Nem úgy kezdődött az idei szezon a Mercedes szupertehetségének, ahogyan arra mindenki számított, de ettől még Andrea Kimi Antonelli ázsiója egyáltalán nem csökkent. Sőt!
Aki csak a Lewis Hamilton megüresedő mercedeses ülésére is esélyesnek tartott, a minap már egy idei F1-es debütálás lehetőségével kapcsolatban is szóba hozott Andrea Kimi Antonelli idei eredményeit nézi, teljes joggal teszi fel a kérdést, hogy mi ez a nagy felhajtás a 17 esztendős olasz körül. Antonelli ugyanis első Forma–2-es szezonjának első hat versenyén (3 sprint és 3 főfutam) még csak dobogóra sem állt – legjobb helyezése a melbourne-i főfutamon elért 4. hely. Mindezt azonban muszáj kontextusban nézni, és úgy már sokkal jobban fest a helyzet.
Azt a szaúd-arábiai ferraris debütálása után valószínűleg nem sokan vitatják, hogy Antonelli csapattársa, Oliver Bearman a jövő egyik nagy tehetsége. Nos, a helyzet az, hogy Bearman 4 futamból (a szaúdi F2-es hétvége futamait értelemszerűen kihagyta) pontot is csak egyszer szerzett (Antonellinél 6/4 a mérleg), és akkor is mindössze a 9. helyen intették le. Ez az ausztráliai főfutamon történt, amelyen az olasz a 4. helyen végzett.
A két csapattárs teljesítményét összevetve tehát azért Antonellli felé billen a mérleg nyelve, különösen úgy, ha hozzátesszük: Bearmannek ez már a második idénye az F2-ben, míg a Mercedes juniorja az idén mutatkozott be, és az első három helyszínen nemhogy F2-es kocsit, de soha semmilyen autót nem vezetett.
Erre világított rá Nyck de Vries, az F2 2019-es bajnoka, amikor azt mondta a Pelas Pistas podcastban, hogy „Mindenki Ollie Bearmanról beszél, mert nagyon jó munkát végzett, de ha megnézzük Olliet, ő már teljesített egy szezont a Forma–2-ben. De már a szezon előtti bahreini teszten is, még ha a csapat nem is feltétlenül szerepelt jól, Kimi mindig Ollie előtt volt.”
„Aztán elmentek egy olyan pályára, mint Dzsidda, és mindössze fél órányi szabadedzés után már jött is az időmérő, de [Antonelli] ott is csak 2 tizedet kapott. Úgyhogy szerintem nagyon jó munkát végzett, miközben a Prema egyelőre egyértelműen nem jött rá [az új autók titkának nyitjára], úgyhogy nem teljesítenek jól. De biztos vagyok benne, hogy Kimi nagyon különleges” – jelentette ki az AlphaTauri korábbi F1-es pilótája.
Fotó: Prema Racing
Azt René Rosin, a Prema csapatfőnöke már a katasztrofális bahreini szezonnyitó után elismerte, hogy nem találják a megfelelő beállításokat a jelentős aerodinamikai módosításon átesett idei autóval, ami olykor minden mindegy alapú döntésekre sarkallhatja őket, ahogy azt Antonelli esetében láttuk, amikor kihívták őt kerékcserére a normál esetben kiállás nélkül teljesített bahreini sprinten. A versenyzők teljesítményét így befolyásolják a csapat hiányosságai, amelyekre természetesen a pilótákkal közösen igyekeznek megoldást találni, de még ilyen körülmények között is látni, hogy miért tartja ennyire sokra Antonellit Toto Wolff és a Mercedes.
Elvégre a 2018-ban F2-es bajnoki címet nyerő, Antonellinél jóval tapasztaltabb George Russell-lel kapcsolatban fel sem merült, hogy a Mercedesszel debütáljon (pedig Valtteri Bottas 2018-as teljesítménye kapcsán komoly aggályok merültek fel a finnel kapcsolatban), míg az olasz esetében igen. Hogy amikor majd a Prema rendezi a sorait – mert azért arra jó esély van, hogy ez előbb-utóbb sikerül nekik –, Antonelli és Bearman a győzelmekért fog küzdeni, az nem kérdés, és talán majd onnan kezdve a Mercedes üdvöskéjének eredményei is alá fogják támasztani – amennyiben az eddigi pályafutása nem lenne elegendő bizonyíték –, hogy a Mercedesnél azért értenek ehhez.
Kalle Rovanpera péntek reggeltől kezdve az élen állva nyerte meg az idei Szafari Rallyt, mely után a kétszeres világbajnok is elégedetten nyilatkozott.
Kalle Rovanpera a pénteki első szakaszon állt a Szafari Rally első helyére, majd bár riválisai sorban futottak kisebb nagyobb problémába, a kétszeres világbajnok megúszta egy lassú defekttel az egész hétvégét és végül 2022 után ismét nyerni tudott Kenyában.
