irvine közel fél percet állt a bokszban, mert a szerelők nem találták a megfelelő abroncsokat az autójára. Összességében viszont tényleg inkább az volt a csoda, hogy még Szuzukában is volt esélye.
Häkkinen hibája az 1999-es Olasz Nagydíjon
Persze nem tudhatjuk, mi lett volna, ha a Ferrari a szezon végéig fejleszt, és Schumacher balesete után nem kezd el a 2000-es autóra koncentrálni, de Irvine erről a döntésről elmondta, hogy ő ugyanígy tett volna.
„Nem támogattak teljes mértékben, méghozzá a helyzetből kifolyólag. Az volt a helyzet, hogy Michael volt a legjobb esélyük bajnoki címet nyerni, de a törött lába miatt kiszállt a versenyből. Tudtuk, hogy a mi autónk közel sem olyan gyors, mint a McLaren, és azt is tudtuk, hogy csakis Michael tudja áthidalni ezt a különbséget, úgyhogy leállították az 1999-es autó fejlesztését, és elkezdték fejleszteni a 2000-es kocsit. Mindezt öt hónappal azelőtt, mint normál esetben tették volna, a többit pedig már tudjuk, a 2000-es kocsi csodálatos volt, hatalmas előrelépést jelentett, és megverte a McLarent mind tempóban, mind megbízhatóságban.”
„Volt értelme ezt tenniük, mert azt gondolták, hogy nincs esélyünk nyerni 1999-ben, és hogy őszinte legyek, nagyon logikusan szemlélve, valószínűleg nem is volt. Tudtuk, hogy az autó nem elég jó, én pedig nem voltam Michael Schumacher. Abszolút volt értelme, és én is ugyanezt tettem volna. De aztán megnyertem a következő versenyt és jöttek a komoly pontszerzések, Mika elkövetett néhány hibát, de mi is hibáztunk, viszont kevesebbet, mint ők. Végül a jobb kombináció nyert. Szórakoztató év volt, remek volt harcolni a bajnoki címért. De azokban az években, ha nem Adrian Newey autójában ültél, vagy nem te voltál Michael Schumacher, akkor nem harcoltál a bajnoki címért.”
Tíz évvel az 1999-es események után pedig így foglalta össze azt az esztendőt a BBC-nek: „Szép lett volna világbajnoki címet nyerni, és vannak olyanok, akiknél tudom, hogy jobb voltam, és világbajnokok lettek, de vannak olyanok is, akik jobbak voltak nálam, és nem lettek azok. De jó életem van, nem panaszkodhatok.”
Az újdonsült kétszeres világbajnok az 1999-es Japán Nagydíj után
Schumacher meg sem próbálta megnyerni a szezonzárót?
Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy Schumacher kikaparhatta volna a gesztenyét Irvine-nak Szuzkában, amennyiben a pole-ból rajtolva megnyeri a versenyt, de ennek végül a közelébe sem került. Ugyanakkor az időmérős tempóját és azt nézve, hogy Malajziában miként játszadozott a mezőnnyel, sokakban felmerült, hogy a német azért autókázta végig a 2. helyen a futamot, mert egyszerűen nem akart világbajnokot csinálni Irvine-ból.
Így gondolta ezt az ír pilótának 1993-ban a bemutatkozás lehetőségét megadó, Irvine-t szinte fiaként istápoló néhai Eddie Jordan is, amikor David Coultharddal közös podcastjában egyszer felvetődött ez a téma.
„Michael visszatért és mindenkinek azt mondta, hogy azért tér vissza, hogy segítsen Eddie Irvine-nak bajnoki címet nyerni. De nem tette ezt meg. Mindent megtett azért, hogy a Ferrari ne nyerjen, mert nem akarta, hogy mással legyenek világbajnokok, mint ő. Ezt gondolom és Irvine is ezt gondolja” – jelentette ki Jordan kissé azért túlozva, hiszen egyrészt Schumacher Luca di Montezemolo parancsolta vissza az autóba – a német boldogan kihagyta volna az összes hátralevő versenyt –, és akármit is gondolt az akkor még csak kétszeres világbajnok, azért csak megnyerette Irvine-nal a Maláj Nagydíjat.
„Ha megnézzük, hogy [Schumacher] miként kezelte a szuzukai versenyt, semmit nem tett, hogy segítsen Eddie-nek, miközben Mika [Häkkinen] lett a bajnok. Te voltál a csapattársa, és mindenki boldog volt, mert valószínűleg ő érdemelte meg jobban a címet” – mondta az akkor a McLarennél versenyző Coulthardnak Jordan.
Irvine elfogyott a négy közös szezonban
Irvine-nak tehát az 1999-es lett az első és egyben utolsó esélye világbajnoki címet nyerni az F1-ben, hiszen a szezon végén elhagyta a Ferrarit, és a Stewart-istállót átvevő Jaguarhoz szerződött. Noha nagy reményeket táplált a projekt iránt, hamar kiderült, hogy az új tulajdonosoknak halvány gőze sincs arról, hogy miként kellene sikerre vezetni egy Forma-1-es csapatot, így az ír az elkövetkező három évben mindössze két dobogós helyezést gyűjtött, majd 2002 végén visszavonult.
Utólag nézve tehát nem jött be neki a váltás, az Express-nek az 1999-es idény után írt soraiban azonban elmondta, egyszerűen nem bírt már tovább a Ferrarinál maradni, annyira nehéz volt évről évre azzal szembesülnie, hogy képtelen legyőzni Schumachert.
Embed from Getty Images
Schumacher mindenkit állva hagyott Malajziában, majd megnyerte Irvine-nak a versenyt
„Rengeteget tanultam a Ferrarinál, és sokat kaptam azzal, hogy velük voltam. De most ideje mennem, és már alig várom, hogy csatlakozzak a Jaguarhoz. Az időzítés fantasztikus, és nagyon elszánt voltam, hogy az idén elhagyjam a Ferrarit. Szerencsés fickónak mondhatom magam. Nem tudtam volna megbirkózni még egy évvel, mert Michael annyira átkozottul jó. Megtöri az embert. Az erőfeszítés, hogy vele dolgozz és versenyezz, lemerít téged.”
„Együttérzek az utódommal, Rubens Barrichellóval, mert nem gondolom, hogy bármi fogalma is van róla, hogy mire adja a fejét. Nem tudom, hogy Schumacher meg fogja-e semmisíteni őt, de azt igen, hogy nagyon nehéz dolga lesz. Michael lábtörés utáni pihenője nagyon jót tett neki. Addig volt néhány alkalom, amikor tudtam, hogy elkaphatom őt, de mióta visszatért, egy másik bolygón versenyez. Talán nekem is el kellene törnöm a lábamat, felpolcolni három-négy hónapra, majd megnézni, hogy velem is ugyanez történik-e. Úgy tért vissza, ahogy a négy évvel ezelőtti első közös szezonunkból emlékszem rá, teljesen fitten, úgyhogy tudom, hogy jövőre mindannyiunknak őt kell majd legyőzni.”
Ez a cikk eredetileg 2022. október 31-én jelent meg a Rallycafe.hu-n.