“Szerintem nagyon jó munkát végeztünk Jonne Halttunennel – mondta Kalle Rovanpera a Szafari Rally után. – Szerintem ezen a versenyen nem lehetett volna jobb teljesítményt nyújtani. Az egész hétvégén nem volt semmilyen problémánk, nagyon okosan tudtunk vezetni.”
A finn versenyző nem győzte dicsérni a Toyota munkáját sem.
“Ezt a versenyt megnyerni mindig különleges, mert nagyon keményen kell dolgozni. Ez a verseny legendás a Toyota számára is, 2021 óta mindig nyerni tudott a csapat. Afrikában tartja magát egy mondás, mely szerint a Szafari Rallyn csak a Toyota nyerhet, idén pedig folytatni tudtuk a jó szereplést. Nagy köszönetet kell mondanom a csapatnak, minden csapattag nagyon kemény munkát végzett.”
Rovanpera hosszú idő, a tavalyi Akropolisz Rally után tudott ismét versenyt nyerni a WRC-ben.
A Netflix F1-es sorozatának producere először beszélt arról, miként tervezik feldolgozni a Drive to Survive 7. évadában a Christian Horner és a Red Bull körül kirobbant botrányt.
Joggal viccelődhettünk azzal, hogy a Netflix F1-es sorozata, a Drive to Survive 7. évadát már két verseny után meg lehetne tölteni tartalommal, annyi minden történt igen rövid idő alatt a Forma–1-ben. Günther Steiner távozásától kezdve Lewis Hamilton Ferrarihoz szerződésén át a Red Bullon belül zajló botrányig és Ollie Bearman szenzációs bemutatkozásáig bőven szolgáltatott témát az idei szezon kezdete, és valószínűleg a folytatása is fog még.
Ugyanakkor joggal merülhetnek fel olyan aggályok is, hogy a sportágra nézve is kínos Horner-ügy miként és milyen mértékben fog majd bekerülni a sorozatba. Nos, ez nyilván a végkifejlettől is függ, de James Gay-Rees, a sorozat producere azt mondta a The Telegraph-nak, igyekeznek majd úgy feldolgozni a történteket, hogy azzal mindenki elégedett legyen.
„Valamilyen minőségben hivatkozni kell rá, és a felek mind azt akarják majd, hogy egy bizonyos módon tálaljuk, szóval ezt az arany középutat kell majd megtalálni, hogy mindenki boldog legyen, a Netflix és mi is, és hogy aludni tudjunk a meghozott döntéseink után” – közölte a producer.
„Meg kell lennie az egyensúlynak. Szerintem Horner egyelőre rendben van, de nem úgy tűnik, hogy vége az ügynek. Minden attól függ, hogy mi lesz a végkifejlet. Nem tudom, hogy mire jutott, és őszintén mondom, nincs véleményem róla, de senkinek nem kívánná az ember, amin keresztülment” – jelentette ki.
James Gay-Rees viccesen megjegyezte azt is, hogy Christian Horner azt mondta neki: „Ez az egész a ti hibátok”, utalva arra, hogy a Forma–1 az utóbbi években hatalmas népszerűség-növekedésen ment keresztül a Netflix sorozatának köszönhetően, és amennyiben ez nincs, úgy a Red Bull csapatfőnökének botránya sem kapott volna ekkora publicitást.
Az idei Szafari Rallyn sokan az esőtől is tartottak a verseny előtt, a csapadék helyett azonban inkább a nehéz terep okozott problémákat a versenyzőknek. A WRC idei harmadik versenyének videós össze foglalója.
Noha 2001. április 1-jén történt, bolondozásnak kicsit durva volt az, amit Jos Verstappen tett az élete mindössze harmadik Forma–1-es versenyén Michael Schumachert kerék a kerék elleni csatában legyőző, a későbbi hétszeres világbajnokot faképnél hagyó és első F1-es győzelme felé száguldó Juan Pablo Montoyával.
A 2001-ben a mai napon rendezett Brazil Nagydíj lehetett volna Juan Pablo Montoya első Forma–1-es győzelmének helyszíne, ám aztán jött Jos Verstappen, és megfosztotta ettől a kolumbiait. Azt a kolumbiait, aki újonc létére azért ekkor már messze volt a zöldfülű kezdőtől, hiszen 1997-ben második, 1998-ban pedig bajnok volt az akkor az F1 előszobájának számító nemzetközi Forma–3000-ben, majd két évet lehúzott a CART-ban, ahol 1999-ben szintén bajnoki címet ünnepelhetett, 2000-ben pedig megnyerte a legendás Indianapolis 500-at.
Fotó: BMW Picture by John Townsend
Ezzel együtt az akkor 25 esztendős pilótának persze hozzá kellett szoknia a királykategóriához, a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon, majd Malajziában nyújtott teljesítménye (az időmérőn előbb 1 másodpercet, majd 7 tizedet kapott csapattársától, Ralf Schumachertől) láttán pedig úgy tűnt, ez eltart majd egy darabig. Ráadásul a két futamból egyet sem fejezett be – Melbourne-ben motorhiba áldozata lett, Sepangban pedig a 3. körben kicsúszott a szakadó esőben. Ám Interlagosban már csupán két pozícióval és 0,075 másodperccel bizonyult lassabbnak Ralfnál az időmérőn, a futamon pedig végképp bizonyította, rosszul gondolták azok, akik már a következő Alex Zanardinak kiáltották ki.
A rajt után feljött Michael Schumacher mögé a második helyre, majd miután Mika Häkkinen rajtrácson ragadt McLarenje miatt beküldték a biztonsági autót, az újraindításnál meglepte a Ferrari háromszoros világbajnokát, és jó két autónyi távolságból, füstölő bal első kerékkel, hideg gumival, nehezebb autóval bevetődött a német mellé, majd egészen a pálya széléig (abszolút szabályos módon) terelte őt. Ez a manőver pedig szinte biztosan a győzelmet jelentette volna Montoyának, aki a folytatásban végig az őt folyamatosan hajszoló, vele ellentétben nem egy, hanem két kiállásos stratégián levő Schumacher előtt tudott maradni, a szintén egy kerékcserét és tankolást tervező David Coulthard pedig 5 másodpercnél sosem került hozzá közelebb.
Montoya, a nyakán Schumacherrel / Fotó: BMW Picture by John Townsend
A futam végére persze megjött az eső, ami Montoyát és/vagy a Williams-t is megtréfálhatta volna (ne feledjük, a CART-ban esőben nem rendeztek versenyeket, és még az esőmenőnek tartott Schumacher is hibázott, ami a győzelmébe került), ám ezt már soha nem tudhatjuk meg, a 71 körös futam 39. körében ugyanis jött Jos Verstappen, és telibe találta az őt leköröző Williams-t, miután a hármas kanyar előtti egyenesben félrehúzódva előbb elengedte azt.
Az Arrows az ütközéstől a levegőbe emelkedett, majd a földet éréskor eltört a bal első felfüggesztése, míg a megforgó Montoya autójáról lerepült a hátsó szárny, így rögtön egyértelmű volt, hogy mindketten kiestek. Verstappen a kanyar külső bukóterében állt meg, míg Montoya a megforgásból egyenesbe állva a belső oldalon levő korlát mellé parkolta le az autóját, így közvetlenül a baleset után nem találkoztak. A később heves vérmérsékletéről is ismertté vált kolumbiai ugyanakkor nem tűnt kimondottan idegesnek, mert bár eleinte mutogatott Verstappennek, az autóból kiszállva már inkább azzal volt elfoglalva, hogy a nézőknek integessen „Természetesen csalódott vagyok, mivel ez ígérkezett életem legjobb napjának, de sajnos rossz vége lett. De majd jönnek jobbak” – tekintett előre sztoikusan.
Az ütközés az azt megelőző fél körrel:
2001 BRAZIL
Lapped backmarker Jos Verstappen (Arrows) crashes into leader Juan Pablo Montoya (Williams) at Interlagos.
Az eseten nagyon nem volt mit vitatni, és a felügyelők is Verstappent találták vétkesnek, úgyhogy a 29 esztendős holland 15 ezer dolláros pénzbírságot kapott. Ő viszont meglepő módon úgy vélte, nem ő hibázott. „Láttam a kék zászlót, majd Juant, úgyhogy balra húzódtam. Amint elhaladt mellettem, visszatértem az ideális ívre, utána azonban nagyon korán fékezett, úgyhogy összeütköztünk. Nem tehettem ellene semmit. Sajnálom őt, mert utólag megtudtam, hogy vezette a versenyt, de nem tudtam elkerülni. Nekimentem és ennyi volt” – nyilatkozta Jos.
Patrick Head, a Williams híresen szigorú technikai igazgatója meg is jegyezte, hogy nem pont ez az a viselkedés, amit várna egy hibázó versenyzőtől. „Ezeknek a srácoknak fel kellene tenni a kezüket, ha hibáztak, de úgy tűnik, hogy manapság ez már nem divat. Juan Pablo kontrollálta a versenyt, amíg neki nem mentek hátulról. A közúton mindig a hátul haladó a felelős, ez közismert tény, úgyhogy szerintem nincs min vitatkozni.”
Montoya és Verstappen egyébként egyszer még konfliktusba került abban az évben, amikor a Williams versenyzője a Német Nagydíjat vezetve bemutatott a hollandnak, mert úgy érezte, hogy Verstappen feltartotta őt. „Nem tudom, mi történt, csak utólag láttam a TV-ben, hogy bemutatott – nyilatkozta a Montoya győzelmével záruló verseny után Verstappen. – Hogy milyen oka volt erre, azt nem tudom, de ha így akar játszani, akkor legközelebb egy kicsit jobban is megnehezíthetem a dolgát. A csapat azt mondta, hogy abban a szektorban csak egy tizeddel volt lassabb, mint korábban, úgyhogy nem tartottam fel. Semmi oka nem volt arra, hogy így viselkedjen. De ha így folytatja, megnehezítem az életét” – fenyegetőzött Verstappen, aki a szezon végén ülés nélkül maradt, így 2002-ben már nem tudott keresztbe tenni Montoyának, de 2003-ban a Minardinál még visszatért egy szezonra.
Két kvalifikációs futamot rendeztek a Rabócsiringen a szezonnyitó rallycross hétvégén. A Supercars kategóriában a címvédő Benyó Máté hibátlanul teljesített, a nagy túraautóknál viszont már az első futamon hatalmas baleset tizedelte meg a mezőnyt.
Az STC+2000 kategóriájának első előfutamán Bészi kapta el legjobban a rajtot de a második kanyar után Vámosi Tibor hátulról eltalálta a BMW-t, ami felborult. A versenybírók nem sokáig vizsgálták az esetet, versenybalesetnek minősítették. A versenyzők nem sérültek meg, a két autó viszont annyira összetört, hogy számukra véget ért a húséti hétvége.
A Supercars kategóriában Benyó Máté könnyedén nyerte mindkét futamot és vezet a két második helyet gyűjtő Staniszewski, és a mindkétszer harmadik Antal István előtt.
A kis túraautók közt a Suzukival versenyző Kaczor Levente második majd első lett és az élen áll, Trepák Andor és Kovács Sámuel követi őt, az első futamot nyerő Castoral a másodikon nem ért célba így csak negyedik.
STC -1600-ban Siebel Balázs két első helyet szerzett a Toyota Aygoval, így az élen várja a vasárnapot, csakúgy mint a már kilenc autót számláló CrossCar kategóriában Horváth Ottó.
A Magyar Kupában Patu és Körmöczi Ákos csatázik, a Ladával versenyző pilóta második majd első lett, így vezet, a Suzukival induló Körmöczi az első futamos győzelem után csak ötödik lett, ezzel második helyen áll.
Az MX5 Kupában Gáspár Csaba volt hibátlan szombaton, az Astra Kupában Gaál Fecó áll az élen, a juniorok közt Szabó Bence és Kaldenekker Norbert osztotta el az első és második helyeket, így holtversenyben első és másodikak.
Carlos Sainz az Ausztrál Nagydíj megnyerésével rendkívüli tettet vitt véghez, hiszen az F1 történetében nagyon kevesen tudtak úgy megnyerni egy versenyt, hogy az azt megelőzőn nem álltak rajthoz. Felkutattuk a korábbi precedenseket.
A Ferrari spanyoljának vakbélműtét miatt kellett kihagynia a Szaúd-arábiai Nagydíjat, amelyen így Oliver Bearman ugrott be a helyére. Tíz napnyi pihenő azonban elég volt Sainznak ahhoz, hogy Melbourne-ben visszatérve ne csak a gyorsabbik Ferrari-pilóta legyen, de a Red Bull hibáját kihasználva a dobogó tetején nyomatékosítsa, hogy a műtét nem hagyott nyomot a teljesítményén.
Mindenekelőtt viszont tisztáznunk kell, hogyan értelmezzük a kihagyást, hiszen az első dzsiddai edzésnapon még Sainz is ott volt a pályán, csak az időmérő és a verseny napján nem vett részt. Ilyen szempontból Sainz esete különleges, hiszen a győzelmük előtti versenyt kihagyók zöme egyáltalán nem vett részt azon a hétvégén. Hárman vannak viszont olyanok, akik az időmérőt is sikerrel vették, és csak a verseny rajtjáig nem jutottak el: Fernando Alonso, aki a mezőny többségével egyetemben bojkottálta az USA Nagydíjat 2005-ben, Mika Häkkinen 2001-ből, akinek a McLarenje nem tudott elindulni a felvezető körre Franciaországban, és Dan Gurney 1962-ből, aki Porschéjának problémái miatt nem indult el az 1962-es Belga Nagydíjon, miután az utolsó helyre kvalifikált.
Fotó: Xavi Bonilla/DPPI/Scuderia Ferrari Press Office
Ha a fenti hármast is figyelembe vesszük, akkor 19, ha nem, akkor 16 kihagyás utáni győzelmet találhatunk az F1 történetében. De mielőtt rátérnénk utóbbiakra, még egy kitételt kell tennünk, hiszen ebben a számításban az 1950 és 1960 között az F1-es versenynaptár részét képező Indianapolis 500-asokat nem vettük figyelembe, az ottani pilóták ugyanis rendszerint nem vettek részt semmilyen más F1-es futamon.
Orvosi igazolással távol
A 16 távolmaradásból talán furcsa módon Sainz mostani esete mellett csak kettő olyanról tudunk, amikor betegség miatt hiányzott a következő futam győztese. Az egyik éppen a legutóbbi ilyen győzelem esetében történt, de már ahhoz is közel 27 évet kell visszamennünk az időben: Gerhard Berger három futamot hagyott ki az 1997-es szezon derekán orrműtét miatt. Az egy külön történet, hogy az újonc Alexander Wurz remek tempót mutatva ugrott be a helyére a Benettonhoz, Silverstone-ban dobogót is szerezve, ezt követően viszont a Német Nagydíjon Berger visszatért az autóba. És nemcsak visszatért, hanem azonnal dominált is: a pole után a győzelmet is megszerezte 17 másodperces előnnyel Michael Schumacherrel szemben a régi Hockenheimringen. Egyben ez volt önmaga és a Benetton utolsó győzelme is, az osztrák a szezon végén tízszeres futamgyőztesként visszavonult az F1-ből.
A másik ismerten betegség miatti hiányzás Jackie Stewart nevéhez fűződik az 1972-es Belga Nagydíjról. A skót naptára rendkívül sűrű volt abban az évben, hiszen az F1 mellett az USA-ban a Can-Am sorozatban, valamint Európában túraautókkal is versenyzett, emellett pedig még kommentátori feladatokat is vállalt. Talán kimerültségéből is fakadt, hogy nyáron gyomorhuruttal diagnosztizálták, s orvosa tanácsára három hétre minden tevékenységével felhagyott. Ebbe esett bele a nivelles-i belga F1-es futam is, ám Stewart egy hónappal később a Francia Nagydjon már fölényes győzelemmel tért vissza.
Akiket nem engedtek
Emlékezetes esetek tartoznak abba a kategóriába, amikor igencsak változatos okokból „nem volt szabad” egy versenyzőnek elindulnia egy bizonyos futamon – a következőn azonban győzött. Kettőt a szabályok mondtak ki.
A nem csak a Benetton számára viharos 1994-es szezonban Michael Schumacher kétfutamos eltiltást kapott, miután Silverstone-ban figyelmen kívül hagyta a Damon Hill felvezető kör alatti megelőzéséért neki belengetett fekete zászlót. A sikertelen fellebbezés után a németnek a monzai és az estorili versenyt kellett kihagynia, amit követően a jerezi Európa Nagydíjon győzelemmel vágott vissza. Szüksége is volt erre, hiszen a szezon addigi 13 futamából kettőről kizárták, kettőről pedig eltiltották, de a botrányok és tragédiák által szabdalt év végén mégis megszerezte első vb-címét.
Nelson Piquet 1982-ben Detroitban olyasmit tett, amit sem előtte, sem azóta senki: uralkodó világbajnokként nem tudta kvalifikálni magát egy versenyre. Ehhez az első időmérőn a BMW-motorjának problémái, a másodikon pedig az eső járult hozzá – a brazil kilenc másodperccel elmaradt a pole-időtől, ezzel nem fért fel a 26 fős rajtrácsra, akkoriban pedig még nem volt szokás a maihoz hasonló engedményeket adni, ha az FIA úgy ítéli, hogy egy versenyző nem saját képességei, hanem hátráltató tényezők miatt volt túl lassú. Piquet egyszerűen lemaradt a futamról, ám egy héttel később Montréalban már az ő vezetésével aratott kettős győzelmet a Brabham.
Néhány másik esetben a csapatuk fosztotta meg a versenyzőket a futamon való részvétel lehetőségétől azáltal, hogy nem neveztek. A már említett 2005-ös bojkott mellett két további, hasonló kaliberű eset volt az F1 történetében: szintén 1982-ben, amikor a San Marinó-i Nagydíjtól a FISA és a FOCA háborúja miatt maradt távol a privát csapatok nagy része, illetve 1960-ban, amikor a brit istállók biztonsági okokból nem voltak hajlandóak az ovált is használó monzai pályán versenyezni. A rákövetkező versenyt mindkét alkalommal olyasvalaki nyerte, aki hiányzott az előzőről: John Watson és Stirling Moss.
A fentieknél jóval szomorúbb előzményekkel került fel a listára Emerson Fittipaldi. A brazil újoncként az 1970-es szezon közepén kapta meg a Lotus harmadik autóját Colin Chapmantől, és már annak az évnek a végén, Watkins Glenben győzelmet ünnepelhetett – ám tragikus körülmények, Jochen Rindt halálának árnyékában. A végzetes monzai futamtól a Lotus visszaléptette az autóit – Fittipaldi itt egyébként sem kvalifikált –, és ezt követően Kanadában sem indultak, ám ezután az USA-ban Fittipaldi letette a névjegyét, ezzel biztosítva állandó ülését a következő évre.
Jöttek, láttak és győztek
Az olasz Giancarlo Baghetti gyakori vendége a különleges győzelmekről szóló összeállításoknak, hiszen máig ő az egyetlen pilóta az F1-ben (a sorozat indulását leszámítva), aki legelső versenyét, az 1961-es Francia Nagydíjat rögtön meg is nyerte egy Ferrariban ülve – ezáltal pedig ebben a felsorolásban is helye van.
Már koránt sem újonc, de hosszú kihagyás után győzelemmel visszatérő volt viszont Alain Prost, aki 1992-t kívülről figyelve ült be a Williamsbe 1993-ra, hogy még egy utolsó bajnoki címmel megfejelje a karrierjét, és nyert is a kyalami szezonnyitón. 1971-ben pedig Mario Andretti ugyanott szintén győzelemmel nyitotta az évet a Ferrarinál azok után, hogy az előző nyár óta nem indult F1-es futamokon.
Az F1 első évtizedeiben még a legjobb versenyzők esetében sem volt mindig magától értetődő, hogy világbajnokság összes futamán rajthoz állnak. Olykor egyszerűen azért, mert máshol is versenyeztek, és ütközött egymással a két menetrend. Jim Clark például 1965-ben a Monacói Nagydíj helyett az Indy 500-ra nevezett be, amit meg is nyert, majd két héttel később már Spában állt a dobogó tetején a Lotusszal. Peter Revson szintén igazoltan, amerikai versenyzés miatt maradt távol a Paul Ricardtól 1973-ban, majd két héttel később Silverstone-ban megszerezte első F1-es győzelmét a McLarennel.
Az egyetlen pilóta pedig, aki kétszer is nyert úgy F1-es versenyt, hogy az előzőn nem állt rajthoz, Stirling Moss. A brit a már említett 1960-as eset mellett, amikor a kaliforniai Riverside-on tért vissza győzelemmel, az 1957-es Brit Nagydíjon is így tett. Akkor ráadásul osztozott a sikerben Tony Brooksszal, akivel felváltva vezették a Vanwallt – és hogy még szövevényesebb legyen, Brooks szintén nem volt ott a megelőző Francia Nagydíjon…
Aki nyerhetett volna…
Olyan fölényes formában talán senki nem tért vissza kihagyás után, mint Michael Schumacher az 1999-es Maláj Nagydíjon, felépülve az őt hat futamra parkolópályára helyező, és a bajnoki küzdelemből kivonó lábtöréséből. Tempófölényét azonban mégsem váltotta győzelemre. Csapattársa, Eddie Irvine ugyanis még harcolt a címért, és két futammal a vége előtt csak két pont volt a hátránya a tabellán Mika Häkkinen mögött. Schumacher pedig, bár megkérőjelezhető lelkesedéssel, de valóban mindent megtett, hogy segítse csapattársát Sepangban. Az időmérőt közel egy másodperces előnnyel nyerte meg Irvine előtt, akit viszont a negyedik körben maga elég engedett, hogy nekilásson a McLarenek akadályozásának. Később a német még egyszer elengedte Irvine-t, aki meg is nyerte a futamot, de kétségtelen, hogy Schumachernek megvolt a tempója a fölényes győzelemhez visszatérésekor. Az csak a szezonzáró Japán Nagydíj végén derült ki, hogy a malajziai önfeláldozó versenyzés hiábavaló volt a némettől, hiszen Irvine nem szerezte meg a vb-címet. Így maradt le Schumacher arról, hogy Moss mellett a másik kétszeres tagja legyen a listának.
Thierry Neuville annak ellenére meg van győződve arról, hogy a csapatot sújtó technikai hibák nem a Szafari Rally extrém körülményeinek köszönhetőek, hogy a problémát még nem vizsgálta ki a csapat.
A belga versenyző szombaton a 11. gyorsasági szakaszon esett vissza a másodikról az ötödik helyre miután az üzemanyagpumpa meghibásodott az autójában, aztán a következő két szakaszon is szenvedett. A hiba miatt összesen több mint 10 percet veszített a három gyorsaságin.
„Elemezni fogják, de valahogy nem voltunk képesek kijavítani. A végén, az utolsó szakaszon biztonsági üzemmódban mentünk, ami nagyjából 60%-os teljesítményt nyújt” – magyarázta a belga.
foto: Andre Lavadinho / @World / Red Bull Content Pool
Neuville határozottan cáfolta, hogy a Hyundai a megbízhatóságot a teljesítményre cserélte volna az i20 N Rally1-gyel – a csapat korábbi problémáira mutatott rá a Szafari Rallyn, hogy ezt bizonyítsa.
„Négyszer egymás után bajba kerültünk. Szóval, az biztos, hogy ez nem túl ígéretes, és nem adja meg a szükséges önbizalmat, amikor egy ilyen rally érkezel. Eddig jól éreztem magam az autóban. Nagyon jól teljesítettünk, és a második helyen álltunk, annak ellenére, hogy a nyitónapon tisztítottuk az utat, és volt egy defektünk. Szóval, azt hiszem, jó úton haladtunk, de nyilvánvalóan ma megbüntettek minket. Nyilván tudjuk, hogy vannak javítanivalók az autón, de a jelenlegi szabályok mellett nem lehet semmit sem javítani. Azt hiszem, ezt is egyértelműen felül kell vizsgálni a jövőre nézve, mert ha versenyképes bajnokságot akarsz, akkor olyan versenyzőkre van szükséged, akik küzdenek és egy szinten vannak.”
„Meg kell említenem, hogy a probléma, amivel ezen a hétvégén szembesülünk, nem a Szafari Rallyhoz kapcsolódik” – tette hozzá Neuville.
„Próbáltunk egy sor dolgot tenni, vagy utasítani a versenyzőket, hogy tegyenek pár dolgot, de távolról nem igazán találtunk rá módot, hogy megoldjuk. Az egyetlen dolog, ami működött, az a teletankolás volt, ami segített az üzemanyagpumpa viselkedésén. De ettől eltekintve teljesen egyértelmű volt, hogy időszakos a hiba, hol működött, hol nem„– mondta Cyrill Abiteboul csapatvezető.
Az általában igen jól értesült veterán F1-es újságíró szerint a Mercedes már az idén mély vízbe dobja a saját Verstappenjét.
Továbbra is nagy kérdés, hogy a Mercedes kit ültet 2025-re a távozó Lewis Hamilton helyére. Toto Wolff az Ausztrál Nagydíj alatt azt mondta, hogy a nyárig döntés születhet, majd kijelentette, hogy Max Verstappen van a lehetséges utódokat tartalmazó listájának élén. Ám egyelőre még azt sem tudjuk, hogy a holland pilóta egyáltalán elhagyja-e a Red Bullt. Amennyiben nem, több név is szóba jöhet Fernando Alonsótól kezdve Carlos Sainzig, miközben hosszú távon szinte biztosan a Mercedes „saját Verstappenje”, Andrea Kimi Antonelli lesz a hétszeres világbajnok örököse.
Egyelőre a 17 esztendős szupertehetséget sem lehet kizárni, mint a Mercedes 2025-ös ülésének leendő gazdáját, ám Joe Saward veterán újságíró szavai alapján Wolff inkább hasonló utat szán Antonellinek, mint anno George Russellnek.
Az általában igen jól értesültnek számító Saward a Missed Apex podcastban tett igencsak érdekes kijelentést.
„Oké, de egy nagyon fontos nevet kihagytál” – mondta Saward Matt Trumpets-nak, a podcast házigazdájának a következő epizódról közzétett előzetesben, amiből csak következtetni tudunk arra, hogy éppen a pilótapiac lehetséges alakulását taglalták. Trumpets erre Bearmant említi, de Saward nem rá gondolt. Mint kiderült, a veterán újságíró Andrea Kimi Antonelli nevét akarta hallani, akiről Trumpets ezután közölte, hogy igen, őt a Williamsbe „raktuk” 2025-re. „Jól hangzik” – mondta Saward, mire Trumpets visszakérdezett, hogy de „realisztikus”?
Saward pedig ekkor dobta le a kisebb atombombát, mert kapcsolt, hogy Trumpets 2025-öt mondott. „Neeem, 2024-re” – felelte az újságíró, amin a házigazda is meglepődött, és elkezdte fejtegetni, hogy Antonellinek ez az első F2-es idénye, és ebben az esetben be sem tudná fejezni azt, hiszen az F1-es és F2-es hétvégéket egyszerre rendezik, és aligha szerepelne mindkét helyen.
„Valami ugyanakkor visszatartja [Antonellit]” – mondta Saward, majd rámutatott, hogy a Mercedes tehetsége még nem töltötte be a 18. életévét, azaz, ha akarnák, sem ültethetnék még be F1-es autóba versenyhétvégén. Antonelli a szeptemberi Olasz Nagydíj előtt két héttel lesz 18., Saward pedig úgy véli, nagyon is elképzelhető, hogy a Mercedes eléri James Vowles-nál, a Williams csapatfőnökénél, hogy szezon közben cserélje le Logan Sargeantet az olasz tehetségre, így Antonellinek nem kellene 2025-ig várni a bemutatkozásra.
Antonelli egy 2022-es Mercedsszel már meg is kezdte az F1-es felkészülését, így bár mély vízbe dobnák, addigra azért viszonylag jelentős tapasztalatra tehetne szert F1-es autóval. A Williamshez szerződése pedig egyben azt is jelentené, hogy jövőre nem Mercedest fog vezetni – Vowles aligha menne bele, hogy az idei szezon utolsó harmadára Antonelli beüljön, majd rögtön dobbantson a Mercedeshez –, azaz Toto Wolff tapasztalt pilótát ültet Hamilton helyére.
Kalle Rovanpera kitűnő, már-már hiba nélküli versenyzéssel nyerte 2022 után a Szafari Rallyt, és ő szerezte a legtöbb pontot is, míg Thierry Neuville növelte előnyét a bajnokságban.
Amíg a Szafari Rally első napján inkább csak a Hyundai,
Ez alól szinte csak Kalle Rovanpera volt kivétel, aki csak a szombati záró szakasz végén szerzett lassú defektet, ekkorra azonban már akkora előnye volt, hogy ez bőven belefért.
Vasárnap a kétszeres világbajnok csak pozíciójának tartására törekedett, amit illetően sikerrel is járt, így 2022 után ismét nyerni tudott a kenyai versenyen, és idei első sikerét szerezte. A finn versenyző a Power Stage-en elért negyedik helyének köszönhetően a versenyen a legtöbb pontot gyűjtötte.
A második helyen Takamoto Katsuta zárt, így a Toyota kettős győzelmet aratott, míg a harmadik helyen Adrien Fourmaux ért célba, aki sorozatban másodszor végzett dobogós helyen.
A záró nap értékelését a korábban komolyabb problémákkal szembesülő versenyzők próbálták megnyerni, ami végül Ott Tanaknak sikerült, míg Thierry Neuville úgy lett a második, hogy a nap első körének utolsó szakaszán, ahol futam végén a Power Stage-et tartották, megsérült a Hyundai felfüggesztése, azonban miután Elfyn Evans kissé óvatosan vezetett és az utolsó előtti szakaszon defektet szedett össze, a belga versenyző lett a második vasárnap. Így a Hyundai a záró napon tudott kettős sikert elérni. A koreai gyártó a Power Stage-en is a leggyorsabb volt, ott Neuville, Tanak, Lappi volt a sorrend.
A legtöbb pontot a versenyen tehát Kalle Rovanpera gyűjtötte, aki egy ponttal szerzett többet, mint Thierry Neuville. Érdekesség, hogy Esapekka lappi és Kalle Rovanpera az utolsó napon azonos eredményt ért el, azonban a napi hetedik helyért járó 1 pontot a Hyundai versenyzője kapta.
A világbajnokságot Thierry Neuville továbbra is vezeti és előnyét 6 pontra növelte Elfyn Evans előtt, míg a harmadik helyen az idén eddig kiváló szereplő Adrien Fourmaux 21 pont hátránnyal áll. Ott Tanak három problémás versenyt követően 34 pont hátránnyal a negyedik.
A gyártók között a Toyota négy ponttal előzi meg a Hyundait, a harmadik helyen az M-Sport áll.
A WRC2-ben Gus Greensmith győzelemmel kezdte idei szezonját, azonban a bajnokságot a második helyen záró Oliver Solberg vezeti,
A WRC szezon három hét múlva Horvátországban folytatódik.
Szafari Rally, nem hivatalos végeredmény 1 #69 Kalle Rovanpera – Jonne Halttunen (FIN) Toyota GR Yaris Rally1 3:36:04.0 2 #18 Takamoto Katsuta – Aaron Johnston (JPN – IRL) Toyota GR Yaris Rally1 +1:37.8 3 #16 Adrien Fourmaux – Alexandre Coria (FRA) Ford Puma Rally1 +2:25.1 4 #33 Elfyn Evans – Scott Martin (GBR) Toyota GR Yaris Rally1 +4:20.2 5 #11 Thierry Neuville – Martijn Wydaeghe (BEL) Hyundai I20 N Rally1 +10:17.5 6 #22 Gus Greensmith – Jonas Anderson (GBR – SWE) Skoda Fabia RS Rally2 +18:05.4 7 #20 Oliver Solberg – Elliott Edmondson (SWE – GBR) Skoda Fabia RS Rally2 +19:28.5 8 #8 Ott Tanak – Martin jarveoja (EST) Hyundai i20 N Rally1 +21:02.0 (0:50) 9 #19 Jourdan Serderidis – Frederic Miclotte (GRE – BEL) Ford Puma Rally1 +26:13.3 (0:40) 10 #23 Kajetan Kajetanowicz – Maciej Szczepaniak (POL) Skoda Fabia RS Rally2 +26:34.4
